Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 36. fejezet 1435. nap
A galátziai gyülekezetekben ellenben nyílt, leplezetlen
tévtan lépett az evangélium helyébe. Krisztust, a hit egyetlen fundamentumát
megtagadták a már elavult zsidó ceremóniák kedvéért. Az apostol tisztában volt
azzal, hogy a galátziai hívők csak úgy menthetők meg az őket fenyegető
veszedelmes befolyásoktól, ha a leghatározottabban intézkedik és a legélesebben
meginti őket.
Krisztus minden lelkipásztorának meg kell tanulnia azt a
fontos leckét, hogy alkalmazkodjék azok állapotához, akiken segíteni akar.
Gyöngédség, türelem, határozottság és kitartás mind-mind szükségesek; azonban
kellő belátással alkalmazandók. Különböző felfogású emberekkel, változó
helyzetek és viszonyok között bölcsen bánni, olyan feladat, mely Isten Lelke
által megvilágított és megszentelt értelmet és ítélőképességet igényel.
A galátziai hívőkhöz intézett levelében Pál apostol még
egyszer röviden szemléltette azokat a fontos eseményeket, melyek megtérésével
és keresztény tapasztalatainak kezdetével függtek össze. Ezáltal akarta
bizonyítani előttük, hogy az isteni hatalomnak különös megnyilatkozása által
jutott az evangélium magasztos igazságainak ismeretéhez. Istentől nyert
utasítás folytán inti és óvja most is a galátziai hívőket ilyen ünnepélyesen és
határozottan. Ezért tehát nem habozva vagy kétkedően írt nekik, hanem a
rendületlen meggyőződés biztonságával és feltétlen tudásával. Világosan
kifejtette előttük, mi a különbség, ha emberek tanítanak bennünket, avagy
közvetlenül Krisztustól kapunk oktatást.
Az apostol behatóan kérte a galátziaiakat, forduljanak el a
hamis tanok tanítóitól, akik tévútra vezették őket, és térjenek vissza ahhoz a
hithez, amelyet az isteni jóváhagyás félremagyarázhatatlan bizonyítékai
kísértek. Azok a férfiak, akik megkísérelték eltéríteni őket az evangéliumi
hittől: képmutatók, szívük megszenteletlen és életük romlott. Vallásosságuk a
ceremóniák sorozata, amelyek betartása által akarják megnyerni Isten tetszését.
Nem óhajtottak olyan evangéliumot, mely megköveteli az Ige iránti
engedelmességet: "Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten
országát." (Ján. 3, 3.) Úgy érezték, hogy az ilyen tanításon alapuló
vallás túl nagy áldozatot követel; ezért ragaszkodtak tévelygéseikhez,
megcsalták önmagukat és másokat.
Mai Bibliai szakasz: 1
Sámuel 12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Azután, hogy Saul
felszabadította Jábes-Gileádot, királlyá koronázták, és a koronázási
szertartáson Sámuel próféta így szólt a néphez: „Meghallgattam szavatokat, és
királyt adtam nektek. Íme, itt áll! Ő fiatal és erős, de én öreg és ősz vagyok.
Van tanú ellenem, hogy elvettem bármit is, ami nem az enyém volt? Megcsaltam,
elnyomtam bárkit is? Elfogadtam-e ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak?"
És a nép így felelt: „Egyiket sem tetted ezek közül." Ekkor Sámuel ezt
mondta: „Az Úr a tanúja annak, amit mondtatok." És ők ezt válaszolták: „Az
Úr a mi tanúnk."
Ezután Sámuel
emlékeztette őket azokra a hatalmas csodákra, amelyeket az Úr tett Izráelért
Mózes és Áron ideje alatt, illetve később, mikor imádkoztak és sírtak az Úrhoz
segítségért, és Ő olyan embereket használt fel mint Gedeon és a többiek, hogy
megmentse őket ellenségeik kezéből. Majd Sámuel így folytatta: „És amikor
Náhás, az ammoniták királya felvonult, hogy elfoglalja Jábes-Gileád városát, az
Úr Lelke leszállt Saulra, aki épp a mezőn szántott, és megverte az ammonitákat
a ti érdeketekben. Mivel ti kitartottatok amellett, hogy legyen királyotok,
miközben az Úr volt a ti királyotok, aki nagy dolgokat tett értetek, ezért itt
a király, akit ti választottatok. Most tehát engedelmeskedjetek az Úrnak, és ha
mind ti, mind a királyotok követitek az Urat, minden rendben lesz veletek.
Azonban, ha nem tesztek így, az Úr keze ellenetek lesz, hasonlóképp ahogy
ellene volt a ti atyáitoknak, amikor hűtlenek voltak.”
Hogy megmutassa a
népnek az Úr erejét, Sámuel imádkozott mennydörgésért és esőért. Az Úr
meghallgatta Sámuel imáját és mennydörgést és esőt küldött. Akkor a nép erősen
félni kezdte az Urat és Sámuelt, az Ő prófétáját, mert ez volt a búzaaratásnak
azon időszaka, amikor ilyen vihar egyáltalán nem fordult elő. Miután a
mennydörgés és eső elvonult, Sámuel felbátorította az embereket, és így szólt:
„Ne féljetek! Ugyan nem tettétek helyesen, hogy királyt választottatok, de
kövessétek az Urat, és szolgáljatok Neki teljes szívetekből és Ő nem fog
elhagyni titeket. És Isten őrizzen meg attól, hogy vétkezzek az által, hogy nem
imádkozom értetek, hanem tovább tanítalak titeket a jó és helyes útra."
Ennek a fejezetnek az
első leckéje magától értetődő. Akik azt állítják, hogy a prófétaság ajándékát
birtokolják – és az elmúlt évek során néhányan a gyülekezeteinkben ilyen
állítást tettek – valamint a vezetőknek is ugyanolyan becsületesnek és
szilárdnak kell lenniük mint amilyen Sámuel volt. Mindenben, amit tesznek,
készségesen ki kell mondaniuk, hogy „Az Úr a mi tanúnk." A második fontos
lecke számunkra, hogy elfogadjuk Jézust királyunknak, elfogadjuk az Ő
tanácsait, és higgyük el, hogy ha bármit rendbe kell tenni a munkánk sűrűjében,
Ő a saját idejében majd mindent helyreállít. A harmadik lecke pedig az, hogy ne
vétkezzünk azzal, hogy nem imádkozunk a saját gyülekezetünkért és azokért,
akiket kiválasztottak arra, hogy prédikálják és tanítsák a helyes utat.
Jack J. Blanco
202. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 36-37. fejezeteihez (június 16-22.).
A mai fiatalok,
különösen a fiatal lelkészek számára az egyik legnagyobb szükséglet, hogy
legyen példaképük. Pál apostol, a Krisztussal való drámai találkozó által a
keresztény egyház nagy ellenségéből olyan emberré formálódott át, akinek a
példáját biztonságos követni. Az ő életében egy olyan személyt látunk, akinek
fájt a szíve, amikor az egyháza veszélyben volt. Az élet nem a fizetési
csekkről szólt, hanem az igazságban meggyökerezett és megalapozott lelkekről,
akik megingathatatlanok Jézussal való kapcsolatukban. Az ő terhe, a
cselekedeteinek motivációja, a célja minden lépésben, amit tett, az volt, hogy
a férfiak és asszonyok szilárdan az Uruk kezébe kerüljenek, hogy semmilyen
üldözés vagy megtévesztés ne tudja kirázni őket onnan.
Tudván azt, hogy a
gyülekezeti szolgálat nem lehet olyan, hogy „egy méret illik mindenkire”, Pál a
különböző osztályba tartozó emberekkel mindig személyre szabottan bánt. Amikor
olyanokkal találkozott, akiket körmönfont eretnekségek csaptak be szerfelett, akkor
Pál gyengéd türelemmel és tapintattal élt. Amikor arcátlan hamis tanítókkal
állt szemben, akiknek úgy tűnt, a küldetése, hogy darabokra szaggassák a fiatal
galáciai gyülekezetet, akkor merészen és keményen dorgált. Honnan tudta, hogy
hogyan és mikor milyen megközelítést alkalmazzon? Egyszerű! Időt szánt az
elmélkedésre, hogy Isten előtt szót emeljen a bölcsességért, és hogy a
Szentlélek erejével megteljen.
Vegyük fel mi is Pállal
együtt ezt a nagyszerű munkát, hogy ezzel felkészítsünk egy népet az Úrral való
békés találkozásra!
David Symons
a Hartland Főiskola
hallgatója
Rapidan, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
