Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 17. fejezet 1641. nap
Ezt az igazságot azonban nem a tudós teológusok értették
meg. Ha a teológusok lelkiismeretes őrök lettek volna, akik szorgalmasan és
imádkozva kutatják a Szentírást, akkor tudták volna, mikor van éjszaka; a
próféciákból megtudhatták volna, hogy milyen események közelednek. De ők nem
álltak helyükön, és az üzenetet alázatosabb emberek kapták. Jézus ezt mondta:
"Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg
titeket!" (Jn 12:35). Akik elfordulnak az Istentől származó világosságtól,
vagy nem keresik, amikor elérhető, azok sötétségben maradnak. De a Megváltó
kijelenti: "Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az
életnek világossága" (Jn 8:12). Aki szívének teljességével vágyakozik
Isten akaratát teljesíteni, feszülten figyelve a már kapott világosságra, az
nagyobb világosságot fog kapni. Ennek a léleknek Isten fénylő mennyei csillagot
küld, hogy elvezesse minden igazságra.
Krisztus első eljövetelekor a szent város papjai és
írástudói, akikre Isten rábízta kinyilatkoztatásait, felismerhették volna az
idők jeleit, és hirdethették volna a Megígért jövetelét. Mikeás megjövendölte a
Messiás születési helyét; Dániel meghatározta adventjének idejét (Mik 5:2; Dán
9:25). Isten ezeket a próféciákat a zsidó vezetőkre bízta. Nem volt mentségük,
ha nem tudták, és a népnek nem hirdették, hogy a Messiás a küszöbön van.
Tudatlanságuk bűnös mulasztás következménye volt. A zsidók emlékműveket építettek
Isten megölt prófétáinak, miközben a föld nagyjainak hódolva meghajoltak Sátán
szolgái előtt. Amíg földi pozícióért és hatalomért küzdöttek, szem elől
veszítették a menny Királya által felkínált méltóságokat.
Izrael véneinek mélységes és tiszteletteljes érdeklődéssel
kellett volna kutatniuk, hogy hol, mikor és milyen körülmények között játszódik
le a világtörténelem legnagyobb eseménye - Isten Fiának eljövetele, aki azért
jön, hogy megváltsa az embert. Az egész népnek őrködni és figyelni kellett volna,
hogy az elsők között köszönthesse a világ Megváltóját. De íme, a názáreti
dombok felől két fáradt vándor érkezik Betlehembe, és végigmegy a keskeny
utcán, egészen a város keleti határáig, hiába keresve fedett helyet éjszakára.
Egyetlen ajtó sem tárul ki előttük. Végül egy ütött-kopott istállóban találnak
menedéket. Ott született meg a világ Megváltója.
Az angyalok látták azt a dicsőséget, amelyben Isten Fia
osztozott az Atyával, a világ megalapítása előtt. A mennyei lények feszült
érdeklődéssel várták azt az eseményt, amely minden embernek mérhetetlen örömöt
kínált: Krisztus megjelenését a földön. Isten angyalokkal küldte el az örömhírt
azoknak, akik felkészültek arra, hogy fogadják e hírt, és örömmel elmondják a
föld lakóinak. Krisztus lehajolt, hogy magára öltse az ember természetét.
Végtelenül súlyos lelki terhet kellett hordoznia, hiszen a bűn volt az, ami
Isten fiának áldozatát követelte. De az angyalok azt akarták, hogy a Magasságos
Fia megalázottságában is jelleméhez illő méltóságban és dicsőségben jelenjék
meg az emberek előtt. Összegyűlnek-e vajon a föld nagyjai Izrael fővárosában,
hogy köszöntsék az Üdvözítőt, amikor megérkezik? Bemutatják-e angyalseregek a
várakozók csapatjának?
Egy angyal a földre száll, hogy megnézze, ki készült fel
Jézus köszöntésére. De a várakozás semmi jelét sem látja. Nem hallja, hogy
bárki is himnuszt énekelne, vagy ujjongana a Messiás eljövetelének közeledtén.
Az angyal egy ideig a kiválasztott város és a templom felett lebeg, ahol Isten
jelenléte századokon át megmutatkozott, de ott is ugyanaz a közömbösség
uralkodik. A papok, hivalkodó pompával, tisztátalan áldozatot mutatnak be a
templomban. A farizeusok hangoskodva szólnak a néphez, vagy kérkedő imát
mondanak az utcasarkokon. A királyi palotákban, a filozófusok gyűlésein, a
rabbik iskoláiban senki sem törődik azzal a csodálatos ténnyel - ami az egész
mennyet örömmel és dicsőítéssel töltötte be - , hogy az ember Megváltója most
fog megjelenni a földön.
A Krisztus-várásnak semmi tanújele nincs. Senki sem készül
az élet Fejedelmének fogadására. A döbbent mennyei hírnök már-már visszatér a
mennybe a szégyenteljes hírrel, amikor észreveszi a pásztorok egy csoportját,
akik nyájukat őrizték az éjszakában. Miközben a pásztorok a csillagos eget
nézik, eltűnődnek azon a prófécián, amely szerint a Messiás eljön a földre, és
vágyakoznak a világ Megváltójának adventjére. Itt vannak azok az emberek, akik
felkészültek a mennyei üzenet fogadására. És egyszer csak megjelenik Isten
angyala, és elmondja a jó hírt, a nagy örömhírt. Mennyei dicsőség árasztja el
az egész síkságot, számtalan angyal jelenik meg, és mintha az öröm túl nagy
volna ahhoz, hogy csak egy küldött hozza a mennyből, sok-sok hang zendít rá
arra a himnuszra, amelyet az egész üdvözült sereg egy napon énekelni fog:
"Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az
emberekhez jó akarat!" (Lk 2:14).
Mai Bibliai szakasz: Jób
19
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jób visszakérdez
barátaitól, meddig fogják még szavaikkal ostromolni őt. (2. vers) Már tízszer
megalázták (3. vers). Jób állítja, hogy semmi rosszat sem tett (4. vers),
viszont szeretné, ha a barátai is megértenék, hogy amit ő megtapasztal, az nem
más, mint egy – Isten által Jób számára kikövezett –, szent út (6. vers). Isten
Lucifert teremtette meg, a hajnal fiát, nem pedig sátánt. Mivel Jóbnak kiváló
kapcsolata van Istennel, ezért segítségül hívja Őt a rossz, az „erőszak” ellen, amitől szenved, de nem kap
választ (7. vers).
Az igaz, hogy Isten
megengedett néhány dolgot Jób ellen, mivel Isten őt választotta ki példaként az
el nem bukott világok számára. Eltorlaszolta Jób útjait, így ő nem tudott
rajtuk végigmenni; sötétbe borította ösvényét; megfosztotta becsületétől;
leemelte a koronát a fejéről; tönkretette őt mindenhol; gyökerestül kitépte
reményét, mint valami fát (8-10. vers). Jób úgy érzi, hogy Isten felerősítette
haragját ellene és ellenségként tekint reá (11. vers). Valójában Isten
ellensége csakis sátán, és ha Isten ellenségként tekintene Jóbra, az felvetne
néhány problémát.
Sátán ki is használta
Isten engedélyét, és angyalai hatalmas seregként indultak meg Jób ellen (12.
vers). Még kedves és közeli barátai is ellene fordultak: a testvére eltávolodott
tőle, a barátai elidegenedtek, a rokonai elfutottak előle, más barátai
megfeledkeztek róla. Háznépe idegenként nézett reá, a szolgái megtagadták őt,
felesége idegenkedett a lélegzetvételétől is, a fiatalok megvetették, és
kibeszélték a háta mögött. A közeli barátai elkerülték, akik korábban
szerették, ellene fordultak (13-19. vers). De vannak fizikai következmények is:
nagyon lesoványodott, és a haláltól is csak az ínyének húsa miatt menekült meg
(20. vers). Szó szerinti fordítás szerint „a csontja belevág a bőrébe és
húsába”, ami egy olyan fizikai problémát ír le, ami mélyebb, mint ami a
felszínen látszik. Ha a csont látszódik a bőrén keresztül, akkor nagyon-nagyon
sovány. Szánalomért könyörög a barátaitól, mivel a dolgok helyes értelmezése
az, hogy „Isten keze érintett engem”
(21. vers). „Miért üldöztök engem úgy,
mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?” (22. vers).
Később Jób azt kívánja,
bárcsak feljegyeznék szavait egy könyvbe, de azok a mennyei feljegyzésekben
vannak benne! (23. vers). Biztonságosan kellene vassal bevésni őket egy
sziklába, hogy örökre megmaradjanak. Az örök Kőszikla kezében vannak örökké, és
ezek a kezek át lettek szegezve vas szegekkel! (24. vers). „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett
megáll” (25. vers). Milyen szilárd a feltámadásba vetett hite! És a
feltámadás után, a bőrében, abban a bőrében, amit sátán kelésessé tett és
lefosztott „testemben látom meg az
Istent” (26. vers, új prot. ford.). Jób mondja, hogy magának látja meg
Istent (27. vers). A szemei Istent fogják látni, és nem egy idegent.
Jób emberközpontú
filozófus barátainak félre kellene tenniük hamis elméleteiket és félniük a fegyvertől, Isten
büntetésétől, „mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés” (29. vers). A hamisságot
kiértékelik a vizsgálati ítéletnél.
Szerető Istenünk, mi
tudjuk, hogy a mi Megváltónk él, ez éltet Téged is bennünk, kérünk tarts meg
minket a kezeidbe írva. Ments meg minket és szeretteinket a gonosz kardjától!
Ámen.
Koot van
Wyk
231. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
17. fejezetéhez
(január 5-11.).
12 éves koromban volt egy tanárom, aki meg volt
róla győződve, hogy a világ nem tart tovább még legfeljebb két évnél. Ennek
eredményeképpen a fiatal felnőttként megélt életem nagy része meglepetést
jelentett számomra. Úgy gondoltam, nem fogok leérettségizni, lediplomázni,
megházasodni és nem lesznek gyerekeim. Jézus mindig nagyon közel volt, és az Ő
érkezésére mutató események nap mint nap történtek. Az izgatottságom nagyfokú
volt, azonban a csúcsra járatott izgalmat nehéz évről évre fenntartani.
Emlékszel a tíz szűz példázatára? Még azok is, akik jól felkészültek voltak,
elaludtak.
Ez történt akkor, amikor Jézus első alkalommal
közénk jött. A próféták megjövendölték az időt, a helyet, és az Ő érkezésének
körülményeit, mégis kevesen voltak készen rá, hogy üdvözöljék Őt. Büszkeséggel
telve, önelégültséggel és a vallási hagyományok különböző formái által a
legtöbben békésen ábrándoztak egy olyan Messiás eljöveteléről, aki számukra
pénzt és hatalmat hoz, nem pedig olyanról, aki alázatosságot és áldozatot mutat
be.
Jézus eljövetele még mindig közel van!
Szabadabban járhatunk istentiszteletre, és több Bibliához juthatunk hozzá, mint
bármikor a korábbi évszázadokban, mégis sok Biblia csak a port fogja a
polcokon. Az ellenség keményen dolgozik azon, hogy meggyőzön minket arról, hogy
a mindennapi gondjaink fontosabbak, mint a jövőre való felkészülés.
Biztonságunk megmaradásának egyetlen záloga abban rejlik, hogy az Istennel való
kapcsolatunkat naponta élőként ápoljuk, imával, bibliatanulmányozással és
azzal, hogy másokkal megosztjuk hitünket. Fogadjuk meg, hogy soha nem hagyjuk
Isten iránti szeretetünk lángját kihunyni azáltal, hogy elhanyagoljuk a vele
való kapcsolatunkat!
Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése