Higgyetek az Ő prófétáinak - január 8 - HÉTFŐ - Ézsaiás 46

Az új évben új könyvet kezdtünk el közösen olvasni, a JÉZUS ÉLETE című könyvet. Tarts velünk nap mint nap!

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 46 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2046&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2046&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Az Isten hordoz, vagy őt hordozzák? Isten ebben a fejezetben folytatja népe győzködését, hogy a bálványok semmit sem érnek, ezzel szemben Ő mindent megtehet népéért. Új érveléshez folyamodik. Azzal kezdi, hogy a bálványokat elkészítik, majd hordozzák, azaz gondoskodni kell róluk. Milyen Isten az, akiről gondoskodni kell? Hogyan tudna egy ilyen isten róluk gondoskodni, amikor önmagáról sem tud? Hogy bízzák rá magukat egy olyan valamire, amit hordozni kell? Aztán rámutat arra, hogy Őt nem kell hordozni, hanem Ő hordozza népét születése óta. Döntés elé állítja őket: Olyan isten kell nekik, akiről gondoskodniuk kell, amit hordani kell, vagy olyan, aki gondoskodik róluk, és hordozza őket? És mit választ a nép? Egy olyan istent, akit nekik kell hordozni.

2.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki nem változik a hozzánk való viszonyulásában

b.   aki öreg korban sem feledkezik meg rólunk

c.    aki emlékeztet korábbi gondoskodására és reméli, hogy ez iránta való bizalmat épít bennünk

d.   aki tudja a jövőt és minden terve megvalósul

e.   aki rendületlenül szólongatja és magához hívja a konok, megátalkodott embereket

f.     aki jobban várja, hogy megszabadítsa népét, mint ahogy a népe vágyik a szabadításra

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, Te hordozod őt fogantatása óta. Adjad, hogy tudja, Te nem fáradsz bele abba, hogy hívogassad Őt és hordozzad, minden kihívásával és nehézségével együtt, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 3. fejezet

3. fejezet – „Az időnek teljessége” (2. rész)

„Mikor pedig eljött az időnek tejessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát" (Gal 4:4). A Gondviselés irányította a nemzetek megmozdulásait, az emberi törekvések és hatások hullámzásait, míg a világ megérett a Szabadító eljövetelére. A nemzeteket egyetlen hatalom fogta össze; csaknem mindenütt egyetlen nyelvet beszéltek, és ezt a nyelvet ismerték el irodalmi nyelvnek. A szétszóratásban élő zsidók minden országból Jeruzsálembe gyülekeztek az évenkénti ünnepekre. Amikor pedig visszatértek otthonaikba, világszerte elmondhatták a Messiás eljövetelének hírét.

Ebben az időben a pogány vallási rendszerek elveszítették már a népre gyakorolt befolyásukat. Az embereket fárasztotta az üres pompa, és unták a meséket. Olyan vallásra vágyakoztak, amely nyugalmat ad szívüknek. Mialatt úgy tűnt, hogy az igazság fénye már-már kialudt az emberek között, még mindig voltak olyanok, akik keresték az igazságot. Tanácstalanok voltak, és szívük telve volt fájdalommal. Szomjazták az élő Isten ismeretét, és bizonyosságot kerestek a síron túli élet felől.

Mivel a zsidók eltávolodtak Istentől, hitük megfakult, és reménységük - ami megvilágította a jövőt - majdnem teljesen kialudt. A próféták szavait nem értették. A nép nagy tömege a halált rettegett titoknak tartotta, és mögötte bizonytalanságot, homályt érzett. Nemcsak a betlehemi anyák keserves sírása, hanem az egész emberiség szívéből feltörő fájdalmas kiáltás az, ami századok távlatán át a próféta fülébe jutott Rámából: "Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Rákhel siratta az ő fiait és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek" (Mt 2:18). Vigasztalanul ültek az emberek a "halál árnyékának völgyében" (Zsolt 23:4). Sóvár szemmel tekintettek a Szabadító jövetele felé, amikor a sötétség majd eloszlik, a jövendő titka pedig megvilágosodik.