Higgyetek az Ő prófétáinak - november 7 - HÉTFŐ - Zsoltárok 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 64. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 64. fejezet 484. nap

Saul pedig ajtót nyitott a féltékenység lelkületének és ezzel megmérgezte lelkét. És dacára a Sámueltől nyert tanításoknak, amelyekben világosan kimutatta a próféta, hogy Isten szándékát megakadályozni senkinek sincs módjában, Saul viselkedése azt igazolta, hogy nincs világos fogalma sem Isten tervéről, sem pedig hatalmáról. Izrael fejedelme saját akaratát állította szembe a Mindenhatóéval.

Uralkodása alatt nem tanult meg uralkodni magán, hanem hagyta, hogy érzelmei a dühkitörésig fokozódjanak. Végül olyan dührohamot kapott, hogy gondolkozás nélkül megölte azt, aki akaratával ellenkezni mert. Roham után pedig mélységes csüggedés vett rajta erőt; megvetette önmagát és lelkiismeret-furdalás gyötörte.

Dávid hárfáját ilyenkor szívesen hallgatta és - úgy látszott - a gonosz lélek el is távozott belőle. Egyszer azonban amint Dávid előtte hárfázott, és énekben Istent magasztalta, Saul hirtelen elhajította dárdáját, hogy átdöfje vele az ifjú énekest. De Isten kegyelme megőrizte és sértetlenül menekült el az őrjöngő király elől. Ettől kezdve egyre növekedett a király gyűlölete és kereste az alkalmat, hogy megölje Dávidot; de Isten felkentje ellen kovácsolt terveinek egyike sem sikerült. Saul már egészen az őt uraló gonosz léleknek adta át magát, Dávid azonban abban bízott, aki hatalmas erejével megszabadította őt. "A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme" (Péld 9:10). Dávid állandóan azt kérte Istentől, hogy tökéletesen járhasson előtte.

Saul azonban mindenáron szabadulni akart vetélytársának jelenlététől, ezért "[...] Saul elbocsátá őt magától és ezredesévé tevé [...] De az egész Izráel és Júda szereté Dávidot" (1Sám 18:13.16). A nép hamar rájött, hogy Dávid megbízható egyéniség, és a rábízott feladatokat ügyesen és bölcsen intézi. Az ifjú ezredes tanácsai valóban bölcsek, meggondoltak és bátran követhetők; ezzel szemben Saul határozatai igen gyakran oktalanok és tervei megbízhatatlanok voltak.

Annak ellenére, hogy Saul mindig alkalmat keresett Dávid megölésére, mégis félt tőle, mert világos volt, hogy Isten van vele. Feddhetetlen magaviselete csak növelte a király haragját; mert úgy találta, hogy Dávid puszta jelenléte is vádolja őt. Összehasonlította kettőjük jellemét, ám a mérleg még saját bírálata szerint is Dávid javára dőlt el. Így lassan teljesen úrrá lett felette az irigység, amely saját életét nyomorulttá tette, Dávidét pedig állandóan veszélyeztette. Ugyanaz az ellenséges érzület hatalmasodott el rajta, amely Kain szívét öccse, Ábel ellen ingerelte, mert Ábel cselekedetei igazak voltak és őt Isten szeretetével tüntette ki, míg az ő cselekedetei gonoszok voltak, s Isten nem áldhatta meg őt. Az irigység a bűnbeesés gyermeke, ahol dédelgetik, csakhamar gyűlöletté növi ki magát, majd bosszút szomjazva másnak az életére tör. Sátán a saját benső világát mutatta ki, amikor Sault annak a megölésére ingerelte, aki őt sohasem bántotta.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 7

Dávid az Úrnál keres menedéket és újra szabadításért kiált. Most azonban Dávid ártatlannak tűnik és szabadulásért könyörög, egyébként az ellenségei széttépnék őt mint az oroszlán és szétszaggatnák őt, ha vétkes lenne (2-4. vers). Dávid ártatlannak tűnik és Istent kéri, hogy ítélje meg őt (9. vers). Ha jogtalanuk üldözik, előrántja titkos fegyverét, a pajzsát - az Urat, "aki megszabadítja az igazszívűeket" (11. vers). Azok számára, akik nem térnek meg, Isten megélesíti kardját, és kifeszíti íját, előkészíti halálos fegyverét és készenlétbe helyezi tüzes nyilait (13-14. vers). Dávid arra a végkövetkeztetésre jut, hogy azokra, akik bajt okoznak másoknak, visszaszáll a nyomorúság (17. vers).

Dicsőítsük ma azért az Urat, mert igaz bíró és hatalmas harcos, aki véget vet a gonoszok erőszakoskodásának, és oltalmába vonja az igazakat. Ámen.

Jackie O Smith

67. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 64. fejezetéhez (nov. 6-nov 12.).

A viharok tombolása közepette sokszor néztem már fel kétségbeesetten, hogy megtaláljam Krisztust az életem csatái közepén. Oly sok fájdalom és tragédia, félelem az ismeretlentől…hol volt Isten mindez alatt? Nem volt-e mindannyiunknak olyan perce, mint Dávidnak, amikor félelmünkben elfelejtettünk mindent, amit Isten tett értünk, és menekültünk?

Dávidot úgy ismerjük, mint félelem nélküli, bátor harcost, mégis itt megtévesztéshez és futáshoz folyamodott attól való félelmében, hogy Saul király valamelyik próbálkozása sikerrel jár, hogy őt megölje. Ez a férfi, aki szembenézett Góliáttal, egy pillanatra elfelejtett mindent, amit Isten tett érte. A bibliai történelem ilyen részei miatt hálás vagyok, hogy láthatjuk mások gyengeségeit, akik szerették Isten, és így tudhatjuk, hogy mindannyian elbukhatunk.

A legfontosabb dolog az, hogy mit teszünk a kudarc után.

Állítsuk szembe Dávid életét Saul életével: Dávid, Isten embere, aki alázatos és bűnbánó, ellentétben Saullal, aki védekezik, bűneit nem bánja meg, és olyan férfi, akit felemészt a harag és a féltékenység.

Soha nem engedhetjük be az utóbbi jellemvonásokat életünkbe, mivel minket is felemészthetnek, ahogy tették Saullal. Szinte biztosan állíthatom, hogy ha valaki azt mondta volna Saulnak, hogy ilyen őrjöngő, istentelen, gonosz ember lesz, mindenáron tagadta volna, hogy ez valaha megtörténhet.

Így működik a bűn. Lehet, hogy csak egy kis bűn az életünkben, de ha hagyjuk gennyesedni, végül felemészthet és fel is fog emészteni, ahogy tette Saullal. Mindig a térdeinken kell legyünk, azon iparkodva, hogy keressük az új szívet, amit csak Isten adhat meg.

Jill Simpson Palffy

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 6 - VASÁRNAP - Zsoltárok 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 64. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 64. fejezet 483. nap

64. A menekülő Dávid

Góliát legyőzése után Saul nem engedte Dávidot hazatérni, hanem magánál tartotta. Az történt, hogy "[...] Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette őt, mint a saját lelkét" (1Sám 18:1). Jonathán és Dávid testvéri szövetségre léptek egymással, és a királyfi "[...] leveté felső ruháját, amely rajta volt, és Dávidnak adta, sőt hadi öltözetét is, saját kardját, kézívét és övét" (1Sám 18:4). Bár Dávidra nagy feladatokat bíztak, ő azért szerény és kedves maradt, s ezzel a viselkedésével meghódította az egész népet, és a királyi családot is. "És elméne Dávid mindenüvé, ahová Saul küldé, és magát eszesen viseli vala" (1Sám 18:5). Mindenütt körültekintő, hűséges volt, és nyilvánvaló lett, hogy Isten van vele. Olykor Saul is belátta, hogy alkalmatlan az ország kormányzására, és biztonságosabb volna olyas valakivel szövetkeznie, aki tanításait az Úrtól veszi. Saul abban is reménykedett, hogy Dáviddal való összeköttetése védelmet nyújt neki. Mivel Dávid az Úr kegyeltje volt, és oltalmát élvezte, várható volt, hogy az ő jelenléte háború esetén Saulnak védelem lesz.

Dávidot Saullal az isteni gondviselés kötötte össze. A királyi udvarnál alkalma volt betekinteni a kormányzat ügyeibe, s így előkészülhetett a jövő nagy feladatára. Lehetősége volt megszerezni a nép bizalmát is. Saul ellenségeskedése következtében átélt bajok pedig arra voltak jók, hogy Istentől való függését soha el ne felejtse, hanem teljes szívvel bízzon benne. A Jonathánnal való barátságot is Isten Lelke lobbantotta lángra, hogy megóvja általa Izrael jövendő királyának életét. Ezekben a történésekben hajtotta végre az Úr kegyelmi szándékait, amelyeket Izrael népe és Dávid iránt táplált.

Saulnak Dáviddal való barátsága nem sokáig tartott. Amikor a filiszteusok megveréséből visszatértek, "[...] kimentek az asszonyok Saul király elé Izráelnek minden városaiból, hogy énekeljenek és körben táncoljanak, dobokkal, vigassággal, és tomborákkal. És énekelni kezdének az asszonyok, kik vigadozának és mondának: Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét" (1Sám 18:6-7). Erre a féltékenység démona újból elfoglalta Saul szívét. Igen megharagudott, hogy az éneklő asszonyok Dávidot föléje emelték. És ahelyett, hogy igyekezett volna az irigységet elnyomni, jellemgyengeségét nem palástolva így kiáltott föl: "Dávidnak tízezeret tulajdonítanak és nékem tulajdonítják az ezeret, így hát már csak a királyság hiányzik néki" (1Sám 18:8).

Saul jellemének nagy fogyatékossága az volt, hogy szerette a hízelgést. Ez a jellemvonás teljesen úrrá lett cselekedetein és gondolatain, s ezután minden cselekedetét a dicsvágy mozgatta, sőt az igazságot és az igazságtalanságot is a nép kegyének mértékével mérte. Aki pedig Isten helyett az embereknek akar tetszeni, az soha nincs biztonságban! Saul az emberek szemében mindig az első helyet akarta magának biztosítani, s most az asszonyok dicsérő éneke azt a biztos meggyőződést lopta szívébe, hogy Dávid megnyerte a nép kegyét, és uralkodni fog helyette.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 6

Dávid Istenhez könyörög kegyelemért és gyötrelmeiből való szabadulásért. Az 6. versben emlékezteti Istent arra, hogy a „a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban?” (új protestáns fordításban az 5. vers). Más szavakkal: siess és szabadíts meg, mielőtt meghalnék, amíg még dicsőíthetem a Te nevedet!

Dávid teljesen kimerültnek érzi magát, és szükségét érzi az Istentől jövő vigasztalásnak és bizonyosságnak, de még mindig van ereje az ellenségei jövője felől elmélkedni (11. vers): „Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.”

Dávidhoz hasonlóan, te is érezted már magad érzelmileg megterhelve egészen a végkimerülés határáig? Ha a terheid csak képzelt terhek, Isten nem ígért ez alól felszabadítást, de ha igaziak a terheid, Jézus hív, hogy jöjj hozzá, tedd le a terhedet és találj nyugodalmat Nála (Mt 11:28-30). 

Azt kívánom, hogy aggodalmaid és terheid legyenek ma könnyebbek, mert Jézus az igahordozó hordja a te terhedet

Jackie O Smith

67. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 64. fejezetéhez (nov. 6-nov 12.).

A viharok tombolása közepette sokszor néztem már fel kétségbeesetten, hogy megtaláljam Krisztust az életem csatái közepén. Oly sok fájdalom és tragédia, félelem az ismeretlentől…hol volt Isten mindez alatt? Nem volt-e mindannyiunknak olyan perce, mint Dávidnak, amikor félelmünkben elfelejtettünk mindent, amit Isten tett értünk, és menekültünk?

Dávidot úgy ismerjük, mint félelem nélküli, bátor harcost, mégis itt megtévesztéshez és futáshoz folyamodott attól való félelmében, hogy Saul király valamelyik próbálkozása sikerrel jár, hogy őt megölje. Ez a férfi, aki szembenézett Góliáttal, egy pillanatra elfelejtett mindent, amit Isten tett érte. A bibliai történelem ilyen részei miatt hálás vagyok, hogy láthatjuk mások gyengeségeit, akik szerették Isten, és így tudhatjuk, hogy mindannyian elbukhatunk.

A legfontosabb dolog az, hogy mit teszünk a kudarc után.

Állítsuk szembe Dávid életét Saul életével: Dávid, Isten embere, aki alázatos és bűnbánó, ellentétben Saullal, aki védekezik, bűneit nem bánja meg, és olyan férfi, akit felemészt a harag és a féltékenység.

Soha nem engedhetjük be az utóbbi jellemvonásokat életünkbe, mivel minket is felemészthetnek, ahogy tették Saullal. Szinte biztosan állíthatom, hogy ha valaki azt mondta volna Saulnak, hogy ilyen őrjöngő, istentelen, gonosz ember lesz, mindenáron tagadta volna, hogy ez valaha megtörténhet.

Így működik a bűn. Lehet, hogy csak egy kis bűn az életünkben, de ha hagyjuk gennyesedni, végül felemészthet és fel is fog emészteni, ahogy tette Saullal. Mindig a térdeinken kell legyünk, azon iparkodva, hogy keressük az új szívet, amit csak Isten adhat meg.

Jill Simpson Palffy

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 5 - SZOMBAT - Zsoltárok 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 63. fejezet 482. nap

Góliát, amikor a feléje közelgő ifjút meglátta, éktelen haragra gerjedt és méltatlankodva így kiáltott fel: "Eb vagyok-é én, hogy te bottal jössz reám?" És reája szórta isteneinek minden átkát, amit csak tudott: "Jöjj ide hozzám" - mondta gúnyolódva - "hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam" (1Sám 17:43-44).

De Dávid nem ijedt meg a filiszteusok nagy hangú hősétől. Bátran előlépett és így szólt ellenfeléhez: "Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illetél. A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni" (1Sám 17:45-47).

Dávid hangja félelem nélkül csengett, és arcán már ott ült a győzelem öröme. Tiszta hangja áthatott a légen, és a csatarendben álló és őt hallgató ezrek világosan megértették. Góliát haragja a legmagasabb fokra hágott. Dühében fellökte sisakjának rostélyát, s úgy szabadon hagyva homlokát iramodott Dávid felé. Isai fia azonban nyugodtan készült fogadására. "És amikor a Filiszteus felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledék: Dávid is sietett és futott a viadalra a Filiszteus elé. És Dávid benyúlt a tarisznyába, és kivett onnan egy követ, és elhajítván homlokon találta a Filiszteust úgy, hogy a kő homlokába mélyede, és arccal a földre esék" (1Sám 17:48-49).

A meglepetés moraja hangzott fel mind a két táborban. Mindenütt azt hitték, hogy Dávid öleték meg; de amikor a követ süvítve látták célba érkezni, látták azt is, hogy a filiszteus megremeg, kinyújtja kezeit, mintha csak hirtelen megvakult volna, azután tántorgott még egy pillanatig, majd végigzuhant a földön, mint a kidöntött tölgy. Dávid nem késlekedett. Futva közeledett a mozdulatlan alakhoz, és két kézre foga Góliát nehéz kardját. Egy-két pillanattal ezelőtt még kérkedett az óriás, hogy ezzel a karddal vágja le Dávid fejét, testét pedig az ég madarainak adja. Most felemelkedett a levegőben a kard, s a következő pillanatban porba hullott Góliát félelmetes feje. Nagy örömrivalgásban tört ki erre az izraeliták tábora.

A filiszteusok tábora pedig annyira megrettent, hogy sorait megbontva futva keresett menedéket. Ezt követőleg az izraeliták diadalkiáltással vetették magukat a menekülők után, "[...] üldözék a filiszteusokat egészen Gáthig és Ekron kapujáig. És hullának a filiszteusok sebesültjei a Saraim felé vezető úton Gáthig és Ekronig. Visszatérének azután Izrael fiai a Filiszteusok üldözéséből, és feldúlták azoknak táborát" (1Sám 17:52-53). "Dávid pedig felvevé a Filiszteusnak fejét, és elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit pedig a maga sátorába rakta le (1Sám 17:54).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 5

Ezt a zsoltárt fúvós hangszereken kell előadni. Egy panasz az Úrhoz, amit Ő meghallgat és válaszol Dávid imájára. Dávid biztos benne, hogy ő az igazak közé tartozik, ellenségei viszont (akikre gonoszokként utal) azok közé, akiket Isten gyűlöl.  Dávid kétségtelenül elfeledkezett azokról az időkről, amikor ő is bűnöket követett el, és magára haragította Istent.

„Nem állhatnak meg szemed előtt a kevélyek, gyűlölsz mindenkit, aki bűnt cselekszik. Elveszíted azokat, akik hazugságot szólnak, a vérszomjas és álnok embert gyűlöli az Úr. Én pedig nagy kegyelmedből bemehetek házadba.”(Zsolt 5:6-7 – új prot. ford. 2011). Az Úr által utált dolgok felsorolásával és a gonoszok örökségének áttekintésével a zsoltáríró önmagát próbálja meggyőzni arról, hogy ő megállhat Isten előtt.

Úgy tűnik, hogy ez a zsoltár ima Dávid ellenségeiért, de ehelyett inkább olyan, mintha Dávid az imádságában dorgálná meg az ellenségeit, hogy azok tudják,  menyire utálatosak Isten előtt (és közvetve előtte is).

Milyen gyakran említjük meg imánkban azoknak viselkedését, akiket meg akarunk változtatni, és akik remélhetőleg hallják is azt? Vagy adunk valaha tanácsokat Istennek, hogy mi módon válaszoljon imádságunkra?

Álljunk ma Isten elé a fogyatkozásainkkal együtt, és úgy tekintsünk magunkra, ahogyan Isten lát bennünket – bűnösökként, akiknek szükségük van a Megváltóra.

Jackie O Smith
Kommunikációs vezető
Generál Konferencia Lelkészi Osztálya

66. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 62. és 63. fejezeteihez (okt. 30-nov 5.).

Isten megváltoztathatja a szíveket, a lényünk velejét képező központot. Csakhogy ez lassan történik, célzatosan Istennel töltött idő által. Vegyük Dávid példáját esettanulmányként. Fiatal pásztorfiúként elhívást kapott a juhok mezejéről, hogy egy próféta felkenje őt egy különleges feladatra. De ez után a titkos és csúcspontot jelentő esemény után Dávid visszatért a mezőkre, hogy szorgalmasan teljesítse pásztori elhívását.

„Az Úr választotta és készítette fel Dávidot a nyájak melletti magányában arra a feladatra, amelynek elvégzését évekkel később rá akarta bízni.” Pásztorfiúból olyan férfivá érett, aki jelentősen befolyásolja a történelmet. Ahhoz, hogy véghez vigye ezt az átalakulást, Dávidnak oda kellett szánnia a szívét Istennek.

Az Isten jelenlétében eltöltött percek készítenek fel arra, hogy azt a személyleírás készülhessen rólunk is, amilyet ez a fiatal pásztorfiú kapott: „Dávid növekedett az Isten és az emberek előtti kedvességben.” Ha van egy olyan furcsa érzésed, hogy hallottad már ezt a kifejezést valahol korábban, nem tévedsz – nézz utána Krisztus gyermekkorának leírásában.

A magányosan, hasadékokban eltöltött idő és a csendes dalköltés felkészítette Dávidot az előtte álló munkára. Úgy érzed néha, hogy az életed kiszámítható és egyszerűségében jelentéktelen? Arról álmodsz, hogy nagyobb hatással leszel a királyságra? Emlékezz arra az ilyen percekben, hogy mi volt az, ami Dávidot felkészítette arra, hogy király lehessen: az Istennel töltött idő.

Te is választhatod azt, hogy Istennel töltesz időt minden egyes nap!

Heather Crews

Lelkész, Potomac Egyházterület, USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 4 - PÉNTEK - Zsoltárok 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 63. fejezet 481. nap

De szavai mégis a király tudomására jutottak, aki maga elé rendelte Dávidot, s ámulva hallgatta annak szavait: "Senki se csüggedjen el emiatt; elmegy a te szolgád és megvív ezzel a Filiszteussal" (1Sám 17:32). Saul megkísérelte, hogy lebeszélje tervéről, de az ifjú nem hagyta magát eltántorítani. Szerényen, minden hivalkodás nélkül beszélte el, mint segítette őt Isten nyájának őrzése közben, és bizalommal fűzte hozzá: "Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánnak és medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is". Erre azután Saul is így szólt hozzá: "Eredj el, és az Úr legyen veled!" (1Sám 17:37).

Izrael negyven napon át reszketett az óriás filiszteus dölyfös kihívásától. Szívük kalapált, amikor meglátták ezt a "hat sing és egy arasz" magasságú hatalmas óriást. "Fején rézsisak vala és pikkelyes páncélba volt öltözve", amelynek súlya ötezer "rézsiklusnyi" volt. A pikkelyek olyan szorosan illeszkedtek egymáshoz, hogy semmiféle lándzsa vagy nyíl nem lett volna képes átütni a páncélt. "[...] dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból volt; és előtte megy vala, ki a paizst hordozza vala" (1Sám 17:7).

Góliát minden reggel és este megközelítette a zsidók táborát, és mindannyiszor elmondta ezt a beszédet: "Miért jöttetek ki, hogy harcra készüljetek? Avagy nem filiszteus vagyok-e én és ti Saul szolgái? Válasszatok azért magatok közül egy embert, és jöjjön le hozzám. Ha azután megbír velem vívni és engem legyőz: akkor mi a ti szolgáitok leszünk; ha pedig én győzöm le őt és megölöm: akkor ti legyetek a mi szolgáink, hogy szolgáljatok nékünk. Monda továbbá a Filiszteus: Én gyalázattal illetém a mai napon Izráel seregét, állítsatok azért ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással" (1Sám 17:8-10).

Jóllehet Saul megengedte Dávidnak, hogy a filiszteus kihívását elfogadja, de kevés reménye volt arra, hogy Dávid sikeres lesz vakmerő vállalkozásában. Megparancsolta azért, hogy az ifjú a király páncéljába öltöztessék fel. Fejére illesztették a nehéz rézsisakot is, és felvetették vele a fémpáncélt, sőt a király kardját is az oldalára kötötték. Dávid így felkészülve indult útjára. De nemsokára vissza is fordult. Az aggodalmas nézők már azt hitték, meggondolta magát, és nem kockáztatja életét ilyen egyenlőtlen küzdelemben. Ez azonban távol volt a bátor ifjú gondolatától, hanem Saul elé járulva azt kérte, hadd vethesse le ezt a nehéz fegyverzetet: "Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam" (1Sám 17:39). Levetette a pompás fegyverzetet s helyébe magához vette pásztorbotját, táskáját és parittyáját, azután a patakban öt sima kövecskét keresett azokat a táskájába tette, és elindult a filiszteus felé. Az pedig abban a reményben, hogy Izrael leghatalmasabb emberével találja magát szemben, bátran előlépett. Fegyverhordozója előtte járt, s úgy látszott, semmi és senki nem állhat ellent ennek az óriásnak. De amikor Dávid közelébe ért, egy egészen fiatal embert, félig még gyermeket látott maga előtt. Dávid orcája piros volt az egészségtől, és jól edzett, izmos termete igen jó hatást keltett, ám a filiszteus óriás és ő közte mégis szembeszökő volt a különbség.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 4

Az új protestáns fordítás a következő megjegyzéssel kezdi ezt a zsoltárt: „A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára.” Ez jelzés volt a karmesternek, hogy húros hangszereken kísérjenek, amikor felolvassák, vagy eléneklik ezt a zsoltárt. Pontosan, ahogyan bizonyos ételekhez bizonyos fajta italok illenek, ehhez a zsoltárhoz a húros hangszerek illenek. Sajnos soha nem hallhatjuk, majd csak a Mennyben, annak a hangszernek a hangját, amit Dávid eredetileg javasolt.

Nyomorúságában Dávid Istenhez kiált, és úgy érzi, nem talál meghallgatásra. Valószínűleg még mindig érzi Absolon ellene szőtt összeesküvésének csapását.  Azzal vigasztalja magát, hogy értelmével továbbra is bízik Istenben annak ellenére, hogy szíve még nem vigasztalódott meg teljesen. Hittel imádkozza, amikor lefekszik: „Mert egyedül Te adod meg nekem Uram, hogy biztonságban lakjam” (Zsolt 4:9 – új prot ford.).

Tapasztaljátok meg ma az Úrban lakozás békességét és oltalmát!

Jackie O Smith
Kommunikációs vezető
Generál Konferencia Lelkészi Osztálya

66. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 62. és 63. fejezeteihez (okt. 30-nov 5.).

Isten megváltoztathatja a szíveket, a lényünk velejét képező központot. Csakhogy ez lassan történik, célzatosan Istennel töltött idő által. Vegyük Dávid példáját esettanulmányként. Fiatal pásztorfiúként elhívást kapott a juhok mezejéről, hogy egy próféta felkenje őt egy különleges feladatra. De ez után a titkos és csúcspontot jelentő esemény után Dávid visszatért a mezőkre, hogy szorgalmasan teljesítse pásztori elhívását.

„Az Úr választotta és készítette fel Dávidot a nyájak melletti magányában arra a feladatra, amelynek elvégzését évekkel később rá akarta bízni.” Pásztorfiúból olyan férfivá érett, aki jelentősen befolyásolja a történelmet. Ahhoz, hogy véghez vigye ezt az átalakulást, Dávidnak oda kellett szánnia a szívét Istennek.

Az Isten jelenlétében eltöltött percek készítenek fel arra, hogy azt a személyleírás készülhessen rólunk is, amilyet ez a fiatal pásztorfiú kapott: „Dávid növekedett az Isten és az emberek előtti kedvességben.” Ha van egy olyan furcsa érzésed, hogy hallottad már ezt a kifejezést valahol korábban, nem tévedsz – nézz utána Krisztus gyermekkorának leírásában.

A magányosan, hasadékokban eltöltött idő és a csendes dalköltés felkészítette Dávidot az előtte álló munkára. Úgy érzed néha, hogy az életed kiszámítható és egyszerűségében jelentéktelen? Arról álmodsz, hogy nagyobb hatással leszel a királyságra? Emlékezz arra az ilyen percekben, hogy mi volt az, ami Dávidot felkészítette arra, hogy király lehessen: az Istennel töltött idő.

Te is választhatod azt, hogy Istennel töltesz időt minden egyes nap!

Heather Crews

Lelkész, Potomac Egyházterület, USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 3 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 63. fejezet 480. nap

Amikor az izraeliták hadat üzentek a filiszteusoknak, Isai három fia is Saul seregéhez csatlakozott. Dávid azonban otthon maradt. Egy idő múlva atyja megbízta, hogy bátyjainak valami élelmet vigyen a táborba, és hogylétük iránt érdeklődjön. Isai azonban nem tudta, hogy fiára ott, felsőbb rendelkezés folytán nagy feladat vár. Mert veszélyben voltak Izráel seregei és Dávidot angyal irányította, hogy megmentse népét.

A tábort megközelítve, mintha kézitusa zaját hallotta volna; "[...] a sereg pedig, mely kivonult csatarendben, hadizajt támasztott" (1Sám 17:20). Mert éppen szemben álltak egymással az izraeliták és a filiszteusok. Sietve kereste hát fel testvéreit, s amíg velük beszélgetett, kilépett a filiszteusok táborából Góliát, a filiszteusok bajnoka, és gúnyolódva szólította fel Izraelt, állítson soraiból valakit, aki vele megvív. Góliát napról napra megismételte kihívását, és becsmérelte Izrael népét. Dávid látta, hogy a nép mindjobban megretten, és senki sem ajánlkozik soraikból, hogy elhallgattassa a kérkedőt. Ezért felindult lelke, hogy megvédje az élő Isten dicsőségét, és megmentse Isten és népe becsületét.

Izrael serege csüggedt volt. Nem volt bátorság senkiben sem. Egymás között pedig így beszéltek: "Láttátok-é azt a férfit, aki feljöve? Mert azért jött ki, hogy gyalázattal illesse Izráelt" (1Sám 17:25). Dávid pedig lelkének méltatlankodásában így kiáltott fel: "[...] kicsoda ez a körülmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?!" (1Sám 17:26).

Eliáb, Dávid idősebb testvére, amikor meghallotta ezt a beszédet, tudta, hogy milyen érzések kavarognak öccse lelkében. Hiszen Dávid már pásztor korában bizonyságát adta bátorságának és hősiességének, de testvérei még sohasem voltak ennek tanúi. Sámuel titokzatos látogatása és csendes eltávozása gyanúsnak tűnt fel Isai fiai előtt. Dávid megkülönböztetett kitüntetését látva, szívük irigységgel telt meg és nem kezelték Dávidot azzal a tisztelettel és szeretettel, amelyet becsületessége és testvéri gyengédsége megérdemelt volna. Benne csak a kamasz pásztorfiút látták, és Eliáb most is azt gondolta, hogy Dávid kérdésével őt akarja kérdőre vonni, és gyávasággal illetni, hogy nem állott ki párviadalra az óriással. Ezért mérgesen így kiáltott fel: "Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, amely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet [...] Ugyan mit cselekedtem én most? hiszen csak szóbeszéd volt ez" felelte Dávid illedelmesen (1Sám 17:28-29).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 3

Ez a zsoltár útközben íródott, amikor Dávid a fia, Absolon elől menekült, aki összeesküvést szőtt apja ellen. A zsoltár azzal kezdődik, hogy megkérdőjelezi Isten hajlandóságát arra, hogy kimentse őt a veszélyből, és elvezet a bizonyosságig, miszerint Isten kétségbevonhatatlanul minden tekintetben oltalmáról biztosítja őt.  „Nem félek sok ezernyi néptől sem, amely ellenségesen körülvett engem” (Zsolt 3:7 - új prot. ford, 2011). Dávid ismét szilárdan áll hitében.

Dávid az ellenségeitől való szabadulásért imádkozik, azért, hogy Isten verje meg őket: „Mert Te vered arcul minden ellenségemet, a gonoszok fogait összetöröd.” Ismerve Dávid fia iránti szeretetét, bizonyára csak azt remélte, hogy véget vet a szóbeli fenyegetéseknek, amelyek Absolon és támogatói részéről érték.

Azzal fejezi be a zsoltárt, hogy belenyugszik a ténybe: a szabadítás (bár a módját az Úr választja meg) egyedül az Úrtól jön.  Majd áldásért imádkozik Isten népér számára.

Merítsünk ma bátorságot Isten ígéreteiből és részesüljünk áldásaiból.

Jackie O. Smith
Kommunikációs vezető
Generál Konferencia Lelkészi Osztálya

66. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 62. és 63. fejezeteihez (okt. 30-nov 5.).

Isten megváltoztathatja a szíveket, a lényünk velejét képező központot. Csakhogy ez lassan történik, célzatosan Istennel töltött idő által. Vegyük Dávid példáját esettanulmányként. Fiatal pásztorfiúként elhívást kapott a juhok mezejéről, hogy egy próféta felkenje őt egy különleges feladatra. De ez után a titkos és csúcspontot jelentő esemény után Dávid visszatért a mezőkre, hogy szorgalmasan teljesítse pásztori elhívását.

„Az Úr választotta és készítette fel Dávidot a nyájak melletti magányában arra a feladatra, amelynek elvégzését évekkel később rá akarta bízni.” Pásztorfiúból olyan férfivá érett, aki jelentősen befolyásolja a történelmet. Ahhoz, hogy véghez vigye ezt az átalakulást, Dávidnak oda kellett szánnia a szívét Istennek.

Az Isten jelenlétében eltöltött percek készítenek fel arra, hogy azt a személyleírás készülhessen rólunk is, amilyet ez a fiatal pásztorfiú kapott: „Dávid növekedett az Isten és az emberek előtti kedvességben.” Ha van egy olyan furcsa érzésed, hogy hallottad már ezt a kifejezést valahol korábban, nem tévedsz – nézz utána Krisztus gyermekkorának leírásában.

A magányosan, hasadékokban eltöltött idő és a csendes dalköltés felkészítette Dávidot az előtte álló munkára. Úgy érzed néha, hogy az életed kiszámítható és egyszerűségében jelentéktelen? Arról álmodsz, hogy nagyobb hatással leszel a királyságra? Emlékezz arra az ilyen percekben, hogy mi volt az, ami Dávidot felkészítette arra, hogy király lehessen: az Istennel töltött idő.

Te is választhatod azt, hogy Istennel töltesz időt minden egyes nap!

Heather Crews

Lelkész, Potomac Egyházterület, USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 2 - SZERDA - Zsoltárok 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 63. fejezet 479. nap

63. Dávid és Góliát

Amikor Saul felismerte, hogy Isten valóban elvetette őt, és amikor Sámuel feddő szavainak hatását érezni kezdte, szíve keserűséggel és kétségbeeséssel telt meg. Ám most sem az igazi bűnbánat késztette a büszke királyt főhajtásra. Mert bűne igazi mibenlétét még most sem ismerte, ezért új életet sem kezdett, meg sem kísérelte a javulást, hanem Isten vélt igazságtalanságán gyötrődött, amellyel őt és utódait megfosztotta Izrael trónjától. Szemei előtt állandóan családja romlása lebegett. Úgy gondolta, hogy ellenségei legyőzésében tanúsított vitézsége és bátorsága elfedezhette volna engedetlenségének bűnét. Nem fogadta el az isteni fenyítést alázatos szívvel, hanem gőgös lelke úgy megkeseredett, hogy saját magát az őrület szélére sodorta. Tanácsadói azt ajánlották, hozasson egy jó zenészt, mert azt remélték, hogy a zene szelíd hangjai megnyugtatják háborgó lelkét. Az isteni gondviselés pedig úgy akarta, hogy Dávid, a kitűnő hárfás kerüljön a király udvarába. A menny által ihletett akkordjainak meg is volt a hatása, mert mindenkor előzte a király lelkére nehezedő sötét felleget.

Amikor szolgálatait a király udvarában nem vették igénybe, Dávid újból visszatért nyájához, és megőrizte továbbra is lelkének egyszerű kedvességét. Ha ismét szükség volt rá, elhívták, hogy hárfájával megnyugtassa a háborgó uralkodót, hogy előzze tőle az őt gyötrő gonosz szellemet. Bár Saul igen megkedvelte Dávidot, és énekét, a fiatal pásztor megkönnyebbülve hagyta el a királyi házat és örömmel tért vissza kedves dombjai és nyája közé.

Dávid pedig növekedett az Isten és az emberek előtti kedvességben. Isten útjain járva, elhatározta szívében, hogy még jobban keresi az ő akaratát. Elmélkedéseinek tárgya kiterjedt, mert a király udvarában látta a felelősséget, amelyet a királynak viselnie kell. Megismerkedett a Saul szívébe lopakodott kísértésekkel, és behatolt Izrael első királya magatartásának és cselekedeteinek egyes titkaiba is. Látta, hogy a szomorúság sötét felhője árnyékolta be a királyi méltóság dicsőségét, és tudta, hogy Saul házanépe távolról sem volt boldog és megelégedett. Mindezek a dolgok pedig nyugtalanították, mint a királyi szék várományosát. De ha nyugtalansága tetőfokra hágott, az elmélkedésben teljesen elmerülve elővette hárfáját, amelynek kedves dallamai gondolatait mindig Istenhez emelték, és eltüntették a jövő egét félelmesen borító fellegeket.

Isten bizalomra is megtanította Dávidot. Mint ahogy Mózest, úgy Isai fiát is felkészítette az Úr választott népe vezetésére. Nyájának gondozása közben fogalmat alkotott arról a gondviselésről is, amelyben a nagy Pásztor részesítette legelőjének nyáját.

A magányos dombok és a félelmetes szakadékok, amelyek között Dávid járt, a mezei ragadozók búvóhelyei voltak. A Jordán melletti sűrűségből, vagy a dombok közül nem egyszer tört elő az oroszlán vagy a medve, hogy éhségét az ő nyájából csillapítsa. Annak az időnek szokása szerint Dávid csak parittyával és pásztorbottal volt felszerelve; de azért korán bizonyságát adta annak, hogy a rábízott javakat meg tudja oltalmazni. Később ezeket a kalandokat így beszélte el: "Pásztor volt a te szolgád, [...] és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül: Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítám szájából" (1Sám 17:34-35). Az ilyen élmények edzették meg szívét, és erőt, bátorságot, hitet fejlesztettek ki benne. Bátor cselekedetekkel már azelőtt is kitüntette magát, mielőtt Saul udvarába került volna. Mert aki őt a királynak ajánlotta, ilyen szavakkal ecsetelte bátorságát: "Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, aki tud hárfázni, aki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van" (1Sám 16:18).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 2

A Föld nemzetei összefognak, hogy megállítsák Isten felkent Fiát, Jézust, de erőfeszítéseik hiábavalóak. Isten, a világmindenség Teremtője nevetve figyeli erőtlen törekvéseiket. Isten tette Sion királyává az Ő Fiát Jézust, mint Messiást, és uralmát senki sem tudja megdönteni. Aztán Jézus válaszol Atyja rendeletére, kijelenti az Atyával való kapcsolatát és az egész föld feletti hatalmát: „a népeket örökségeddé teszem és a földkerekséget birtokoddá” (8. vers - angolból fordítva).

„Csókoljátok a Fiút”, ez azt jelenti, hogy tiszteljétek a Messiást és utal arra a keleti szokásra, ahogy tiszteletet tanúsítottak egy magasabb rangú személy iránt. A zsoltáros azzal fejezi be ezt a zsoltárt, hogy tanácsolja a nemzeteket és a birodalmakat, hogy hódolattal vessék alá magukat az Úr uralmának és szolgálják Őt, különben elvesznek.

 Kit szolgálsz te ma? Krisztus ellen fordulsz, hogy meghiúsítsd szándékát azzal, hogy saját hajlamaidat követed? Jézus az életed szuverén Ura? Ha nem, akkor keress menedéket Nála még ma, és legyél áldott! 

Jackie O Smith
Kommunikációs menedzser
Gen. Konf. Lelkészi osztály

66. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 62. és 63. fejezeteihez (okt. 30-nov 5.).

Isten megváltoztathatja a szíveket, a lényünk velejét képező központot. Csakhogy ez lassan történik, célzatosan Istennel töltött idő által. Vegyük Dávid példáját esettanulmányként. Fiatal pásztorfiúként elhívást kapott a juhok mezejéről, hogy egy próféta felkenje őt egy különleges feladatra. De ez után a titkos és csúcspontot jelentő esemény után Dávid visszatért a mezőkre, hogy szorgalmasan teljesítse pásztori elhívását.

„Az Úr választotta és készítette fel Dávidot a nyájak melletti magányában arra a feladatra, amelynek elvégzését évekkel később rá akarta bízni.” Pásztorfiúból olyan férfivá érett, aki jelentősen befolyásolja a történelmet. Ahhoz, hogy véghez vigye ezt az átalakulást, Dávidnak oda kellett szánnia a szívét Istennek.

Az Isten jelenlétében eltöltött percek készítenek fel arra, hogy azt a személyleírás készülhessen rólunk is, amilyet ez a fiatal pásztorfiú kapott: „Dávid növekedett az Isten és az emberek előtti kedvességben.” Ha van egy olyan furcsa érzésed, hogy hallottad már ezt a kifejezést valahol korábban, nem tévedsz – nézz utána Krisztus gyermekkorának leírásában.

A magányosan, hasadékokban eltöltött idő és a csendes dalköltés felkészítette Dávidot az előtte álló munkára. Úgy érzed néha, hogy az életed kiszámítható és egyszerűségében jelentéktelen? Arról álmodsz, hogy nagyobb hatással leszel a királyságra? Emlékezz arra az ilyen percekben, hogy mi volt az, ami Dávidot felkészítette arra, hogy király lehessen: az Istennel töltött idő.

Te is választhatod azt, hogy Istennel töltesz időt minden egyes nap!

Heather Crews

Lelkész, Potomac Egyházterület, USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 1 - KEDD - Zsoltárok 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 62. fejezet 478. nap

Ki mérhetné fel ezen évek munkájának és bolyongásainak fontosságát a magányos hegyek között? Az Istennel és a természettel való folytonos érintkezés; a nyájról való gondoskodás, a veszélyek, a szabadulások, szerény életének örömei és bánatai nemcsak arra hivattak, hogy jellemét formálják és életének további részét irányítsák, hanem hogy zsoltárok formájában Izrael szívében a hitet és az Isten iránti szeretetet felkeltsék, közelebb hozva őket örökké szerető Teremtőjükhöz.

Dávid ifjúságának és erejének teljében készült elő arra, hogy majd a föld hatalmasai között magas tisztségét elfoglalja. Tehetségét, mint Isten kegyes ajándékát, az ő nevének magasztalására használta fel. Az önvizsgálat és elmélkedés magányos órái azután jutalmul hozták neki azt a bölcsességet és áhítatosságot, amely kedvessé tette őt Isten és az angyalok előtt. Mert amíg Teremtője tökéletességét szemlélte, lelkében megvilágosodott az Isten-fogalom. S Istent kereső lelke előtt a homályos dolgok megvilágosodtak, a bonyolult helyzetek megoldódtak, a látszólagos ellentmondások kiegyenlítődtek, és minden fénysugár újabb elragadtatást váltott ki lelkéből és újabb lelkesedéssel dicsőítette a világ Teremtőjét és Megváltóját. Gondolatait állandóan a féltő szeretet, gyötrő gondok és győzelmek foglalkoztatták; és amikor életének minden mozzanatában Isten gondoskodó szeretetét fedezte fel, szíve még inkább megtelt imádattal és hálával, dalai még lelkesebben, hárfája diadalmasabban zengett, és a pásztorfiú erőre erőt, ismeretre ismeretet halmozott, mert az Istennek Szentlelke rajta nyugodott.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 1

A zsoltárok könyve nem más, mint egy verseskötet. Költészetét a gondolatok ritmusa és az élénk fantázia jellemzi. Tömör nyelvezetet használ, hogy imára és dicsőítésre vezessen és mély tanítást adjon. Figyeljük meg hogyan működik ez az első zsoltár 6 versén keresztül:

Az első vers bemutatja az igazakat és a gonoszokat azzal, hogy elmondja, hogy az igazak MIT NEM TESZNEK. Ők nem haladnak a gonoszok mélybe vezető ösvényén. Nem követik a gonoszok tanácsát, nem tartanak velük a rosszban, és végül nem azonosulnak velük abban, hogy elhagyják az Urat és az Ő Igéjét.

A második vers megmutatja, hogy mit TESZNEK az áldottak (boldogok). Nem hagyják el az Urat és az Ő Igéjét, hanem követik – de nem törvényeskedő módon. GYÖNYÖRKÖDNEK benne. Ahelyett, hogy az istentelenek tanácsában járnának, naponta Isten tanácsán elmélkednek.

A harmadik vers bemutatja, hogy milyen eredménye van annak, ha valaki naponta gyönyörködik az Úr Igéjében. Nem a gonoszok ösvényén áll; az áldottak úgy állnak, mint a fák. Nem a saját erejükből állnak. Isten ülteti el a fákat oda, ahol gyümölcsözőek lesznek, ellenállnak a szárazságnak és nem dőlnek ki.

A negyedik és ötödik vers a gonoszok életének következményét mutatja be. Ők nem állnak, mint a fák, hanem mint a polyva – szárazak, tehetetlenek és az elemek szeszélyétől függnek. A gonoszok útján állnak, de nem állnak meg az ítéletben. A csúfolódok székében ülnek, de nincs helyük az igazak gyülekezetében

A hatodik vers a két út végső összehasonlítását mutatja be. Az Úr ismeri az igazak útját. Az Isten és népe közötti kötelék sokkal meghittebb, mint egy férfi és felesége közötti kapcsolat, akik egy testté lettek és ismerik egymást. Az Ő követőinek Jézus soha nem fogja mondani: „Soha nem ismertelek.” A csúfolódók fogják hallani ezeket a szavakat, akik folyamatosan visszautasítják Istent és az Ő Igéjét. Az istentelenek útja elvész.

Uram, segíts gyönyörködnöm Benned és a Te Igédben, hogy az áldottak közé tartozhassak, akik ismernek téged, és akiket Te is ismersz! Ámen.

R. Lynn Sauls
Nyugalmazott professzor
Southern Adventist University

66. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 62. és 63. fejezeteihez (okt. 30-nov 5.).

Isten megváltoztathatja a szíveket, a lényünk velejét képező központot. Csakhogy ez lassan történik, célzatosan Istennel töltött idő által. Vegyük Dávid példáját esettanulmányként. Fiatal pásztorfiúként elhívást kapott a juhok mezejéről, hogy egy próféta felkenje őt egy különleges feladatra. De ez után a titkos és csúcspontot jelentő esemény után Dávid visszatért a mezőkre, hogy szorgalmasan teljesítse pásztori elhívását.

„Az Úr választotta és készítette fel Dávidot a nyájak melletti magányában arra a feladatra, amelynek elvégzését évekkel később rá akarta bízni.” Pásztorfiúból olyan férfivá érett, aki jelentősen befolyásolja a történelmet. Ahhoz, hogy véghez vigye ezt az átalakulást, Dávidnak oda kellett szánnia a szívét Istennek.

Az Isten jelenlétében eltöltött percek készítenek fel arra, hogy azt a személyleírás készülhessen rólunk is, amilyet ez a fiatal pásztorfiú kapott: „Dávid növekedett az Isten és az emberek előtti kedvességben.” Ha van egy olyan furcsa érzésed, hogy hallottad már ezt a kifejezést valahol korábban, nem tévedsz – nézz utána Krisztus gyermekkorának leírásában.

A magányosan, hasadékokban eltöltött idő és a csendes dalköltés felkészítette Dávidot az előtte álló munkára. Úgy érzed néha, hogy az életed kiszámítható és egyszerűségében jelentéktelen? Arról álmodsz, hogy nagyobb hatással leszel a királyságra? Emlékezz arra az ilyen percekben, hogy mi volt az, ami Dávidot felkészítette arra, hogy király lehessen: az Istennel töltött idő.

Te is választhatod azt, hogy Istennel töltesz időt minden egyes nap!

Heather Crews

Lelkész, Potomac Egyházterület, USA

Fordította: Gősi Csaba