Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ruth%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ruth%201&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Nincs édesebb rövid történet a világon, mint Ruth könyve. Ez az egyszerű beszámoló megszólítja az olvasókat, hogy legyenek tanúi Isten szerető előrelátó gondoskodásának. A három főszereplő élete egyedi reménytelenségből közös bőségbe fordul négy rövid fejezet alatt. Ez a történet egy gyöngyszem. A hagyomány szerint szerzője Sámuel volt, akinek a születése válasz volt édesanyja kétségbeesett imájára.
A történet három özvegy, gyermektelen nő bemutatásával kezdődik, akik Moáb földjén éltek. „Naomi”, akinek a neve azt jelenti: „Kellemes”, meg akarja változtatni a nevét „Mára”-ra, ami „Keserű”-t jelent. Jóbhoz hasonlóan, ő is elvesztette a családját – a férjét és két fiát –, de mint Jób, ő sem vonja felelősségre Istent, ahogy azt sátán szeretné. A helyzet mégis kétségbeesésbe kergeti, és következtetése is erősen valósághű: úgy tűnik, nincs reménye a jövőre nézve, és azt mondja menyeinek, hogy keressék valahol máshol a reménységüket. Ruth mégis megtartotta azt a hitet, amit bizonyára Naomitól tanult, és ez a hit most válik teljessé döntésével, hogy részt vállal Naomi jövőjében, bármilyen vészjóslónak tűnik is az. A fejezet egy finom utalással ér véget arra vonatkozóan, hogy mi fog következni. „Betlehem” azt jelenti, hogy „a kenyér háza”, és ők éppen „az árpaaratás kezdetén” érkeznek meg. Isten szeretete nem változott meg, és biztos terve van számukra. Egy apró dolgot figyeljünk még meg a történetben: senki sem fogadja el Naomi névváltoztatását, amit később már nem is erőltet.
Justo E. Morales
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 45-46. fejezet
46. fejezet – ÁLDÁS ÉS ÁTOK (1. rész)
Józsué 8.
Az Ákánon végrehajtott ítélet után Józsué azt a parancsot kapta, hogy állítsa harci rendbe a fegyverfogható férfiakat és vonuljon újra Ai ellen. Isten hatalma népével volt és a város nemsokára kezükre került.
A katonai gyakorlatokat most felfüggesztették, hogy az egész Izrael részt vehessen egy ünnepélyes istentiszteleten. A nép vágyakozott letelepedni Kánaánban. Családjaik számára még nem volt sem házuk, sem földjük, és hogy ezt elérjék, ki kellett űzniük a kanaanitákat, de ezt a fontos tennivalót elhalasztották, mert magasabb kötelezettség vette igénybe figyelmüket.
Örökségük birtokba vétele előtt a hűség szövetségét meg kellett újítaniuk Istennel. Utolsó parancsában Mózes kétszer adott utasítást a törzsek összehívására Sikemben, Ebál és Garizim hegyén Isten törvényének ünnepélyes elismerésére. Ennek az előírásnak engedve, az egész nép elhagyta a gilgáli tábort, és nemcsak a férfiak, hanem "[...] még asszonyok, gyermekek, jövevények [...] is, akik járnak közöttük" (Józs 8:35) - ellenségeik földjén keresztül Síkem völgyébe, az ország középpontja közelébe mentek. Bár minden oldalon legyőzetlen ellenség vette őket körül, mégis biztonságban voltak Isten védelme alatt mindaddig, amíg hűségesek voltak hozzá. Mint Jákób idejében, most is "[...] Istennek rettentése vala a körültök való városokon" (1Móz 35:5), és a hébereket nem háborították. {PP 499.3}
Az a hely, amelyet erre az ünnepélyes istentiszteletre kijelöltek, már szent volt atyáik történelmi kapcsolata révén. Ábrahám itt építette első oltárát Jahvénak Kánaán földjén. Itt ütötték fel sátraikat Ábrahám és Jákób, s Jákób itt vásárolt földet, amelybe Izrael törzsei Józsefet temették. Itt volt a Jákób által ásott kút, és a tölgyfa, amely alatt elásta családja bálványképeit.
Ez a hely Palesztina legszebb helyeinek egyike volt és méltó arra, hogy színtere legyen ennek a nagy és hatásos jelenetnek. A kopár dombok között hívogatóan terült el a szép völgy zöld mezőivel, olajfaligetekkel beültetve és patakoktól öntözve, vadvirággal díszítve. Ebál és Garizim a völgy két oldalán, egymással majdnem összeért és alsó kiszögellésük természetes szószéknek látszott. Az egyiken elmondott szó a másikon érthetően hallható volt, míg a hegyoldal nagyszámú gyülekezetnek biztosított helyet. {PP 500.1}
Mózes utasítása szerint az Ebál hegyén nagy kövekből emlékművet állítottak. E köveket előzőleg vakolattal bevonták, aztán ráírták a törvényt; nemcsak a Sinairól kihirdetett és kőtáblákba vésett tízparancsolatot, hanem azokat is, amelyeket Mózessel közöltek és azt könyvbe írta. Az emlékmű mellett faragatlan terméskövekből oltárt emeltek és áldozatot mutattak be az Úrnak. Az a tény, hogy az áldozati oltárt az Ebál hegyén emelték, jelentőségteljes volt és arra mutat, hogy a törvény áthágása miatt Izrael jogosan vonta magára Isten haragját és ő azonnal végre is hajtaná ítéletét, ha Krisztus engesztelése nem lenne, amit az áldozati oltár jelképez.
Hat törzs, Lea és Rákhel valamennyi leszármazottja a Garizim hegyén állt fel, a szolgálók leszármazottai Rúbennel és Zebulonnal az Ebál hegyén helyezkedtek el, a papok pedig a szövetség ládájával a közbeeső völgyben foglaltak helyet. A kürtjel hangja csendet hirdetett. Józsué mély csendben, a nagy gyülekezet jelenlétében a frigyláda mellett állva felolvasta az áldásokat, amelyek az Isten törvénye iránti engedelmesség következményei. A Garizim hegyén álló minden törzs áment mondott rá. Azután az átkokat olvasta fel, amelyre az Ebál hegyén álló törzsek hasonlóképpen adták beleegyezésüket. Ezer és ezer hang egy ember hangjaként egyesült az ünnepélyes válaszban. Ezt követte Isten törvényének, a Mózesnek adott szabályokkal és rendeletekkel együtt való felolvasása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése