Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 11 - CSÜTÖRTÖK - 5 Mózes 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 22. fejezet 1368. nap

22. Thessalonika

Miután Pál és Silás Filippit elhagyták, Thessalonikába indultak. Itt azt a kiváltságot élvezhették, hogy a zsinagógában nagy gyülekezet előtt beszélhettek. Egész külsejükön látszott még az a méltatlan elbánás, amelyben röviddel előbb részesültek és ez magyarázatot igényelt. El is beszélték az eseményeket, minden dicsekvés nélkül; azonban dicsőítették Őt, aki szabadításukért közbelépett.

Pál, Thessalonikában elmondott prédikációiban utalt az ótestamentumi próféciákra, amelyek a Messiásra vonatkoznak. Krisztus felvilágosította tanítványait e próféciák tekintetében "és megmagyarázta nekik, kezdve Mózestől, az összes prófétákon át az Írásokat, melyek Róla szóltak." (Luk. 24, 27.) Péter is így cselekedett, midőn prédikációiban Krisztusról szóló bizonyítékait az Ótestamentumból vette. István ugyanezt az utat járta, és így Pál is azokra a szövegekre hivatkozott, amelyek előre megjövendölték Krisztus születését, szenvedését, halálát, feltámadását és mennybemenetelét. Mózes és a próféták ihletett bizonyítékai alapján világosan kimutatta, hogy a názáreti Jézus a Messiás; és egyszersmind bebizonyította, hogy Krisztus szólt Ádám napjai óta a pátriárkák és próféták által.

Világos és kimerítő próféciák adattak a Megígért eljövetelét illetőleg. Már Ádám ígéretet kapott, hogy jönni fog a Megváltó. A Sátán fölött kimondott ítélet: "És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod" (1. Móz. 3, 4.) - ősszüleink számára a Krisztus általi megváltás ígérete volt.

Azután Ábrahám kapta az ígéretet, hogy az ő törzséből fog származni a világ Megváltója: "És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei."

"Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus." (1. Móz. 22, 18; Gal. 3, 16.)

Mózes, Izráel vezetője és tanítója közvetlenül működésének befejezése előtt ugyanígy jövendölt a Messiásról az egész nép előtt érthető szavakkal: "Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én; azt hallgassátok." Biztosította az izraelitákat, hogy Isten nyilatkoztatta ki ezt előtte a Hóreb hegyén, amikor mondotta: "Prófétát támasztok nékik az ő atyafiaik közül, olyant mint te, és az én igémet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki." (5. Móz. 18, 15. 18.)

A Messiás majdan királyi családból születik, mert a Jákob által adott próféciában így szól az Úr: "Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül; míg eljő Siló és a népek néki engednek." (1. Móz. 49, 10.)

Ésaiás viszont így jövendölt: "És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s a gyökereiből egy virágszál nevelkedik." "Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul a népeknek. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, amely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített." (Ésaiás 11, 1; 55, 3-5.)

Jeremiás szintén úgy beszélt az eljövendő Megváltóról, mint Dávid házából származó királyról: "Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!" És ismét: "Mert ezt mondja az Úr: Nem vesz ki a Dávid férfi sarjadéka, aki az Izráel házának székébe üljön. És a lévita papok férfi sarjadéka sem vész ki előlem, aki élőáldozatot áldozzon és ételáldozatot égessen, és véres áldozatot készítsen mindenkor." (Jer. 23, 5. G; 3, 17. 18.)

Sőt a Messiás szülőhelyét is előre megjövendők a próféta: "De te Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között; belőled származik nékem, aki uralkodó Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől Fogva van." (Mikeás 5, 2.)

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 28

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+28&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+28&version=NT-HU

Ez a fejezet az áldásokat tartalmazza, és ezek elképesztően erőteljesek. A kísértés viszont az volt és mindig is az lesz, hogy az áldásokat keressük és ne Istent. Jézus tanácsa a helyes perspektívát tárja elénk: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33).

Döntések, döntések - ez Mózes utolsó üzenete. Ő már egy idős ember, de szenvedéllyel mondja: „Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára...” (1. vers). A „ha” szó élesen felvillan. Mózes sürgeti a népet, hogy jó döntést hozzon. A szövetség, amelyet Isten Izraellel kötött, három fő vonással rendelkezik: a törvény, az áldozat és a választás.

A választás mögötti eszme az, hogy Isten elhatározta: kinyilatkoztatja magát a világnak Izraelen keresztül. Ezt vagy úgy teszi, hogy annyira megáldja őket, hogy a világ megtudhassa: csak Isten áldhatta meg őket ennyire; vagy megengedi az engedetlenség következményeit annyira kibontakozni, hogy az átok láttán a világ megtudhassa, hogy a menny van ellenük. A döntés Izraelé.

Isten szándéka azzal, hogy megáldotta Izraelt, jóval több volt annál, mint hogy a nemzet öncélúan meggazdagodjon.

Amikor nyilvánvaló áldásban részesülünk, az a veszély fenyeget, hogy az áldást saját vívmányunknak tartjuk. Isten az, akitől minden jó adomány és tökéletes ajándék származik (Jak 1:17)

John Ash  

 

192. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  21-22. fejezeteihez (április 7-13.).

Pál és az újonnan alakult missziós csapata megpróbálta elvinni az evangéliumot Kis-Ázsia nyugati részébe (Törökországba), azonban másképpen alakult a helyzet. Ekkor volt, hogy éjszaka látomás jelent meg Pálnak egy macedón férfiról, aki azért esdekelt, hogy menjenek hozzá és segítsenek. Ráeszméltek, hogy az Úr egy teljes új kontinenst, Európát nyitotta meg az evangéliumi üzenet számára (ApCsel 16:6–10). Azon voltak, hogy valami újat kezdjenek a lelkek megnyeréséért.

Amit nem tudtak, hogy az Úr már készítette a szíveket egy megalapítandó gyülekezet számára Filippiben, egy jelentős európai nagyvárosban. Nem tudták, hogy istenfélő asszonyok egy csoportja, Lídia vezetésével, már találkozni szokott minden szombat délután egy folyónál és nem csak hogy elfogadják a Biblia igazságait, de szállást is nyújtanak számukra (ApCsel 16:13–15). Nem tudták, hogy egy tinédzser korú lány, aki emberkereskedelembe és okkult tevékenységekbe keveredett, kétségbeesetten várja a szabadítását (ApCsel 16:16–18, Az apostolok története 213.1). Nem tudtak ezekről semmit – és mást sem –, de az Úr tudta.

Talán az Úr lát a környezetedben olyan embereket, akik az igazságot keresik, vagy függőségben szenvednek és megszabadításra vágynak, vagy megkeményedettnek tűnnek, de nyitottak Jézus és az Ő igazsága felé, amikor valódi jóindulattal találkoznak. Talán Ő azt szeretné, ha a komfortzónádból kilépve valami újat tennél azért, hogy lelkeket nyerj számára.

Miért is ne kérdezzük meg tőle, hogy milyen messzire szeretné, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat? Meg fogja mutatni, vagy elmondja neked. És megadja a bátorságot hozzá.

Dan Serns

Texas Unió, Evangelizációs koordinátor

USA

Fordította: Gősi Csaba