2020. január 22., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 22 - SZERDA - Jób 31


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 19. fejezet 1653. nap

Krisztus halála - tehát pontosan az az esemény, amelyet a tanítványok reményük végső megsemmisülésének tartottak - tette ezt a reményt örökre biztossá. Jóllehet Mesterük halála kegyetlen csalódást okozott nekik, de a legnagyobb bizonyítéka volt annak, hogy igaz az, amiben hittek. Az az esemény, amely gyászba borította és kétségbe ejtette őket, nyitotta meg a remény ajtaját Ádám minden gyermeke előtt, és minden korban ebben összpontosult Isten hűséges gyermekeinek eljövendő élete és örökkévaló boldogsága.

A célok, amelyek végtelen irgalomról tanúskodtak, valóra váltak a tanítványok csalódása árán is. Jézus úgy beszélt, "ahogy soha ember... nem szólott". Tanításainak szépsége és ereje meghódította a tanítványok szívét, de Jézus iránti szeretetük tiszta aranyába világi gőg és önző becsvágy olcsó ötvözete vegyült. Még a páska ünnepén is, abban a súlyos órában, amikor Mesterükre a Gecsemáné már rávetette árnyát, "támada... köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak" (Lk 22:24). Csak a trónt, a koronát és a dicsőséget látták, miközben a Gecsemáné-kerti szégyen és gyötrelem, az ítélőszék és a Golgota keresztjének szégyene várt rájuk. Büszke szívük a világi dicsőség után sóvárgott, és kitartóan ragaszkodtak koruk hamis tanításához. Amikor a Megváltó bizonyságot tett országa igazi jellegéről, és előre jelezte szenvedését és halálát, elengedték a fülük mellett szavait. Ezek a tévelygések okozták súlyos, de szükséges megpróbáltatásukat, amit Isten azért engedett meg, hogy szemük kinyíljon. Jóllehet a tanítványok félreértették saját tanításukat, és nem ismerték fel reményeik megvalósulását, mégis prédikálták az üzenetet, amelyet Isten bízott rájuk. Az Úr pedig megjutalmazta hitüket, és értékelte engedelmességüket. Őket bízta meg azzal, hogy minden népnek adják hírül feltámadt Uruk dicsőséges evangéliumát. Isten e fájó élményeket azért engedte meg, hogy felkészítse őket erre a munkára.

Feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak az Emmaus felé vezető úton, és "elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, amik Őfelőle megírattak" (Lk 24:27). A tanítványok szíve megremegett. Hitük fellobbant. Újjászülettek "élő reménységre", mielőtt még Jézus elárulta volna kilétét. A Megváltó fényt akart gyújtani értelmükben, hogy hitükkel a "biztos... prófétai beszéd"-be kapaszkodjanak. Azt akarta, hogy az igazság erős gyökeret verjen lelkükben, nem csupán azért, mert személyesen tett bizonyságot nekik, hanem mert a ceremóniális törvény szimbólumai, az árnyékszolgálat, valamint az Ótestamentum próféciái kétségbevonhatatlan bizonyítékok. Krisztus követőinek értelmes hitre volt szükségük, nemcsak saját érdekükben, hanem azért is, hogy megismertethessék Krisztust a világgal. És e munka kezdetén Jézus ráterelte a tanítványok figyelmét "Mózes"-re és "minden prófétákra". Így tett bizonyságot a feltámadt Megváltó az ótestamentumi Szentírás értékéről és fontosságáról.

Mai Bibliai szakasz: Jób 31

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Jób a feddhetetlenségével szeretne foglalkozni. „Szövetséget kötött” a szemeivel, hogy ne nézzenek a lányokra (1. vers). Ennek a szövegnek a fordításai mindig csak másod-forrásai Isten igéjének. Ám ha alapvetően helyesen akarunk eljárni, akkor a legjobb, ha ragaszkodunk az eredeti, változatlan és vitathatatlan irodalmi szöveghez.

Jób azt kérdezi, hogy milyen természetfeletti következményei vannak az ember e világi cselekedeteinek. Hogyan reagál Isten, ha valaki megtartja, vagy megrontja az Ő parancsolatait? (2. vers) „Hát nem az istentelennek jár-e a romlás, és a gonosztevőnek a veszedelem?” (3. vers – új prot. ford.). Jób azt kérdezi, hogy nincsen-e ideje az elszámoltatásnak, cselekedeteink megítélésének. Tudni szeretné, hogy Isten ismeri-e mindenkinek az útjait, és számon tartja-e minden lépésünket (4. vers)

Az 5. verstől kezdődően Jób mintegy tizenötször alkalmazza a fordulatot, amit így írhatnánk le: a rossz cselekedeteknek átok a következménye.  Isten az Ő igazságának mérlegével mér bennünket, hogy vajon csalárdan járunk-e és lábunk álnokságra siet-e; és megtudja, hogy feddhetetlenek vagyunk-e (5-6. vers).

Jób azzal folytatja, hogy ha léptei letértek az útról és a szíve a szemeit követte, vagy ha kezéhez szenny tapadt, akkor azt átok kövesse: akkor más egye meg azt, amit ő vetett és a terményeit gyökerestül tépjék ki. Ha a szívét egy asszony csábította volna el, vagy ha a szomszédja ajtajánál leselkedett volna, akkor a következő átok jöjjön rá: másnak őröljön a felesége, és más hajoljon rá.

A 11. versben Jób azt akarja kihangsúlyozni, hogy ő teljesen tudatában van annak, hogy a gonosztettek megfelelő büntetést vonnak maguk után. Azzal érvel, hogy a büntetésnek arányban kell állnia a bűnnel.  „Olyan tűz volna ez, amely a pusztulás helyéig emésztene…”(12. vers). Ha megtagadta volna szolgája, vagy szolgálóleánya igazát, az átok az lenne, hogy nem tudná, mitévő legyen a vizsgálati ítélet után, és amikor az Úr meglátogatja (Jézus második eljövetelekor – 14. vers) Ahogy a munkaadót, úgy a munkásokat is a Teremtő alkotta (15. vers). Ha megtagadta a szegények kívánságát, és sóvárogni engedte az özvegy szemét, ha egyedül evett és nem osztotta meg ételét az árvákkal, akkor azt Isten megjegyzi (16-17. vers).

A következő versben Jób szünetet tart, hogy kitérjen neveltetésére, édesanyja tanításaira. Mózest is édesanyja tanította otthon, mielőtt Hatsepszut udvarába került volna. Jézus is édesanyjától tanult gyermekkorában. Jób kihangsúlyozza, hogy tökéletes képzést kapott az otthoni iskolában.

Jób így folytatja: ha a szükségben lévő ruhátlanon nem segített, miközben ő juhainak gyapjával melengette magát, ha felemelte a kezét egy árva lélek ellen, akkor essen le a válla és törjön el a karja (21-22. vers). Ezután Jób feltárja ártatlanságának okát: Isten félelmetes számára, és nem bírja ennek terhét elviselni (23. vers). Ha Jób aranyba, ékszerekbe és a tulajdonában lévő nagy gazdagságba vetette volna bizalmát, ha annak örült volna, hogy milliárdos, ha az égbolt szépségeit – mint például a holdfényt – nézte volna, ha szíve titokban elcsábult volna, és kezével csókot intett volna felé (a hold-imádat és a bálványimádás jeleként), akkor elviseli a büntetést, mert mindezek bűnök, amikkel megtagadta volna Istent odafönt (24-28. vers).

Ha Jób örült volna ellenségei balszerencséjének, káromolta volna őket, vagy átkot mondott volna fejükre, ha sátrának vendégei elégedetlenek lettek volna a hússal, amivel jóllakatta őket, ha a jövevényeket az utcán hagyta volna, és nem fogadta volna őket vendégszeretettel (29-32. vers); akkor – ahogyan barátai állították – titkon vétkezett volna. Jób összegzi a végeredményt: ha emberi módon eltitkolta volna a bűnét, akkor joggal tarthatna a tömegektől és retteghetne a nemzetségek megvetésétől, akkor csendben maradna és még a házból sem lépne ki (33-34. vers).

A 35-37. igeversekben Jób körvonalazza, hogy mennyei védőügyvédre, közbenjáróra van szüksége a vizsgálati ítéletben. „Ó, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem!” (35. vers.) Ó, bárcsak válaszolna neki Krisztus, aki a mi közbenjárónk a vizsgálati ítéletben! Nem választhatjuk el Mózes és Jób felfogását a vizsgálati ítéletről Dániel könyvének 7. fejezetétől. Mózes is próféta volt és ismerte Krisztust, mint közbenjárót (Zsid 11:27). Jób azt mondja, hogy a vállán fogja vinni a könyvet és elmondja a Mindenhatónak lépteinek számát, és úgy közeledik hozzá, ahogyan Krisztus, a fejedelem (36-37. vers). Lásd még Dániel 9:24-27 verseit!

Jób ezután visszatér a körülményeinek és az átkoknak az ecseteléséhez. Ha a földje ellene kiáltott és a barázdái miatta siránkoztak (38. v.), ha termését fizetés nélkül fogyasztotta, és fájdalmat okozott a föld tulajdonosának, akkor az átok a következő: búza helyett tövis teremjen, és árpa helyett konkoly. Így végződtek Jób beszédei.

Drága Istenünk! Mennyei közbenjárónk legyen számunkra a béke fejedelme is! Mindig a Szentháromság közelében kell lennünk. Arra kérünk, tartsd számon a mi lépteinket, ismerd a mi útjainkat is, és írd be abba a könyvbe, amit rólunk vezetsz! Nem akarjuk, hogy bármi is közénk és közbenjárónk közé álljon. Ámen.

Koot van Wyk

233. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  19. fejezetéhez (január 19-25.).

Transzcendens Istenben hinni ma még könnyebb kell, hogy legyen, mint Jézus tanítványainak idejében volt. A technológia hozzáférést biztosít a világmindenségről való oly mértékű tudáshoz, amely korábban ismeretlen volt. Az a hit, hogy az óriási kiterjedésű világegyetemünket egy szervező Erő irányítja és tartja fenn, ma elfogadhatóbb, mint valaha. Még a Jézusban, mint Isten fiában való hit is könnyebb ma, 2000 év távlatából, mint a tanítványok számára, akik valójában tapasztalták az Ő emberi természetét akár érintéssel, akár személyes tapasztalat által. A hitünk próbája az, hogy hogyan tud ez a transzcendens Isten, aki mindent a kezében tart, ismerni minket a világegyetemnek ezen a porszemén? (Zsolt 139) Isten valóban törődik velem? Valóban lesz Jézusnak szó szerinti második eljövetele, a naptárunk egy szó szerinti napján?

Ki foghatja fel ezt? Hogyan juthat el valaki a transzcendens Isten megértésétől odáig, hogy várja Isten küszöbön álló uralmát?

Emberileg nézve az ilyen hit lehetetlen. Az a valaki, aki hisz Jézus szó szerinti és hamarosan bekövetkezendő eljövetelében, Isten ajándékaként kapja ezt a hitet, és hálásnak kell lennie. Ami az embernek lehetetlen, az Isten számára teljesen lehetséges!

Heinz Schaidinger
Professzor, Bogenhofen Teológiai Szeminárium, Ausztria
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: