Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 8. fejezet 1307. nap
Jézus röviddel megfeszítése előtt a békesség ígéretét adta
tanítványainak: "Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek;
nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek és
ne féljen!" (János 14, 27.) Ez a béke nem a világhoz való alkalmazkodás
eredménye. Krisztus sohasem szerzett békét a gonosszal való kiegyezéssel.
Krisztus tanítványaira hagyományozott béke inkább benső, mint külső béke; ez
marad meg követőinek az eljövendő harcokban és küzdelmekben is.
Önmagáról mondotta Krisztus: "Ne gondoljátok, hogy
azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy
békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert." (Máté 10, 34.) Ámbár a
Békesség Fejedelme, mégis szakadás okozója lett. Ő, aki azért jött, hogy
üdvösséget és reménységet hirdessen és örömet ébresszen az emberek szívében,
olyan küzdelmet nyitott meg, mely mély sebeket ejt és erős szenvedélyeket gyújt
fel. Következő szavaival óvta követőit: "E világon nyomorúságtok
lészen" ... "kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a
gyülekezet elé, és tömlöcökbe és királyok és helytartók elé visznek az én
nevemért." "Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok
és barátok is; és megölnek némelyeket ti közületek. És gyűlöletesek lesztek
mindenki előtt az én nevemért." (János 16, 33; Luk. 21, 12. 16. 17.)
Ez a prófécia különösen figyelemreméltó módon teljesedett
be. Minden sérelem, minden gyalázat és kegyetlenkedés, melyre Sátán az
embereket felingerelhette, mindig Krisztus követőire zúdult. És ez
megismétlődik mindig újból és újból, amíg a megtéretlen érzéki szív
ellenségeskedik Isten törvényével és nem akar engedelmeskedni parancsolatainak.
A világ ma sem áll szorosabb összhangban Krisztus alapelveivel, mint állott az
apostolok idejében. Ugyanaz a gyűlölet, mely a "Feszítsd meg!
Feszítsd meg!" -et kiáltozta és a tanítványok
üldözését is felszította, megtalálható ma is; ez izzik az "engedetlenség
fiaiban". Ugyanaz a lelkület működik ma is, zord eltökéltséggel, a meg nem
újult szívben, mely a sötét középkorban férfiakat és nőket száműzetésre és
halálra ítélt; amely az inquizició válogatott kínzásait kieszelte; a
SzentBertalan-éj mészárlásait kitervezte és véghezvitte; és a smithfieldi
tüzeket gyújtotta. Az igazság története elejétől végig nem egyéb, mint a Jó és
a Gonosz küzdelme. Az evangélium hirdetése e világon mindig ellenállás,
veszély, veszteség és szenvedés közepette haladt előre.
Mi adott erőt a múltban Krisztus követőinek a szenvedések
között? Istennel, a Szentlélekkel és Krisztussal való közösségük! A gyalázat és
üldöztetés sokakat elválasztott ugyan földi barátaiktól, de sohasem Krisztus
szerelmétől. A vihartól korbácsolt lelkeket akkor szereti legjobban az
Üdvözítő, amikor az igazságért szenvednek. Jézus mondotta: "Én is szeretem
azt, és kijelentem magamat annak." (Ján. 14, 21.) Ha a hívőt az igazságért
földi törvényszék elé állítják, Krisztus ott áll mellette. Ha börtönfalak közé
kerül, Krisztus megnyilatkozik neki és szeretetével vidítja fel szívét. Ha
Krisztusért halált szenved, az Üdvözítő így szól hozzá: "A testet ugyan
megölhetik, de a léleknek nem árthatnak." "Bízzatok, én meggyőztem a
világot". "Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok
Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával
támogatlak." (Ján. 16, 33; Ésa. 41, 10; Zsolt. 125, 1. 2; 72, 14.)
"A Seregeknek Ura megoltalmazza őket; ...És megsegíti
őket az Úr, az ő Istenök ama napon, mint az ő népének nyáját, és mint
korona-kövek ragyognak az ő földén." (Zak. 9, 15. 16.)
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Miután Isten győzelmeket adott a zsidó népnek, a szent sátor a
figyelem középpontjába került az Úr táborában. Amikor a nép vonult, minden a
szent sátor köré csoportosult. A léviták őrizték a Föld legszentebb pontját a
nép többi részétől, és a katonák a lévitákat a többi, nem izraelita
népcsoportoktól. Ez a rend mélységes igazságot képviselt. A nép nem volt
birtokosa Istennek, hanem a nép volt Isten tulajdona. A világ nem látott ilyet
korábban. Habár a pogány népek erősnek és félelmetesnek tűnhettek, isteneik
csupán valami „hasznos eszközök” voltak tisztelőik számára. Az emberek
formálták, viselték gondját ezeknek az isteneknek, és hordták magukkal, mint
akármi más csomagot. Nem így Izrael. Az izraeliták különleges figyelmeztetést
kaptak, hogy még csak ne is érintsék a szent sátort. Szent dolgot illetni
megszenteletlen kezekkel a biztos halált jelentette. Még Nádáb és Abihu is
meghalt, noha papok voltak, mert „idegen tüzet vittek az Úr elé”. Isten köztük
volt, de nem közülük való. Isten egész lényében szent volt, mégis készséggel
lakozott a nép között. Mindez nem egy félelmetes istent mutat be, hanem az
Istent, aki lehajol hozzánk.
Milyen csodálatos szeretet! A Szent Isten közénk jön és velünk
marad!
Mark Sheffield
183. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 7-8. fejezeteihez (február 3-9.).
A korai egyház
történetét olyan egyszerű és inspiráló témák szövik keresztül, amelyek a ma
embere számára szólnak. Az új követői tanulmányozták Jézus szerető áldozatot
jelentő életét, és ezáltal megtanultak szeretni, kedvesnek és nagylelkűnek
lenni, megosztani az ételüket, otthonaikat és pénzüket azokkal, akiknek
szükségük van rá. Szerettek, mert Ő előbb szerette őket (1János 4:19).
Minél inkább
megtapasztaljuk Isten irántunk való szeretetét, annál inkább szeretjük egymást,
észrevesszük a szükségleteket magunk körül, és továbbadjuk Isten szeretetét
nemeslelkű jócselekedetek által. Ez a nemeslelkű szeretet az Istennel való
kapcsolatunkból áramlik a szívünkbe. Minél többet tapasztalunk az Ő
szeretetéből, annál jobban bízhatunk benne és szerethetünk másokat, illetve
lehetünk velük nagylelkűek, hiszen tudjuk, hogy Ő szeretetteljesen gondoskodik
a mi szükségleteinkről is.
Anániás és Szafira
sajnálatos módon nem tudott bízni abban, hogy Isten nagylelkűen gondoskodik
róluk, ha ők is nagylelkűen gondoskodnak másokról, és ennek tragikus
következményei lettek.
Ezzel szemben Péter és
János teljes mértékben bízott Istenben és engedelmeskedtek neki. Azzal
töltötték az idejüket, hogy gyógyítottak, prédikáltak, bőkezűen szórták maguk
körül Isten szeretetét, annak ellenére, hogy komoly fenyegetéseket kaptak és
ellenállásba ütköztek. Még a börtönben is tovább imádkoztak, bíztak Istenben,
és dicsőítették Őt. Ő pedig megjutalmazta a szeretetüket, bizalmukat,
engedelmességüket, és angyalt küldött, hogy kiszabadítsa őket.
Az Isten szerető
védelmével kapcsolatos tapasztalatuk pedig megerősítette a hitüket Ő benne, és
engedelmesen visszatértek a szolgálatukhoz. Még bizonyosabbak lettek az Ő
szeretetében, és Isten felhatalmazásában, ezt a szeretetet megosszák másokkal.
Karen Holford
Családi Szolgálatok
Osztályának vezetője
Transz-Európai Divízió
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés