Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 23. fejezet 2238. nap
23. fejezet (3. rész) – IMA A MEGBOCSÁTÁSÉRT
A bűnbocsánatért fohászkodók önmaguk is megbocsátóak
legyenek! – Ha kegyelmet és áldást kérünk Istentől, szívünket is a szeretet és
megbocsátás lelkületének kell áthatnia. Hogy is imádkozhatjuk: „Bocsásd meg a
mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek”
(Mt 6:12), holott haragot tartunk a szívünkben? Ha elvárjuk imánk
meghallgatását, akkor nekünk is éppúgy és olyan mértékben kell megbocsátanunk
másoknak, amilyen mértékben mi elvárjuk bűneink bocsánatát. – Jézushoz vezető út,
97. o.
Miután befejezte imáját, Jézus ezt mondta: „Mert ha
megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei
Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti
mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6:14–15) Az
engesztelhetetlen lélek maga előtt torlaszolja el az Isten irgalmához vezető
utat. Ne higgyük azt, hogy ha az ellenünk vétkezők nem kérnek bocsánatot,
nekünk jogunkban áll nem megbocsátani.
Kétségtelenül az ő részük az alázatos bűnvallás, nekünk azonban
kegyelemmel teljes lelkülettel kell viszonyulnunk a velünk szemben vétkezőkhöz,
függetlenül attól, hogy megvallották-e vagy sem a bűnüket. – Th e Faith I Live
By, 131. o.
Mai Bibliai szakasz: Róma 15
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz%2015&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3ma%2015&version=NT-HU
A 15. fejezet az előző
rész gondolatmenetét folytatja. Az erőseknek hordozniuk kell „az erőtlenek
erőtlenségeit” és nem önmaguknak kedvezni. Testvéreink tanítására kell
törekednünk és semmi olyant nem tenni, ami összezavarná hitüket. Krisztus sem önmagának
kedvezett, és önként hordozta a mi gyalázatunkat. Pál apostol felhívja
figyelmünket, hogy az Írások a mi tanulságunkra írattak meg, hogy megtanuljunk
türelmesen, együtt érzően és azonos indulattal viselkedni egymással. Így válhat
a gyülekezet egy testté. Így dicsőíthetjük meg az Atya Istent és Jézus
Krisztust (3-7. vers).
Pál apostol ezután
rátér, Jézus azért jött, hogy a zsidóknak szolgáljon, és megerősítse az ószövetségi
ígéreteit. Az Ószövetségből idézve arra is rámutat, hogy a pogányok is részesei
a megváltási tervnek. A következő igeverseket idézi: 2Sám 22:50, Zsolt 18:48,
5Móz 32:43, Zsolt 18:49 és a Zsolt 117:1)
amik bizonyítják, hogy a „népek” fogalmába a pogányok is beletartoznak.
Mindezekből kiviláglik, hogy Isten mindenkit el akart érni és mindenkihez jött,
nem kizárólag a zsidókhoz. Végül Ézsaiás könyvének 11:10-11. verseit idézi arról, hogy Jesse gyökere felnövekszik, és
a maradék vezetője lesz, hogy felkészítse őket az Úr eljövetelére (9-12. vers).
Ez a második adventi mozgalom, mely a szombatot tűzi zászlajára. Nyilvánvaló,
hogy a hetednapi adventisták többsége pogány származású. Olyanok vagyunk, mint
a gyökér, mely az igazságban növekszik, és sokakat kivezet ebből a világból a
mennyország felé.
Pál elmagyarázza, hogy
mivel a pogányok is a megváltási terv fontos szereplői, Isten arra hívta őt,
hogy a pogányoknak szolgáljon, és nekik is hirdesse az evangéliumot. Rámutat,
hogy hatalmas jelek és csodák történtek általa, amik mind bizonyítják, hogy
Isten támogatja a munkáját. Ézsaiás könyvének 52:15. versével igazolja, hogy munkája,
amivel a pogányoknak prédikálja Jézus Krisztus evangéliumát, a próféciák
beteljesülése. Mindezek, a pogányokhoz szóló prédikációk visszatartották Pált a
Rómába tervezett útjától (13-22. vers). Azt írja, Spanyolország felé szándékozik
útba ejteni Rómát. Előbb azonban Jeruzsálembe kell mennie az adományokat
átadni, melyek összegyűjtésével a pogány-keresztények kifejezték, mennyire
szeretik zsidó-keresztény testvéreiket (23-33. vers).
Pált sajnos még tervezett
római útja előtt letartóztatják Jeruzsálemben, és nem szabad emberként, hanem
fogolyként érkezik majd Rómába. Isten azonban mindezt jóra fordította (Róm
8:28), és Pál apostol Rómába írott levele továbbra is él, hogy a nem túl távoli
időkben felkészítse a hívőket Krisztus igazságának elnyerésére.
Norman McNulty
319. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 23. fejezetéhez (szeptember
5-11.).
Az Ima a megbocsátásért c. 23. fejezetben óriási
bátorítás rejlik. Világos felhívást tartalmaz, hogy amikor Isten keressük,
legyünk alázatosak és célratörőek. A Rómabeliekhez írt levél 6. fejezete
irányadó előrehaladást mutat be a kijelentőből felszólító módba. A kijelentő
mód leírja, mi az igaz abból, amiben hiszünk, a felszólító mód pedig azt, hogy
hogyan éljünk ezeknek az igazságoknak a fényében. A 23. fejezet hasonló
kategóriákat tartalmaz. A kijelentő mód olyan gyöngyszemeket tartalmaz, mint
például „…ahogyan hitben kéritek, a szívetek úgy enyhül meg.” Ha hitben
keressük Istent, megváltozik a szívünk és a hozzáállásunk. Egy olyan akaratos
személynek, mint én, ez bátorító. Ha hittel imádkozunk, az megváltoztatja a
valóságot. Egy másik helyen: „Az Ő akarata az, hogy megtisztítson minket a
bűntől, gyermekeivé fogadjon, képessé tegyen szent életet élni.” Arra vágyik,
hogy újra egészek legyünk, és életre hívjon minket.
Egy hangsúlyozott hatalmas igazság, hogy amikor
így imádkozunk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az
ellenünk vétkezőknek,” emlékeznünk kellene, hogy arra kérjük Istent, hogy úgy
viszonyuljon hozzánk, ahogyan mi viszonyulunk másokhoz. Ez a megbocsátásra való
felszólítást egyértelművé teszi.
Arra is fel vagyunk szólítva, hogy nevén nevezve
valljuk meg bűneinket, és ne általánosságban. Ismertem egy férfit, aki annyira
megszállott volt, attól félt, hogy elfeledkezik egy megvallatlan bűnéről. A
Zsoltárok 139:23–24 arra kéri Istent, hogy vizsgálja meg a szívünket. Micsoda
reménnyel teli ötlet ez! Akkor tisztulunk meg, ha szánt szándékkal Istenhez
fordulunk. „Nézz Jézusra, hogy megkapd azokat a dolgokat, amikre szükséged
van.”
„Meg kell nyitnunk a szívünket.”
Bill Roberts
Lelkészigazgató, Washington Hetednapi Adventista
Egyházterület, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés