Higgyetek az Ő prófétáinak

2020. szeptember 6., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 6 - VASÁRNAP - Ézsaiás 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 2. fejezet 1880. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

2. fejezet (1. rész) – A szolgálat napjai

A kapernaumi halászháznak betege volt. Péter feleségének anyja "hideglelésben feküdt", és "szólának néki (Jézusnak) felőle". Jézus "illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz". Majd felkelt, és szolgált a Megváltónak és tanítványainak. (Lk 4:38; Mk 1:3; Mt 8:15)

A hír gyorsan elterjedt. A csoda szombaton történt, de a rabbiktól való félelem miatt a nép nem mert naplemente előtt Jézushoz gyógyulásért menni. Ám utána a házakból, műhelyekből, vásárterekről a város lakossága özönlött a szerény lakóház felé, amely Jézust befogadta. A betegeket hordágyon hozták; mások mankóra támaszkodva vagy barátaik támogatásával támolyogtak a Megváltó elé.

Órákon át jöttek és mentek; mert senki sem tudhatta, hogy vajon másnap még körükben találják-e a Gyógyítót. Kapernaum soha azelőtt nem élt meg ilyen napot. A levegő tele volt diadalmas hangokkal és felszabadult ujjongással.

Jézus csak az utolsó szenvedő megsegítése után hagyta abba a munkát. Késő éjszaka volt, amikor a tömeg eltávozott, és csend borult Simon házára. A hosszú, mozgalmas nap elmúlt, és Jézus pihenni akart. Mialatt a város még mélyen aludt, a Megváltó "szürkületkor fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék" (Mk 1:35).

Kora reggel Péter és társai odamentek Jézushoz, és elmondták neki, hogy Kapernaum népe már keresi. Meglepetten hallgatták Krisztus szavait: "Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem" (Lk 4:43).

Félő volt, hogy a Kapernaumot átjáró izgalomban szem elől vész Jézus küldetésének célja. Jézus nem elégedett meg azzal, hogy az emberek figyelmét csupán csodatevőként vagy testi betegségek orvoslójaként vonja magára. Úgy akarta őket önmagához vonzani mint Üdvözítőjükhöz. Míg szívesen hittek abban, hogy Jézus királyként földi birodalmat jött alapítani, Ő figyelmüket a földiekről a lelkiekre akarta irányítani. Merő földi siker gátolta volna munkáját.

A könnyelműen gondolkodó tömeg csodálata bántotta lelkét. Távol állt tőle, hogy önmagát előtérbe helyezze. Az a tisztelet, amellyel a világ magas állásnak, vagyonnak vagy tehetségnek adózik, idegen volt az ember Fia előtt. Jézus az emberek által alkalmazott eszközök közül egyet sem használt fel arra, hogy embereket magához láncoljon, vagy önmaga iránt tiszteletet ébresszen. Évszázadokkal születése előtt Ésaiás így jövendölt róla: "Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg" (Ésa 42:2-3).

A farizeusok megkülönböztetett tiszteletet akartak kivívni maguknak merev szertartásosságukkal, látványos istentiszteleteikkel és jótékonykodásukkal. Vallási vitákkal akarták bizonyítani buzgóságukat. A szembenálló szekták hosszan és hangoskodva vitatkoztak egymással. Nem volt szokatlan dolog a törvény tudorainak dühös, vitatkozó hangját hallani az utcákon.

Jézus élete mindezeknek éles ellentéte volt. Heves vitatkozást, hivalkodó istentiszteletet, hatásvadászó cselekedetet Jézus esetében soha senki nem tapasztalt. Krisztus Istenben elrejtett életet élt, és Isten jelleme jelent meg Fia jellemében. Erre a kinyilatkoztatásra akarta Jézus az emberek figyelmét irányítani.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 16

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2016&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2016&version=NT-HU

Ézsaiás még nem fejezte be az előző fejezetben elkezdett beszámolót Isten csapásairól a moábitákon. További információkat ehhez a két fejezethez a Királyok második könyve 17. és 18. fejezetében találhatunk, amikor Hóseás uralkodott az északi királyságban Izraeltől Samáriáig. Később Jeruzsálemben Ezékiás uralkodott Júda felett. A samáriai emberek nem félték az Urat, pontosabban szólva nem úgy, ahogy kellett volna. Hiába tisztelték, ha közben bálványoknak áldoztak. Saját isteneket készítettek maguknak, és a magaslatokra helyezték őket, miközben rituálékat folytattak körülöttük. Végül Isten megengedte az asszíroknak, hogy meghódítsák Samáriát, és sokakat fogságba ejtsenek.

Isten sírt Samária felett, és búsult népének tettei miatt, amikor gyermekei elmentek a magaslatokra, és más isteneket imádtak. Most az asszírok ezreket ejtettek fogságba és hurcoltak el. Sajnos Jeruzsálem és Júda népe Ézsaiás idejében ugyanezt tette: elismerték ugyan Istent, de bálványokat imádtak – a samáriaiakhoz és az északi királyságban lakókhoz hasonlóan.

Isten, ahogyan már az előző fejezetben is olvashattuk, ítéletet tartott Moáb felett, de sürgeti is Moáb népét, hogy hallgasson a tanácsra, és vesse le magáról a büszkeségét és gőgjét, legyen kedves Jeruzsálem és Júda népéhez, különösen azokhoz, akik közöttük élnek. Az Úr tanácsa szerint a moábitáknak enyhülhet a büntetésük és fájdalmuk úgy, hogy egy bárányt küldenek, és Jeruzsálemnek, „Sion leányainak” (Ézs 16:1) barátságát keresik. Ha mégsem tesznek így, további ítéletek fognak elhangzani, és a moábiták földjét jajveszékelés tölti majd be, de az isteneik nem fogják megmenteni őket (3a, 6a és 7a vers).

Amikor Ézsaiás megemlíti ezt a szót: „pusztító” (4. vers), el szeretne helyezni egy központi elemet az üzenetében, amely feltárja a helyi történet hátterét. Sátánról és a segítőiről beszél, azokról a földi birodalmakról, amelyeket felhasznál. Ézsaiás végighalad az idő folyosóin, és látomásában „vége a nyomorgatónak” (4c vers). Ézsaiás látta, hogy „Isten kegyelme megerősített egy ülőszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresője, igazság ismerője” (5. vers). Ő Krisztus, Dávid fia, a Messiás. Ő fog az igazság trónján ülni Dávid sátrában. Ő a mi szószólónk a mennyben, aki „a jogosság keresője, igazság ismerője” (5. vers).

A hetedik versben Ézsaiás visszatér Isten moábiták elleni ítéletére és sátán néplázító valóságába. Miközben Ézsaiás a moábiták büntetését magyarázza, miszerint nem lesz több aratás és örömteli éneklés (9. vers), de megint a durva földi világon túl szeretne látni, és a mennyei eseményekre tereli a figyelmet, ahol Isten szíve fáj és szemei könnyben úsznak (9. vers): „Ezért siratom... megnedvesítlek könyeimmel Hesbon és Eleálé” mivel az örömötök elvétetett (10. vers). Az Úr így szól: „véget vetettem a víg éneklésnek” (10. vers). Tisztán látszik, hogy mindez a büntetés miatt történt.

Isten szíve úgy sír, amikor Moáb népére gondol, akár a citera szomorú dallama (11. vers). Sátán örül a pusztulásnak, Isten azonban gyászolja őket a szenvedésük miatt. És mindez azért történhetett meg Ézsaiás idejében, mert az emberek a magaslatokra mentek, hogy ott imádják bálványaikat (12. vers). Ézsaiás kiemeli, hogy „három esztendő alatt... megaláztatik Moáb dicsősége”. Ekkor történt meg, hogy az asszírok bevonultak Asdódba és elfoglalták. Moáb népének pedig csak a töredéke marad meg (14. vers).

Szerető Istenünk! Moáb kemény büntetést hozott a saját fejére Isten engedélyével, de Sátánon keresztül. Tudjuk, hogy az összes szenvedés mögött Lucifer mesterkedése áll. Urunk, segíts minket, hogy magasabbra tudjunk tekinteni, és meglássuk mélységes fájdalmadat és értünk hulló könnyeidet! Ámen.

Koot van Wyk

266. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 2. fejezetéhez (szeptember 6-12.).

Ezt a részt a holnapi anyaggal pótoljuk

2020. szeptember 5., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 5 - SZOMBAT - Ézsaiás 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 1. fejezet 1879. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

1. fejezet (7. rész) – Testvéri szeretet

Személyes szolgálat

Krisztus nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, amely az üdvösség evangéliumának hirdetésére nyílt. Figyeljük csak a samáriai asszonyhoz intézett csodálatos szavait! Jézus Jákób kútjánál ült, az asszony pedig éppen vízért jött, és meglepetésére Jézus szívességet kért tőle. "Adj innom!" - mondta. Friss vizet kívánt, és ugyanakkor kaput akart nyitni, hogy felkínálhassa az asszonynak az élet vizét. "Hogy kérhetsz inni zsidó létedre éntőlem, aki samáriai asszony vagyok?! - kérdezte az asszony. - Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal." Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet... Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik. Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne" (Jn 4:7-14).

Micsoda érdeklődést tanúsított Krisztus egyetlen asszony iránt! Milyen komolyak és sokatmondóak voltak szavai! Hallatukra az asszony otthagyta vedrét, bement a városba, és ezt mondta barátainak: "Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?" Azt olvassuk, hogy "abból a városból... sokan hívének benne a samaritánusok közül" (29, 39. vers). És ki tudja felmérni, micsoda lélekmentő hatása volt ezeknek a szavaknak az azóta eltelt évek során is?

Ha valahol a szívek megnyílnak az igazság befogadására, Krisztus kész útbaigazítást adni. Kinyilatkoztatja nekik az Atyát, és azt, hogy milyen szolgálatot fogad el Ő, aki olvas a szívben. Jézus nekik nem példázatokban beszél, hanem - mint az asszonynak a kútnál - ezt mondja: "Én vagyok az, aki veled beszélek".

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 15

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2015&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2015&version=NT-HU

Ézsaiás ebben a fejezetben újabb Istentől kapott látomást magyaráz meg. A kinyilatkoztatásból megmagyarázza Isten végrehajtó ítéletét a moábiták városai ellen. A 9. versből tudjuk, hogy a moábitákat ért csapások mind Istentől származtak, büntetésképpen azokért a dolgokért, amelyeket ők tettek Izrael népe ellen. A moábiták Lót lányától és Lóttól származtak, és az izraelitákat bálványimádásra csábították.

Az eredeti nyelvben a fejezet versei részekre vannak osztva és ezeknek a részeknek a kezdőbetűi, vagy kezdőszavai gyakran megegyeznek, hogy egy ritmikus egyensúlyt adjanak az egész leírásnak. Olyan, mint egy nagyon alaposan megszerkesztett vers. A vers közepén van egy különleges kifejezés, amely bepillantást enged abba, mit érez Isten, miközben bünteti Moábot: „Szívem kiált Moábért” (5a vers). Akár magától Istentől érkeztek a csapások, akár közvetve más népeken keresztül, egy dolog világos: egy dolog egészen egyértelmű, mégpedig az, hogy Isten szíve már attól is fájdalommal telik meg, hogy meg kell engednie a büntetést.

Miután megemlíti Isten szívből jövő fájdalmát, amit aközben érez, hogy megbünteti a moábitákat bűneik miatt, Ézsaiás különböző városokról és helyekről ír, amelyekre szintén büntetés vár (1-4a vers). Ezek a városok és helyszínek a Holt-tenger csúcsától a Királyok Útjának keleti feléig húzódtak, majd északra és vissza, nyugatra. (Most arról az általánosan vett területről beszélünk, ahol az Andrews University kiterjedt archeológiai kutatómunkát végzett.) Moáb felkiált és „lelke reszket” (4c vers).

Ezen a ponton Ézsaiás még több betekintést enged ezekbe a súlyos tragédiákba azáltal, hogy a földi problémákra adott, mennyei reakciókat mutatja be. Isten így szól: „Szívem kiált Moábért” (5a vers). A mennyei Istent mély fájdalommal tölti el az emberek szenvedése, ami saját bűneik miatt éri őket, hiszen bálványimádásukkal sátán csalásainak áldozatai lettek.

Ézsaiás még több várost és helyszínt említ meg, amelyek a Holt-tenger déli része felé visznek minket. Bár ezeket nem ismerjük annyira, de valószínűleg a Királyok Útját követik délre (5d vers). A terület most elhagyatott, a fű kiszáradt, nincs zöld növényzet (6. vers), és a tárolt élelmiszert mind elhordták (7. vers). A nélkülözés jajszava hangzott mindenhol Moáb földjén. Az élelmet ellopták, az emberek szenvedtek, és Isten büntető intézkedései nyilvánvalóak voltak. A 9. versben az Úr ezt mondja: "Más veszedelmet is hozok Dímónra: oroszlánokat Móáb menekültjeire és a föld maradékára."

Szerető Istenünk! Moáb és az ottani emberek bálványimádóak voltak, és megtagadtak Téged, a világ Teremtőjét. Ezért hoztad rájuk a büntetést. Segíts minket, hogy ne imádjuk napjaink bálványait, akármik is legyenek azok, és ne veszítsük el a bibliai látásmódunkat. Olyan időben élünk, amikor az emberek rokonszenveznek a bevett bűnös gyakorlatokkal, mert csak azt látják helyes útnak. Urunk, segíts minket, hogy hűségesek maradjunk! Ámen.

Koot van Wyk

265. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 1. fejezetéhez (augusztus 30 – szeptember 5.).

Az alatt az idő alatt, amikor morfiumhoz hasonló hatású szereket szedtem az erős fizikai fájdalomra, nem tudtam, hogy a gyógyszerek megváltoztatták az agyamat, összezavarva a gondolkodásomat és a döntéshozatali képességemet. Tényleg azt hittem, hogy nem szoktam rá a gyógyszerekre, csak különlegesen nagy fájdalommal van dolgom. Amikor végül megkértem az Urat, hogy segítsen kezelni a fájdalmat, hogy abba tudjam hagyni a morfiumhoz hasonló hatású szerek szedését, hitben léptem előre. Nem tudtam, hogy lelki gyógyulásra is szükségem van a fizikai mellett, hogy elmúljon a fájdalom, csak azt tudtam, hogy nem akarom, hogy bárki vagy bármi más, Jézus Krisztuson kívül irányítsa az elmémet. Több mint egy évig tartott, hogy teljesen kitisztuljanak a gyógyszerek az agyamból, és hogy teljes tudatommal és értelmemmel tudjak imádkozni tiszta szívért.

E. G. White hangsúlyozza, hogy Krisztus gyógyító szolgálata az alatt a rövid idő alatt, amit a földön töltött, több fizikai gyógyítási csodából állt, mint lelkiből, és ezek a fizikai gyógyulások az első lépést jelentették a lelki gyógyulás felé, és hogy a gyógyultnak szorosabb kapcsolata legyen vele. Azért is szükségesek voltak, hogy a gonosz befolyását elvegyék a fizikai testről, hogy az elme és a szív megnyílhasson a lelki életre, amelyet az Ő Élő Vize tesz lehetővé. Ha egyszer Krisztus belép az életedbe, tapasztalni fogod a gyógyulást, és magad körül is gyógyulást fogsz látni, ha odafigyelsz rá. Nem lehetséges Jézus Krisztussal közeli kapcsolatban lenni gyógyulás nélkül. Mindannyiunknak szüksége van a gyógyulásra, a bűn megléte miatt. Jézus szeretetszolgálata a gyógyítás szolgálata.

Barbara Gardner

Berrien Springs, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba

2020. szeptember 4., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 4 - PÉNTEK - Ézsaiás 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 1. fejezet 1878. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

1. fejezet (6. rész) – Testvéri szeretet

Krisztus nem ismert el semmilyen nemzetiségi, rangbeli vagy vallási különbséget. Az írástudók és farizeusok helyhez és néphez akarták kötni a menny ajándékait, és ki akarták zárni az áldásokból Isten földi családjának többi tagját. Krisztus pedig azért jött, hogy ledöntsön minden válaszfalat; hogy megmutassa: kegyelmének és szeretetének ajándékait szabadon élvezheti mindenki, akárcsak a levegőt, a világosságot vagy a földet felüdítő záporesőt.

Krisztus élete olyan vallást alapított, amelyben nincsenek kasztok; olyan vallást, amely közös testvéri kötelékbe von zsidót és pogányt, szabad embert és rabszolgát. Isten előtt nincs különbség. Semmilyen diplomáciai meggondolás nem befolyásolta cselekedeteit. Nem tett különbséget szomszéd és idegen, barát és ellenség között. Az élet vizére szomjúhozó lelkület volt az, ami szívét megindította.

Jézus nem mellőzött egyetlen embert sem; minden emberben értéket látott. Gyógyítását mindenkinek felkínálta. Bármilyen embercsoportban találta magát, időhöz és körülményekhez szabott oktatást adott. Ha látta, hogy valaki semmibe veszi vagy bántalmazza embertársát, még jobban tudatosult benne, hogy az embernek milyen szüksége van az Ő isten-emberi megértésére. Reményt akart ébreszteni a legdurvábbak, a legkevésbé ígéretesek szívében is; arra biztatta őket, hogy ők is feddhetetlenné és ártatlanná válhatnak, olyan jellemre téve szert, amely Isten gyermekeiként hirdetné őket

Sokszor találkozott Sátán foglyaiként vergődő emberekkel, akiknek nem volt erejük e csapdából kitörni. Ezekhez a csüggedt, beteg, megkísértett, elbukott emberekhez Jézus a legnagyobb tapintattal és részvéttel szólt; azt mondta, amire szükségük volt és amit megértettek. Mások éppen közelharcot vívtak a lelkek ellenségével. Ezeket kitartásra bátorította, arról biztosítva őket, hogy győzni fognak, mert Isten angyalai mellettük állnak, és győzelemhez segítik őket.

Jézus nagyra becsült vendégként ült a vámszedők asztalánál, megértő magatartásával és közvetlen kedvességével tanúsítva, hogy elismeri emberi méltóságukat. Az emberek vágytak arra, hogy méltók legyenek bizalmára. Áldást és életet adó erővel hullottak szavai szomjas szívükbe. Új érzések ébredtek bennük, és a társadalom e kitaszított tagjai előtt kitárult egy új élet lehetősége

Bár Jézus zsidó volt, tartózkodás nélkül vegyült a samáriaiak közé, semmibe véve nemzetének farizeusi szokásait. Előítéleteikkel szemben elfogadta e lenézett emberek vendégszeretetét. Betért otthonukba éjszakai szállásra, leült asztalukhoz, evett a kezükkel készített ételekből, tanított utcáikon, és a legszívélyesebben és legudvariasabban kezelte őket. Amíg szívüket az emberi együttérzés szálaival magához kötötte, isteni kegyelemmel felkínálta nekik az üdvösséget, amit a zsidók elutasítottak.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 14

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2014&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2014&version=NT-HU

Ézsaiás jól ismerte a bibliai történelmet, különösképpen Mózest és Jóbot. A jövőre vonatkozó látomásokat és jövendöléseket is kapott az Úrtól. Luciferrel és szomorú lázadásával kapcsolatosan Ézsaiás a legbüszkébb és leginkább önkényuralmi jellegű nemzeteket írja le. Lucifer levettetett a mennyből, de jó néhány hasonlóan elbukott földi birodalmat ismerünk, amelyek Lucifer-típusú lázadások következtében kerültek a történelem süllyesztőjébe.

Ézsaiás folytonosan emlékezteti olvasóit a Messiás különböző szerepeire és tisztségeire, mint Megváltó, Engesztelő Áldozat, Bíró, érettünk harcoló Hős és Újjáteremtő. Ézsaiás meglehetősen idős korban szerkesztette egybe könyvét, néhány írása vers vagy napló volt, mások beszámolók, jövendölések és különböző jegyzetek. Néha bizonyos szóképrendszerről egy másikra vált. Mindez annak a szándékának a megvalósítását szolgálja, hogy olvasóit arra nevelje, hogy ne csupán elemző és kreatív gondolkodók (vagy problémamegoldók) legyenek, csupán a jelenre koncentrálva, hanem a napi problémákon felülemelkedve az események hosszabb láncolatán átívelő, átfogó gondolkodásmód is jellemezze őket. Ézsaiás láttatni szeretné az Úr napja és korának tragikus eseményei közötti kapcsolatot.

Az első három versben Ézsaiás arról az időről ír, amikor Isten a „lelki Izráelt” választja népéül, és Jézus második eljövetelekor új otthont ad nekik az új Jeruzsálemben, a „saját földjükön”, ahol idegenek csatlakoznak hozzájuk, és Izrael részévé válnak, Izráel háza „bírni fogja” (2. vers) őket, mint örökségüket a mennyben, az Úr földjén. A „lelki Izráel” fogalma minden népet magában foglal. Az Úr nyugalmat ad nekik a sok fájdalom után (3. vers). Dalt énekelnek majd Babilon bukásáról, és az Urat dicsőítik. Abból vonhatunk le olyan következtetést, hogy ez nem történelmi leírás, hanem az örökkévalóságra vonatkozik, hogy a 7 versben azt olvassuk, hogy „Csendesen nyugszik az egész föld, végre megpihenhet!” (7a) Sátán megkötöztetett, és a mennyei Sion ill. az Új Jeruzsálem „Lakói ujjongva énekelnek” (7b) (ERV-HU fordítás).

Az ezer esztendő eltelte után a világ gonosz vezetői és királyai feltámadnak (9. vers), és felismerik sátán igazi természetét, hogy hatalma éppoly korlátozott, rövid ideig tartó és hiábavaló, mit az ő birodalmaiké (10-11. vers). Ezeknek a birodalmaknak a szellemisége Lucifertől származik, aki sátánná lett, és kivettetett a mennyből (12-14. vers). „Mégis alászálltál a holtak közé, lezuhantál a mélységes verem fenekére!” (15. vers) „Akik látták zuhanásod, csodálkozva néznek, s eltűnődnek rajtad: Valóban ő lenne az, akitől reszketett a föld, akitől királyok és országok remegtek?” (16. vers). Sátán a katasztrófák mestere, ő az, „aki a lakott földet pusztává pusztította, a városokat romhalmazzá rombolta, s foglyait sohasem engedte szabadon” (17 vers). Ő az, aki a Babilonokat létrehozta, és aztán romhalmazzá rombolta. A millennium alatt a Föld gonosz királyai sírjaikban fekszenek, de Sátán a saját "gödrében" lesz (19b), életben, nem lesz a halott gonoszokkal ezalatt az idő alatt (20a).

A 22. versben az Úr szól, és azt mondja, hogy „Eltörlöm Babilon nevét, kiirtom minden maradékát, összes sarjadékát kipusztítom, hogy írmagja sem marad!” A földi birodalmak Babilonjainak nincs jövőjük. Az Úr azt mondja, hogy „Összetöröm Asszíriát földemen” (25. vers). Ez nem Izrael fizikai földje. Asszíria összetörése azokat a nemzeteket jelképezi, amelyeket eltapos az Úr az utolsó ítéletkor, ahogy olvassuk: a „földemen”, azaz az Úr földjén, mert a Föld az Úré. Ez akkor történik, amikor a Messiás, mint győztes Hős véget vet a gonoszságnak ezen a Földön. „Így határozott az Örökkévaló az egész föld felől, s karját kinyújtotta a nemzetek fölé” (26. vers). „Amit ő határoz, ki húzza keresztül? Ha karját kinyújtja, hogy cselekedjen, ki állhat ellene?” (27. vers). Az események sorrendje ismert az Úr előtt, bizonyos az, és senki sem változtathatja meg.

Isten a gonoszt gyökerestül elpusztítja. (30c). A végidei Babilonok is el fognak bukni. „Jajgassatok kapuk! Kiáltsatok városok!” (31. vers) „Az Úr építette erősre Sion alapját”, ezért Krisztus második eljövetelekor „benne (az új Jeruzsálemben) talál népe menedéket”.

Drága Istenünk! Ez a Föld nem nyújt biztonságot számunkra, a Babilonok nem állnak fenn örökké. Add meg, hogy megnyugvást találjunk majd az újjáteremtett Földön, Isten városában, a mennyei Jeruzsálemben, Isten Hegyén! Ámen.

Koot van Wyk

265. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 1. fejezetéhez (augusztus 30 – szeptember 5.).

Barbara Gardner

Berrien Springs, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba

2020. szeptember 3., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 3 - CSÜTÖRTÖK - Ézsaiás 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 1. fejezet 1877. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

1. fejezet (5. rész) – Példaképünk!

A tanítók fejedelme a legismertebb képzetek társításával igyekezett utat találni az emberekhez. Úgy mutatta be az igazságot, hogy az később hallgatói szívében mindig a legszentebb emlékekkel és érzésekkel fonódott össze. Tanításaiból megérezték, hogy tökéletesen azonosul érdekeikkel és örömeikkel. Ezek a tanítások olyan félreérthetetlenek, példái olyan találóak voltak, és szavaiból annyi együttérzés és derű sugárzott, hogy hallgatóit magával ragadta. Az az egyszerűség és őszinteség, ahogy a nincsteleneket megszólította, minden szavát szentté tette.

Micsoda szorgos életet élt! Nap mint nap látták, hogy belép a szegények és szomorkodók szerény otthonába; reménységet hirdetett a csüggedőknek, és békességet a nyugtalanoknak. A kedves, meleg szívű, irgalmas Jézus szertejárva felemelte a lesújtottakat, és vigasztalta a szomorkodókat. Ahova csak ment, áldást vitt.

Jézus - mialatt a szegényeknek szolgált - kereste, miként közelítse meg a gazdagokat. Igyekezett megismerkedni a gazdag, művelt farizeusokkal, a zsidó főemberekkel és a római vezető réteggel. Elfogadta meghívásaikat, részt vett ünnepségeiken, megismerkedett foglalatosságaikkal és az őket érdeklő dolgokkal, hogy szívükhöz férkőzhessék, és megmutathassa nekik azt a gazdagságot, amely nem múlik el soha.

Krisztus eljött, hogy megmutassa: a felülről kapott erővel az ember tiszta erkölcsű életet élhet. Lankadatlan türelemmel, megértéssel és segítőkészséggel könnyített az emberek ínségén. Szelídsége és kedvessége kiűzte a lélekből a nyugtalanságot és a kételyt, a kétkedés szertefoszlott, a gyűlölködést felváltotta a szeretet, a hitetlenséget a bizalom.

Jézus mondhatta, akinek csak akarta: "Kövess engem!", és akinek szólt, az felkelt és követte Őt. Megtört a világ varázsa. Szavai hallatán eltűnt a szívből a kapzsiság és a becsvágy, és az emberek felszabadultan követték a Megváltót.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2013&version=NT-HU

Ézsaiás látomást kapott az Úrtól Babilon bukásáról. A birodalmat a médek és perzsák hódították meg Círusz uralkodása alatt, Kr. e. 538-ban. A látomás isteni eredetéről a 19. versben olvashatunk, mely azt mondja: „Úgy jár majd Babilon, az országok ékessége... ahogyan földúlta Isten Sodomát és Gomorát” (új prot. ford.). Élénk képek villantak fel Ézsaiás szeme előtt, és amikor leült, hogy leírja a látottakat, rájött, hogy az emberek esetleg össze fogják téveszteni ezeket az eseményeket az Úr végidei eljövetelével. Ezért tudatosan el akarta különíteni egymástól a két eseménysort, ugyanakkor mindkettőt érintette.

Tudjuk, hogy Nabukodonozor álma Dániel könyvének 2. fejezetében azt jelenti, hogy a világ összes országa megszűnik majd létezni, amikor a kéz érintése nélkül lezuhanó kő összezúzza a szobor lábát . Az angyalok Isten haragjának végrehajtói, akik az egész Földet elpusztítják (lásd 5. vers). És ez nem csak Babilonra vonatkozik, vagy a két nagy folyó közti területre, hanem az egész Földre. „Jajgassatok, mert közeledik az Úr napja, a Mindenható pusztításaként jön el” (6. vers). Az Úr mondja: „Megbüntetem a világ gonoszságát” (11. vers), nem csak a babiloniakat, hanem az egész világot. Az Isten „ezért megrendíti az eget és megindul helyéből a föld... izzó haragja napján” (13. vers).

Ézsaiás részletes képet festett Babilon bukásáról (17-22. vers). Az Úr beszél Ézsaiásnak Babilon 163 évvel később bekövetkező elestéről, ami a médek és perzsák győzelme nyomán következett be. Isten a szabja meg a birodalmak felemelkedésének és bukásának idejét, és ez ugyanúgy igaz az asszír birodalomra Ézsaiás idejében, mint az összes többi birodalomra Jézus második eljöveteléig. Babilon bukása olyan súlyos lesz, hogy többé nem lesz emberek által lakott terület, csak a mezei vadak és állatok tanyája. „Hamar eljön az ideje, nem késnek napjai” (22. vers).

Drága Istenünk! Add, hogy Ézsaiás szemszögéből tudjunk összpontosítani a végső tervedre, míg keressük utunkat a történelem útvesztőiben! Ámen.

Koot van Wyk

265. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 1. fejezetéhez (augusztus 30 – szeptember 5.).

Barbara Gardner

Berrien Springs, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba

2020. szeptember 2., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 2 - SZERDA - Ézsaiás 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 1. fejezet 1876. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

1. fejezet (4. rész) – Példaképünk!

Krisztus tanítása annyira más volt, mint az írástudók és farizeusok írásmagyarázata, hogy az emberek felfigyeltek rá. A rabbik hosszasan foglalkoztak a hagyományokkal, az emberi elméletekkel és a spekulációkkal. Sokszor tették magának a Szentírásnak a helyére azt, amit emberek tanítottak és írtak a Szentírásról. Krisztus tanításának tárgya Isten Igéje volt. A kérdezősködőknek egyszerűen így válaszolt: "Meg van írva"; "A törvényben mi van megírva?"; "Mint olvasod?". Akár barátban, akár ellenségben támadt érdeklődés, minden alkalommal az Igét tárta fel. Világosan és hatalommal hirdette az evangélium üzenetét. Szavai reflektorfénybe helyezték a pátriárkák és próféták tanításait, és az Írások új kinyilatkoztatásként tárulkoztak fel az emberek előtt. Hallgatói soha azelőtt nem fogták fel ilyen világosan Isten Igéje értelmének mélységeit.

Soha nem volt olyan evangélizátor, mint Krisztus. Ő volt a menny Fensége, de megalázkodva magára vette emberi természetünket, hogy ott találkozzék az emberekkel, ahol vannak. Krisztus, a szövetség hírnöke, az üdvösség örömhírét hozta minden embernek: gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának. Nagy Gyógyítókénti híre Palesztina- szerte elterjedt. A betegek elmentek oda, amerre útja vezetett, hogy segítségét kérjék. Sok gondterhelt ember is megkereste, hogy hallhassa szavait, és érezhesse kezének érintését. A dicsőség Királya így járt városról városra; szerény emberi öltözékben hirdette az evangéliumot, és gyógyította a betegeket.

Részt vett a nemzet nagy évi ünnepein, és a formaságokba merült tömegnek mennyei dolgokról beszélt, így hozva emberközelbe az örökkévalóságot.

Mindnyájuknak hozott kincseket a bölcsesség tárházából. Olyan egyszerűen beszélt, hogy nem lehetett nem megérteni. Sajátos módszereivel segített mindazoknak, akiket bánat és megpróbáltatás ért. Tapintattal, szíves jóindulattal, gyógyulást és erőt nyújtva szolgált a bűnbeteg léleknek.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2012&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2012&version=NT-HU

Ézsaiás 12. fejezete így kezdődik: „ama napon...” Melyik napon is? Ez az azutáni nap, miután az Úr megmentette a „maradék népét” (Ézs 11:6). Dániel 12:1-től kezdődően így olvassuk: „És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll (...) És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben. És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek (...) és fénylenek, mint az égnek fényessége (...) miként a csillagok örökkön örökké.”

Ennek a győzelmi- és örömgondolatnak szálát veszi fel Ézsaiás ebben a fejezetben. „Íme, az Isten az én (...) erősségem, és énekem” (2. vers). Hasonló gondolatot találunk a 46. zsoltárban is: „a mi erősségünk”. Ézsaiás a Bárány Énekét énekli „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé!” (Jel 7:10). Ézsaiás látta a szenteket a szabadítás forrásából vizet meríteni (3a vers), „és olyanok lesznek, mint a folyóvizek mellé ültetett fa”, „mert a Bárány (...) a vizeknek élő forrásaira viszi őket” (Jel 7:17). „És így szólotok ama napon [az Úr második eljövetelének napján]: Adjatok hálát az Úrnak”, ez tükröződik a Jelenések 7:12-ben: „hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké”. Ezek a próféciák arra utalnak, hogy egyszer minden nyelv megvallja az Atya dicsőségére, hogy Krisztus az Úr.

Az Úr érdemes rá, hogy énekben dicsőítsük, mert olyan dolgokat vitt véghez, mint a teremtés, a megváltás és az újjáteremtés (5a vers), és arra is, hogy ezt az egész Földnek tudtára adjuk (5b vers). Ez a jelenet távol áll a fizikai Izrael történelmi múltjától, jelenétől, vagy éppen jövőjétől. Ez az örökkévalóságban játszódik, hiszen Ézsaiás így ír: „Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!” (6. vers).Itt a „Sion” kifejezés a mennyei Sionra utal, ami az új Jeruzsálem a mennyben, ahol a szenteknek hatalmas erőssége Isten jelenléte lesz. A harcos Messiás ebből a Sionból fog kimenni, hogy megküzdjön a Gonosszal a végső, megsemmisítő csatában, avagy az Úr napján.

A 46. zsoltár elmondja, mennyire izgatottan kiáltanak fel Sion szentjei (Zsolt. 46:11), mikor a harcos Messiás belép a kapukon a sátánnal való csata után. Ekkor teljesedik az, hogy „a Seregek Ura velünk van” (Zsolt 46:12) ami összecseng Ézs 12:6 második felével: „nagy közötted Izráelnek Szentje!”

Drága Istenünk, add, hogy megtapasztaljuk aTe felmagasztalásodból eredő hatalmas örömöt és megláthassuk a harcos Messiást belépni Sion kapuin és ezt énekelni: „Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség Királya!” Ámen.

Koot van Wyk

265. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 1. fejezetéhez (augusztus 30 – szeptember 5.).

Barbara Gardner

Berrien Springs, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba

2020. szeptember 1., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 1 - KEDD - Ézsaiás 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 1. fejezet 1875. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

1. fejezet (3. rész) – Példaképünk!

Szolgálata során Jézus több időt szentelt gyógyításra, mint prédikálásra. Csodái tanúsították szavainak igaz voltát: nem azért jött, hogy romboljon, hanem hogy mentsen. Ahova csak ment, könyörületességének híre megelőzte. Amerre elhaladt, egészségüknek örvendeztek és új képességeiket próbálgatták azok, akiken könyörült. Tömegek gyűltek köréjük, hogy tőlük hallják meg, mit cselekedett az Úr. Sokak számára az Ő hangja volt az a hang, amit életükben először hallottak, az Ő neve az első szó, amit kiejtettek, az Ő arca az első arc, amire tekintetük ráesett. Hogyne szeretnék Jézust és hirdetnék dicséretét! Amint áthaladt a városokon, olyan volt Ő, mint az élet folyója, amely életet és örömet áraszt.

„Zebulonnak földje és Naftalinak földje,
A tenger felé, a Jordánon túl,
A pogányok Galileája,
A nép, amely sötétségben ül vala,
Láta nagy világosságot,
És akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala,
Azoknak világosság támada" (Mt 4:15-16).

A Megváltó minden egyes gyógyítását felhasználta arra, hogy mennyei alapelveket ültessen az emberek értelmi és lelki világába. Ez volt munkájának célja. Földi áldásokat hintett, hogy az emberek szívét kegyelme evangéliumának befogadására késztesse.

Krisztus elfoglalhatta volna a legmagasabb helyet a zsidó nemzet tanítói között, de Ő inkább az evangéliumot hirdette a szegényeknek. Helyről helyre vándorolt, hogy az országutakon és az ösvényeken járók hallhassák az igazság igéit. A tengerparton, a hegyoldalon, a városok utcáin, a zsinagógában hallható volt az Igét magyarázó szava. Sokszor tanított a templom külső udvarában, hogy a pogányok is hallhassák beszédét.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2011&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2011&version=NT-HU

Az első vers Isai vesszőszálára utal és a virágszálra, amely gyökereiből hajt ki. Jézus úgy azonosítja magát, mint „Dávidnak ama gyökere és ága”(Jel 22:16). Ez a rész Krisztus leírása mint igazságos király, aki egykor uralkodni fog, betöltve Dávidnak tett ígéretét, hogy felállítja trónját örökké (2Sám 7:13).

Ézsaiás azt mondja, „Isai gyökere” „népek zászlója” lesz. Úgy tekintünk Jézus keresztjére, mint Isten zászlajára vagy lobogójára lelkünk ellenségével szemben. „Mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, amelyet az Úr szele hajt” (Ézs 59:19).

Ézsaiás így folytatja: „eljőnek a pogányok” (10. vers). Nézzük ezt az első angyal üzenetének fényében, miszerint el kell vinnünk az evangéliumot„minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek” (Jel 14:6). „Misszionáriusok csoportjai pogány földeken hasonlók a zászlókhoz, amelyek irányítják azokat, akik az igazság világosságát keresik” (Próféták és királyok, 375. o.). Magasztaljuk Istent a misszionáriusokért! Az evangélium mindannyiunké – zsidóé és pogányé egyaránt! De nem áll meg itt. A vers így zárul: „az Ő nyugodalma dicsőség lészen.” Egy próbákkal és nehézségekkel teli világban, a keresztény nyugodalma „egyedül Krisztusban rejlik. Ha az Ő szelíd lelke van bennünk, békét és örömöt találunk Benne.” (Az Idők Jelei 1885.12.17.).

Isten azt tervezte a babiloni fogságból hazatérő maradék számára (11. vers), hogy bizalmukat Belé vetik, és felkészítik az egész világot a Messiás eljövetelére. Isten békét ígért nekik, ha így cselekszenek. Elbuktak. Tanuljunk ebből, és helyezzük bizalmunkat Istenbe, amikor mi, a lelki Izrael felkészítjük a világot az Ő második eljövetelére.

Olyan hely készíttetik nekünk, ahol a farkas a báránnyal békében lakozik, a leopárd a kecskegida mellett pihen, és ahol a gyermek sértetlenül együtt játszik a borjúval és oroszlánnal (6. vers). Képzeljük el a mennybéli oroszlánokat, amint füvet legelnek akárcsak az ökör (7. vers)! Egy olyan hely, ahol nem kell félni semmilyen bántódástól (9. vers). Mentes minden erőszaktól és gonoszságtól. Egy örök, dicsőséges hely lesz a nyugalom és élet számára (11. vers).

Ima: „Urunk, segíts, hogy zászlód legyünk, lobogód és nagyköveted! Köszönjük ezt a bepillantást a mennybe. Tarts meg minket hűségben, amint várakozunk e dicsőséges napra! Ámen.”

Lloyd és Sheila Schomburg

265. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 1. fejezetéhez (augusztus 30 – szeptember 5.).

Barbara Gardner

Berrien Springs, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba