Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 24. fejezet 2248. nap
24. fejezet (6. rész) – A KÖZBENJÁRÓ IMA
Imádkozzatok keresztény munkatársaitokért! – Sokszor megfeledkezünk arról, hogy munkatársainknak erőre és bátorításra van szükségük. A rendkívüli kellemetlenségek és terhek idején ne feledjétek biztosítani őket szeretetetekről és együttérzésetekről. Amikor imával próbáltok a segítségükre sietni, juttassátok el az üzenetet Isten munkásaihoz: „Légy bátor és erős!” (Józsué 1:6)
A szülők imádkozzanak gyermekeikért! – Isten megígérte, hogy bölcsességet ad azoknak, akik ezt hittel kérik, és pontosan teljesíti is az ígéretét. Az olyan hittel elégedett, amely a szaván fogja Őt. Augustinus anyja imádkozott fia megtéréséért. Bár semmi jelét sem látta, hogy Isten Lelke munkálkodna fia szívében, mégsem csüggedt el. Rátette ujját a Biblia-versekre, Isten elé helyezte, amit megígért, és úgy könyörgött, ahogyan csak egy anya tud. Mély alázata, komoly, lankadatlan könyörgése, rendíthetetlen hite győzelmet aratott, és az Úr megadta neki szíve óhaját. Isten ma is ugyanolyan készségesen meghallgatja népe kéréseit. „Nem rövid az Úr keze; meg tud szabadítani, és a füle sem süket a hallásra...” (Ésa 59:1) Ha a keresztény szülök komolyan keresik Őt, megtölti szájukat meggyőző érvekkel, és az Ő nevéért hatalmasan munkálkodik majd gyermekeik megtéréséért. – Bizonyságtételek 5. kötet, 322–323. o.
Miért kell többet imádkoznunk Istenhez családunk körében? Azért, mert a gyermekeinkkel és a gyermekeinkért mondott imákban nagy erő és hatalmas áldás rejlik. – Gyermeknevelés, 525. o.
Krisztusnak segítőtársra kell találnia bennetek, hogy céljait elérje. Imáitoknak köszönhetően olyan tapasztalatokra tehettek szert, amelyek sikerrel koronázzák a gyermekeitekért végzett munkátokat. – Gyermeknevelés, 69. o.
Nem tartottad tehernek a nehéz munkát, ha lehetőség nyílt volna, hogy gondját viseld gyermekeidnek, és megóvd őket az uralkodó romlottságtól. Az volt a szíved vágya, hogy az Úrhoz lásd fordulni őket. Erős kiáltásokkal és könnyhullatással könyörögtél Isten előtt gyermekeidért, oly nagyon kívántad megtérésüket. Olykor kétségbeesett, elalélt a szíved. Attól féltél, hogy imáid nem találnak meghallgatásra. Majd újra Istennek szentelted gyermekeidet, sóvárgó szíved ismét az oltárra helyezte őket.
Amikor bevonultak katonának, az imád oda is követte őket. Isten csodával megóvta mindkettőjüket az ártalmaktól, noha ők szerencsének mondták. De az anya gondterhelt, aggódó lélekből fakadó imáinak – mivel átérezte a gyermekeit fenyegető veszélyeket, és azt, hogy fiai Istenbe vetett remény nélkül halnának meg ifjan – sok köze volt a megmenekülésükhöz. Hány ima szállt szívedből az ég felé, hogy a két fiú megmeneküljön és megmaradjon az Isten iránti engedelmesség számára, és az Ő dicsőségének szenteljék életüket! Mivel aggódtál gyermekeidért, könyörögtél Istenhez, hogy adja vissza fiaidat, hogy még buzgóbban igyekezz a megszentelődés ösvényén vezetni őket. – Bizonyságtételek 2. kötet, 274–275. o.
Mai Bibliai szakasz: 1Korintus 9
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%209&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%209&version=NT-HU
Miután rengeteg kérdést érint a szexualitástól kezdve az ételekig, Pál emlékezteti a korinthusi hívőket a mozgatórugóra, amelynek viselkedésüket meg kell határoznia. Cselekedeteik mögött az önmegtagadás lelkületének kell meghúzódnia. Ez nagyon fontos, mivel akik saját jogaikat követelik, rosszul járnak el (4. vers). Az egyéni jogok követelése helyett inkább úgy kellene tenniük, ahogy Pál is: „mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé.” (12. vers – új prot. ford.).
A középpontban az evangéliumnak kell állnia. „Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (16. vers). Keresztény vezetőként emlékezteti őket, hogy szent felelőssége nem visszaélni hatalmával (18. vers).
A 19-23. versekben Pál apostol rámutat, hogy az igazi vezető szolgálatközpontú. Az ilyen szolga lelke alakítható és alkalmazkodó, mert a szolgálat nem a vezetőről szól, hanem Jézusról! „…mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.” (22. vers).
A Pál apostol által leírt szolgálat és önfeláldozás lelkülete volt az, ami megmutatkozott William A. Spicer-ben, a Generál Konferencia korábbi elnökében. Talán sok adventista számára ismeretlen, hogy egyházunk történelmének egyik legszokatlanabb Generál Konferenciai ülésére 1922-ben került sor. Az egyházban afelett kívántak dönteni, hogy újraválasszák-e A. G. Daniellst a Generál Konferencia elnökévé, vagy pedig W. A. Spicer kapja ezt a megbízást, aki – noha részt vett az ülésen – megígérte feleségének, hogy nyugdíjba vonul. Az egyik leglenyűgözőbb dokumentum az adventista történelemben a levél, amelyben feleségének magyarázza, hogyan is lett mégis ő a Generál Konferencia elnöke. E szavakkal zárja írását: „Isten országában nincsenek tiszteletbeli posztok, csak szolgáló pozíciók.” E szavak fényében kell élnünk, ha a kereszténység igazi önmegtagadó lelkületét keressük.
Zárásképp Pál apostol arra hív, hogy magatartásunk legyen „mindenben önmegtartóztató” (25. vers). Ha fontossági sorrendünk helyes, akkor hajlandóak leszünk a szolgálatnak alávetni magunkat (27. vers). Így érhetjük el az egyensúlyt, ami indítékainkkal kezdődik, és átformálja életünk minden területét Krisztusban.
Michael W. Campbell
320. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 24. fejezetéhez (szeptember 12-18.).
„Hagyjuk, hogy a tapasztaltabbak őrködjenek az ifjabbak felett, és amikor látják, hogy megkísértetnek, vonuljanak velük félre és imádkozzanak velük és értük.”
A hivatásos pályafutásom nagy részében ifjúsági szolgálatot láttam el; mint Biblia-oktató, ifjúsági lelkész, ifjúsági irodalom evangelizációs igazgató és egyházterületi ifjúsági igazgató. Az Ellen G. White Hagyaték igazgatóhelyetteseként alkalmam nyílt az egész világot beutazva fiatal emberekkel beszélgetni. Ezek alatt az évek alatt gyakran megkérdeztem a tinédzsereket, akikkel korábban nem találkoztam, hogy „Előfordult-e valaha, hogy valaki a szüleiden kívül kettesben imádkozott veled? Kérdezte-e valaha ifjúsági lelkész, Bilbia-oktató, szombatiskola-vezető vagy más felnőtt az életedben, hogy imádkozhat-e veled egy adott dologgal kapcsolatosan?”
Mindössze egyszer-kétszer válaszolta egy-egy fiatal azt, hogy a szülein kívül valaki más is személyesen velük imádkozott! Mennyi kihagyott alkalom! A fiatalok vágynak arra, hogy a felnőttek valódi érdeklődést mutassanak irányukban, még a lelki fejlődésükben is. Örömmel fogadják a lehetőséget, ha beszélhetnek egy valójában érdeklődő felnőttnek a Jézussal való együttjárásukról, még akkor is, ha a kapcsolatuk Jézussal sosem kezdődött el igazán, vagy megfeneklett.
A közbenjáró imához szükség van állhatatosságra, hitre, együttérzésre, a önhittség hiányára és szeretetre. Ha ezen tényezők egyike hiányzik az imaéletünkből, megkérhetjük Istent, hogy segítsen betölteni a hiányt, változtassa meg a szívünket és alakítsa át a fontossági sorrendet. Ő minden erejével azoknak a személyeknek az életén akar dolgozni, akikért imádkozunk. Imádkozzunk többet, és aggodalmaskodjunk kevesebbet!
Cindy Tutsch
Blogszerkesztő, RevivalandReformation.org
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés