2019. április 8., hétfő

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 8 - HÉTFŐ - 5 Mózes 25


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 21. fejezet 1365. nap

A tömegen őrült izgalom tört ki. Rátámadtak az apostolokra. A csőcselék felülkerekedett; letépték a tanítványok felsőruháit - a hatóság embereinek beleegyezésével, akiknek parancsára meg is vesszőzték őket. "És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorító".

Az apostolok abban a gyötrelmes helyzetben, amelybe belekényszerítették őket, borzalmas kínokat szenvedtek; mindazáltal nem lázadoztak. Sőt ellenkezőleg, a börtöncella legmélyebb sötétjében és vigasztalanságában egymást bátorították énekkel és imával.

Dicsérték és dicsőítették Istent, mivel méltónak találta őket, hogy szent ügyéért gyalázatot szenvedjenek. Szívük felvidult; felolvadt Megváltójuk műve iránti mély és forró szeretetben. Pál visszaemlékezett Krisztus követőinek üldözésére, melynek véghezvitelében a Gonosz eszköze volt. Örvendezett, hogy szemei megnyíltak, hogy immár lát és szíve most már érezheti a dicsőséges igazságok átalakító hatalmát.

A többi fogoly csodálkozva hallgatta a belső tömlöcből kicsendülő énekeket és imákat. Ebből a komor cellából eddig csak kiáltozások és sóhajok, káromkodások és esküdözések szokták zavarni az éjszaka csendjét; még sohasem hallottak onnan imákat és dicsénekeket felhangzani. Az őrök és foglyok csodálkozva kérdezték egymástól: vajon kik lehetnek ezek az emberek, akik noha megkínozták őket, hideget és éhséget szenvednek, de mégis vidámak és lelkesek.

A város helytartói időközben azzal a jóleső érzéssel tértek otthonukba, hogy gyors és határozott intézkedésükkel egy felkelést sikerült elnyomniuk. Hazafelé menet, útközben azonban hallottak további részleteket azon férfiak jelleméről és működéséről, akiket megvesszőztek és börtönbe zárattak. Látták azt az asszonyt, aki a sátáni befolyás alól felszabadult és igen csodálkoztak arckifejezésének és magaviseletének változásán. Sok bajt és nehézséget okozott azelőtt a városnak, most azonban csendesen és békésen viselkedett. Amikor tehát ráeszméltek, hogy a római törvények által előírt szigorú büntetést valószínűleg két ártatlan emberen hajtották végre, önmaguk felett bosszankodtak és elhatározták, hogy másnap reggel elrendelik a foglyok titkos elbocsátását. Hogy pedig a csőcselék támadásaitól és erőszakosságától megvédjék őket, fedezet mellett kísértetik majd ki a városból.

Míg azonban az emberek egyrészt kegyetlenek és bosszúállók, másrészt pedig bűnösen felületesek voltak a reájuk háruló felelősséggel szemben, Isten nem feledkezett meg szolgáiról, hogy kinyilvánítsa kegyelmét irántuk. Az egész menny osztozott a Krisztusért szenvedők sorsában. Angyalok jöttek alá a mennyből, a börtön meglátogatására. Lépéseik alatt megrengett a föld. A nehéz reteszekkel lezárt börtönajtók felpattantak, a láncok és a béklyók lehullottak a folyok kezeiről és lábairól. Fénylő világosság árasztotta el a börtönt.

A börtönőr ámulva hallgatta a fogoly apostolok imáit és énekeit. Mikor bekísérték őket, látta dagadt és vérző sebeiket; lábaikat pedig ő maga tétette kalodába. Azt várta, hogy gyötrelmes sóhajok és káromkodások fognak majd elhangzani, azonban ehelyett dicsénekeket és imákat hallott. Ezen hangokat figyelve merült álomba, amelyből hirtelen földrengés moraja és a tömlöcajtók csikorgása rázta fel.

Álmából felocsúdva, rémülten látta, hogy az összes börtönajtók tárva-nyitva állnak. Félelem fogta el a foglyok elmenekülése miatt. Visszaemlékezett, hogy Pált és Silást milyen nyomatékosan bízták őrizetére; bizonyos volt felőle, hogy látszólagos mulasztását életével kell megfizetnie. Kétségbeesésében jobbnak látta, ha saját kezével vet véget életének, minthogy szégyenletes kivégzésére várjon. Kardját kivonta és már éppen készült az öngyilkosságra, amikor Pál bátorítóan odakiáltott neki: "Semmi kán ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk." A foglyokat Isten ereje tartotta vissza; ezzel az erővel egyedül Pál, a fogolytárs rendelkezett, aki tudta, hogy még mindenki a helyén tartózkodik.

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 25

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

„Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” A szájkosár megakadályozta az állatot abban, hogy munkavégzés közben táplálkozzon. Ez a törvény kedvességre és figyelmességre bátorít az állatok irányába. Később Pál apostol ezt a törvényt analógiaként használta az evangélium szolgálatának támogatására (lásd: 1Tim 5:17-18). „Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb” (13. vers - új prot. ford.). „A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr” (Péld 20:10 - új prot. ford.).

Az idők megváltoztak, de a kérdés maradt: Használunk-e különböző mértékeket életünkben? Más megfogalmazásban: Kétféle mércét használunk-e az emberekkel való bánásmódunkban?

Van-e kétszínűség bennünk? Megpróbálunk egy bizonyos életszínvonalon élni anyagi korlátaink ellenére azért, hogy az emberekben egy bizonyos benyomást keltsünk? Gyakran figyeljük a szálkát a másik szemében, miközben a gerendát a sajátunkban nem vesszük észre?

Vizsgáljuk meg a szívünket, hogy meglássuk, rendelkezünk-e kétféle mércével! Igyekezzünk őszintén megszabadulni a kétféle mércétől, amiket esetleg évek hosszú során át alkalmaztunk! Kapcsolatainkban használjunk becsületes mércét! Urunk örömét leli bennünk, ha így teszünk.

John Ash  
 
192. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  21-22. fejezeteihez (április 7-13.).

Pál és az újonnan alakult missziós csapata megpróbálta elvinni az evangéliumot Kis-Ázsia nyugati részébe (Törökországba), azonban másképpen alakult a helyzet. Ekkor volt, hogy éjszaka látomás jelent meg Pálnak egy macedón férfiról, aki azért esdekelt, hogy menjenek hozzá és segítsenek. Ráeszméltek, hogy az Úr egy teljes új kontinenst, Európát nyitotta meg az evangéliumi üzenet számára (ApCsel 16:6–10). Azon voltak, hogy valami újat kezdjenek a lelkek megnyeréséért.

Amit nem tudtak, hogy az Úr már készítette a szíveket egy megalapítandó gyülekezet számára Filippiben, egy jelentős európai nagyvárosban. Nem tudták, hogy istenfélő asszonyok egy csoportja, Lídia vezetésével, már találkozni szokott minden szombat délután egy folyónál és nem csak hogy elfogadják a Biblia igazságait, de szállást is nyújtanak számukra (ApCsel 16:13–15). Nem tudták, hogy egy tinédzser korú lány, aki emberkereskedelembe és okkult tevékenységekbe keveredett, kétségbeesetten várja a szabadítását (ApCsel 16:16–18, Az apostolok története 213.1). Nem tudtak ezekről semmit – és mást sem –, de az Úr tudta.

Talán az Úr lát a környezetedben olyan embereket, akik az igazságot keresik, vagy függőségben szenvednek és megszabadításra vágynak, vagy megkeményedettnek tűnnek, de nyitottak Jézus és az Ő igazsága felé, amikor valódi jóindulattal találkoznak. Talán Ő azt szeretné, ha a komfortzónádból kilépve valami újat tennél azért, hogy lelkeket nyerj számára.

Miért is ne kérdezzük meg tőle, hogy milyen messzire szeretné, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat? Meg fogja mutatni, vagy elmondja neked. És megadja a bátorságot hozzá.

Dan Serns
Texas Unió, Evangelizációs koordinátor
USA
Fordította: Gősi Csaba

1 megjegyzés: