2020. január 31., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 31 - PÉNTEK - Jób 40


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 20. fejezet 1662. nap

Bűnösök sírva kérdezték: "Mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?". Azok, akik eddig becstelenül éltek, igyekeztek az okozott kárt megtéríteni. Mindazok, akik békét találtak Krisztusban, vágytak másokkal is megosztani az áldást. A szülők szíve gyermekeik felé fordult, a gyermekeké pedig szüleik felé. A gőg emelte válaszfalak halomra dőltek. Őszinte bűnvallomások hangzottak el, és a család tagjai azok üdvösségéért fáradoztak, akik a legdrágábbak voltak nekik. Sokszor lehetett a buzgó ima hangját hallani. Mindenfelé gyötrődő lelkek küzdöttek Istennel. Sokan egész éjszaka buzgón könyörögtek a bűnbocsánat bizonyosságáért, vagy rokonaik és barátaik megtéréséért.

Minden rendű és rangú ember tódult az adventhivők istentiszteleteire. Gazdagok és szegények, rangosak és egyszerűek más-más okból, de saját fülükkel akarták hallani a második adventről szóló tanítást. Az Úr féken tartotta az ellenkezés szellemét, amíg szolgái elmondták, miért hisznek. Néha az eszköz gyenge volt, de Isten Lelke erőt lehelt az igazságba. Ezeken az összejöveteleken érezhető volt a szent angyalok jelenléte, és naponta sok emberrel nőtt a hivők száma. Amikor újra és újra felhangzottak Krisztus közeli eljövetelének bizonyítékai, roppant tömegek hallgatták némán, lélegzetvisszafojtva a súlyos szavakat. Mintha a menny közeledett volna a földhöz, és a föld a mennyhez. Isten hatalmát idősek, fiatalok és középkorúak egyaránt érezték. Az emberek ajkukon dicsőítéssel tértek haza, és boldog hangok csendültek fel a csendes éjszakában. Az összejövetelek résztvevői soha nem tudták elfelejteni azokat a különös jeleneteket, amelyeket ott láttak, és a mélységes érdeklődést, amelyet ott tapasztaltak.

Krisztus eljövetelének pontos időre való meghirdetése minden osztály számos tagjában nagy ellenkezést váltott ki, a szószéken szolgáló lelkésztől egészen a legvakmerőbb, istenkáromló bűnösig. A prófétai ige teljesedett: "Az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: Hol van az Ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva" (2Pt 3:3-4). Sokan, akik azt állították, hogy szeretik a Megváltót, kijelentették, hogy egyáltalán nem kifogásolják a második advent tanítását; csupán az ellen tiltakoznak, hogy Jézus visszajövetelének idejét pontosan meg lehet határozni. Isten mindent látó szeme azonban olvasott szívükben. Ezek az emberek nem akartak hallani arról a Krisztusról, aki eljön, hogy igazságosan megítélje a világot. Hűtlen szolgák voltak. Cselekedeteik nem állták volna ki a szívet fürkésző Isten vizsgálatát. Féltek találkozni Urukkal. Ők sem készültek fel Jézus fogadására, akárcsak a zsidók Krisztus első adventje idején. Nemcsak vonakodtak meghallgatni a Biblia világos érveit, de ki is gúnyolták azokat, akik várták az Urat. Sátán és angyalai diadalt ültek. Gúnyosan vágták Jézus és a szent angyalok arcába, hogy hitvalló népe oly kevéssé szereti Őt, hogy nem kívánja megjelenését.

"Senki sem tudja a napot és az órát" - érveltek leggyakrabban az advent reménység elutasítói. A Szentírás ezt mondja: "Arról a napról és óráról pedig senki nem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül" (Mt 24:36). Azok, akik várták az Urat, ezt az igét világosan és egybehangzóan magyarázták. Világosan kimutatták, hogy ellenfeleik e kijelentést rosszul értelmezik. Krisztus e szavakat akkor mondta, amikor tanítványaival beszélgetett az Olajfák-hegyén - miután utoljára távozott a templomból. A tanítványok ezt kérdezték: "Micsoda jele lesz a Te eljövetelednek, és a világ végének?". Jézus jelekről beszélt, és ezt mondta: "Mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt" (Mt 24:3.33). A Megváltó egyik kijelentését nem szabad cáfolni másik kijelentésével. Jóllehet senki ember nem tudja eljövetelének napját, sem óráját, de tanultuk, és tudnunk is kell, hogy mikor van közel. Isten arra is tanít, hogy ha figyelmen kívül hagyjuk intését, és nem akarunk tudomást venni adventje közeledtéről, ez éppoly végzetes lesz számunkra, mint Noé kortársainak az, hogy nem vettek tudomást az özönvíz közeledtéről. A Mt 24. fejezetében olvasható példázat szerint éles különbség van a hű és a hűtlen szolga között. Világossá válik, mi lesz a sorsa annak, aki ezt mondja szívében: "Halogatja még az én uram a hazajövetelt. " Kiderül, hogy az Úr miként látja és jutalmazza azokat, akiket vigyázva, eljövetelét hirdetve talál, és hogyan bünteti azokat, akik visszajövetelét figyelmen kívül hagyják. "Vigyázzatok azért" - mondja. "Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál" (Mt 24:42-46). "Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád" (Jel 3:3).

Pál megemlíti, hogy lesznek olyan emberek, akiket az Úr megjelenése váratlanul talál. "Az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj étjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájuk... és semmiképpen meg nem menekednek. " De azoknak, akik megfogadják a Megváltó intését, ezt mondja: "Ti, atyámfiai, nem vagytok a sötétségben, hogy az a nap tolvajmódra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!" (lThessz 5:2-5).

A Szentírás tehát nem igazolja azokat, akik nem tudják, hogy Krisztus eljövetele közel van. Azok, akik ürügyet akartak találni az igazság elutasítására, bezárták fülüket a magyarázat előtt. A vakmerő gúnyolódók, sőt még Krisztus állítólagos szolgái is egyre harsogták: "senki sem tudja a napot és az órát". Amikor az emberek felébredtek, és kezdtek érdeklődni az üdvösség után, vallási tanítók léptek közéjük és az igazság közé, és Isten szavát félremagyarázva, igyekeztek félelmüket elhessegetni. Hűtlen őrök csatlakoztak a nagy csaló munkájához, és ezt kiáltották: békesség, békesség - pedig Isten nem szólt békességről. A Krisztus korabeli farizeusokhoz hasonlóan sokan nem akartak belépni a mennyek országába, és gátolták azokat is, akik elindultak afelé. E lelkek vérét Isten az ő kezükből követeli.

Mai Bibliai szakasz: Jób 40

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Megjegyzés: az angol és az új fordításhoz képest 5 vers eltolódás található. Ebben a felolvasásban az angol változatot követjük.

A 39. fejezetben Isten befejezte képességének ecsetelését, hogy állatok sokféle faját teremtette meg különleges tulajdonságokkal. A 40. és 41. fejezetben három jelképes állat leírását találjuk. Az első kettő félelmetes az emberiség számára, a harmadik a gonoszok számára lesz félelmetes, de nem a hűséges maradék számára. Mind a három állat kapcsolatba hozható a vizsgálati és a végrehajtói ítélettel.

Isten tudja, de megkérdezi, hogy milyen lesz a gonoszok helyzete, akik szembeszállnak az Istennel. „Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki!" (1-2. vers - új prot. ford.). Amikor Jób ezt meghallja, térdre esik és csendben marad. Nincs mit mondania. Kezét a szájára teszi (3-4. vers). Ha kérdés van, nem fog felelni, ha másodszor is megkérdezik, ő akkor sem ejt ki több szót (5. vers). Jób érzékeli Isten örökkévaló karjait maga körül és ez a mély és szeretettel teljes békesség érzése megnémítja őt.

Az Úr azonban még nem fejezte be mondandóját, mert Jóbnak látnia kell, hogy a vizsgálati ítéletet végrehajtói ítélet követi majd. Isten felszólítja Jóbot, hogy legyen olyan, mint egy ügyvéd egy bírói tárgyaláson. „Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!” (6-7. vers). Jób úgy viselkedik, mint egy gyerek, de az Úr azt akarja, hogy férfi módjára (geber) viselkedjen. Isten négy kérdést fog feltenni Jóbnak ebben a bírósági eljárásban (a vizsgálati és a bekövetkező végrehajtói ítéletben): 1. „Semmivé akarod tenni az én igazságomat?” (8a. vers); 2. „Bűnösnek mondasz engem (ahogy Sátán teszi), hogy te lehess igaz?” (8b. vers); 3. „Van-e olyan karod, mint az Istennek (hogy véghezvidd az ítéletet)?” (9a. vers); 4. „Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő (amikor kihirdeti az ítéletet)?” (9b. vers). Jób részéről minden kérdésre a válasz egy határozott „nem”.

Ezek után Isten felszólítja Jóbot: ha úgy gondolja, hogy úgy viselkedhet mint a Fáraó, akkor nézzen is ki úgy mint ő: „Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába!” (10. vers). Isten azt mondja Jóbnak, hogy ha azt akarja feltételezni, hogy a vizsgálati ítélet úgy működik, ahogyan a harcos fáraók tették, akkor ellenségeit ássa „el valamennyit a föld alá, zárja el őket rejtett helyre!” (13. vers). Mózes élt Egyiptomban és ismerte a fáraó büszkeségét. Ha Jób le tudja győzni ellenségeit, mint egy fáraó a harci szekerén, „akkor még én is (Isten) dicsérlek téged, mert megsegített a jobbod” (14. vers).

De Isten egy nagyobb ellenségről szeretne beszélni és egy nagyobb harcos Messiásról, aki el fog jönni. Ezért bemutat két vadállatot, amellyel ember nem bír el és egy harmadikat, amely a harcos Messiást fogja szimbolizálni. Őt a 41. fejezet nagyobb részletességgel fogja bemutatni. A fejezet hátralévő vadállatairól úgy vélik, hogy az a víziló és a krokodil lennének. Az első részben sok kifejezés illik a vízilóra, a második részben pedig a krokodilra. Azonban sok igényes olvasót nem nyugtat meg ez értelmezés a rövidfarkú vízilóról, akinek „merev a farka, mint a cédrus” (17. vers). Azonban a vízilovat és a krokodilt jól ismerték az ősi Egyiptomban. Ennek a hatalmas állatnak jellegzetes tulajdonságai vannak. a. Isten teremtette őt éppúgy, mint Jóbot és az egész emberiséget; b. a lábai és a hasa képezi erejének forrását (16. vers); c. farka merev, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak (17. vers); d. csontjai, mint az érc-csövek (nehusa), lábszárai, mint a vasrudak (barzel) (18. vers).

A kritikusok morgolódnak és azt mondják, hogy a vasat nem ismerték abban az időben. A régészek azonban egymástól távol levő helyeken találtak Jób idejéből származó vasat. Nincs szükség a könyv későbbi keletkezése mellett érvelni és tagadni Mózes szerzőségét.

Ez az állat magasabb a nádnál, nagyobb a mocsárnál és a fák árnyékánál a folyó partján (20-22. vers). Egy víziló el tud rejtőzni a nádasban és a fűzfák árnyékában, de ez állat olyan nagynak tűnik, hogy a víziló kicsi mellette. Mialatt Mózes Midián földjén ezt a könyvet írta, hallhatott róla vagy tanulmányozhatta a Jordán folyó áradásait, amelyet később láthatott is. Nyilvánvalóan ez a vízilószerű lény az özönvíz után élhetett, mert Jób ismerte. Azt is tudjuk, hogy a kihalt dinoszaurusz ismert volt Jób idejében, mert leírást találunk róla ősi cseréphenger feliratokon. Isten erről a fajta dinoszaurusz-szerű hatalmas lényről beszél. A víziló találó lehet, de túl kicsi a leíráshoz képest. 

Fel kell készülnünk ezen állatok titokzatos tulajdonságainak megértéséhez, mert azok Isten ellenségeinek a jelképeivé válnak, sokkal pontosabban sátán jelképeivé. Isten ezen állatok teremtéséről beszél (19. vers). „Az Isten alkotásainak remeke ez” (egy olyan jellegzetesség, amely sátán, mint Lucifer esetében is megtalálunk, amikor Isten megteremtette őt a Mennyben). Isten képes megsemmisíteni sátánt (19. vers). Krisztus a harcos Messiás, el fogja pusztítani sátánt a millennium végén. A hadakozó Isten ráveti szemeit Sátánra és megsemmisíti őt (24. vers).

Drága Istenünk! Azt tanuljuk, hogy Te még mindig uralkodsz. Sátán éppúgy a környékünkön ólálkodik, mint Jób életében, ezért szükségünk van a te oltalmadra. Megváltásod végül nyilvánvalóvá lesz, amint megszabadulunk az ellenséges erők fennhatósága alól. Köszönjük, hogy a Te uralmad alatt biztonságban lehetünk! Ámen!

Koot van Wyk

234. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  20. fejezetéhez (január 26 – február 1.).

Időnként azzal a feltételezéssel élünk, hogy az 1844 előtti években történt nagy ébredés pusztán amerikai tapasztalat volt, amely William Miller és társai fáradhatatlan munkájára épült. Fontos azonban arra emlékezni, hogy Isten nem csupán az „új világ” lakóit vezette, hanem a régiét is, és a föld más területeihez tartozókat is.

Azoknak a személyeknek a tudását megvilágította a Szentlélek , akik szorgalmasan kutatták a bibliai igazságot, különösképpen a „jelenvaló igazságot”, amelyet most már meg lehetett érteni Dániel és Jelenések könyvének próféciáinak tanulmányozásával. Ezek a Biblia-tanulmányozó emberek nem voltak hajlandóak arra, hogy meghajoljanak az ő idejükben élő, ismert teológusok és befolyásos egyházak teológiai megkötései előtt. Még a gyermekek is elkezdték hirdetni Krisztus közeli eljövetelének üzenetét. A különböző európai egyházak által, még a jezsuita renden belül is, Isten képes volt felébreszteni hírmondóit, hogy készítsék fel a népét Krisztus eljövetelére. Az ellenállás nagy volt a reformáció évei alatt. Mindazonáltal az üzenet sikeres volt, és hívők tömegeit ösztönözte arra, hogy felülvizsgálják a Szentírást, és elfogadják az első halvány fénysugarakat az új „végidők” megvilágításban.

Ezek a tapasztalatok arra tanítanak minket, hogy soha ne fogadjuk el azt a kényelmes állapotot, hogy azt feltételezzük: a „teljes igazságot” birtokoljuk. Mindig van valami új, valami több, amit felfedezhetünk a Bibliában. A prófétikus könyvek különösképpen éles fénnyel rendelkeznek, a legerőteljesebb igazságokat hordozván, amelyek a jelen időnkre vonatkoznak. Egy új reformációt és még egy nagy ébredést várhatunk, amelyet a Dániel és Jelenések könyvének alapos tanulmányozása alapoz meg.

René Gehring
Professzor, Bogenhofen Teológiai Szeminárium, Ausztria
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése