Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Timóteusnak írt levél 3. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Titushoz%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Titusz%203&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Istennek elvárja a hatóságoknak való engedelmességet: Isten sosem bátorította gyermekeit arra, hogy lázadjanak és forradalmakat idézzenek elő. Jézus sem uszított sem a zsidó hatóságok, sem a római uralom ellen. Az Ő uralma más síkon létezik. Az Ő gyermekeinek ezen a síkon van tennivalója. A hatóságokkal való ellenkezés szégyent hoz az Ő nevére.
2. Isten nem szereti a viszálykodást. A viszálykodás sérelmeket okoz, belegázolást mások érzelmeibe, ami szintén idegen Isten számára. Ezeket figyelembevéve az apostol ezt írja: „Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”
3. Isten jósága és emberszeretete átformálja az embert. Pál felsorolja, hogy milyenek voltak, mielőtt megjelent volna Isten jósága és emberszeretete. Itt a listája: „mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők.” De aztán megjelent Isten jósága és emberszeretete, és minden megváltozott.
4. Isten irgalmából üdvözít. Annak ellenére, hogy ilyen látványos változás állt be életükben, Pál világossá teszi, hogy Isten nem ezért üdvözíti, hanem ahogy írja „az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei leszünk az örök életnek.”
5. Isten örül a jó cselekedeteknek. Annak ellenére, hogy kegyelemből üdvözít, nem a jó cselekedetekért, mégis jó cselekedetekre bátorít és ezekre alkalmassá is tesz a Szentlélek által. Így olvassuk ezt a tanácsot: „szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni.”
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki üdvözítő Isten
b. aki újjászül és megújít
c. aki az örök élet részeseivé tesz bennünket
d. aki óv az ostoba vitatkozásoktól
e. aki óv a törvényeskedő harcoktól
f. aki arra bátorít, hogy forduljunk el a szakadást okozó emberektől
g. aki arra tanít, hogy jó cselekedetekben elől járjunk
Ima éretted: Istenem, kérlek, add, hogy a Te jóságod és emberszereteted átformálja az olvasó életét is, hogy ne a rossz, hanem a jó cselekedetek jellemezzék őt, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 5. fejezet
5. fejezet – ODAADÁS (3. rész)
Midőn átadjuk magunkat Istennek, természetesen mindazt fel kell adnunk, ami elválasztana Tőle bennünket. Azért mondotta a Megváltó: "Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom"(Lk 14:33). Mindazt el kell hagynunk és fel kell adnunk, ami szívünket elvonhatja Istentől. A gazdagság sok ember bálványa. A pénz szeretete, a vagyonszerzés vágya az az aranylánc, amely Sátánhoz kötözi őket. Gondtalan, kényelmes és felelősség nélküli élet, rang és méltóság szintén oly bálványok, melyeket sokan imádnak. Azonban szét kell törnünk a rabszolgaság eme bilincseit. Nem lehetünk félig Istené, félig pedig a világé. Nem vagyunk Istennek a gyermekei, ha nem vagyunk teljesen azok.
Sokan vannak, akik azt állítják, hogy Istent szolgálják, de mégis saját erejükből akarják parancsolatait megtartani, jellemüket átalakítani és üdvösségüket biztosítani. Szívüket nem készteti Krisztus szeretetének mélységes tudata, hanem azért igyekeznek az Istentől rájuk bízott keresztényi kötelességeket teljesíteni, hogy a mennyet kiérdemeljék. Ily vallásnak nincs semmi értéke. Ha azonban Krisztus vonult be szívünkbe, akkor annyira megtelik tiszta szeretettel és a vele való közösség szent örömeivel, hogy szakadás többé nem állhat be. Ha Őreá tekintünk, megfeledkezünk önmagunkról. Krisztus szeretete életünk és tevékenységünk forrásává válik. Ha szívünk mélyében éreztük Krisztus és az Atya bensőséges szeretetét, akkor nem kérdezzük, mily fokig szükséges Isten parancsolatait megtartanunk; akkor nem akarunk megállni a legalsó fokon, hanem tökéletes összhangban kívánunk élni Megváltónk akaratával. A legnagyobb komolysággal törekszünk ennek elérésére, és olyan élénk érdeklődéssel viseltetünk iránta, amely teljesen megfelel a kilátásba helyezett dicsőségnek. A Krisztusról való vallástétel, iránta való mélyebb szeretet hiányában üres beszéd csupán, értelmetlen külsőség és szolgai járom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése