Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Timóteusnak írt első levél 6. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teushoz%206&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teus%206&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten szép életet akar nekünk, minden körülmények között. Miközben Isten áldása a siker és felemelkedés, és Ő mindig egyre jobbat és szebbet akar adni nekünk, az is igaz, hogy véd a másik szélsőségtől, a sorsunkkal való túlzott elégedetlenségtől és attól, hogy semmi más sem legyen az életünkben csak ez. Isten szereti a szabadságot, mégsem azt javasolja a rabszolgáknak, hogy lázadjanak fel sorsuk ellen, hanem azt, hogy legyenek megelégedettek és úgy végezzék dolgukat, hogy ne hozzanak szégyent Rá. Elismeri azt, hogy nehezebb azoknak, akiknek nem hívő uruk van és könnyebb azoknak, akiknek hívő, de mindkét esetben legyenek becsületesek. Abban az időben a felszabadított rabszolgáknak sem volt könnyű sora. Nem volt egyszerű újrakezdeni az életet. Bizonyos esetekben jobb volt biztos körülmények között lenni a rabszolgasorsban, mint bizonytalanságban és szegénységben szabadként. A lényeg az, hogy Istennel szövetségben még rabszolgaként is lehet boldog az ember.
2. Az anyagi javak Isten áldása. Viszont ezen a területen is érvényes a fentebb említett elv, azaz a helyzettel való megelégedés. Pál így fogalmaz: „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” Az ember legyen hálás azért, amit Istentől kap és ne az kösse le minden energiáját, hogy egyre többre és többre tegyen szert. Mind a két esetben (rabszolgaság, anyagi javak) a helyzettel való elégedetlenséggel a jobb életre való törekvés Isten helyére lép és bálvánnyá válik.
3. Isten ismeri az ember gyenge pontjait. Tudja, hogy mennyire gyengék vagyunk a pénz és az anyagi javak területén és azt is, hogy mekkora rombolást okoz, ha nem megfelelőképpen kezeljük azokat. Pál nagyon határozottan és egyértelműen fogalmaz: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.”
4. Istennek van egy másik alternatívája. A meggazdagodás, a ranglétrán való kapaszkodás helyett Isten sokkal jobbat ajánl fel:
a. az igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre való törekvést
b. a hit nemes harcának megküzdését
c. az örök élet elnyerését
d. a parancsolatok szeplőtlen megtartását
e. a fedhetetlenséget
f. az Istenben és nem a bizonytalan gazdagságban való reménykedést
g. a jó cselekedetekben való gazdagságot
h. a szíves adakozást, javaink másokkal való megosztását
i. jó alap gyűjtését a jövőre, az örök élet elnyerését
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek az Igéje egészséges beszéd és tanítás
b. aki óv a felfuvalkodottságtól, az értelmetlen vitatkozásoktól, a szóharc betegségtől és attól, hogy a vallásosságot nyerészkedés eszközének tekintsük
c. aki a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura
d. akié egyedül a halhatatlanság
e. aki megközelíthetetlen világosságban lakik
f. akié a tisztelet és az örökkévaló hatalom
Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy megfelelően éljen szabadságával és anyagi javaival! Adjad, hogy az igazi értékeket tartsa fontosnak és azokért harcoljon, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 4. fejezet
4. fejezet – BŰNVALLOMÁS (3. rész)
Sámuel idejében Izrael fiai eltávolodtak Istentől. Viselték is bűnük következményeit, mert nem hitték, hogy Isten gondviselése, ereje és bölcsessége intézi a népek sorsát; mert nem bíztak hatalmában, mellyel művét megvédelmezheti és elvégezheti. Elfordultak a világmindenség hatalmas Uralkodójától, és olyan kormányzatot kívántak, amilyennel a körülöttük lakó népek bírtak. Még mielőtt elveszített békéjüket visszanyerték volna, nyilvánosan beismerték bűnüket a következő szavakkal: "Minden bűneinket csak öregbítettük azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk magunknak" (1Sám 12:19). Éppen ez a bűn volt az, amelyet be kellett ismerniük. Hálátlanságuk, mely őket Istentől elválasztotta, súlyos teher gyanánt nehezedett szívükre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése