2026. augusztus 25. KEDD – Ezsdr 1; Zsolt 126; Próféták és királyok – A foglyok hazatérése

2026. augusztus 25. KEDD – Ezsdr 1; Zsolt 126; Próféták és királyok – A foglyok hazatérése

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/214/revidealt-karoli

Saját olvasótervet is készíthetsz, hogy honnan kezded el olvasni a Bibliát és vele párhuzamosan az Ellen White írásokat, de, ha velünk tartasz és együtt haladsz csoportunkkal, minden nap megkapod az adott szakaszra utaló linket.

Ha saját ütemben szeretnél olvasni, vagy egyszerűen meg szeretnéd tudni, hogy bizonyos bibliai szakaszhoz mit írt Ellen White, ezen a linken meg tudod tenni: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/02/higgyetek-az-o-profetainak-februar-19.html

 

Ezsdr 1; Zsolt 126

Ellen White idézetek – Próféták és királyok A foglyok hazatérése

Ezsdr 1 1. Mikor visszahozta az ÚR Sion foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. 2. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadalommal. Így szóltak akkor a népek: Hatalmasan cselekedett ezekkel az ÚR! 3. Hatalmasan cselekedett velünk az ÚR, ezért örvendezünk. 4. Fordítsd jóra sorsunkat, URam, mint a patakokét a Délvidéken! 5. Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. 6. Aki sírva megy, amikor vetőmagját viszi, örvendezve jön vissza, amikor kévéit hozza. Zsolt 126 28. Én vagyok, aki azt mondja Círuszról: „Pásztorom ő”, és véghezviszi minden szándékomat, amikor ezt mondja Jeruzsálemről: „Épüljön föl”, és a templomról: „Rakják le alapjait!” 1. Így szól az ÚR fölkentjéhez, Círuszhoz, akinek megfogtam a jobb kezét, hogy népeket hódoltassak meg előtte, és a királyok derekának övét megoldjam, hogy ajtók nyíljanak meg előtte, és ne zárulhassanak be a kapuk. 2. Előtted megyek, és az egyenetleneket kiegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és a vaszárakat leütöm. 3. Neked adom a sötétség kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudd: én vagyok az ÚR, Izráel Istene, aki téged neveden hívtalak. 4. Szolgámért, Jákóbért és választottamért, Izráelért neveden szólítottalak, nevet adok neked, noha nem ismersz. 5. Én vagyok az ÚR, és nincs más, rajtam kívül nincs Isten! Felöveztelek téged, bár nem ismersz. 6. Hadd tudják napkelettől napnyugatig, hogy nincsen más rajtam kívül. Én vagyok az ÚR, és nincsen más! 7. Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, és én teremtem a gonoszt. Én vagyok az ÚR, aki mindezt cselekszem! 8. Egek, harmatozzatok onnan fentről, és hullassatok igazságot, felhők; nyíljék meg a föld, viruljon föl a szabadulás, és vele együtt sarjadjon föl az igazság! Én, az ÚR teremtettem azt! 9. Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, holott csak egy cserépedény a többi földi cserép között! Mondhatja-e az agyag a formálójának: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nincs kezed? 10. Jaj annak, aki azt mondja az apának: Miért nemzel? És az anyának: Miért szülsz? 11. Így szól az ÚR, Izráel Szentje és formálója: Tőlem kérdezzétek meg a jövendőt! Fiaimat és kezeim munkáját bízzátok csak rám! 12. Én alkottam a földet, én teremtettem rajta az embert, én terjesztettem ki kezemmel az egeket, és minden seregük az én parancsomra állt elő. 13. Én támasztottam fel őt igazságban, én egyengetem minden útját; ő építi meg városomat és bocsátja haza foglyaimat, de nem pénzért, s nem is ajándékért – mondja a Seregek URa!   Ézs 44:28-45:13 Én vagyok, aki azt mondja Círuszról: „Pásztorom ő”, és véghezviszi minden szándékomat, amikor ezt mondja Jeruzsálemről: „Épüljön föl”, és a templomról: „Rakják le alapjait!” Így szól az ÚR fölkentjéhez, Círuszhoz, akinek megfogtam a jobb kezét, hogy népeket hódoltassak meg előtte, és a királyok derekának övét megoldjam, hogy ajtók nyíljanak meg előtte, és ne zárulhassanak be a kapuk. 2 Előtted megyek, és az egyenetleneket kiegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és a vaszárakat leütöm. 3 Neked adom a sötétség kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudd: én vagyok az ÚR, Izráel Istene, aki téged neveden hívtalak. 4 Szolgámért, Jákóbért és választottamért, Izráelért neveden szólítottalak, nevet adok neked, noha nem ismersz. 5 Én vagyok az ÚR, és nincs más, rajtam kívül nincs Isten! Felöveztelek téged, bár nem ismersz. 6 Hadd tudják napkelettől napnyugatig, hogy nincsen más rajtam kívül. Én vagyok az ÚR, és nincsen más! 7 Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, és én teremtem a gonoszt. Én vagyok az ÚR, aki mindezt cselekszem! 8 Egek, harmatozzatok onnan fentről, és hullassatok igazságot, felhők; nyíljék meg a föld, viruljon föl a szabadulás, és vele együtt sarjadjon föl az igazság! Én, az ÚR teremtettem azt! 9 Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, holott csak egy cserépedény a többi földi cserép között! Mondhatja-e az agyag a formálójának: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nincs kezed? 10 Jaj annak, aki azt mondja az apának: Miért nemzel? És az anyának: Miért szülsz? 11 Így szól az ÚR, Izráel Szentje és formálója: Tőlem kérdezzétek meg a jövendőt! Fiaimat és kezeim munkáját bízzátok csak rám! 12 Én alkottam a földet, én teremtettem rajta az embert, én terjesztettem ki kezemmel az egeket, és minden seregük az én parancsomra állt elő. 13 Én támasztottam fel őt igazságban, én egyengetem minden útját; ő építi meg városomat és bocsátja haza foglyaimat, de nem pénzért, s nem is ajándékért – mondja a Seregek URa!

Amikor a király látta azokat a szavakat, amelyek több mint száz évvel születése előtt jelezték Babilon elfoglalásának módját; amikor hallotta az üzenetet, amelyet a világegyetem Ura neki küldött: „Én öveztelek föl, noha nem ismertél. Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy nincs más rajtam kívül”; amikor maga előtt látta az örök Isten kinyilatkoztatását: „Szolgámért, Jákóbért, választottamért, Izráelért szólítottalak neveden, híres nevet adtam neked, noha nem ismertél”; amikor kibetűzte az ihletett feljegyzést: „Én indítottam el őt győzelmesen, egyengetem az útját mindenütt. Ő építi föl városomat, és hazaküldi foglyaimat, nem fizetségért és nem ajándékért...” (Ézsa 45:5–6, 4, 13), szíve mélyen megindult, és elhatározta, teljesíti Isten által kijelölt küldetését: szabadon bocsátja a júdeai foglyokat; segít nekik Jahve temploma helyreállításában. {PK 557.2} Círusz írásos rendeletben tette közzé „egész birodalmában”, hogy gondoskodni kíván a zsidók hazatéréséről és templomuk újjáépítéséről. „A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. ...és építse fel Izráel Istenének, az Úrnak a házát! Ő az Isten Jeruzsálemben. Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, azt segítsék annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és állatokkal, meg önkéntes ajándékokkal az Isten jeruzsálemi háza számára” (Ezsd 1:1–4). {PK 558.1} „Építsék fel azt a templomot, legyen olyan hely, ahol áldozatokat mutatnak be! – parancsolta tovább a templom épületére vonatkozóan. Maradjanak meg régi alapjai, legyen a magassága hatvan könyök, szélessége is hatvan könyök! Három sor legyen kőtömbökből, és egy sor fából. A költségeket a király palotájából fedezzék. Sőt Isten házának az arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nabukodonozor hozott el a jeruzsálemi templomból, és vitt Babilonba, vigyék vissza, hadd kerüljenek újra a helyükre...” (Ezsd 6:3–5). {PK 558.2} E rendelet híre eljutott a király birodalmának legtávolabbi tartományaiba is, és nagy örvendezést keltett a szétszórt nép között. Dánielhez hasonlóan sokan tanulmányozták a próféciákat, és kérték Istent, hogy – ígéretéhez híven – lépjen közbe Sion érdekében. Most imájuk meghallgatásra talált, és őszinte örömmel énekelhették: {PK 558.3} „Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr! Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk” {PK 559.1} „...Júda és Benjámin családfői, meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten” – ez volt az a hűséges maradék, szám szerint mintegy ötvenezren a számkivetésük földjén élő zsidók közül, akik úgy döntöttek: kihasználják a csodálatos lehetőséget – „...menjenek el, és építsék fel az Úr házát Jeruzsálemben.” Barátaik nem engedték el őket üres kézzel. „Egész környezetük segítette őket ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel...” Ezekhez és sok más önkéntes ajándékhoz kapták még „az Úr házának az edényeit, amelyeket Nabukodonozor vitt el Jeruzsálemből... Előhozatta ezeket Círus perzsa király, Mitredát kincstárnok felügyeletével... ötezernégyszáz” edényt szám szerint, hogy használják a templomban, amelyet újra felépítenek (Ezsd 1:5–11). {PK 559.2} Dávid király leszármazottját, Zorobábelt bízta meg Círusz azzal, hogy a Júdeába visszatérő csoport kormányzójaként tevékenykedjék. Hozzá csatlakozott a főpap, Jósua is. A sivatagi pusztaságon át vezető hosszú utat épségben tették meg, és a boldog csapat – Isten sok jótéteménye iránti hálából – azonnal nekilátott, hogy helyreállítsa azt, ami elpusztult és romokban hevert. A „családfők” elsőként ajánlották fel vagyonukat a templom újjáépítésének költségeire. Példájukat követve a nép is önként adott szűkös készletéből. Lásd: Ezsd 2:64–67!