Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Timóteusnak írt első levél 5. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teushoz%205&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teus%205&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Istennél fontos a tiszteletadás és odafigyel az emberek érzéseire. Pál tanácsol az idősekkel való bánásmód területén és óv attól, hogy idős embereket dorgáljuk. Ha a szükség megköveteli, meg kell feddeni őket, de nem szabad az érzéseikbe gázolni. És ez igaz a fiatalokkal kapcsolatban, a férfiakkal és a nőkkel kapcsolatosan is. Isten nem gázol mások érzéseibe és nem játszik az emberek érzelmeivel.
2. Isten egymás iránti felelősséggel ruház fel bennünket. Elmondja azt, hogy a családban kell gondoskodni az idősebbekről és nem szabad ezeket a terheket másokra rakni.
3. Isten gondoskodik a rászorulókról. Az özvegyasszonyok Pál idejében kiszolgáltatott helyzetben voltak, az egyház azonban gondoskodott róluk, de nem egyoldalúan. Az özvegyasszonyok a gondoskodásért cserébe szolgálatokat végeztek. Az „özvegyasszony” tisztség majdnem olyan volt, mint a püspök, a presbiter vagy a diakónus, ezért őket is megválasztották és kinevezték a szolgálatra. Az özvegyasszonyok a következő szolgálatokat végezték:
· Imádkozás és könyörgés: Az özvegyasszonyok buzgón imádkoztak az egyházért és tagjaiért.
· Jótékonyság: Az özvegyasszonyok adományokat gyűjtöttek és osztottak a szegények és rászorulók között.
· Gondoskodás a betegekről és árvákról: Az özvegyasszonyok segítettek a betegek ápolásában és az árvák nevelésében.
· Tanítás és bizonyságtétel: Az özvegyasszonyok megosztották hitüket másokkal, és tanúbizonyságot tettek Krisztusról.
· Az egyház szolgálata: Az özvegyasszonyok különféle módon szolgálták az egyházat, például takarítással, főzéssel vagy más gyakorlati feladatokkal.
4. Istennél fő szerepet kap a család. Bár gondoskodtak az özvegyasszonyokról, de Pál meghagyta, hogy a fiatalabbak alapítsanak családot és vezessenek háztartást, mert ez az ideális állapot. Akik erre már alkalmatlanok voltak, azokról gondoskodtak, viszont nekik is szolgálniuk kellett, ahol tudtak.
5. Isten megbecsüli a vezetőket. Pál azt mondja, hogy a jól forgolódó vezetőket megkülönböztetett tiszteletben kell részesíteni, mert sok terhet viselnek mások javára. Miközben minden embernek elég a maga baja, a vezetők sok más baját is szívükön viselik.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki azt akarja, hogy egymásnak megadjuk a kellő tiszteletet, de főleg az idősebbeknek
b. aki jólműködő gondoskodási rendszert alkotott meg
c. aki fedhetetlen és fedhetetlenséget vár el
d. aki gondoskodik és gondoskodást vár el
e. akinek gondja van a nyomorultak megsegítésre
f. aki nem szereti a fecsegést, a semmittevést és a mások dolgába való avatkozást
g. aki nem szereti az előítéletet és a részrehajlást
h. aki még a vétkezőkkel is szépen bánik
i. aki nem pártolja a bűnrészességet
j. aki odafigyel szolgái egészségére
k. aki rendezni akarja bűneinket, míg nem késő
Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy ne játsszon más érzelmeivel és mások sem az övével! Adjad, hogy tiszteletet tudjon adni és tiszteletet kapjon, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 4. fejezet
4. fejezet – BŰNVALLOMÁS (2. rész)
Azok, akik nem alázták meg magukat Isten előtt, bűneiket beismerve, még nem teljesítették a bűnbocsánat legelső feltételét sem. Ha még nem éreztük azt az igazi bűnbánatot, melyet még soha senki meg nem bánt, ha bűneinket még nem vallottuk be a megtört szív alázatosságával, töredelmével, és nem fordultunk el tőle borzalommal, akkor még sohasem törekedtünk komolyan bűneink bocsánatára. Ha még sohasem kerestük őszintén az Istennel való megbékélést, nem is találhattuk azt meg. Ha mind ez ideig nem nyertünk bűnbocsánatot, annak egyedüli okát abban kell keresnünk, hogy nem voltunk hajlandók szívünket megalázni és alkalmazkodni az Isten Igéjében foglalt feltételekhez. A Szentírás útba igazít és felvilágosít bennünket e tekintetben. Bűneink megvallása akár nyilvánosan, akár pedig titokban sohase történjen kényszerből, hanem önkéntes és őszinte legyen; ám semmi esetre sem könnyelmű és gondatlan módon. Sohase kényszerítsük bűnvallomásra azt, aki még nincs tudatában a bűn rettenetes horderejének és lényegének. Ha a bűnvallomás szívünk bensejéből fakad, úgy megtalálja az utat Isten kegyelmi trónjához. A zsoltáríró a következőképp fejezi ezt ki: "Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket" (Zsolt 34:19).
Az őszinte bűnvallomásnak mindig sajátos jellege van, és személyes bűnöket ismer be. Ezek lehetnek oly természetűek, hogy egyedül Istennek kell bevallani, vagy pedig olyanok, hogy általuk embertársainknak ártottunk, és ezért tőlük kell kérnünk bocsánatot. Avagy nyilvános természetűek, s akkor nyilvánosan is be kell azokat ismernünk. De minden beismerés határozott és tárgyilagos legyen, és azokra vonatkozzék, melyeket elkövettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése