Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 9. fejezet 1309. nap
A hét férfi beiktatása igen nagy áldására vált a
gyülekezetnek - őrködésük által a mű különböző ágazataiban. Ezek a tisztviselők
gondosan mérlegelték a személyi szükségleteket, valamint a gyülekezet általános
pénzügyi viszonyait és bölcs sáfárkodásukkal, úgyszintén istenfélő
példaadásukkal igen nagy segítségére voltak munkatársaiknak a gyülekezet
különböző érdekeinek egyesítésében.
Az azonnal mutatkozó jó eredmények bizonyították, hogy ez
az eljárás megegyezett Isten akaratával. "És az Isten igéje növekedék; és
sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagyon
sokan követték a hitet." Ezt a jó aratást az apostolok nagyobb szabadsága,
valamint a hét diakónus buzgósága és erőfeszítése eredményezte. Az a tény, hogy
ezeket a testvéreket a szegénygondozás különleges tisztségére választották ki,
nem zárta el előlük a tanítói ténykedést. Sőt, nagyon is alkalmasak voltak
mások oktatására és nagy odaadással és igen jó eredménnyel szentelték magukat
ennek a munkának.
Isten az első gyülekezetre - kiterjedésében - folyton
növekvő művet bízott. Mindenfelé, ahol őszinte lelkek követték Krisztus hívó
szavát, a világosság és áldás központjait kellett felállítania. Az evangélium
hirdetését az egész földre ki kellett terjesztenie. A kereszt hírnökei csak úgy
remélhették fontos missziójuk tökéletes teljesítését, ha keresztényi egységben
fonnak össze és úgy mutatják be a világnak, hogy egyek Krisztussal, az
Istenben. Isteni Vezetőjük is erre kérte az Atyát: "Tartsd meg őket a te
nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi." Avagy nem
jelentette-e ki a tanítványokról: "A világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e
világból valók"? Azután pedig könyörgött az Atyához, hogy
"tökéletesen eggyé legyenek", "hogy elhigyje a világ, hogy te
küldtél engem". (János 17, 11. 41. 21.) Lelki életük és erejük a Vele való
szoros kapcsolatuktól függött, Aki megbízta őket az evangélium hirdetésével.
A tanítványok csak abban az esetben várhatták a Szentlélek
erejét és a mennyei angyalok segítségét, ha Krisztussal egyek maradnak. Csak
ezen mennyei hatalmak segítségével alkothattak egységes frontot a világgal
szemben és győzedelmeskedhettek abban a harcban, melyet kénytelenek voltak a sötétség
hatalmasságai ellen folytatni. Ha kitartanak az egységes munkában, mennyei
követek járnak előttük és egyengetik az utat számukra. Így lelkek előkészülnek
az igazság befogadására és megnyerik őket Krisztus számára. Amíg egyek
maradnak, a gyülekezet olyan "szép lesz, mint a hold, tiszta, mint a nap,
rettenetes, mint a zászlós tábor." (Énekek 6, 7.) Haladásának semmi nem
állhat útjában. Győzelemről győzelemre jut. Isteni megbízatását: az evangélium
hirdetését dicsőségesen teljesíti.
A jeruzsálemi gyülekezet megszervezése példaképül
szolgáljon gyülekezetek szervezésére mindazokon a helyeken, ahol az evangélium
hírnökei lelkeket nyernek meg. Akik a gyülekezet fölötti felügyelet
felelősségét viselik, ne uralkodjanak Isten országának örökösein, hanem bölcs
pásztorokként legeltessék Krisztus nyáját és legyenek annak példaképei. (1.
Pét. 5, 2. 3.) A diakónusok is olyan férfiak legyenek, "kiknek jó
bizonyságuk van, kik Lélekkel és bölcsességgel teljesek." Mindannyian
együttesen szálljanak síkra az igazságért és a jogosságért. Befolyásukkal
teremtsék meg az egységet az egész gyülekezetben.
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten Izraelnek adott törvénye,
nem csak arra összpontosított, hogy hogyan közelítsék meg Őt. Isten szentsége
megkövetelte a nép szentségét is. Mózes negyedik könyvének ötödik fejezete a
„szentség” két típusát említi meg. Izrael táborának higiéniai szempontból
tisztának kellett lennie. A ragályos betegségekben szenvedőket, a különböző
folyásokban szenvedőket, és azokat, akik halottat érintettek, ideiglenesen
kizárták a táborból, hogy ne terjesszék másokra is a betegséget. A tábornak
szabadnak kellett lennie az érzelmi szenvedéstől is. Példának okáért: a
„féltékeny férj” rituáléja válaszol arra a magatartásra, ami tönkreteheti a
házaspár egymás iránti szerelmét, hiszen az szent és sérthetetlen.
Isten jelenléte száműz mindenféle
tisztátalanságot. Ez az, amiért az Újtestamentumban Krisztus nem vonakodott
megérinteni a leprás embert, a vérfolyásos asszonyt és a halottat. Érintésében
és tetteiben gyógyító hatalom volt. Magatartásával arról tett bizonyságot, hogy
teljes tiszteletben tartja a mózesi törvényeket, nem pedig arról, hogy tagadja
azokat. Jézus maga volt az élő szentély a zsidó nép között. Bemutatta a
szentség erejét és hatalmát mindenféle gonoszsággal szemben. Krisztust
elragadták és keresztre feszítették gonosz emberek, mert nem akartak
szembenézni Isten szentségével.
Ahogy egyre közelebb kerülünk
Jézushoz, és szívünket kitárjuk Isten szentsége előtt, egyre többet meglátunk
saját gyengeségünkből és bűnösségünkből, és abból, mennyire szükségünk van egy
szerető Megváltóra, szentsége mind közelebb von bennünket Hozzá.
Mark Sheffield
184. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 9-10. fejezeteihez (február 10-16.).
A tanúkat felbérelték.
A tanúvallomások
hamisak voltak.
A tárgyalás pedig
igazságtalan volt.
István ott állt, az
emberek vádolták, az arca azonban úgy ragyogott, akár egy angyalé. A
védekezését bátorsággal és meggyőződéssel adta elő. Védekezése közepén István
egyszer csak abbahagyta beszédét. Tudta, hogy sorsa megpecsételődött. Semmit
sem tehetett. Abban a percben, amikor István elítélése a levegőben volt, Jézus jelent
meg: „Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől
állani.”
Egy igazságtalan
tárgyalás közepette megjelent a mennyei bíró. Percekkel a halála előtt Jézus
megnyugtatta Istvánt, hogy egy napon elnyeri az élet koronáját. Milyen gyakran
vágyunk ugyanerre a bizonyosságra? Ugyanezen ok miatt van, hogy István
története annyira erőteljes. Abban a percben Jézus kinyilatkoztatott valamit,
ami nem csak Istvánra érvényes, hanem rád és rám is. Lesznek napok, amikor el
leszünk ítélve, akár egészen a halálig is eljuthatunk. Azokban a percekben
emlékezzünk, hogy bár emberek elítélnek, a mennyei bíróságok felmentenek
minket.
Mielőtt István elaludt,
megláthatta Jézust. És az első, akit látni fog, amikor felébred, Jézus lesz.
Legyen ez így a mi számunkra is, bármin is menjünk keresztül ebben az életben!
Thomas Rasmussen
MDiv hallgató
Hetednapi Adventista
Teológia, Andrews Egyetem
Lelkész, Dán Unió
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés