Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes második könyve 30. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a
Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ex%2030&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ex%2030&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Az ima egy olyan lehetőség, amely által
Isten közvetlen kommunikációra hív bennünket. Az illatáldozati oltár a nép
imáit jelképezte, amelyek felszállnak Isten trónjához. A szenthelyen helyezték
el, a függöny előtt. A papok eljöttek ide, hogy illatáldozatot mutassanak be,
amelynek füstje a függöny fölött behatolt a szentek szentjébe, ahol Isten
trónja volt megtalálható a frigyláda kegyelem-fedele fölött. (Pátriárkák és
próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 354. oldal.) Ez a tömjénfüst a „szentek
könyörgéseit” (Jel 8:3-4) jelképezte. Az ősi időkben a papok napjában kétszer
hoztak illatáldozatot, ami betöltötte a termet, és folyamatos közbenjárást
biztosított Isten trónja előtt (Zsolt 16:8; 55:18). Ez egy tanulság volt az ősi
izraelitáknak akkor és nekünk is ma, hogy minden napunkat imával kezdjük és
zárjuk, és hogy bármikor bizalommal járulhatunk Isten trónjához.
Szüntelen imádkoznunk kell (1Thess 5:17),
tudva azt, hogy Jézus – nagy főpapunk – imáinkkal az Atya trónja előtt áll.
Ezek felszállnak Isten trónjához, „amelyekhez Krisztus hozzáadja saját
tökéletes engedelmes életének érdemeit. Imáinkat ez teszi jó illatúvá. Jézus
elkötelezte magát arra, hogy közbenjárjon értünk, és az Atya mindig
meghallgatja a Fiút” (Sons and Daughters of God, 22. oldal). Ez a gazdag kép
bemutatja azt az igazságot, hogy imáink elvisznek bennünket Isten jelenlétébe,
és egyesülnek a Krisztuséval, hiszen Ő a Főpapunk, aki betöltötte az
ószövetségi jelképeket, és most közbenjár értünk. Ez jó hír ma mindnyájunknak –
nincs szükségünk földi közbenjárókra, mert mindenkinek egyformán van
hozzáférése a Teremtő Isten hatalmához, aki megígérte, hogy meghallgat
bennünket (1Jn 5:14).
Michael Hasel
Ima
éretted:
Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy bátran, de tisztelettudóan
forduljon Hozzád imáival és könyörgéseivel, mert Te kész vagy meghallgatni őt, Jézus
nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 14. fejezet
14.
fejezet – SODOMA PUSZTULÁSA (7. rész)
Amikor
Lót Sodomába költözött, komolyan elhatározta, hogy távol tartja magát a
gonoszságtól, és ugyanezt megparancsolja családjának is. De teljes kudarcot
vallott. Környezetének romboló befolyása hatást gyakorolt hitére, és
gyermekeinek Sodoma lakóival való kapcsolata által érdekei bizonyos mértékig
közösek lettek a sodomabeliekével. A következményeket ismerjük.
Sokan
ma is hasonló hibát követnek el. Otthonuk megválasztásánál jobban figyelnek a
remélhető földi előnyökre, mint arra az erkölcsi és társadalmi befolyásra,
amellyel körülveszik magukat és családjukat. Gyönyörű és termékeny vidéket
választanak, vagy valamilyen virágzó városba költöznek, azt remélve, hogy
nagyobb jólétre tesznek szert. De gyermekeiket kísértések veszik körül, és
nagyon gyakran olyan barátságokat kötnek, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják
az istenfélelemben való fejlődést és a tiszta jellem kialakítását. A laza
erkölcs, a hitetlenség, a vallásos dolgokkal szembeni közömbösség légköre
könnyen semlegesíti a szülők befolyását. Az ifjúság mindig maga előtt látja a
szülői és isteni tekintéllyel szembeni lázadás példáit. Sokan istentagadókhoz és
hitetlenekhez kötik életüket, és közösséget vállalnak Isten ellenségeivel.
Isten
azt akarja, hogy amikor otthont választunk, elsősorban azt vegyük figyelembe,
hogy környezetünk milyen erkölcsi és vallási befolyást fog gyakorolni ránk és
családunkra. Sokan nehéz helyzetbe kerülhetnek, mert nem tudják megválasztani
környezetüket úgy, ahogy akarják. De amikor a kötelesség hív, Isten segít
romlatlanul megállnunk, ha Krisztus kegyelmében bízva vigyázunk és imádkozunk.
De ne tegyük ki magunkat szükségtelenül a keresztény jellem kialakításához
kedvezőtlen hatásoknak. Megbántjuk Istent, és elűzzük a szent angyalokat
otthonunkból, ha önként világias és hitetlen környezetet választunk.
Akik
örökkévaló érdekeik rovására szereznek gyermekeiknek világi gazdagságot és
megbecsülést, azoknak rettenetes veszteségként kell elkönyvelni ezeket az
előnyöket. Lóthoz hasonlóan sokan láthatják gyermekeik vesztét, és épphogy
megmenthetik saját lelküket. Életművük elvész; életük szomorú kudarc. Ha igazán
bölcsen gondolkoztak volna, gyermekeiknek talán kevesebb földi vagyonuk lenne,
de biztos jogcímet szereztek volna a hervadhatatlan örökségre.
Nem
erre a világra szól az az örökség, amit Isten ígért népének. Ábrahámnak nem
volt birtoka a földön, "egy lábnyomnyi" sem (ApCsel 7:5). Ugyan nagy
vagyona volt, de Isten dicsőségére és embertársai javára használta fel. Nem
tekintette ezt a világot otthonának. Isten arra szólította, hogy hagyja el
bálványimádó honfitársait, és neki ígérte Kánaánt mint örök birtokot, de sem
fia, sem unokája nem kapta meg azt. Amikor Ábrahám temetkezési helyet akart
szerezni halottja számára, meg kellett azt vennie a kananeusoktól. Egyetlen
birtoka az Ígéret földjén egy sziklába vájt sír volt a Makpelah barlangjában.
De
Isten szava nem vesztette érvényét; és nem is akkor vált véglegesen valóra,
amikor a zsidó nép elfoglalta Kánaánt. "Az ígéretek pedig Ábrahámnak
adattak és az ő magvának" (Gal 3:16). Ábrahámnak osztoznia kell az
örökségben. Talán úgy tűnik, hogy Isten ígéretének teljesedése sokáig késik -
mert "[...] egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő,
mint egy nap" (2Pt 3:8). Úgy tűnhet, hogy késik, de a rendelt időben
"[...] eljön, el fog jőni, nem marad el" (Hab 2:3). Az Ábrahámnak és
magvának szóló ajándék nemcsak Kánaán földjét foglalta magában, hanem az egész
földet. Így mondja az apostol: "Nem a törvény által adatott az ígéret
Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek
igazsága által" (Róm 4:13). A Biblia világosan tanítja, hogy az Ábrahámnak
adott ígéretek Krisztus által fognak teljesedni. Mindenki, aki Krisztusé,
"[...] Ábrahám magva [...] és ígéret szerint örökös" -
"Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökség" (Gal 3:29; 1Pt
1:4) örököse, a bűn átkától megszabadított föld örököse. Mert "Az ország
pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a
magasságos egek szentei népének" (Dán 7:27); és "A szelídek pedig
öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben" (Zsolt 37:11).
Isten
bepillantást adott Ábrahámnak ebbe a halhatatlan örökségbe, és ő ezzel a
reménységgel meg volt elégedve. "Hit által lakott az ígéret földén, mint
idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös
társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és
alkotója az Isten" (Zsid 11:9-10).
Ábrahám
utódairól ezt olvashatjuk: "Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az
ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén
arról, hogy idegenek és vándorok a földön" (13.v.). Vándorként és
idegenként kell élnünk itt, ha el akarjuk nyerni "a jobb"-at,
"tudniillik" a "mennyei"-t (16.v.). Azok, akik Ábrahám
gyermekei, keresik azt a várost, amely után ő vágyódott, "melynek építője
és alkotója az Isten".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése