Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 35. fejezet 1432. nap
Noha Izráel elvetette Isten Fiát, Isten azonban Izráelt
mégsem vetette el. Hallgassuk, hogyan folytatja érveléseit Pál apostol:
"Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét?
Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám
magvából, Benjámin nemzetségéből való. Nem vetette el Isten az ő népét, melyet
eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illyésről? amint könyörög
Istenhez Izráel ellen, mondván: Uram, a te prófétáidat megölték, és a te
oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra
keresnek. De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer
embert, akik nem hajtottak térdet a Baálnak. Ekképpen azért most is van maradék
a kegyelemből való választás szerint." Izráel megbotlott ugyan és elesett,
de ez még nem teszi lehetetlenné, hogy újból felálljon.
Válaszul arra a kérdésre: "Avagy azért botlottak-é
meg, hogy elessenek?" - így felel az apostol: "Távol legyen; hanem az
ő esetök folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek. Ha
pedig az ő esetök világnak gazdagsága, és az ő veszteségök pogányok gazdagsága,
mennyivel inkább az ő teljességök? Mert néktek mondom a pogányoknak, amennyiben
hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem. Ha ugyan
felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket. Mert ha
az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha
élet a halálból?" (Róma 11, 1-15.)
Isten szándéka az volt, hogy kegyelme mind a pogányok, mind
a zsidók között megnyilvánuljon. Ez világosan kifejezésre jut az Ószövetség
próféciáiban. Bizonyításait az apostol néhány jövendöléssel alá is támasztja.
"Avagy nincsen-e" - mondja "a fazekasnak hatalma az agyagon,
hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig
becstelenségre csináljon. Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és
hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességtűréssel elszenvedte a harag
edényeit, melyek veszedelemre készíttettek, és, hogy megismertesse az ő
dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a
dicsőségre, mit szólhatsz ellene? Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók,
hanem a pogányok közül is. Amint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én
népemnek; és a nem szeretettet szeretettnek. És lészen, hogy azon a helyen,
ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak
fognak hívatni." (Róma 9, 21-26.)
Annak ellenére, hogy Izráel mint nép vétkezett, mégis
számottevő az a maradék, amely a megváltás részese lesz. Az Üdvözítő első
eljövetelekor sok olyan istenfélő férfi és nő élt, aki örömmel fogadta
Keresztelő János üzenetét. Ez késztette őket, hogy újból tanulmányozzák a
Messiásra vonatkozó jövendöléseket. Miután megalakult az őskeresztény egyház,
ezekből a hűséges zsidókból kerültek ki azok, akik elfogadták a názáreti
Jézust, akinek eljövetel re annyira vágytak. Erre a maradékra hivatkozik Pál,
amikor azt mondja: "Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a
gyökér szent, az ágak is azok." (Róma 11, 26.)
Izráel maradékát Pál a nemes olajfához hasonlítja, amelyből
néhány ág kitöretett. A pogányokat ellenben a vadolajfa ágainak mondja, amelyek
a nemes törzsbe beoltattak. "Ha pedig" - írja a pogány hívőknek -
"némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé
és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának, ne kevélykedjél az ágak
ellenében; ha pedig kevélykedek nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. Úgy van; hitetlenség
miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj:
Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem
kedvez. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét; azok iránt,
akik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a
kegyességben; különben te is kivágatol." (Róma 11, 17-22.)
Hitetlensége, valamint az érdekében hozott mennyei terv
elvetése miatt vesztette el Izráel, mint nép, összeköttetését Istennel. Isten a
törzsről levágott ágakat újból egyesítheti a nemes gyökérrel - Izráellel, a
maradékkal, akik hűek maradtak atyáik Istenéhez. "Sőt azok is" - írja
az apostol a kitörött ágakról -, "ha meg nem maradnak a hitetlenségben,
beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket." A pogányok közül megtért
keresztényeknek pedig így ír: "Mert ha te a természet szerint való
vadolajfából kivágattál és természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába,
mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját
olajfájokba? Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy
magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben
történt, ameddig a pogányok teljessége bemegyen; és így az egész Izráel
megtartatik, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító és elfordítja
Jákobtól a gonoszságokat. És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő
bűneiket. Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra
nézve szerelmetesek az atyákért; mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és
az ő elhívása. Mert miképpen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most
pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt; azonképpen ők is most
engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba futástok folytán ők is irgalmasságot
nyerjenek, mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy
mindeneken könyörüljön."
"Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának
mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő
útai! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki
tanácsosa? Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt! Mert ő
tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké!"
(Róma 11, 23-35.)
Mai Bibliai szakasz: 1
Sámuel 9
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A nép vénei hazatértek,
és a hír bejárta az egész országot. De ki lesz a király? Ki lesz az, akinek a
személyéről Izrael 12 törzse egyetértésre juthat? Biztosak lehetünk abban, hogy
a véneknek, akik királyt kértek, volt javaslatuk arra nézve, ki lenne a
legalkalmasabb személy: természetesen a saját törzsükből való férfi! Ahogy
Sámuel Isten vezetéséért könyörgött, és várta az Úr útmutatását, hite által már
el is fogadta azt a személyt, akit majd Isten kiválaszt.
Voltak, akik szerint az egyik lehetséges jelölt Saul volt, aki egy igen tekintélyes családból származott.
Az Úr mindennapi események egymásutánját használta fel arra, hogy létrehozza a találkozást Saul és Sámuel között. Saul egyre több emberrel ismerkedett meg, ahogy szolgájával az elkallódott szamarak után kutatva az országot járta. Hatalmas termete miatt sokan felfigyeltek rá. Jólöltözött volt, derék, nemes, egyenes tartású, és egy szolgája is vele tartott. Mindez arra utalt, hogy fontos ember volt, nem csupán egy egyszerű földműves. Magától értetődő volt, hogy az emberek, akik a külső alapján ítélnek, azt gondolták róla: „Ilyen ember kell nekünk királynak.”
Amikor Isten tudtára adta Sámuelnek, hogy a következő napon találkozni fog Izrael jövendőbeli királyával, Saulnak mindez meg sem fordult a fejében. „Csak egyszerűen megtörtént, ami történt.” Isten a leggyakrabban így munkálkodik.
Azt láthatjuk meg mindebben, hogy Isten mindennapi dolgokat használ fel annak érdekében, hogy gondviselése által célját véghezvigye. A hit emberei – ha visszatekintenek a múltba –, felismerik ezt az igazságot. Köszönjük meg az Úrnak, hogy „minden együttmunkálkodik azok javára, akik Istent szeretik, akik azt tűzik ki életük céljául, hogy az Ő akaratát vigyék véghez" (Róm 8:28 - angolból fordítva). Az Őt szeretőknek még a megpróbáltatások is a javukra szolgálnak!
David Manzano
201. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 34-35. fejezeteihez (június 9-15.).
Ó, az ígéretek! Milyen
könnyű megígérni valamit, és milyen könnyű megszegni ugyanazt! A
beteljesületlen ígéretek gyakran éket vernek a kapcsolatokba a sérült bizalom
miatt. Másfelől, a teljesített ígéretek erősebb, teljesebb kapcsolatokat
teremnek. A teljesített ígéretek az ígérettevő integritását és jellemét
mutatják meg, ami megbízható, felelősségteljes és olyan, akire lehet számítani.
Mivel az emberi ígéretek gyorsan elillannak, „Jobb az Úrban bízni, mint
emberekben reménykedni …. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.”
(Zsolt 118:8, 33:9)
Olyan Isten szolgálunk,
akinek a szavai erőteljesek, örökkévalóak és megbízhatóak, és a tanítványok is
Őt szolgálták. A feltámadott Megváltóval való találkozás következtében a
tanítványok megértették Isten szavának hatalmát. Örömmel és hitben várták a
Szentlélek kiáradását pünkösdkor. Azonban nem tétlenül vártak, hanem
dicsőítették Őt, és sokat imádkoztak az Atyához Jézus nevében, miközben igényt
tartottak Isten ígéreteire. Ezt cselekedvén az Istennel való kapcsolatuk is
megerősödött.
Isten örvendezik,
amikor a gyermekei bíznak az Ő szavában. „Istent megtiszteljük, amikor a szaván
fogjuk és hitben cselekszünk, elhivén azt, hogy komolyan gondolja, amit mond.
Nem tartotta vissza a legjobb ajándékát.” {Review and Herald, 1889. március
19., 3. bek.} Míg Jézus második eljövetelére várunk, kapaszkodjunk szorosan az
ígéreteibe, ahogy előre tartunk, sürgetvén az Ő eljövetelét.
Yik Min Wong
a Hartland Főiskola
hallgatója
Rapidan, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés