Higgyetek az Ő prófétáinak - május 6 - SZOMBAT - Prédikátor 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 19. fejezet 663. nap

Szintén Gilgálban történt, amikor még tartott az éhség, hogy Elizeus száz embert táplált egy "Baal Sálisából" jövő férfi ajándékából. Ezeket hozta: "Első termésből készült kenyeret: húsz árpakenyeret meg friss gabonát a tarisznyájában." Olyan emberek voltak a prófétával, akiknek égető szükségük volt az ételre. Az ajándék érkezésekor Elizeus ezt mondta szolgájának: "Add oda a népnek, hadd egyenek. A szolgája azonban így szólt: Hogyan adjam ezt száz embernek?

De ő így felelt: Add oda a népnek, hadd egyenek! Mert ezt mondja az Úr: Enni fognak és még marad is. Odaadta tehát nekik, azok pedig ettek, és még hagytak is belőle, ahogyan az Úr megmondta."

Milyen kegyelmes volt Krisztus, hogy szolgája által csodát művelt emberek éhségének kielégítésére! Az Úr Jézus azóta is újra és újra - ha nem is mindig ilyen feltűnően és kézzel foghatóan - betöltötte az emberek szükségletét. Ha tiszta lelki látásunk volna, hamarabb felismernénk, hogy Isten könyörületesen bánik az emberrel.

Isten áldása nyomán lesz a kicsi mennyiség elegendő. Isten keze meg tudja százszorozni a keveset. Készleteiből asztalt terít a kietlenben. Keze érintésével meg tudja szaporítani a szűkös élelmet, hogy elég legyen mindenki számára. Az Ő hatalma szaporította meg a kenyeret és a gabonát a prófétaifjak kezében.

Krisztus földi szolgálata idején, amikor hasonló csodát tett a tömegek táplálásával, ugyanaz a hitetlenség mutatkozott meg, mint amit a régi idők prófétájának társai tanúsítottak. "Hogyan adjam ezt száz embernek?" - kérdezte Elizeus szolgája. Amikor Jézus megparancsolta a tanítványoknak, hogy adjanak enni a tömegnek, ezt válaszolták: "Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak" (Lk 9:13). Mi ez ilyen sok embernek?

Ez a lecke Isten gyermekeinek szól minden korban. Amikor feladattal bíz meg, senki se vizsgálgassa, hogy ésszerű-e a parancs, vagy mit eredményezhet engedelmes fáradozása. A kezében levő készlet talán sokkal kevesebbnek tűnik, mint amennyire szükség van, de az Úr kezében a szükségesnél is többnek bizonyul majd.

A szolga "odaadta... nekik, azok pedig ettek, és még hagytak is belőle, ahogyan az Úr megmondta."

Világosabban kellene látnunk, hogyan viszonyul Isten azokhoz, akiket Fia odaajándékozásával vásárolt meg; jobban kellene hinnünk Isten földi ügye előre haladásában. Erre a látásra és erre a hitre van nagy szüksége az egyháznak ma. Ne vesztegessük az időt a látható tartalékok szűk volta miatti sajnálkozással! Lehet, hogy a külső látszat keveset ígér, de a tetterő és az Istenbe vetett bizalom feltárja a tartalékokat. A hálaadással és áldáskéréssel hozzá vitt ajándékot megsokszorozza, amint megszaporította a prófétaifjaknak és az elcsigázott tömegeknek adott táplálékot.

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+6&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+6&version=NT-HU

Ebben a fejezetben megérthetjük, amire Salamon itt ismét emlékeztet minket, és amit a Prédikátor könyvében végig hangsúlyoz.  Minden hiábavalóság.

Isten az Ő kegyelméből teljesíti az emberek minden vágyát, alkotóképességet ad nekik, tehetséget a fejlődésre és a boldogulásra, ám ők mindeme törődés birtokában sem lesznek soha képesek teljesen élvezni, amit kaptak.

Sőt, ha az emberek elutasítják Istent, e földi életük csupán az anyagi javak, mulandó dolgok megszerzésére irányuló kimerítő hajsza lesz. S ha elérték céljukat, valami újabbat akarnak megszerezni, és ez így folytatódik újra meg újra. Nem veszik észre, hogy ez egy rövid és nagyon is véges élet.

Mint Isten fiainak és leányainak óvatosnak kell lennünk, hogy mit fogadunk el, akár a családban ajándékot, lehetőségeket, anyagi javakat, vagy pénzösszegeket, akár céllal adják, akár nem, ezekbe vethetjük bizalmunkat. Végül könnyen elfeledkezhetünk arról az Egyetlenről, akitől, valójában kaptuk mindezt.

Ezért arra hívlak most benneteket, hogy örömmel és hálaadással éljünk mindazzal, amit Istentől kaptunk. Bármit teszünk, vagy mondunk, mindenen legyen látható szép életünk alkotójának, tervezőjének, Istennek a kézjegye!

„Drága Uram, azt akarom, hogy mindem cselekedetem középpontjában Te légy. Minden a Te akaratod szerint legyen, és ne az enyém szerint! Valóban így gondolom Uram. Ámen.”

Gilberto Urcia Alberca
a Dél-perui Unió titkára
Dél-amerikai Divízió 

92. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. és 19. fejezeteihez (április 30-május 6.).

Amikor gyerek voltam, a szüleim úgy döntöttek, hogy jobban megismerik az embereket a kis gyülekezetünkben. Ábécésorrendben végigmentek a gyülekezeti névsoron, és meghívták a családokat hozzánk, amíg mindannyian nem voltak nálunk szombati ebéden. E tapasztalaton keresztül tanultam meg a vendégszeretet adományát – köszöntöttem az otthonunkban az élet valamennyi területéről származó embereket, és közben megfigyeltem őket. Az egyik szombaton egy olyan látogatónk volt, aki az autójában élt. Őt is meghívtuk, hogy csatlakozzon hozzánk ebédre. Elbűvölő hölgy volt, és sok tapasztalatot osztott meg a vándoréletről az Amerikai Egyesült Államok területén. Tett egy megjegyzést is, ami örökre velem marad: „Isten mindig gondoskodott valamennyi szükségletemről.”

Elizeus egy olyan próféta volt, aki mindenfelé utazott, és az otthon érzését csak akkor tapasztalta meg, ha a családok ajtót nyitottak neki, és üdvözölték, hogy üljön velük az asztaluknál és aludjon az ágyukban. Néha elképzelem, mennyire piszkosnak és éhesnek nézhetett ki, amikor megérkezett egy-egy városhoz, de azok számára, akik nyitott szívvel fogadták, áldás lett a társasága.

Mások életére felemelő hatást tenni a személyes gondoskodással – ez az egyik módja annak, hogy a föld valódi sója legyünk, ami elvegyül, hogy a világot átitassa Isten szeretetével.

Julie Hill Alvarez

Placerville hetednapi adventista gyülekezet

California, USA

 Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 5 - PÉNTEK - Prédikátor 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 19. fejezet 662. nap

Amikor a házhoz értek, Elizeus bement a szobába, amelyben a gyermek feküdt. "Bement, bezárta kettőjük mögött az ajtót, és imádkozott az Úrhoz. Majd fellépett az ágyra, odafeküdt a gyermek mellé, és rátette száját a szájára, szemét a szemére, tenyerét a tenyerére. Ahogy így ráhajolt, fölmelegedett a gyermek teste. Azután néhányszor föl-alá járt a házban, majd ismét odalépett, és föléje hajolt. Ekkor a fiú tüsszentett hétszer egymásután, és felnyitotta a szemét."

Így jutalmazta meg Isten az asszony hitét. Krisztus a nagy Élet-adó, visszaadta fiát. Hasonlóképpen jutalmazza meg hűségeseit, amikor eljövetelekor a halál elveszti fullánkját és Krisztus elveszi a sír hatalmát. Akkor visszaadja szolgáinak a gyermekeket, akiket a halál elvett tőlük. "Ezt mondja az Úr: Hangos jajgatás hallatszik Rámában, és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai. Ezt mondja az Úr: Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma... visszatérnek fiaid az ellenség földjéről. Reménykedhetsz a jövőben - így szól az Úr -, mert visszatérnek fiaid hazájukba" (Jer 31:15-17).

Jézus az örökkévalóság reménységét kínálva vigaszt nyújt a halottak miatti bánatunkban: "Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája?" (Hós 13:14.) "Én vagyok... az élő: halott voltam, de élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai" (Jel 1:18). "Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk" (1Thessz 4:16-17).

Elizeus, a Megváltóhoz hasonlóan, akinek előképe volt, az emberek közötti szolgálatában a gyógyítás munkáját összekapcsolta a tanítással. Hosszú és eredményes munkásságában mindig odaadóan és fáradhatatlanul támogatta és segítette a prófétaiskolák által végzett fontos nevelési munkát. Tanította az összegyűlt fiatalok lelkes csoportjait, a Szentlélek pedig mélységesen érintette szívüket. Isten így hitelesítette a tanításokat és időnként más, félreérthetetlen bizonyítékkal is erősítette Elizeusnak, mint Jahve szolgájának tekintélyét.

A Gilgálban alapított iskolában tett egyik látogatása alkalmával meggyógyította a mérgezett főzeléket. "...éhínség volt az országban. A prófétatanítványok ott ültek előtte, ő pedig így szólt a szolgájához: Tedd föl a nagy fazekat, és főzz valami főzeléket a prófétatanítványoknak! Egyikük kiment a mezőre, hogy valamilyen zöldségfélét szedjen. Talált is a mezőn egy indás növényt, és teleszedte a ruháját vadtökkel. Hazaérve belevagdalta a fazékba főzeléknek, mert nem tudták, mi az. Azután kimerítették a férfiaknak, hogy egyenek; de amikor enni kezdtek a főzelékből, így kiáltottak föl: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem tudták megenni. Akkor ezt mondta: Hozzatok lisztet! Beledobta azt a fazékba, és így szólt: Merítsd ki a népnek, hadd egyenek! Akkor már nem volt semmi rossz a fazékban" (2Kir 4:38-41).

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+5&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+5&version=NT-HU

A mai fejezet az anyagi javak kezelésével kapcsolatos rossz magatartásformákról beszél, és annak veszélyeiről, amiket a pénz istenének imádata rejt magában. Akik növekedni akarnak az Istennel és az embertársaikkal való kapcsolatukban, valamint abban, hogy miként tekintenek önmagukra, azok jól teszik, ha odafigyelnek ezekre a figyelmeztetésekre.

Az első tanács így hangzik: „Őrizd meg lábaidat!” Ez a rész a gyülekezetben zajló istentiszteletről beszél. Más szóval, legyünk óvatosak és vigyázzunk, hogyan viselkedünk, amikor Isten színe előtt vagyunk. Salamon idejében nagyon sok ember járt a templomba, abba az impozáns, hatalmas épületbe, ami Isten imádatára emeltetett. Voltak közöttük olyanok, akik meghajtották ugyan magukat, és elvitték áldozataikat a szövetség törvénye szerint, de valójában nem imádták szívből Istent. Amikor ez történik, az imádat felületes, képmutató, és csupán embereknek szól. A hűtlen kézzel és engedetlen szívvel bemutatott áldozat: az ostobák adománya.

A második figyelmeztetés a szegényekről való gondoskodásra vonatkozik. Az Ige szerint a szegényeket elnyomták azok, akiknek az lett volna a feladata, hogy támogassák őket. Ha ilyen elkeserítő jelenséget látsz, azt mondja Salamon: „ne csodálkozz el a dolgon!” (8. vers – új prot. ford.). Tudjuk, hogy a korrupció sajnos mélyen gyökerezik az emberi szívben. Ahogy Salamon napjaiban történt, ugyanúgy ma is sokan kiáltanak hangosan szociális igazságosságért és egyenlő bánásmódért.

A harmadik figyelmeztetés az anyagi javakkal kapcsolatos mítoszokról és azok hiábavalóságáról szól. Sokan gondolják úgy, hogy a pénz az isten: azzal lehet megoldani bármilyen problémát, és az ad békességet a léleknek. A pénz azonban nem ad teljes örömöt, mert az ember szívét úgy teremtette meg a Mindenható, hogy annak teljes megelégedést csak a Vele való kapcsolat adhat (3:11). Salamon tanácsa szerint csak kétféle hozzáállás jöhet szóba, ami a törvényes eszközökkel megszerzett anyagi javakat illeti: 1) Ismerjük el, hogy az Isten ajándéka (19. vers); és élvezzük a javakat úgy, mint mennyei Atyánk ajándékát. 

„Drága Uram! Add, hogy soha ne feledkezzek meg arról, hogy minden jó adomány Tőled származik, és segíts abban is, hogy ne mulasszak el mindenért naponta hálát adni Neked! Ámen.”

Cicero Ferreira Gama
a Kelet-brazíliai Unió titkára 

92. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. és 19. fejezeteihez (április 30-május 6.).

Amikor gyerek voltam, a szüleim úgy döntöttek, hogy jobban megismerik az embereket a kis gyülekezetünkben. Ábécésorrendben végigmentek a gyülekezeti névsoron, és meghívták a családokat hozzánk, amíg mindannyian nem voltak nálunk szombati ebéden. E tapasztalaton keresztül tanultam meg a vendégszeretet adományát – köszöntöttem az otthonunkban az élet valamennyi területéről származó embereket, és közben megfigyeltem őket. Az egyik szombaton egy olyan látogatónk volt, aki az autójában élt. Őt is meghívtuk, hogy csatlakozzon hozzánk ebédre. Elbűvölő hölgy volt, és sok tapasztalatot osztott meg a vándoréletről az Amerikai Egyesült Államok területén. Tett egy megjegyzést is, ami örökre velem marad: „Isten mindig gondoskodott valamennyi szükségletemről.”

Elizeus egy olyan próféta volt, aki mindenfelé utazott, és az otthon érzését csak akkor tapasztalta meg, ha a családok ajtót nyitottak neki, és üdvözölték, hogy üljön velük az asztaluknál és aludjon az ágyukban. Néha elképzelem, mennyire piszkosnak és éhesnek nézhetett ki, amikor megérkezett egy-egy városhoz, de azok számára, akik nyitott szívvel fogadták, áldás lett a társasága.

Mások életére felemelő hatást tenni a személyes gondoskodással – ez az egyik módja annak, hogy a föld valódi sója legyünk, ami elvegyül, hogy a világot átitassa Isten szeretetével.

Julie Hill Alvarez

Placerville hetednapi adventista gyülekezet

California, USA

 Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 4 - CSÜTÖRTÖK - Prédikátor 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 19. fejezet 661. nap

Tiszteletet kell tanúsítanunk Isten képviselői - a lelkészek, tanítók és szülők - iránt, akik Isten nevében szólnak és cselekednek. Az irántuk tanúsított tisztelettel Istent dicsőítjük meg.

Mindenkinek gyakorolnia kell az udvariasságot, amely szintén a Lélek egyik kegyelmi ajándéka. Az udvariasság csiszolja természetünket. Nélküle ridegek vagyunk és eldurvulunk. Nem tanultak Jézustól azok, akik - jóllehet Krisztus követőinek vallják magukat - gorombák, barátságtalanok és udvariatlanok. Talán nem kell őszinteségüket kétségbe vonni és becsületességüket megkérdőjelezni, de az őszinteséggel és becsületességgel nem lehet jóvátenni a ridegséget és udvariatlanságot.

Elizeust jóindulatáról, amely arra képesítette, hogy hathatósan befolyásolja sok ember életét Izráelben, tanúskodik az a történet, amely egy súnemi családhoz fűződő baráti kapcsolatát mondja el. Miközben járta az országot, Súnembe is eljutott. "Volt ott egy jómódú asszony, aki marasztalni szokta őt, hogy ott egyék." A ház asszonya felismerte, hogy Elizeus "Isten szent embere", és ezt mondta férjének: "Építsünk neki egy kis felső szobát, tegyünk bele neki ágyat, asztalt, széket és mécsest, hogy ott szálljon meg, amikor hozzánk jön!" (2Kir 4:8-10). Elizeus gyakran betért ide, és hálás volt a nyugalomért, a békéért. Isten sem hagyta figyelmen kívül e gyermektelen asszony kedvességét. Az Úr megjutalmazta vendégszeretetét, és fiúgyermekkel ajándékozta meg.

Múltak az évek. A gyermek elég idős lett ahhoz, hogy kint lehetett a mezőn az aratókkal. Egy nap a hőségtől napszúrást kapott. "Egyszer csak azt mondta az apjának: Jaj a fejem, a fejem!" Az apa elküldte egy fiúval a gyermeket az anyjához: "föl is vette, és elvitte az anyjához; annak a térdén feküdt délig, akkor meghalt. Az anya fölment, és lefektette az Isten emberének az ágyára, rázárta az ajtót, és elment."

A súnemita asszony fájdalmában elhatározta, hogy Elizeushoz fordul segítségért. A próféta akkor Kármel hegyén volt. Az asszony szolgája kíséretében azonnal útnak indult. "Amikor az Isten embere távolról meglátta őt, így szólt Géhazihoz, a szolgájához: Nézd csak, az ott a súnémi asszony! Fuss eléje, és kérdezd meg, hogy jól van-e ő, jól van-e a férje, és jól van-e a gyermeke?" A szolga úgy cselekedett, ahogy Elizeus parancsolta, de a lesújtott anya csak akkor mondta el bánatát, amikor odaérkezett az Isten emberéhez. Amikor Elizeus meghallotta, hogy milyen veszteség érte az asszonyt, megparancsolta Géházinak: "Övezd fel derekadat, vedd kezedbe a botomat, és menj el! Ha valakivel találkozol, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd a botomat a fiú arcára!"

Az anya azonban nem nyugodott meg addig, amíg Elizeus maga el nem ment vele. "Az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak itt - mondta. Elindult tehát Elizeus, és ment az asszony után. Géhazi már előttük elment, és a botot a fiú arcára tette, de az nem szólt és nem eszmélt. Visszatért tehát Elizeushoz, és jelentette neki, hogy nem ébredt fel a fiú."

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+4&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+4&version=NT-HU

A Prédikátor könyvének 4. fejezetében Salamon király tanácsaival folytatjuk. A fejezet három részre tagolódik:

Elnyomók és elnyomottak

Salamon kifejezi szívének fájdalmát, amikor elnyomók miatt szenvedő elnyomottak állapotát látja. A szenvedők bánkódtak a saját állapotuk felett, és nem volt vigasztalásuk, majd irigység ébredt bennük azok iránt, akik sikeresek voltak.

Az egység fontossága

A király egy másik ostoba dolgot is látott, mégpedig azt, ahogy egy ember egymaga próbált meg több forrásra szert tenni. Ezután hangsúlyozza az egység értékét a több és jobb eredmény elérése érdekében. Ha az egyik elesett, a másik felsegíthette, az egységük erősebbé tette őket.

Ifjúság és bölcsesség

A király annak leírásával zárja a fejezetet, hogy egy ifjú mennyivel értékesebb a bölcsességéért, mint egy király, aki nem fogad el semmilyen tanácsot. Az emberek természetes módon az ifjút követnék az éleslátása és bölcsessége miatt.

„Uram, segíts, hogy ne legyek irigy a sikeres emberekre, és ne hagyd, hogy mindent egyedül próbáljak meg elérni! Végül, de nem utolsó sorban, segíts felismernem és követnem a valódi bölcsességet! Ámen.”

Bolivar Alaña
a Chilei Unió titkára
Dél-amerikaiDivizíó 

92. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. és 19. fejezeteihez (április 30-május 6.).

Amikor gyerek voltam, a szüleim úgy döntöttek, hogy jobban megismerik az embereket a kis gyülekezetünkben. Ábécésorrendben végigmentek a gyülekezeti névsoron, és meghívták a családokat hozzánk, amíg mindannyian nem voltak nálunk szombati ebéden. E tapasztalaton keresztül tanultam meg a vendégszeretet adományát – köszöntöttem az otthonunkban az élet valamennyi területéről származó embereket, és közben megfigyeltem őket. Az egyik szombaton egy olyan látogatónk volt, aki az autójában élt. Őt is meghívtuk, hogy csatlakozzon hozzánk ebédre. Elbűvölő hölgy volt, és sok tapasztalatot osztott meg a vándoréletről az Amerikai Egyesült Államok területén. Tett egy megjegyzést is, ami örökre velem marad: „Isten mindig gondoskodott valamennyi szükségletemről.”

Elizeus egy olyan próféta volt, aki mindenfelé utazott, és az otthon érzését csak akkor tapasztalta meg, ha a családok ajtót nyitottak neki, és üdvözölték, hogy üljön velük az asztaluknál és aludjon az ágyukban. Néha elképzelem, mennyire piszkosnak és éhesnek nézhetett ki, amikor megérkezett egy-egy városhoz, de azok számára, akik nyitott szívvel fogadták, áldás lett a társasága.

Mások életére felemelő hatást tenni a személyes gondoskodással – ez az egyik módja annak, hogy a föld valódi sója legyünk, ami elvegyül, hogy a világot átitassa Isten szeretetével.

Julie Hill Alvarez

Placerville hetednapi adventista gyülekezet

California, USA

 Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 3 - SZERDA - Prédikátor 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 19. fejezet 661. nap

19. A békesség prófétája

Elizeus prófétai működése bizonyos vonatkozásokban nagyon különbözött Illés munkájától. Illésre a kárhoztatás és ítélet üzenetét bízta Isten. A próféta bátran dorgált. A királyt és a népet bűnös útjuk elhagyására szólította. Elizeusnak békésebb küldetése volt. Építenie és erősítenie kellett azt a munkát, amelyet Illés elkezdett; tanítani a népet az Úr útjára. Az ihletett ige szerint személyes kapcsolatba lépett a néppel. Prófétaifjak vették körül. Csodái és szolgálata által gyógyulást és örömet hozott.

Elizeus szelíd és kedves ember volt, de szigorú is tudott lenni. Ezt a bétheli úton tanúsított eljárása mutatja, amikor a városból kijövő gonosz fiatalok csúfolódtak vele. Ezek az ifjak hallottak Illés mennybemeneteléről, és ebből az ünnepélyes eseményből gúnyt űztek. Ezt mondták Elizeusnak: "Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz!" Gúnyolódó szavaikat hallva a próféta hátrafordult és a mindenható Isten sugallatára megátkozta őket. A rettenetes büntetés Istentől származott. "Ekkor két medve jött ki az erdőből, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket" (2Kir 2:23-24).

Ha Elizeus figyelmen kívül hagyta volna a gúnyolódást, a gyülevész nép továbbra is csúfolta és sértegette volna. Küldetése pedig - a tanítás és mentés a súlyos nemzeti vész idején - kudarcot vallhatott volna. Ez az egyetlen eset, amikor félelmes szigort alkalmazott, elég volt ahhoz, hogy egész életében tiszteletet keltsen. Ötven éven át járt ki és be Béthel kapuján és szerte az országban városról városra tétlen, faragatlan, léha fiatalok között haladt át, de senki sem gúnyolta, senki sem becsülte le a magasságos Isten prófétájaként kapott képességeit.

A kedvességnek is van határa. A tekintélyt határozott szigorral kell őrizni, különben sokan gúnyolódnak rajta és semmibe veszik. A szülők és a gyámok az úgynevezett féltő szeretettel, becézéssel és engedékenységgel árthatnak legtöbbet a gyermekeknek. Minden családban szükség van erélyre, szabályokra és határozott követelményekre.

A tiszteletadás - ami nagyon hiányzott az Elizeust csúfoló fiatalokból - olyan kegyelmi ajándék, amelyet gondosan ápolni kell. Minden gyermeket meg kell tanítani az Isten iránti őszinte tiszteletre. Sohasem szabad Isten nevét felelőtlenül vagy meggondolatlanul kimondani. Az angyalok eltakarják arcukat, amikor Isten nevét kiejtik. Nekünk, elbukott bűnös embereknek, mily tisztelettel kellene ajkunkra vennünk nevét!

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+3&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+3&version=NT-HU

Az örökkévalósággal a szívünkben, úgy tűnik, soha nem örülünk az idő gyors múlásának. Amikor olyasmit csinálunk, amit élvezünk, vagy a szeretteinkkel vagyunk, az idő mindig kevésnek tűnik.

Ám amikor betegek vagyunk, vagy szeretteink nincsenek velünk, az idő megállni látszik, és nem múlik elég gyorsan. Mai modern életünk, mely mindennel és mindenkivel folyamatosan összeköttetésben tart, azt a benyomást kelti, mintha soha nem lenne elegendő időnk a teendőinkre.

Tény azonban, amint a szent szöveg is mondja: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak” (1. vers).  Bölcs az, aki megtanul úgy gazdálkodni az idejével, hogy élvezni is tudja erőfeszítéseinek gyümölcsét. Ha ez a bölcsesség nem fejlődött ki bennünk, az idő elszalad, és csak a keserű tapasztalat marad számunkra, hogy „Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt” (15. vers).

Egyetlen emlékünk csak az lesz, hogy nem ismertük fel: Isten egyedülálló és örökkévaló (14. vers). Ezt a halandó árnyékot csak az Örökkévalótól származó remény világosíthatja meg, az ember szívébe ültetett örökkévaló reménységgel (11. vers). Minden dicsőség Istené kegyelméért, amellyel hitet ad nekünk az örök életben.

Az élet vágyát olyan életvitelnek kell kísérnie, ami a legfontosabbat helyezi előtérbe, és élvezni tudja az életét úgy, ahogy van. Ideje napirendünket úgy alakítani, hogy Istent, a családot és a szomszédokat helyezzük előtérbe, hiszen tudjuk, ahogy mindennel, az időnkkel is el kell számolnunk.

„Uram, tudom, hogy fontossági sorrendet kell felállítanom életemben. Ehhez valóban nagy szükségem van a segítségedre, vezetésedre és irányításodra. Ámen”

Alijofran Brandao
a Brazil Közép-nyugati Unió titkára

Dél-amerikai Divízió 

92. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. és 19. fejezeteihez (április 30-május 6.).

Amikor gyerek voltam, a szüleim úgy döntöttek, hogy jobban megismerik az embereket a kis gyülekezetünkben. Ábécésorrendben végigmentek a gyülekezeti névsoron, és meghívták a családokat hozzánk, amíg mindannyian nem voltak nálunk szombati ebéden. E tapasztalaton keresztül tanultam meg a vendégszeretet adományát – köszöntöttem az otthonunkban az élet valamennyi területéről származó embereket, és közben megfigyeltem őket. Az egyik szombaton egy olyan látogatónk volt, aki az autójában élt. Őt is meghívtuk, hogy csatlakozzon hozzánk ebédre. Elbűvölő hölgy volt, és sok tapasztalatot osztott meg a vándoréletről az Amerikai Egyesült Államok területén. Tett egy megjegyzést is, ami örökre velem marad: „Isten mindig gondoskodott valamennyi szükségletemről.”

Elizeus egy olyan próféta volt, aki mindenfelé utazott, és az otthon érzését csak akkor tapasztalta meg, ha a családok ajtót nyitottak neki, és üdvözölték, hogy üljön velük az asztaluknál és aludjon az ágyukban. Néha elképzelem, mennyire piszkosnak és éhesnek nézhetett ki, amikor megérkezett egy-egy városhoz, de azok számára, akik nyitott szívvel fogadták, áldás lett a társasága.

Mások életére felemelő hatást tenni a személyes gondoskodással – ez az egyik módja annak, hogy a föld valódi sója legyünk, ami elvegyül, hogy a világot átitassa Isten szeretetével.

Julie Hill Alvarez

Placerville hetednapi adventista gyülekezet

California, USA

 Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 2 - KEDD - Prédikátor 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. fejezet 660. nap

A megtisztult szív számára minden megváltozik. Jellemünk átalakulása tanúsítja a világnak, hogy Krisztus bennünk lakik. Isten Lelke új életet teremt lelkünkben; gondolatainkat és vágyainkat Krisztus akarata alá rendeli. Belső emberünk megújul, és Isten képmására formálódik. Gyönge és tévedő emberek tanúsítják a világnak, hogy a megváltó hatalom és kegyelem a sérült jellemű embert kiegyensúlyozott és gyümölcsöző egyéniséggé tudja tenni.

Az Isten beszédét befogadó szív nem olyan, mint a vizét elpárologtató tavacska vagy mint a repedezett víztároló, amely elveszti kincsét; hanem mint a kiapadhatatlan források táplálta hegyi patak, amelynek friss, habzó vize szikláról csörgedez, és felüdíti a fáradt, szomjas, teher alatt roskadozó embert. Olyan, mint az állandóan áramló folyó, amely útjában egyre mélyül és szélesedik, amíg életadó vize szétárad az egész földre. A patak, amely csobogva halad útján, hátrahagyja ajándékait - a zöldellő természetet és a termékenységet.

Partjain üdébb a fű, dúsabb a fa lombja, és több virág nyílik. Amikor a föld csupaszra és barnára ég a nap perzselő hevétől, zöldellő sáv jelzi a folyó útját.

Így van ez Isten hűséges gyermekeivel is. Krisztus vallása éltető, mindent átható elvekben, élő, tevékeny lelkiségben mutatkozik meg. Ha szívünk nyitott az igazság és szeretet mennyei befolyása előtt, ezek az elvek úgy áradnak tova, mint patakok a kietlenben; gyümölcsöt teremnek a sivárság és terméketlenség helyén.

Ha a Biblia igazságának ismerete által megtisztult és megszentelődött emberek szívvel-lélekkel dolgoznak lelkek megmentésén, akkor igazán életet lehelnek. Amint naponta isznak a kegyelem és ismeret kimeríthetetlen forrásából, tapasztalják, hogy szívük csordultig megtelik Mesterük Lelkével, és önzetlen szolgálatuk által sok ember részesül fizikai, szellemi és lelki áldásokban. A fáradtak felüdülnek, a betegek meggyógyulnak, és a bűn terhe alatt roskadozók megkönnyebbülnek. Távoli országokban hálaadás hallatszik azoknak ajkáról, akik a bűn szolgaságából az igazsághoz tértek.

"Adjatok, és adatik nektek" (Lk 6:38); mert az Isten Igéje "kertekben levő kút, élő víz forrása, mely a Libánonról csörgedezik" (Énekek 4:15).

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+2&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+2&version=NT-HU

A Prédikátor könyvének 2. fejezetében Salamon összegzi az életét. Változatos és széleskörű tapasztalatokban volt része. A szellemi fejlődésen, uralkodáson, gazdagságon keresztül az erkölcstelenségig, ami mindenben kielégítette képzelt és valós kívánságait.

Nagyszerű dolgokat épített; fákat, szőlőlugasokat és kerteket ültetett; öntözőrendszereket hozott létre, a háza tele volt szolgákkal, a mezője pedig tehenekkel és juhokkal. Senki sem vehette fel vele a versenyt. Aranyat, ezüstöt és mindenféle értékes dolgokat halmozott fel. Az estélyein a legjobb zenészek a legjobb hangszereken játszottak, és ha még ez sem lett volna elég, anélkül tudta élvezni munkáját, hogy bármi is korlátozta volna vágyait és óhajait.

Mindene megvolt, lelkében mégis ürességet érzett. Salamon azt mondja, hogy minden hiábavalóság. Ez volt a király összegzése, miután mindent megtapasztalt, és isteni sugallatra megírta, hogy hasznos tanulság legyen számunkra.

Aki csak a mának él, nem lesz holnapja. Aki csak az mulandó dolgokkal törődik, velük hal meg, és akik csak a mulandó dolgoknak él, nem lesz örök élete. És most rajtunk a sor: okosak vagy ostobák leszünk?

Salamon arra szólít fel minket, hogy helyes értékrendet állítsunk fel, és közeledjünk a Bölcsesség Forrásához. Jézus is ezt mondta: „Keressétek először Istennek országát.”

Uram, segíts, hogy a te mennyei királyságodat tegyem az első helyre az életemben. Ámen.

Alfredo Hengen,

az Uruguayi Gyülekezetek Uniójának titkára 

92. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. és 19. fejezeteihez (április 30-május 6.).

Amikor gyerek voltam, a szüleim úgy döntöttek, hogy jobban megismerik az embereket a kis gyülekezetünkben. Ábécésorrendben végigmentek a gyülekezeti névsoron, és meghívták a családokat hozzánk, amíg mindannyian nem voltak nálunk szombati ebéden. E tapasztalaton keresztül tanultam meg a vendégszeretet adományát – köszöntöttem az otthonunkban az élet valamennyi területéről származó embereket, és közben megfigyeltem őket. Az egyik szombaton egy olyan látogatónk volt, aki az autójában élt. Őt is meghívtuk, hogy csatlakozzon hozzánk ebédre. Elbűvölő hölgy volt, és sok tapasztalatot osztott meg a vándoréletről az Amerikai Egyesült Államok területén. Tett egy megjegyzést is, ami örökre velem marad: „Isten mindig gondoskodott valamennyi szükségletemről.”

Elizeus egy olyan próféta volt, aki mindenfelé utazott, és az otthon érzését csak akkor tapasztalta meg, ha a családok ajtót nyitottak neki, és üdvözölték, hogy üljön velük az asztaluknál és aludjon az ágyukban. Néha elképzelem, mennyire piszkosnak és éhesnek nézhetett ki, amikor megérkezett egy-egy városhoz, de azok számára, akik nyitott szívvel fogadták, áldás lett a társasága.

Mások életére felemelő hatást tenni a személyes gondoskodással – ez az egyik módja annak, hogy a föld valódi sója legyünk, ami elvegyül, hogy a világot átitassa Isten szeretetével.

Julie Hill Alvarez

Placerville hetednapi adventista gyülekezet

California, USA

 Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 1 - HÉTFŐ - Prédikátor 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 18. és 19. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. fejezet 659. nap

A víz gyógyulása maradandó volt. "És a víz meggyógyult, így van ez még ma is, Elizeus szava szerint, amelyet kimondott" (2Kir 2:22). A víz ömlött korszakról korszakra, és a völgynek ezt a részét gyönyörű oázissá tette.

A víz meggyógyulásának történetéből sok lelki tanulságot meríthetünk. Az új csésze, a só, a forrás - mind nagyszerű szimbólumok.

A keserű forrásba dobott sóval Elizeus ugyanazt a lelki tartalmú tanítást adta, mint amit századokkal később a Megváltó nyújtott tanítványainak ezzel a kijelentésével: "Ti vagytok a föld sója" (Mt 5:13). A fertőzött forrással összevegyülő só megtisztította a vizet. Életet és áldást teremtett ott, ahol előbb minden hervadt és pusztult. Amikor Isten sóhoz hasonlítja gyermekeit, meg akarja értetni velük, azért árasztja rájuk kegyelmét, hogy eszközök legyenek mások megmentésében. Isten nemcsak azért emelt ki egy népet a világ népei közül, hogy fiaivá és leányaivá fogadhassa őket, hanem, hogy általuk eljuthasson a világhoz az üdvösséget hozó kegyelem. Az Úr nemcsak azért választotta ki Ábrahámot, hogy különleges barátjává legyen, hanem, hogy közvetítse azokat a sajátságos kiváltságokat, amelyeket adni akar a nemzeteknek.

A világnak szüksége van az őszinte kereszténység bizonyítékaira. A bűn mérgezi a társadalmat. A nagy- és kisvárosokat átitatta a bűn és az erkölcsi romlottság. A világ tele van betegséggel, szenvedéssel és gonoszsággal. Közelben és távolban nyomorgó és aggódó emberek élnek. Rájuk nehezedik a bűntudat és elvesznek megmentő befolyás hiányában. Állandóan eléjük tárják az evangélium igazságát, mégis elvesznek, mert a halál lehelete árad azoknak a példájából, akiknek életet kellene árasztaniuk. Lelkük keserűséget szív magába, mert a források mérgezettek, pedig olyanoknak kellene lenniük, mint az örök életet árasztó víznek kútfeje.

A sónak vegyülnie kell azzal az anyaggal, amelybe beleteszik. Át kell járnia, át kell itatnia azt, hogy konzerválódjék. Ugyanígy személyes kapcsolat és barátság útján érinti az embert az evangélium megmentő ereje. Az emberek nem nagy tömegben térnek meg, hanem egyenként. A személyes befolyás hatalom. Krisztus erejével kell dolgoznunk, hogy követeiként jó befolyást árasztva tolmácsoljuk a helyes elveket, és gátat vessünk a világ romlottságának! Hirdessük a kegyelmet, amelyet egyedül Krisztus adhat! Emeljük, nemesítsük mások életét és jellemét, a buzgó hittel és szeretettel párosult tiszta példamutatás erejével.

Az addig fertőzött jerikói forrásról az Úr kijelentette: "Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget." A szennyezett víz jelképezi az Istentől elszakadt embert. A bűn nemcsak elválaszt Istentől, hanem el is fojtja az emberi lélek vágyát és képességét arra, hogy megismerje Istent. A bűn megzavarja az ember egész szervezetét, megrontja értelmét, megfertőzi képzeletét, gyengíti lelki képességeit. Hiányzik a tiszta vallás és a szív szentsége. Isten megtérést hozó ereje nem formálta át a jellemet. A lélek gyenge, és a győzedelmeskedő erkölcsi erő hiánya miatt fertőzött és eldurvult.

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+1&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+1&version=NT-HU

Bölcs Salamon kérdésekkel és szomorú megjegyzésekkel indítja ezt a fejezetet, ám a végén olyan igazságokat tár elénk, amiken egy kicsit eltöprenghetünk.

Az első ilyen igazság: a mindennapi életnek megvan a maga rutinja. A nap felkel és lenyugszik, új generációk nőnek fel és tűnnek el. De a rutinnak veszélyei is vannak, mivel elveszíthetjük érdeklődésünket a szent és örökkévaló dolgok iránt. Naponta kellene keresnünk az Urat, úgy, mintha a mai napunk lenne létezésünk egyetlen napja.

Második igazság: nem kell mindenről tudnunk a világon, mert nem fontos, vagy nem örökké tartó. A lelki életünk szempontjából a legfontosabb az örökkévaló dolgok tanulmányozása.

Harmadik igazság: a világi tudás nem mindig tud megoldást nyújtani a lelki problémákra. Csak a mennyei bölcsesség, ami Istennel való közeli kapcsolatunkból származik, tud békét hozni az emberi szívbe.

Végezetül „Isten azoknak ígéri meg bölcsességét, akik érzik annak szükségességét és kérik is tőle. A Mindenható el tudja vezetni az embereket oda, ahol megismerhetik az igazságot” (Testimonies for the Church [Bizonyságételek a gyülekezetek számára]. 9. kötet, 181. oldal).

Tehát imádkozzunk az Úrhoz, és engedjük a Szentlelket, hogy adjon bölcsességet a Mennyből, így békében maradhatunk Istennel. Ámen.

André Dantas

az Észak-brazíliai Unió titkára

Dél-amerikai Divízió 

92. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. és 19. fejezeteihez (április 30-május 6.).

Amikor gyerek voltam, a szüleim úgy döntöttek, hogy jobban megismerik az embereket a kis gyülekezetünkben. Ábécésorrendben végigmentek a gyülekezeti névsoron, és meghívták a családokat hozzánk, amíg mindannyian nem voltak nálunk szombati ebéden. E tapasztalaton keresztül tanultam meg a vendégszeretet adományát – köszöntöttem az otthonunkban az élet valamennyi területéről származó embereket, és közben megfigyeltem őket. Az egyik szombaton egy olyan látogatónk volt, aki az autójában élt. Őt is meghívtuk, hogy csatlakozzon hozzánk ebédre. Elbűvölő hölgy volt, és sok tapasztalatot osztott meg a vándoréletről az Amerikai Egyesült Államok területén. Tett egy megjegyzést is, ami örökre velem marad: „Isten mindig gondoskodott valamennyi szükségletemről.”

Elizeus egy olyan próféta volt, aki mindenfelé utazott, és az otthon érzését csak akkor tapasztalta meg, ha a családok ajtót nyitottak neki, és üdvözölték, hogy üljön velük az asztaluknál és aludjon az ágyukban. Néha elképzelem, mennyire piszkosnak és éhesnek nézhetett ki, amikor megérkezett egy-egy városhoz, de azok számára, akik nyitott szívvel fogadták, áldás lett a társasága.

Mások életére felemelő hatást tenni a személyes gondoskodással – ez az egyik módja annak, hogy a föld valódi sója legyünk, ami elvegyül, hogy a világot átitassa Isten szeretetével.

Julie Hill Alvarez

Placerville hetednapi adventista gyülekezet

California, USA

 Fordította: Gősi Csaba