Higgyetek az Ő prófétáinak - november 3 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 63. fejezet 480. nap

Amikor az izraeliták hadat üzentek a filiszteusoknak, Isai három fia is Saul seregéhez csatlakozott. Dávid azonban otthon maradt. Egy idő múlva atyja megbízta, hogy bátyjainak valami élelmet vigyen a táborba, és hogylétük iránt érdeklődjön. Isai azonban nem tudta, hogy fiára ott, felsőbb rendelkezés folytán nagy feladat vár. Mert veszélyben voltak Izráel seregei és Dávidot angyal irányította, hogy megmentse népét.

A tábort megközelítve, mintha kézitusa zaját hallotta volna; "[...] a sereg pedig, mely kivonult csatarendben, hadizajt támasztott" (1Sám 17:20). Mert éppen szemben álltak egymással az izraeliták és a filiszteusok. Sietve kereste hát fel testvéreit, s amíg velük beszélgetett, kilépett a filiszteusok táborából Góliát, a filiszteusok bajnoka, és gúnyolódva szólította fel Izraelt, állítson soraiból valakit, aki vele megvív. Góliát napról napra megismételte kihívását, és becsmérelte Izrael népét. Dávid látta, hogy a nép mindjobban megretten, és senki sem ajánlkozik soraikból, hogy elhallgattassa a kérkedőt. Ezért felindult lelke, hogy megvédje az élő Isten dicsőségét, és megmentse Isten és népe becsületét.

Izrael serege csüggedt volt. Nem volt bátorság senkiben sem. Egymás között pedig így beszéltek: "Láttátok-é azt a férfit, aki feljöve? Mert azért jött ki, hogy gyalázattal illesse Izráelt" (1Sám 17:25). Dávid pedig lelkének méltatlankodásában így kiáltott fel: "[...] kicsoda ez a körülmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?!" (1Sám 17:26).

Eliáb, Dávid idősebb testvére, amikor meghallotta ezt a beszédet, tudta, hogy milyen érzések kavarognak öccse lelkében. Hiszen Dávid már pásztor korában bizonyságát adta bátorságának és hősiességének, de testvérei még sohasem voltak ennek tanúi. Sámuel titokzatos látogatása és csendes eltávozása gyanúsnak tűnt fel Isai fiai előtt. Dávid megkülönböztetett kitüntetését látva, szívük irigységgel telt meg és nem kezelték Dávidot azzal a tisztelettel és szeretettel, amelyet becsületessége és testvéri gyengédsége megérdemelt volna. Benne csak a kamasz pásztorfiút látták, és Eliáb most is azt gondolta, hogy Dávid kérdésével őt akarja kérdőre vonni, és gyávasággal illetni, hogy nem állott ki párviadalra az óriással. Ezért mérgesen így kiáltott fel: "Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, amely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet [...] Ugyan mit cselekedtem én most? hiszen csak szóbeszéd volt ez" felelte Dávid illedelmesen (1Sám 17:28-29).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 3

Ez a zsoltár útközben íródott, amikor Dávid a fia, Absolon elől menekült, aki összeesküvést szőtt apja ellen. A zsoltár azzal kezdődik, hogy megkérdőjelezi Isten hajlandóságát arra, hogy kimentse őt a veszélyből, és elvezet a bizonyosságig, miszerint Isten kétségbevonhatatlanul minden tekintetben oltalmáról biztosítja őt.  „Nem félek sok ezernyi néptől sem, amely ellenségesen körülvett engem” (Zsolt 3:7 - új prot. ford, 2011). Dávid ismét szilárdan áll hitében.

Dávid az ellenségeitől való szabadulásért imádkozik, azért, hogy Isten verje meg őket: „Mert Te vered arcul minden ellenségemet, a gonoszok fogait összetöröd.” Ismerve Dávid fia iránti szeretetét, bizonyára csak azt remélte, hogy véget vet a szóbeli fenyegetéseknek, amelyek Absolon és támogatói részéről érték.

Azzal fejezi be a zsoltárt, hogy belenyugszik a ténybe: a szabadítás (bár a módját az Úr választja meg) egyedül az Úrtól jön.  Majd áldásért imádkozik Isten népér számára.

Merítsünk ma bátorságot Isten ígéreteiből és részesüljünk áldásaiból.

Jackie O. Smith
Kommunikációs vezető
Generál Konferencia Lelkészi Osztálya

66. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 62. és 63. fejezeteihez (okt. 30-nov 5.).

Isten megváltoztathatja a szíveket, a lényünk velejét képező központot. Csakhogy ez lassan történik, célzatosan Istennel töltött idő által. Vegyük Dávid példáját esettanulmányként. Fiatal pásztorfiúként elhívást kapott a juhok mezejéről, hogy egy próféta felkenje őt egy különleges feladatra. De ez után a titkos és csúcspontot jelentő esemény után Dávid visszatért a mezőkre, hogy szorgalmasan teljesítse pásztori elhívását.

„Az Úr választotta és készítette fel Dávidot a nyájak melletti magányában arra a feladatra, amelynek elvégzését évekkel később rá akarta bízni.” Pásztorfiúból olyan férfivá érett, aki jelentősen befolyásolja a történelmet. Ahhoz, hogy véghez vigye ezt az átalakulást, Dávidnak oda kellett szánnia a szívét Istennek.

Az Isten jelenlétében eltöltött percek készítenek fel arra, hogy azt a személyleírás készülhessen rólunk is, amilyet ez a fiatal pásztorfiú kapott: „Dávid növekedett az Isten és az emberek előtti kedvességben.” Ha van egy olyan furcsa érzésed, hogy hallottad már ezt a kifejezést valahol korábban, nem tévedsz – nézz utána Krisztus gyermekkorának leírásában.

A magányosan, hasadékokban eltöltött idő és a csendes dalköltés felkészítette Dávidot az előtte álló munkára. Úgy érzed néha, hogy az életed kiszámítható és egyszerűségében jelentéktelen? Arról álmodsz, hogy nagyobb hatással leszel a királyságra? Emlékezz arra az ilyen percekben, hogy mi volt az, ami Dávidot felkészítette arra, hogy király lehessen: az Istennel töltött idő.

Te is választhatod azt, hogy Istennel töltesz időt minden egyes nap!

Heather Crews

Lelkész, Potomac Egyházterület, USA

Fordította: Gősi Csaba