Higgyetek az Ő prófétáinak - május 5 - HÉTFŐ - Mózes első könyve 19. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes első könyve 19. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2019&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2019&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Isten megbízott két tanút, hogy személyesen vizsgálják ki a helyzetet Sodomában, és mivel az ő ítéletük volt a sorsdöntő, ezért minden kétséget kizáróan igazságosnak kellett lennie (18:25; 5Móz 17:6; 19:15; 2 Kor 13:1). Sodoma nemcsak szexuális erkölcstelenségéért és perverzitásáért esett ítélet alá (Júd 7), hanem arroganciájáért, mértéktelenségéért, könnyelműségéért és azért, mert figyelmen kívül hagyta a szegényeket és a szükségben lévőket (Ezékiel 16:49-50). A náluk menedéket kereső idegenekkel szembeni barátságtalan magatartásukkal, és a Lót barátaival szemben tanúsított szexuális perverzitásukkal Sodoma lakói elítélték önmagukat Isten két tanúja előtt. Lótot és családját a két angyal arra utasította, hogy meneküljenek, mielőtt őket is utolérné a város büntetése.

A vonakodás, ahogyan Lót családja a menekülésre intő parancsra reagált, jól mutatja a környezet vonzalmának veszélyességét. Amikor Lót a családját a Jordán völgyébe költöztette a gonosz városokhoz közel, és ezután beköltözött magába Sodomába, fel kellett volna figyelnie azokra a veszélyekre, amelyeknek családját kitette (2Pt 2:7-8), ő azonban figyelmen kívül hagyta a kockázatot, és gonosz befolyásnak tette ki őket, amely végül a romlásukhoz vezetett. Az angyaloknak végül meg kellett ragadniuk Lótnak, feleségének, és két lányuknak a kezét, akik még velük laktak, és ki kellett vonszolniuk őket a városból. Lót felesége ennek ellenére elveszett, mivel a szíve ott maradt; a város csábítása tőrbe csalta őt (1Móz 19:26); és Lót két lánya is Sodoma káros befolyását bizonyította azáltal, hogy vérfertőző kapcsolatra léptek apjukkal (30-36). Vajon mi is figyelmen kívül hagyjuk annak befolyását, amivel körülvesszük magunkat? Mi lesz az eredménye? Sodoma és Gomora örök példa marad arra, hogy hogyan fog bánni Isten az el nem hagyott gonoszsággal (2Pt 2:6). Lótnak és családjának tragédiája szolgáljon tanulságul számunkra, hogy milyen kockázatos, ha megengedjük, hogy a világ útja és vonzása megrontson bennünket (1Jn 2:15-17)

Edwin Reynolds

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a körülötte élő romlott világ ne gyakoroljon rá rossz hatást, hanem tiszta és hűséges maradjon Hozzád, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 3-4. fejezet

3. fejezet – KÍSÉRTÉS ÉS BUKÁS (2. rész)

Sátán kifejezte, hogy ha ősszüleink esznek arról a fáról, a lét magasabb szintjére jutnak, a tudás szélesebb mezejére lépnek. Arra célzott, hogy az Úr féltékenyen vissza akarja ezt tőlük tartani, nehogy vele egyenlővé magasztosuljanak. Sátán maga is evett a tiltott gyümölcsből, és ennek eredményeképpen megszerezte a beszéd képességét. Az a gyümölcs csodálatos bölcsességet és hatalmat ad; Isten ezért tiltotta meg, hogy megkóstolják, vagy csak megérintsék is. A kísértő azt sugalmazta, hogy nem fog bekövetkezni Isten fenyegetése, csak meg akarta félemlíteni őket. Hogyan is halnának meg?

Hát nem ettek az élet fájáról? Isten meg akarja gátolni fejlődésüket és boldogságukat. Ez volt Sátán munkája Ádám korától fogva mostanáig, és ezt nagy sikerrel végzi. Arra kísért embereket, hogy ne bízzanak Isten szeretetében, és vonják kétségbe bölcsességét. Állandóan tiszteletlen kíváncsiságot, nyugtalan, firtató vágyat igyekszik kelteni az isteni bölcsesség és hatalom titkaiba való behatolásra. Azt kutatva, amit Istennek tetszett visszatartani, a tömegek figyelmen kívül hagyják azokat az igazságokat, amelyeket kinyilatkoztatott, és amelyek elengedhetetlenek az üdvösséghez. Sátán engedetlenségre kísérti az embereket, elhitetve, hogy a tudás csodálatos mezejére lépnek. De ez mind csalás. A fejlődés gondolatától fellelkesülten, Isten kívánalmainak lábbal tiprásával oly útra lépnek, mely a romlottsághoz és halálhoz vezet.

Sátán úgy tüntette fel a szent párnak, hogy csak nyernek, ha Isten törvényét áthágják. Vajon nem találkozunk-e ma is hasonló okoskodással? Sokan korlátoltnak mondják azokat, akik engedelmeskednek Isten parancsolatainak, magukat pedig felvilágosultnak tartják, mint akik nagyobb szabadságot élveznek. Mi ez, ha nem az Édenben elhangzott szó visszhangja: "Amely napon ejéndetek arról - szegd csak meg Isten kívánalmát -, olyanok lesztek, mint az Isten"? Sátán azt állította, hogy nagyon jót tett neki az, hogy evett a tiltott gyümölcsből. De azt elhallgatta, hogy törvényszegése miatt kiűzték a mennyből. Bár látta, hogy a bűn következménye végtelen veszteség, eltitkolta saját boldogtalanságát, hogy másokat is ugyanabba helyzetbe sorodon. A kísértő eszmetársai ma is igyekeznek leplezni valódi jellemüket. Mondhatják magukat szentnek, de ez csak még veszélyesebb csalóvá teszi őket. Sátánnal társulnak, lábbal tiporják Isten törvényét, és másokat is ugyanarra késztetnek, hogy végérvényesen elpusztuljanak.

Éva igazán elhitte Sátán szavait, de ez a hiedelme nem mentette meg a bűn büntetéséről. Éva kételkedett Isten szavában, és ez okozta bukását. Az ítélet nem azért fog kárhoztatni embereket, mert lelkiismeretesen elhitték a hazugságot, hanem mert nem hitték el az igazságot; mert elmulasztották megismerni az igazságot. Sátán ezt cáfoló álokoskodása ellenére mindig végzetes dolog engedetlenkedni Istennel szemben. Törekednünk kell megismerni, mi az igazság. Mindazok a leckék, amelyeket Isten feljegyeztetett Igéjében, intésünkre és eligazításunkra szolgálnak. Isten azért adta ezeket, hogy megóvjanak bennünket a csalástól. Mellőzésükkel pusztulásunkat okozzuk. Biztosak lehetünk abban, hogy minden, ami Isten szavának ellentmond, Sátántól származik.

A kígyó leszakított a tiltott fáról egy gyümölcsöt, és azt a félig-meddig vonakodó Éva kezébe tette. Majd emlékeztette arra, amit az asszony maga mondott - hogy Isten megtiltotta a fának még az érintését is, nehogy meghaljanak. Nem lesz több kára a gyümölcs megevéséből - mondta a kígyó -, mint az érintéséből. Látva, hogy nem lett semmi baj abból, amit tett, Éva vakmerőbb lett. Amikor "[...] látá [...] hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék" (1Móz 3:6). Íze jól esett, és fogyasztása közben úgy érezte, mintha megélénkülne, és a lét magasabb szintjére lépne. Minden félelem nélkül szakított és evett a gyümölcsből. Most pedig, hogy megszegte Isten parancsát, eszköze lett Sátánnak férje megrontásában. Valami furcsa, természetellenes izgalommal, a tiltott gyümölccsel tele kézzel kereste meg férjét, és elmondott neki mindent, ami történt.

Ádám arcára kiült a szomorúság. Döbbentnek és rémültnek látszott. Évának azt válaszolta, hogy ez bizonyára az ellenség, akitől Isten óvta őket; és Isten ítélete folytán Évának meg kell halnia. Erre Éva unszolta Ádámot, hogy egyen csak, és közben a kígyó szavait mondogatta, hogy bizony nem halnak meg. Úgy okoskodott, hogy ennek igaznak kell lennie, mert semmi jelét nem érzi Isten haragjának, sőt ellenkezőleg, valami fenséges, pezsdítő érzés minden képességébe új életet adott. Azt képzelte, hogy ugyanezt érzik a mennyei követek is.

Ádám tudta, hogy társa megszegte Isten parancsát, nem törődve az egyetlen tilalommal, hűségük és szeretetük próbájával. lelkében rettenetes gyötrelem dúlt. Bánta, hogy elengedte Évát maga mellől. De a tett megtörtént; most el kell válnia attól, akinek társasága boldoggá tette. Hogyan is tudná ezt elviselni? Ádám örült Isten és a szent angyalok társaságának. Szemlélte a Teremtő dicsőségét. Felfogta, milyen magasztos sors vár az emberiségre, ha hűséges Istenhez. De ezekről az áldásokról mind elfeledkezett attól való félelmében, hogy elveszti azt az ajándékot, amely szemében minden másnál drágább volt. A Teremtő iránti szeretetet, hálát, hűséget felülmúlta az Éva iránti szeretet. Éva egy része volt, és nem tudta elviselni az elválás gondolatát. Nem eszmélt rá arra, hogy az a végtelen hatalom, aki a föld porából élővé, gyönyörűvé teremtette meg őt, és szeretetében társat adott neki, be tudja tölteni Éva helyét. Eltökélte, hogy osztozik Éva sorsában. Ha Évának meg kell halnia, ő is meghal vele. Elvégre - gondolta - talán a bölcs kígyó mégis igazat mondott. Éva ott állt előtte. Oly szép volt és oly ártatlannak látszott, mint engedetlen tette előtt. És még nagyobb szeretettel vette körül Ádámot, mint korábban. A halálnak semmi jele nem látszott rajta. És Ádám elhatározta, viseli a következményeket. Megragadta a gyümölcsöt és gyorsan megette.