2019. február 18., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 18 - HÉTFŐ - 4 Mózes 12


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 11. fejezet 1316. nap

Midőn az üldözés folytán szétszóródtak, missziólelkülettől áthatva jártak szerteszét. Felismerték küldetésük nagy felelősségét. Tudták, hogy kezükben tartják az Élet Kenyerét az egész sóvárgó világ részére. Krisztus szerelme arra késztette őket, hogy ezt a kenyeret mindazok számára megtörjék, akik éhezték. Az Úr munkálkodott általuk. Ahova mentek, betegek gyógyultak meg, miközben a szegényeknek az evangéliumot hirdették.
Fülöpöt, a hét diakónus egyikét, szintén elűzték Jeruzsálemből. Ő pedig "bemenvén Satuária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust. A sokaság pedig egy szíwel-lélekkel figyelmeze vala azokra, amiket Fülöp mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék. Mert sokakból, kikben tisztátalan lelkek voltak, kimenének... sok gutaütött és sánta pedig meggyógyula. És lőn nagy öröm abban a városban."

Krisztusnak a satuáriai asszonnyal a Jákob kútjánál folytatott beszélgetése meghozta gyümölcsét. Miután az asszony Jézus szavait hallotta, azonnal befutott a városba az emberekhez és így szólt hozzájuk: "Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus"? Vele is mentek, hallották Jézus beszédét és hittek Benne. És mivel többet akartak hallani tőle, kérlelték, hogy maradjon náluk. Jézus náluk is maradt még két napig. "És sokkal többen hiuének a maga beszédéért." (Ján. 4, 29. 41.)

Mikor tehát Jézus tanítványait elűzték Jeruzsálemből, közölök néhányan Satuáriában találtak biztos menedéket. A satuáriaiak örömmel fogadták az evangélium hírnökeit és a megtért zsidók bőségesen arathattak azok között, akik egykor legelkeseredettebb ellenségeik voltak.
Fülöp különösen nagy eredményt ért el Satuáriában, úgy, hogy ezen felbátorodva, segítségért küldött Jeruzsálembe. Most értették csak meg teljesen az apostolok Krisztus szavainak jelentőségét: "...Lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Satuáriában és a földnek mind végső határáig." (Apcs. 1, 8.)

Fülöpöt, satuáriai tartózkodása alatt, mennyei küldött így utasította: "Menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá." "És felkelvén, elméne." A felhívásban nem kételkedett, nem is habozott, mert megtanult Isten akaratának engedelmeskedni. "És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe. És visszatérőben volt és az ő szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát." Ez a szerecsenországbeli férfiú magas állást töltött be és befolyása széles körű volt. Isten látta, hogyha megtér, másokhoz is eljuttatja a világosságot és nagymértékben hozzájárul az evangélium terjesztéséhez. Isten angyalai kísérték ezt a világosság után szomjazó férfit és az Üdvözítő magához vonzotta őt. A Szentlélek szolgálata által az Úr összehozta őt azzal az emberrel, aki ehhez a világossághoz elvezette.

Fülöp azt az utasítást kapta, hogy menjen oda a komornyikhoz és magyarázza meg neki a próféciát, amelyet éppen olvas. "Monda pedig a Lélek Fülöpnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez." Miután Fülöp a komornyikhoz ért, megkérdezte tőle: "Vajon érted-é, amit olvasol? Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván üljön mellé." A szöveg, melyet olvasott, Ésaiásnak Krisztusról szóló próféciája volt: "Mint juh vitetik mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírója előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját. Az ő megaláztatásában az ó ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvétetik a földről az ő élete."

"Kiről mondja ezt a próféta"? - kérdezte a komornyik. "Magáról-é, vagy másvalakiről?" Ekkor Fülöp feltárta előtte az üdvterv nagy igazságát és "hirdeté neki" a felolvasott szöveg alapján a "Jézusról szóló örömüzenetet".
A komornyik szíve mélyéig meghatva hallgatta az Írás magyarázatát és miután a tanítvány befejezte, készséggel elfogadta a hallottakat. Belátta, hogy a világban elfoglalt magas állását nem hozhatja fel mentségül, hogy elutasítsa az evangéliumot.

"Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez, és monda a komornyik: Ímhol a víz; mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállító a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe. Filep és a komornyik; és megkeresztelte őt."
"Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadó Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert tovább méne az ő útján örömmel. Filep pedig találtaték Azótusban és széjjeljárva, hirdeté az evangéliumot minden városnak, míglen Czezáreába juta."

Mai Bibliai szakasz: 4 Mózes 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Miriám elismert vezető volt Izraelben. Arról volt ismert, hogy ő az a testvér, aki megvédte a gyermek Mózest és ügyesen tárgyalt a gondozása érdekében, így biztosítva Izrael szabadítójának jövőjét. Tehetséges költő és zenész, aki Izrael asszonyait az éneklésben és táncban vezette a Vörös-tenger partján. A nép – Mózes és Áron után – leginkább őt tüntette ki ragaszkodásával és szeretetével.

Mivel Áront és Miriámot arra választotta ki Isten, hogy Mózes segítői legyenek, úgy gondolták, hogy egyenlők a vezetésben. Jetró javaslatát a segítők körének kibővítésére szükségtelennek tartották.

Miriámot és Áront elvakította az irigység és ezt mondták: „Avagy csak Mózes által szólott-é az Úr? avagy nem szólott-é mi általunk is?” (4Móz 12:2). Mindemellett Miriám kifogásolta azt is, hogy Mózes Cippórát, a midiánita asszonyt, Jetró lányát választotta feleségül és nem egy héber lányt, ami szerinte sérti a családjukat. Áron, ahelyett hogy kiállt volna az igazság mellett, és rámutatott volna Miriám viselkedésének bűnös voltára, egyetértett vele és osztozott irigységében.

Az irigység az egyik legsátánibb tulajdonság, ami az ember szívében létezhet. Ha Miriám és Áron magatartása ellenőrizetlenül folytatódott volna tovább, nagyon rossz következménnyel járt volna, de ehelyett Isten alázatra vezette őket, és ők megvallották bűnüket. Ez egy figyelmeztetés volt Izrael számára, hogy tartsák ellenőrzésük alatt a kibontakozó elégedetlenség és fegyelemsértés lelkületét.

Isten ítélete azonban kegyelemmel párosult. Áron és Miriám bocsánatot nyertek, és noha Miriám leprás lett, meggyógyult. A nép szomorkodott miatta, és várták visszatérését a táborba. Ez kell, hogy legyen a mi magatartásunk is azokkal szemben, akik elestek.

Nancy Costa   
185. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  11-12. fejezeteihez (február 17-23.).

Tennivalók listája, találkozó, időpontok és határidők. Ezek hajtanak minket, eredményessé tesznek, és sikeressé – legyen szó akár munkáról, tanulásról, szolgálatról vagy bármiről, amire az időnket szánjuk. Az irónia azonban ott rejlik, hogy ezek az eszközök, amelyek segítenek mintegy alagútba nézve fókuszáltnak maradni, lehetnek éppen azok, amelyek a legfontosabb találkozásoktól eltérítenek minket. Ahelyett, hogy életünk teljesített listák gyűjteményének elbeszélése lenne, Isten arra vágyik, hogy a mi menetrend szerint betervezett napjaink ellenére megjelenhessen és ott lehessen.

Filep találkozása a szerecsen férfival és Ananiás mennyben rendelt találkozója Saullal, a keresztények első számú üldözőjével bemutatja, hogy milyen hatalmas átalakító munkát is végez a Szentlélek az emberek életében. Ezek a csodák a múltban történtek, azonban Isten újra meg újra létre akarja hozni ezeket a tapasztalatokat!

Miután „az egész világon férfiak és nők vágyakozva tekintenek a menny felé … világosság után vágyakozva” és „állnak Isten országának küszöbén, s csak begyűjtésre várnak,” nem kellene több mennyben rendelt találkozónak meglepetésszerűen megszakítania menetrend szerint betervezett napjainkat? Isten folyamatosan vonzza magához a szíveket és arra vágyik, hogy az egyházához kapcsolja az embereket. Nem kellene különleges percekre számítanunk, ahol Isten minket használ arra, hogy valakit hozzá vezessünk?

Ezen az új héten imádkozz egy mennyben rendelt találkozásért, és számíts rá, hogy eljön. Ez fel fogja forgatni tennivalóid listáját.

Tiffany A. Brown lelkész
igazgató, REACH Városi Evangelizációs Központ
Tacoma Park, Maryland USA
Fordította: Gősi Csaba

2 megjegyzés: