Higgyetek az Ő prófétáinak

2025. február 10., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 10 - HÉTFŐ - Timóteushoz írt első levél 5. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Timóteusnak írt első levél 5. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teushoz%205&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teus%205&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1. Istennél fontos a tiszteletadás és odafigyel az emberek érzéseire. Pál tanácsol az idősekkel való bánásmód területén és óv attól, hogy idős embereket dorgáljuk. Ha a szükség megköveteli, meg kell feddeni őket, de nem szabad az érzéseikbe gázolni. És ez igaz a fiatalokkal kapcsolatban, a férfiakkal és a nőkkel kapcsolatosan is. Isten nem gázol mások érzéseibe és nem játszik az emberek érzelmeivel.

2. Isten egymás iránti felelősséggel ruház fel bennünket. Elmondja azt, hogy a családban kell gondoskodni az idősebbekről és nem szabad ezeket a terheket másokra rakni.

3. Isten gondoskodik a rászorulókról. Az özvegyasszonyok Pál idejében kiszolgáltatott helyzetben voltak, az egyház azonban gondoskodott róluk, de nem egyoldalúan. Az özvegyasszonyok a gondoskodásért cserébe szolgálatokat végeztek. Az „özvegyasszony” tisztség majdnem olyan volt, mint a püspök, a presbiter vagy a diakónus, ezért őket is megválasztották és kinevezték a szolgálatra. Az özvegyasszonyok a következő szolgálatokat végezték:

· Imádkozás és könyörgés: Az özvegyasszonyok buzgón imádkoztak az egyházért és tagjaiért.

· Jótékonyság: Az özvegyasszonyok adományokat gyűjtöttek és osztottak a szegények és rászorulók között.

· Gondoskodás a betegekről és árvákról: Az özvegyasszonyok segítettek a betegek ápolásában és az árvák nevelésében.

· Tanítás és bizonyságtétel: Az özvegyasszonyok megosztották hitüket másokkal, és tanúbizonyságot tettek Krisztusról.

· Az egyház szolgálata: Az özvegyasszonyok különféle módon szolgálták az egyházat, például takarítással, főzéssel vagy más gyakorlati feladatokkal.

4. Istennél fő szerepet kap a család. Bár gondoskodtak az özvegyasszonyokról, de Pál meghagyta, hogy a fiatalabbak alapítsanak családot és vezessenek háztartást, mert ez az ideális állapot. Akik erre már alkalmatlanok voltak, azokról gondoskodtak, viszont nekik is szolgálniuk kellett, ahol tudtak.

5. Isten megbecsüli a vezetőket. Pál azt mondja, hogy a jól forgolódó vezetőket megkülönböztetett tiszteletben kell részesíteni, mert sok terhet viselnek mások javára. Miközben minden embernek elég a maga baja, a vezetők sok más baját is szívükön viselik.

6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki azt akarja, hogy egymásnak megadjuk a kellő tiszteletet, de főleg az idősebbeknek

b. aki jólműködő gondoskodási rendszert alkotott meg

c. aki fedhetetlen és fedhetetlenséget vár el

d. aki gondoskodik és gondoskodást vár el

e. akinek gondja van a nyomorultak megsegítésre

f. aki nem szereti a fecsegést, a semmittevést és a mások dolgába való avatkozást

g. aki nem szereti az előítéletet és a részrehajlást

h. aki még a vétkezőkkel is szépen bánik

i. aki nem pártolja a bűnrészességet

j. aki odafigyel szolgái egészségére

k. aki rendezni akarja bűneinket, míg nem késő

Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy ne játsszon más érzelmeivel és mások sem az övével! Adjad, hogy tiszteletet tudjon adni és tiszteletet kapjon, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 4. fejezet

4. fejezet – BŰNVALLOMÁS (2. rész)

Azok, akik nem alázták meg magukat Isten előtt, bűneiket beismerve, még nem teljesítették a bűnbocsánat legelső feltételét sem. Ha még nem éreztük azt az igazi bűnbánatot, melyet még soha senki meg nem bánt, ha bűneinket még nem vallottuk be a megtört szív alázatosságával, töredelmével, és nem fordultunk el tőle borzalommal, akkor még sohasem törekedtünk komolyan bűneink bocsánatára. Ha még sohasem kerestük őszintén az Istennel való megbékélést, nem is találhattuk azt meg. Ha mind ez ideig nem nyertünk bűnbocsánatot, annak egyedüli okát abban kell keresnünk, hogy nem voltunk hajlandók szívünket megalázni és alkalmazkodni az Isten Igéjében foglalt feltételekhez. A Szentírás útba igazít és felvilágosít bennünket e tekintetben. Bűneink megvallása akár nyilvánosan, akár pedig titokban sohase történjen kényszerből, hanem önkéntes és őszinte legyen; ám semmi esetre sem könnyelmű és gondatlan módon. Sohase kényszerítsük bűnvallomásra azt, aki még nincs tudatában a bűn rettenetes horderejének és lényegének. Ha a bűnvallomás szívünk bensejéből fakad, úgy megtalálja az utat Isten kegyelmi trónjához. A zsoltáríró a következőképp fejezi ezt ki: "Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket" (Zsolt 34:19).

Az őszinte bűnvallomásnak mindig sajátos jellege van, és személyes bűnöket ismer be. Ezek lehetnek oly természetűek, hogy egyedül Istennek kell bevallani, vagy pedig olyanok, hogy általuk embertársainknak ártottunk, és ezért tőlük kell kérnünk bocsánatot. Avagy nyilvános természetűek, s akkor nyilvánosan is be kell azokat ismernünk. De minden beismerés határozott és tárgyilagos legyen, és azokra vonatkozzék, melyeket elkövettünk.

2025. február 9., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 9 - VASÁRNAP - Timóteushoz írt első levél 4. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Timóteusnak írt első levél 4. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teushoz%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teus%204&version=NT-HU

1. Isten gyermekeit valaki el akarja szakítani Tőle. A Biblia nagyon sok helyen foglalkozik a csalásokkal és ámításokkal, főleg az utolsó idő összefüggésében, és ez azért van, mert nagyon komoly veszélyforrást. Ezért figyelmeztet Isten ezzel kapcsolatosan lépten-nyomon. És sajnos ennyi figyelmeztetés ellenére is sokak megtévesztés áldozatai lesznek. Isten ellensége eltorzítja az Istenről szóló tanítást, hogy az emberek eltérjenek Tőle, és kockára tegyék üdvösségüket. Isten ezt nem tudja tétlenül nézni, ezért figyelmeztet újra és újra.

2. Isten nemcsak figyelmeztet, de véd is. Azzal, hogy hírnöke által felkészít, hogy az események ne érjenek váratlanul, azzal, hogy a hitnek és a tudománynak beszédeivel táplál bennünket.

3. Isten a lényeges és fontos dolgokat helyezi előtérbe. A tévtanítók időnként nem nagy eretnekségeket hirdetnek, hanem csak olyan dolgokat, amelyek elterelik a figyelmet a fontos dolgoktól, elveszik az ember idejét, és felemésztik erejét. Pál arra figyelmeztet, hogy ezeket kerülni kell: „A szentségtörő és vénasszonyos meséket pedig utasítsd el, inkább gyakorold magad a kegyességben.”

4. Isten igazi vallásosságra szeretne vezetni. Ebben a fejezetben a kegyesség kifejezéssel találkozunk, ami a vallásosságot jelenti. Nem elég, hogy valaki vallásos legyen, hanem az is lényeges, hogy helyes vallásosságot kövessen. Pál azt mondja, hogy „a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség (helyes vallásosság) pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete.”

5. Isten számít a fiatalokra. Timóteus fiatal volt, de jó szolgálatot végzett Pál munkatársaként és a gyülekezetekben is egyaránt. Pál arra biztatta, hogy fiatalsága ne legyen munkájának akadálya. Fiatalon is lehet példa „a beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban.”

6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki nem szeretné, ha bárki is elszakadna a hittől

b. aki az abszolút igazság, miközben a tévtanítók hazugságokat hirdetnek

c. aki a házasság szerzője, miközben a tévtanítók a házasságot tiltják

d. aki azért teremtett dolgokat, hogy azokkal hálaadással éljünk

e. aki azt akarja, hogy helyes dolgokat tanítsunk gyülekezeteinkben

f. aki élő Isten és akiben reménykedni lehet

g. aki minden ember szabadítója

h. aki kegyelmi ajándékokkal lát el bennünket az Ő művében való szolgálatra

i. aki azt akarja, hogy szolgáinak ne csak másokra legyen gondjuk, hanem önmagukra is

j. aki a tanítást, azaz a teológiát is fontosnak tartaja, mert ennek helyes alkalmazása védelmet biztosít a tévtanítások ellen

Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy senki és semmi el ne tántorítsa őt Tőled! Adjad, hogy vallásossága egészséges és kiegyensúlyozott, legyen, ami biztonságot és örömet biztosít a keresztény életben, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 4. fejezet

4. fejezet – BŰNVALLOMÁS (1. rész)

"Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer" (Péld 28:13).

Egyszerűek, igazak és ésszerűek azok a feltételek, melyek alapján Isten kegyelmét elnyerhetjük. Isten nem kíván tőlünk méltatlan vagy lehetetlen dolgokat, hogy bocsánatban részesülhessünk. Nem szükséges hosszú és fáradságos zarándoklásokat végeznünk, sem fájdalmas önkínzásoknak alávetnünk magunkat, hogy lelkünket a menny és föld Teremtőjének beajánljuk, hogy ily módon bűneinket levezekeljük; aki bűnét bevallja és elhagyja: kegyelmet nyer.

Az apostol a következőket írja: "Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jak 5:16). Valljátok meg Istennek, aki egyedül bocsáthatja meg azokat; hibáitokat pedig egymásnak. Ha barátodat vagy szomszédodat megbántottad, be kell előtte ismerned igazságtalanságodat, és neki is legszentebb kötelessége teljes szívből megbocsátani. Ezután Istenhez is bocsánatért kell esedezned, mert testvéred, akit megbántottál, Istennek tulajdona, és mikor megsértetted, egyúttal Isten ellen is vétkeztél, aki az ő Teremtője és Megváltója. Az ilyen ügy egyedüli Közvetítőnk, a nagy főpap elé kerül, aki "megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt"(Zsid 4:15). Ő részvéttel van gyengeségeink iránt, és összes bűnös hajlamainkból kigyógyíthat bennünket.

2025. február 8., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 8 - SZOMBAT - Timóteushoz írt első levél 3. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Timóteusnak írt első levél 3. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teushoz%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teus%203&version=NT-HU

1. Isten gyermekeinek az Ő jellemét kell tükrözni, különösen a gyülekezet vezetőinek. Istent a legjobban a megváltozott élettel lehet bemutatni, hiszen ez bizonyítja szeretete hatalmát. Ez minden gyermekének joga és kötelessége, de kiváltképpen a gyülekezet vezetőinek. A vezetők feladata felemelni és Isten felé vezeti az embereket, viszont igaz az, hogy az ember nem emelhet másvalakit magasabbra, mint amilyen magasan Ő van. Egy gyülekezet a vezetőinek a lelkületét és lelkiségét fogva visszatükrözni.

2. Isten fedhetetlen. És azoknak is fedhetetleneknek kell lenni, akik Őt képviselik. A világnak szüksége van fedhetetlen emberekre, mert a bűn annyira elrontott mindent és mindenkit, hogy az igazán fedhetetlen ember nagyon ritka. Ha máshol nem is, de az egyházban jelen kell legyenek a megbízható és fedhetetlen emberek.

3. Isten védeni akarja a vezetőket. A vezetés nem mindenkinek való. Sokak lelkének árthat, ha nem megfelelő felkészültséggel, lelki érettséggel és hozzáállással gyakorolják. Akár a hitük is zátonyra futhat. Ezért Pál azt javasolja, hogy olyanok legyenek vezetők, akiknek a lelki életük, családi életük rendezett, és akik megalapozottak a keresztény hitben.

4. Isten egyháza, az igazság oszlopa és erős alapja. Az egyház nem egy szükséges rossz, hanem egy igazi érték és hasznos eszköz Isten kezében. A világnak az igazságot kell megismerni arról, hogy milyen az Isten és milyen tervet készített a bűn végleges kiirtására. Ezt a feladatot Isten az Ő egyházára bízta, amelyet alkalmassá is tesz erre a küldetésre.

5. Isten felfedi titkát. A titokról az ókorban úgy gondolkoztak, hogy csak bizonyos beavatottak előjoga megismerni. Isten viszont az Ő beavatottainak tekint bennünket, mert kijelenti nekünk, sőt, mi több, mindenkit be szeretne avatni ebbe a titokba. Pál egy hitvallásként vagy keresztény himnuszként fogalmazza meg a megváltás mibenlétét: „És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe.”

6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki nagyra értékeli a házastársi hűséget, a megfontoltságot, a józanságot, a tisztességet, a vendégszeretetet, a megértést, a békeszeretetet és az anyagi helyzetünkkel való megelégedettséget

b. aki meg akar védeni a vezetői szereppel járó csapdáktól

c. aki elítéli a kétszínűséget és a haszonlesést

d. aki azt akarja, hogy egyháza vezetői megtiszteltetésként éljék meg szolgálatukat: „Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére”

e. aki megtanít arra, hogy hogyan kell forgolódni egyházában

Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy megértse a vallásosság titkát, hogy megismerjen Téged, Fiadat, és azt a tervet, amelyet az ő megváltására is készítettél, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 3. fejezet

3. fejezet – BŰNBÁNAT (7. rész)

Egyetlen rossz jellemvonás vagy bűnös kívánság, melyet hosszú időn át ápoltunk, közömbössé tehet bennünket az evangélium minden erejével, befolyásával szemben. Minden bűnös élvezet elidegeníti a lelket Istentől. Az az ember, aki az isteni igazságok irányában hitetlen makacsságot és közömbösséget mutat, csak azt fogja majd aratni, amit vetett. Az egész Bibliában nem találunk komolyabb figyelmeztetést a bűnnel való játék ellen, mint ezt, hogy a bűnös "saját bűnének köteleivel kötöztetik meg" (Péld 5:22).

Krisztus mindig kész bennünket bűneinktől megszabadítani, de akaratunkat sohasem kényszeríti. Ám, ha állandó vétkezés folytán akaratunk teljesen a gonosz felé hajlik, ha nem vágyunk újból szabaddá lenni, és nem akarjuk elfogadni Isten kegyelmét, vajon mit tehet még érettünk? Ha Isten szeretetét makacsul visszautasítjuk, önmagunk vagyunk kárhozatunk okozói. "Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja"(2Kor 6:2). "Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket"(Zsid 3:7-8).

"Mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van" (1Sám 16:7) - az emberi szívet, amelyben váltakozik az öröm és fájdalom; azt a tévelygő és szeszélyes szívet, amely oly sok tisztátalanságnak és képmutatásnak tanyája. Isten jól ismeri a szív indokait, céljait és szándékait. Menjetek Őhozzá a ti szennyes, tisztátalan szívetekkel, tárjátok ki azt az Ő mindent látó szemei előtt, és kiáltsatok fel együtt a zsoltáríróval: "Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja, és vezérelj engem az örökkévalóság útján!" (Zsolt 139:23-24).

Sokan elfogadják az ésszerűség vallását, a kegyesség külső formáit anélkül, hogy szívüket megtisztítanák. A mi imánk legyen: "Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem!" (Zsolt 51:12). Legyetek őszinték önmagatokhoz! Legyetek olyan komolyak és kitartóak, mintha a földi életetek ettől függne! Ez oly fontos kérdés, melyet Isten és önmagatok között rendeznetek kell, mégpedig az egész örökkévalóságra. Csalárd reménynek örök halál lesz a következménye.

Olvassátok és kutassátok imával a Szentírást! Ez megmutatja néktek Isten törvényében és Krisztus életében az életszentség fenséges alapelveit, "amely nélkül senki sem látja meg az Urat" (Zsid 12:14). Meggyőz benneteket bűneitekről, de a megváltás útját is kijelenti néktek. Kövessétek, mert általa Isten szól hozzátok!

Ne adjátok fel kétségbeesetten a küzdelmet, ha bűneitek nagyságát és valódi állapototokat felismeritek! Krisztus azért jött e világra, hogy a bűnösöket megmentse. Nem mi engeszteljük ki Istent, hanem - óh mily túláradó szeretet! - Isten volt az, aki Krisztusban "megbékéltette magával a világot" (2Kor 5:19). A legbensőbb szeretettel fáradozik, hogy eltévelyedett gyermekeinek szívét megnyerje. Földi szülők sem lehetnek oly türelmesek, elnézők, gyermekeik hibái és gyengéi iránt, mint amilyen gyengéden vonja Isten azokat, kiket megmenteni kíván. Senki sem tudott volna bensőségesebben hatni a bűnösre. Emberi ajkakról még sohasem hangzottak el olyan könyörgések a bűnösökért, mint az övéről.

Ha Sátán az súgja néktek, hogy igen bűnösök vagytok, tekintsetek fel Megváltótokra, és beszéljetek érdemeiről; segedelmet egyedül az ő világosságában lelhettek. Ismerjétek be bűneiteket, de kiáltsátok a gonosz felé: "Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket..." (1Tim 1:15), s hogy e kimondhatatlan szeretet által ti is megmenekülhettek. Jézus egyszer kérdést intézett Simonhoz, két adósra nézve. Az egyik kisebb a másik pedig nagyobb összeggel tartozott urának, de ez mindkettőnek elengedte az adósságot. Jézus megkérdezte Simont, vajon a két adós közül melyik szereti jobban urát? Simon így felelt: "Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el"(Lk 7:43). Mindnyájan súlyosan vétkeztünk, de Krisztus azért halt meg, hogy mi bűnbocsánatban részesüljünk. Áldozatának érdemei elégségesek arra, hogy az Atyának bemutathassa. Akiknek legtöbbet bocsátott meg, azok legjobban fogják Őt szeretni, s azok állanak legközelebb trónjához, hogy Őt végtelen szeretetéért és áldozatáért magasztalják és dicsőítsék. Aki felismeri Isten szeretetét, igazán megérti a bűn nagyságát és horderejét. Ha megmentőnknek felénk nyújtott kezére tekintünk, ha megértjük azon végtelen áldozat nagyságát, melyet Krisztus érettünk bemutatott, akkor szívünk a szeretet, a hála érzelmeiben fog felolvadni.

2025. február 7., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 7 - PÉNTEK - Timóteushoz írt első levél 2. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Timóteusnak írt első levél 2. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teushoz%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teus%202&version=NT-HU

1. Isten örül annak, ha imaalkalmakat szervezünk. Pál elsőrangú feladatként határozza meg az imaalkalmak szervezését. Így vezeti be, hogy „arra kérlek mindenekelőtt,” tehát ez egy elsőrangú tevékenység, és így folytatja: „arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat.” És így fejezi be a gondolatsort: „Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt.”

2. Isten azt szeretné, hogy mindenkiért imádkozzunk. Könnyű imádkozni szeretteinkért, barátainkért, de mi a helyzet az idegenekkel? Mi a helyzet a város, vagy az ország vezetőivel? Azokkal, akikkel talán nem értünk egyet, vagy akikkel nem vagyunk elégedettek? Pál azt mondja, hogy mindenkiért imádkozzunk: „a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.”

3. Isten mindenki üdvösségét akarja. Nemcsak azért kell a hatóságokért imádkozzunk, hogy a javunkat és békességünket szolgálják, hanem azért is, hogy megtérjenek és üdvösségre jussanak. Pál, miután a hatóságokért mondott imára bátorít így folytatja gondolatait, hogy Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” Még a hatalmon levők is.

4. Isten az egyetlen, aki segíthet rajtunk. Az emberek különböző helyeken és módokon keresik a boldogulásukat, de Pál világossá teszi, hogy ez csak Istennél található meg. Így mondja ezt el: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében.”

5. Isten alkalmassá akar tenni bennünket az istentiszteletre. Az istentisztelet nem automatikusan jön létre. Ennek feltételei vannak. Pál külön feltételeket fogalmaz meg a férfiak és a nők számára. A férfiaknak ezt mondja: „Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.” A nőknek ehhez még hozzáteszi, hogy „tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, hanem azzal, ami az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jó cselekedetekkel.”

6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki azt szeretné, hogy az ima áldásából minél többen részesüljenek

b. aki hírnököket küld, akik hitre és igazságra tanítják a népeket

c. aki erkölcsi tisztaságot vár el, amihez hozzá is segít bennünket

d. aki nem a külső díszekben gyönyörködik, hanem a belső értékekben és a jó cselekedetekben

Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy örömmel imádkozzon másokért és ő is megtapasztalhassa annak áldását, hogy mások érte és szeretteiért imádkoznak, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 3. fejezet

3. fejezet – BŰNBÁNAT (6. rész)

A szegény vámszedő, aki így imádkozott: "Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!"(Lk 18:13), nagyon gonosznak tekinthette magát, és mások szintén ily színben látták; de beismerte nyomorát és ínségét. Bűneinek és gyalázatának terhét Isten elé vitte, és bocsánatért esedezett. Szíve tárva volt, hogy Isten Lelke elvégezhesse benne kegyelmi munkáját és megszabadítsa a bűn hatalmától. A büszke és önigazult farizeus imája ellenben azt mutatta, hogy szíve zárva volt a Szentlélek befolyása előtt. Miután Istentől eltávolodott, fogalma sem volt arról, hogy az isteni tökéletességhez és szentséghez viszonyítva, mily szennyes volt saját jelleme. Mivel semmi szükséget nem érzett, nem is nyert el semmit.

Ha látjuk bűnösségünket, egyetlen percet se várjunk, hogy magunkat megjavítsuk. Sokan azt gondolják, nem elég jók ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjenek. De vajon saját erődből megjavulhatsz-e? "Majd ha meg tudja változtatni bőrét a néger, vagy foltjait a párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat!" (Jer 13:23 - új prot. ford.). Egyedül Istennél van számunkra segítség. Ne várjunk erősebb hitre, kedvezőbb alkalmakra vagy szentebb jellemre! Saját erőnkből semmit sem érhetünk el. Amint vagyunk, úgy kell Krisztushoz mennünk.

Azonban rettenetesen csalódnak azok, akik azt hiszik, hogy Isten végtelen szeretetében és irgalmában olyanokat is üdvözít, akik kegyelmét visszautasítják. Csakis a kereszt fényében ismerhetjük fel a bűn iszonyatos voltát. Emberek, akik azt állítják, hogy Isten kegyelme nagyobb annál, semhogy a bűnöst kitaszítsa, tekintsenek fel a Golgotára. Az emberiség megváltásának más módja nem volt; a keresztfán bemutatott áldozat nélkül az emberiség sohasem szabadulhatott volna meg a bűnnek beszennyező hatalmától és soha többé nem léphetett volna szent lényekkel közösségbe. Enélkül nem válhattak volna a lelki élet részeseivé sem. Ezért vette Krisztus magára az engedetlenek bűnét, és szenvedett helyettük. Isten Fiának szeretete, szenvedése és halála bizonyítják a bűn rettenetes nagyságát; megértetik velünk, hogy nincs más menekvés a bűn hatalmából, és nincs más reményünk a magasabb rendű életre, csak ha Krisztusnak engedelmeskedünk.

Megtéretlen emberek néha azzal mentegetik magukat, hogy Krisztus állítólagos követőiről így nyilatkoznak: "Én is vagyok olyan jó, mint ők. Az ő életük sem önmegtagadóbb, becsületesebb, mértékletesebb, mint az enyém." Ily módon mások hibáival mentik saját bűneiket, mulasztásaikat. Ámde mások bűnei és fogyatékosságai senkit sem mentenek fel, mert az Úr nem tévelygő emberi mintaképet adott minékünk. Isten tökéletes Fia adatott nékünk példaképül, és azok, akik a hitvalló keresztények hibái és gyengeségei miatt panaszkodnak, mutassanak maguk jobb életet, nemesebb példát. Ha olyan jól tudják, hogy az igaz kereszténynek milyennek kellene lennie, nem nagyobb-e ezáltal a saját bűnük? Tudják, hogy mi a helyes, de mégsem követik.

Őrizkedjetek a hosszas habozástól! Ne mulasszátok el a bűneitekből való megtérést, hanem keressétek Jézust, s a szív tisztaságát! Ebben a tekintetben ezrek, tízezrek hibáztak, helyre nem hozhatóan, örök vesztükre. Nem akarok sokat beszélni az emberi élet rövidségéről és bizonytalanságáról, de van egy borzalmas veszedelem - olyan veszedelem, melyet sajnos nem értenek meg kellőképpen -: ha késlekedünk a Szentlélek szavára hallgatni, és inkább tovább folytatjuk a bűnös életet. Mert valóságban a halogatás ezt jelenti. A legkisebb bűn elkövetése is azzal a veszedelemmel járhat, hogy az örök üdvösséget elveszíthetjük miatta. Amit mi nem győzünk le, az bennünket győz le és megsemmisülésünket idézi elő.

Ádám és Éva azzal igyekeztek lelkiismeretüket megnyugtatni, hogy oly csekély dolog, mint enni a tiltott fa gyümölcséből, nem vonhat oly rettenetes következményeket maga után, mint amilyeneket Isten kijelentett. Azonban e jelentéktelennek tűnő dolog Isten megváltoztathatatlan, szent törvényének áthágása volt; elválasztotta az embert Istentől, és rázúdította a világra a halál és kimondhatatlan nyomor áradatát. Évezredek óta állandóan fájdalom és jajkiáltás száll fel a földről; és az ember engedetlensége folytán az egész teremtés nyög és sóhajtozik fájdalmában. Maga a menny is megérezte ennek az istenellenes lázadásnak hatását. Golgota képezi emlékkövét annak a csodálatos engesztelő áldozatnak, melyet megkövetelt az isteni törvény áthágása. Ne tekintsük a bűnt soha csekély és jelentéktelen dolognak!

A parancsolatok minden egyes áthágása Krisztus kegyelmének megvetése és elhanyagolása következményeiben visszahat mireánk; megkeményíti szívünket, meggyengíti akaratunkat, elhomályosítja értelmünket, és nem csak hajlamunk, hanem képességünk is csökken, hogy a Szentlélek szeretettel hívó szavát követhessük.

Sokan azzal a gondolattal akarják megnyugtatni felébredt lelkiismeretüket, hogy gonosz útjaikat bármikor megváltoztathatják. Úgy vélik, hogy a kegyelmi meghívást nem kell oly komolyan venni, hiszen mindig újból és újból figyelmezteti őket. Azt hiszik, hogyha bár a kegyelem Lelkét megvetették és befolyásukkal Sátán oldalára álltak, elégséges, ha a végső pillanatban megváltoztatják életüket. De ezt nem oly könnyű megtenni. Egész élettapasztalatuk és nevelésük úgy alakította jellemüket, hogy többé aligha támad az a kívánságuk, hogy Krisztushoz hasonlókká legyenek.

2025. február 6., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 6 - CSÜTÖRTÖK - Timóteushoz írt első levél 1. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Timóteusnak írt első levél 1. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teushoz%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teus%201&version=NT-HU

1. Az egyház vezetőit Isten hívja el. Pál ezt nagyon szépen fogalmazza meg. Kijelenti, hogy nem önjelölt apostol, hanem „a mi megtartó Istenünknek, és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeléséből Krisztus Jézus apostola.” Minden, ami ettől eltér, nem egyezik meg Isten akaratával.

2. Isten a békesség, az irgalom és a kegyelem forrása. Pál megszokott köszöntése kibővül egy elemmel, az irgalommal. A kegyelem a bűnök megbocsátásával kapcsolatos, az irgalom pedig az, amikor valakinek megesik a szíve valakin, aki bajban van, szenved, hiányzik neki valami, ami létfontosságúnak számít.

3. Isten komolyan veszi a tévtanítókat. Pál nagyon toleráns mindenkivel, kivéve a tévtanítókat. Megparancsolja Timóteusnak, hogy akadályozza meg a távtanítások terjedését a gyülekezetben. A tévtanítások nagyon alattomosak, szépnek és igaznak hangzanak és még a jószándék sem kizárt, de veszélyesek, mert Isten művét veszélyeztetik és az emberek üdvösségét kockáztatják.

4. Isten meg akarja tartani a bűnösöket. Ezért küldte el Fiát a földre. Pál saját magát jó példának találja, mert bűnös volt, nagyon bűnös, de Jézus pont az ilyenek megmentéséért jött. Pál azt mondja, hogy Isten az ő esete által mutatta meg hosszútűrését másoknak, ezzel bátorítva őket, hogy az ő esetük sem reménytelen.

5. Isten méltó a dicsőítésünkre. Nemcsak engedelmesség illeti meg Őt, hanem a dicsőítés és tiszteletadás is, mert méltó erre. Pál tudja ezt és nem fukarkodik a dicsőítő szavakkal: „Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen”

6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki megtartó Isten

b. aki nem szeretné, hogy értelmetlen dolgokon vitatkozzunk

c. aki a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet fogadja szívesen

d. aki a rossz elleni védelemként adta törvényét

e. aki boldog Isten

f. akinek az üzenete a „boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium”

g. aki megerősít bennünket

h. aki megbízhatónak tart bennünket

i. akinek a kegyelme bőségesen kiárad

j. aki örökkévaló Király, láthatatlan, halhatatlan Isten

Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy megértse, Te őt is meg akarod menteni és üdvözíteni akarod, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 3. fejezet

3. fejezet – BŰNBÁNAT (5. rész)

Ti, akik teljes szívetekből jobb után vágyakoztok, mint amit e világ nyújthat, ismerjétek fel ebben a vágyban Istennek hívó szavát! Imádkozzatok igazi bűnbánatért, és kérjétek, hogy Krisztust az Ő végtelen szeretetében és tisztaságában nyilatkoztassa ki néktek. Üdvözítőnk élete tökéletes példája az isteni törvény alapelveinek: Isten és ember iránti szeretetnek. Jóságban és önzetlen szeretetben telt el élete. Csak ha Őreá nézünk, és csak ha a Megváltónak isteni fénye sugárzik ránk, ismerjük be igazán szívünk bűnös voltát.

Lehet, hogy Nikodémushoz hasonlóan mi is azzal áltatjuk magunkat, hogy erkölcsös és szennytelen életmódot folytattunk, s azt hisszük, nem szükséges Isten előtt - közönséges bűnöshöz hasonlóan - megalázkodnunk. Azonban, ha Krisztus bevilágít lelkünkbe, akkor felismerjük szívünk bűnös voltát, önző szándékainkat és Isten iránti ellenségeskedésünket, melyek életünk minden egyes cselekedetét beszennyezték. Akkor tudatára jutunk annak, hogy minden mi igazságunk olyan, mint a szennyes ruha (Ésa 64:5), hogy egyedül Krisztus vére az, amely megtisztíthat bennünket összes bűneinktől és amely szívünket az Ő képmására alakíthatja át.

Isten dicsőségének egyetlen sugara, Krisztus tisztaságának egyetlen visszfénye, amely lelkünkön áthatol, kimutat minden szennyes foltot, és feltárja az emberi jellem fogyatékosságait és elfajulásait. Feltűnteti a mi emberi hibáinkat és gyengeségeinket, szentségtelen kívánságainkat és vágyainkat, szívünk hűtlenségét és ajkunk tisztátalanságát. Napfényre kerül a bűnös hűtlensége, hogy áthágta Isten szent törvényét. Isten Lelkének intő befolyása megtöri büszkeségét és megalázza. A bűnös megutálja önmagát, ha Krisztus szeplőtlen, tiszta jellemét szemléli.

Midőn Dániel próféta látta Isten dicsőségét, mely a mennyei küldöttet körülvette, saját gyengeségének és tökéletlenségének érzete leigázta őt. Hogy milyen hatással volt rá ez a csodálatos jelenet, azt a következő szavakkal írja le: "És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erő sem marada bennem, és orcám eltorzula, és odalőn minden erőm" (Dán 10:8). Az ily módon érintet szív meggyűlöli az önzést, az önimádatot, és Krisztus igazságának segedelmével olyan szívbeli tisztaságra törekszik, amely Isten törvényeivel és Krisztus jellemével összhangban van.

Pál apostol mondja: "A törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam" (Fil 3:6), amennyire természetesen külső cselekedetek tekintetbe jöhettek. Azonban mikor a törvény lelki jellegét és benső jelentőségét is megértette, tudatára ébredt bűnös voltának. A törvény betűit tekintve, ahogy ezt az emberek általában teszik, az apostol tartózkodott a bűntől; azonban mikor bepillantott a törvény szent tanításainak mélységébe, és önmagát is meglátta, úgy, ahogy Isten ismerte őt, mélyen megalázkodott, és beismerte bűneit: "Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn, én pedig meghalék" (Róm 7:9-10). Mikor a törvény lelki lényegét helyesen felismerte, a bűn valódi félelmetességében mutatkozott előtte, és büszkesége eltűnt.

Isten nem tekint minden bűnt egyenlően nagynak, hanem fokozatuk szerint, miként az emberek is, megkülönbözteti azokat; azonban ha valamelyik bűn még oly jelentéktelennek látszik is az emberek szemében, Isten szemében egyetlen bűn sem csekély. Az emberi ítélet tökéletlen és részrehajló; Isten azonban a valóságnak megfelelően mérlegeli a dolgokat. Az iszákost például megvetik, és azt mondják, hogy bűnei kizárják az égből; azonban mily sokszor dorgálás nélkül hagyják a büszkeséget, az önzést, a kapzsiságot és az irigységet. Holott Isten szemében ezek a bűnök különösen bántóak, mert ezek a legélesebb ellentétben állnak irgalmas jellemével és azzal az önzetlen szeretettel, amely az el nem bukott világ légköre. Aki durva bűnbe esett, érzi annak gyalázatát és szégyenét, és érzi, hogy Krisztus kegyelmére szorul, de a fennhéjázó és gőgös ember semmi szükséget nem érez, és elzárja szívét Krisztus és azon végtelen áldások elől, melyeket egyedül ő adhat.