Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 13. fejezet 1323. nap
Az ellenállás annyira fellángolt, hogy nem látszott
tanácsosnak, hogy Pál folytassa működését Damaszkuszban. Mennyei hírnök
szólította fel, hogy egyelőre hagyja el ezt a helyet és így "elment
Arábiába" (Gal. 1, 17.), ahol biztos menedéket talált.
Itt a puszta magányában bőséges alkalma volt Pálnak a
háborítatlan kutatásra és nyugodt elmélkedésre. A múlt tapasztalatai elvonultak
lelki szemei előtt. Okult ezekből és szíve mélyéből megtért az Úrhoz. Teljes
szívvel kereste Istent és nem nyugodott meg addig, míg egészen biztos nem volt
afelől, hogy bűnbánatát elfogadta és bűneit megbocsátotta. Vágyott arra a
bizonyosságra, hogy Jézus mellette fog-e állni a jövőben, tanítói hivatásában.
Lelke felszabadult az előítéletektől és hagyományoktól, melyek eddigi életét
formálták és közvetlen tanítást merített az igazság forrásából. Jézus
személyesen érintkezett vele, megalapozta a hitben és nagy bölcsességet és
kegyelmet árasztott rá.
Ha az emberi lélek összeköttetésbe kerül Isten Lelkével - a
véges a Végtelennel -, akkor ennek hatása a testre, a lélekre és a szellemre
felmérhetetlen. A legtökéletesebb képzettség fakad ebből az összeköttetésből.
Ez Istennek sajátos módszere az emberek fejlesztéséhez. "Bízd csak azért
magadat ő reá" (Jób 22, 21.) így szól üzenete az emberiséghez. Az a szent
megbízatás, melyet Pál nyert az Anániással való beszélgetése alkalmával, mind
nagyobb súllyal nehezedett szívére. Amikor Pál ezen szavakra: "Saul,
atyámfia, kelj fel" - először nézett ennek a jámbor férfinek a szemébe,
Anániás a Szentlélek sugallatára így szólt hozzá: "A mi atyáink Istene
választott téged, hogy megismerd az ő akaratát és szót hallj az ő szájából;
mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, amiket láttál és
hallottál. Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedj meg és
mosd le a te bűneidet, segítségül hívón az Úrnak nevét." (Apcs. 22,
14-16.)
Ezek a szavak összhangban voltak Jézus szavaival, melyeket
Saulhoz intézett, amikor a damaszkuszi úton feltartóztatta: "Mert azért
jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban,
amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok néked jelenni;
megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek, hogy
megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az
Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között
osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által." (Apcs. 26, 16-18.)
Miközben Pál fontolgatta szívében ezeket a dolgokat,
mindjobban megértette hivatásának nagy jelentőségét, hogy ő "Jézus
Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola". (1. Kor. 1, 1.) Nem
"emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya
Isten által" rendeltetett. (Gal. 1, 1.) Az előtte álló nagy feladat, a
Szentírás szorgalmas kutatására késztette, hogy prédikálja az evangéliumot,
"de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló
ne legyen", "hanem a léleknek és erőnek megmutatásában", hogy
mindazoknak hite, akik hallják, "ne emberek bölcsességén, hanem Istennek
erején nyugodjék." (1. Kor. 1, 17; 2, 4. 5.)
Midőn Pál a Szentírásban kutatott, felismerte, hogy már
kezdettől fogva "nem sokan hívattak bölcsnek test szerint, nem sokan
hatalmasak, nem sokan nemesek; hanem a világ bolondjait választotta ki magának
az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. És a világ nemtelenjeit és
megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket
megsemmisítse; hogy ne dicsekedjék előtte egy test sem." (1. Kor. 1,
26-29.) És amikor így, a kereszt fényében, szemlélte a világ bölcsességét,
elhatározta, hogy semmi egyébről sem akar tudni, mint egyedül "a Jézus
Krisztusról, még pedig a megfeszítettről." (1. Kor. 2, 2.)
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 19
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten
itt nagyon konkrét utasításokat ad az izraelitáknak a tiszta és tisztátalan
közötti különbségtételre vonatkozóan. Jézus a Márk evangéliuma 9:45-ben
elmondta nekünk, hogyan kell ezt alkalmazni a modern életben: mindazt, ami
hajlamos elválasztani minket Istentől, el kell távolítanunk az életünkből.
Annak
a személynek, aki ceremoniálisan tisztátalanná vált, egy időre el kellett
különülnie a közösségtől. Ez a gondolkodásra szánt szünet fontos, különösen a
mai, igencsak zűrzavaros életünkben. Ha azt észleljük, hogy életünkben valami
nem illeszkedik Isten kívánalmaihoz, itt az ideje, hogy visszavonuljunk, és
felülvizsgáljuk a helyzetet. Talán el kell távolítanunk valamit, ami rossz az
életünkben; vagy az is lehet, hogy vissza kell fordulnunk egy útról, ami távol
vinne bennünket Istentől.
Szerencsére
van segítség. A profi sportolóknak személyi edzőjük van, hogy egyénre szabott
edzéstervvel hozzák ki belőlük a legjobb teljesítményt. A Szentlélek a legnagyszerűbb
személyi edző. Ő pontosan tudja, mit kell legközelebb tennünk az Isten országa
felé vezető úton. Mindössze annyit, hogy elfordítjuk tekintetünket a világról,
Isten Igéjében keressük az útmutatást, és figyelünk.
A
fejezet figyelmeztetéssel zárul: ha valaki nem tisztítja meg magát, ki kell
zárni Izraelből. Ha mi nem fordulunk vissza Istenhez, hanem engedtük, hogy a
világi hatások elválasszanak Tőle, annak biztosan katasztrófa lesz a
következménye.
John Beckett
186. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 13-14. fejezeteihez (február 24 – MÁRCIUS 2.).
Milyen izgalmas is az,
hogy Isten minket választott, és nem az angyalokat, arra, hogy a jó hírt
megosszuk! Azonban hogy lehet, hogy a menny ennyire tökéletlen eszközt
használjon az elveszettek elérésére, missziójának betöltésére?
Péter és Pál a legkiemelkedőbb
példák arra, hogy az evangélium terjesztésére a lehető legrosszabb eszközökből
mi válhat. Pált leírása alapján türelmetlen fanatikusnak ismerjük, aki gyűlölte
Jézus követőit. Ám aztán a hite megváltozott a meggyőző bizonyíték alapján,
hiszen a Szentlélek irányítása alatt volt képes látni. Saul nem az egyik
vallásból tért meg egy másikba, hanem egy kapcsolatból egy másikba. Egész
életében az általa elért érdemektől függött, most viszont Jézus igazsága
mentette meg. Pál a próféciákból származó érvelésével gyakorolt hatást
hallgatóságára; a szolgálata nem szórakozást nyújtó, fogyasztóbarát termék
volt. A „bölcsekhez” és az „ostobákhoz” fordult az evangélium esztelenségével.
Péter idegengyűlölő
volt, dühkezelési problémái voltak és a nyelve gyorsabban forgott az eszénél.
Mindazonáltal a Kornéliussal szerzett tapasztalata mutatja, hogy a Lélek hogyan
alakíthatja át és teheti alkalmassá azokat, akiket megszólít. Az előítélet
közös akadályt jelentett Isten ezen emberei számára, amellyel éveken át küzdöttek.
Végül azonban Péter és Pál is hatékonyan tudták az evangéliumot megosztani a
saját tálentumaik segítségével.
Vágyakozom a
tapasztalatra, a Galileai-tengeren, vagy a vadonban, távol a telefonomtól, hogy
imára és a Biblia mélyreható tanulmányozására összpontosíthassak. Azért
imádkozom, hogy hasznos edény lehessek, mint Péter vagy Pál, a Mester kezei
által átformálva.
Efrain Valazquez II
USA
Fordította: Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés