Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 17 - SZERDA - 5 Mózes 34

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 23. fejezet 1374. nap

Pogány ellenfelei az apostolt Szókratész sorsára figyelmeztették, akit idegen istenség hirdetéséért ítéltek halálra. Tanácsolták neki, hogy ne tegye életét hasonlóképpen kockára. Az apostol beszéde azonban lekötötte a nép figyelmét. Természetes bölcsessége kivívta tiszteletüket és csodálatukat. Sem a filozófusok tudományossága, sem gúnyolódásuk nem hallgattathatta el az apostolt, s midőn meggyőződtek róla, hogy megbízatását - bármibe kerüljön is - elvégzi közöttük, elhatározták, hogy nyugodtan meghallgatják.

Felkísérték tehát az Areopágusra. Ez volt Athén legszentebb helye. A hozzá fűződő gondolatok és emlékezések arra szolgáltak, hogy babonás tisztelettel viseltessenek iránta, ami egyeseknél egészen félelemmé fokozódott. Ezen a helyen gyakran vitattak meg igen gondosan vallásos ügyeket olyan férfiak, akik minden erkölcsi és polgári kérdésben a legfőbb tekintélyként szerepeltek.

Itt - távol a forgalmas útvonalak zajától, sietségétől és a viták zűrzavarától - az apostol nyugodtan szóhoz juthatott. Köréje írók, művészek és filozófusok csoportosultak: Athén városának tudósai és bölcsei, kik így szóltak hozzá: "Vajon megérthetjük-é, mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz? Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek, meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek".

Az apostol átérezte az óra ünnepélyes felelősségét; ezért nyugodt és felkészült volt. Fontos üzenet terhe nyomta szívét s így az ajkára tóduló szavak meggyőzték hallgatóit, hogy nem üres csácsogó. Így szólt: "Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőnek látlak titeket, mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozóm egy oltárra is, melyre ez vala írva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve, tiszteltek, azt hirdetem néktek". Minden ismeretük és átfogó tudományuk ellenére is, tudatlanok voltak a Világteremtő, az örökkévaló Isten ismeretében. Voltak azonban néhányan közöttük, akik vágyakoztak több világosság után és törekedtek a végtelen Isten felé.

Kezét a bálványokkal túlzsúfolt templom felé nyújtva, Pál könnyített gondterhelt szívén, és leleplezte az Athéniek vallásának csalárd voltát. Legbölcsebb hallgatói is csodálkoztak, amikor érveléseit hallgatták. Tájékozott volt műremekeik, irodalmuk és vallásuk tekintetében. Oszlopaikra, műemlékeikre és bálványisteneikre mutatva kijelentette, hogy Istent lehetetlen emberi aggyal elképzelt képekhez hasonlítani. Ezek az emberi kézzel készített szobrok semmiképp sem szemléltethetik Jehova dicsőségét. Utalt arra, hogy ezekben a képekben nincsen élet, hanem emberi erőre szorulnak; csak akkor mozognak, ha emberi kéz mozgatja őket; imádóik tehát messze fölötte állnak imádatuk tárgyának.

Pál igyekezett hallgatóinak gondolatát téves vallásuk korlátai fölé emelni és nekik arról az Istenségről méltó fogalmat nyújtani, akit "Ismeretlen Isten"-nek neveztek. Az a Lény, akit hirdetett nekik, emberektől független volt és nem is szorult rá, hogy hatalmát és dicsőségét emberi kezek ékesítsék.

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 34

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+34&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+34&version=NT-HU

Ha visszatekintünk, azt láthatjuk, hogy Mózes a törvényt képviselte, amely rajta keresztül adatott Istentől. Elvezette a népet az ígéret földjének hátáráig, de nem vihette be őket oda.  Az Isten törvényének való engedelmesség volt a központi érték és megkülönböztető jel Isten népének életében, és az ma is a végidő maradék egyháza számára.

Isten törvénye mindig szent, igaz és jó. „Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik” (Mt 5:18). Ez a beteljesedés először a Fiú által történt meg, és azután általunk. Mindig legyünk tudatában, hogy e szent törvény felfedi a szívünkben lévő bűnt, Jézushoz vezet, és képessé tesz arra, hogy megtartsuk szavait.

Mózes élete vége felé Isten megmutatta neki az ígéret földjét. Látszik: betöltötte  küldetését az életben. Utolsó éveiben felkészítette Józsuét, hogy az utódja legyen (5Móz 31:1-8). Angyalok temették el Mózes testét, és az Úr feltámasztotta, hogy a Mennybe vigye őt (ld. Júdás 9).

Amikor Jézus idejében Mózes megjelent Illéssel együtt Jézusnak a megdicsőülés hegyén (Mt 17:1-13), végre az ígéret földjén állhatott. De akkorra a „tejjel és mézzel folyó föld” elvesztette a jelentőségét és vonzerejét, hiszen Mózes már látta a jobb földet, az országot, ahol nincs panasz, nincsenek lázadások és nincs több csalódás.

John Ash  

 

193. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  23. fejezetéhez (április 14-20.).

A béreai zsidók elismerésben részesültek készségük miatt, hogy megvizsgálták az igazságokat, amelyeket Pál tanított. Előítélet nem hatott rájuk szemellenzőként, így az angyalok képesek voltak megvilágítani az elméjüket, és a szívükre hatni a számukra új igazságokkal. Milyen fontos tanulság ez számunkra!

A béreai és thesszalonikai evangelizációt követően Pál tovább utazott Athénba, a pogányság metropoliszába. Pált nem ijesztették meg a fényűzés, az oktatás és kultúra grandiózus központjai, amelyekkel találkozott, és szenvedélyesen Krisztust prédikálta az Areopáguson és a piacokon. Noha nem félt attól, hogy leleplezze az athéniak vallásának tévedéseit, Pál nem hagyta őket remény nélkül. A Szentlélek vezetésével Pál tapintatosan az „Ismeretlen Istenre” terelte a bálványimádó hallgatósága figyelmét, napvilágra hozván a menny Istenének természetét és küldetését.

Az Areopáguson állva nemrégiben eltűnődtem az előttem fekvő, hatalmas kiterjedésű városon. Ma csak kevés hetednapi adventista van Athénban, hogy tovább vigye a fáklyát, amelyet Pál nagy bátorsággal lángra lobbantott sok-sok évvel ezelőtt. Imádkozzunk, hogy Isten erősítse meg a szívüket! Bár a látszat ijesztőnek tűnhet, Isten igazságának még mindig ragyognia kell a sötétségben, amely beburkolja világunkat. „Isten szolgálatában nincs helye a kétségbeesésnek.”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba