Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. fejezet 660. nap
A megtisztult szív számára minden megváltozik. Jellemünk
átalakulása tanúsítja a világnak, hogy Krisztus bennünk lakik. Isten Lelke új
életet teremt lelkünkben; gondolatainkat és vágyainkat Krisztus akarata alá
rendeli. Belső emberünk megújul, és Isten képmására formálódik. Gyönge és
tévedő emberek tanúsítják a világnak, hogy a megváltó hatalom és kegyelem a
sérült jellemű embert kiegyensúlyozott és gyümölcsöző egyéniséggé tudja tenni.
Az Isten beszédét befogadó szív nem olyan, mint a vizét
elpárologtató tavacska vagy mint a repedezett víztároló, amely elveszti
kincsét; hanem mint a kiapadhatatlan források táplálta hegyi patak, amelynek
friss, habzó vize szikláról csörgedez, és felüdíti a fáradt, szomjas, teher
alatt roskadozó embert. Olyan, mint az állandóan áramló folyó, amely útjában
egyre mélyül és szélesedik, amíg életadó vize szétárad az egész földre. A
patak, amely csobogva halad útján, hátrahagyja ajándékait - a zöldellő
természetet és a termékenységet.
Partjain üdébb a fű, dúsabb a fa lombja, és több virág
nyílik. Amikor a föld csupaszra és barnára ég a nap perzselő hevétől, zöldellő
sáv jelzi a folyó útját.
Így van ez Isten hűséges gyermekeivel is. Krisztus vallása
éltető, mindent átható elvekben, élő, tevékeny lelkiségben mutatkozik meg. Ha
szívünk nyitott az igazság és szeretet mennyei befolyása előtt, ezek az elvek
úgy áradnak tova, mint patakok a kietlenben; gyümölcsöt teremnek a sivárság és
terméketlenség helyén.
Ha a Biblia igazságának ismerete által megtisztult és
megszentelődött emberek szívvel-lélekkel dolgoznak lelkek megmentésén, akkor
igazán életet lehelnek. Amint naponta isznak a kegyelem és ismeret
kimeríthetetlen forrásából, tapasztalják, hogy szívük csordultig megtelik
Mesterük Lelkével, és önzetlen szolgálatuk által sok ember részesül fizikai,
szellemi és lelki áldásokban. A fáradtak felüdülnek, a betegek meggyógyulnak,
és a bűn terhe alatt roskadozók megkönnyebbülnek. Távoli országokban hálaadás
hallatszik azoknak ajkáról, akik a bűn szolgaságából az igazsághoz tértek.
"Adjatok, és adatik nektek" (Lk 6:38); mert az
Isten Igéje "kertekben levő kút, élő víz forrása, mely a Libánonról
csörgedezik" (Énekek 4:15).
Mai Bibliai szakasz: Prédikátor
2
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A Prédikátor könyvének
2. fejezetében Salamon összegzi az életét. Változatos és széleskörű
tapasztalatokban volt része. A szellemi fejlődésen, uralkodáson, gazdagságon
keresztül az erkölcstelenségig, ami mindenben kielégítette képzelt és valós
kívánságait.
Nagyszerű dolgokat
épített; fákat, szőlőlugasokat és kerteket ültetett; öntözőrendszereket hozott
létre, a háza tele volt szolgákkal, a mezője pedig tehenekkel és juhokkal.
Senki sem vehette fel vele a versenyt. Aranyat, ezüstöt és mindenféle értékes
dolgokat halmozott fel. Az estélyein a legjobb zenészek a legjobb hangszereken
játszottak, és ha még ez sem lett volna elég, anélkül tudta élvezni munkáját, hogy
bármi is korlátozta volna vágyait és óhajait.
Mindene megvolt, lelkében
mégis ürességet érzett. Salamon azt mondja, hogy minden hiábavalóság. Ez volt a
király összegzése, miután mindent megtapasztalt, és isteni sugallatra megírta,
hogy hasznos tanulság legyen számunkra.
Aki csak a mának él,
nem lesz holnapja. Aki csak az mulandó dolgokkal törődik, velük hal meg, és
akik csak a mulandó dolgoknak él, nem lesz örök élete. És most rajtunk a sor: okosak
vagy ostobák leszünk?
Salamon arra szólít fel
minket, hogy helyes értékrendet állítsunk fel, és közeledjünk a Bölcsesség
Forrásához. Jézus is ezt mondta: „Keressétek először Istennek országát.”
Uram, segíts, hogy a te mennyei királyságodat tegyem az
első helyre az életemben. Ámen.
Alfredo Hengen,
az Uruguayi
Gyülekezetek Uniójának titkára
92. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. és 19. fejezeteihez (április
30-május 6.).
Amikor gyerek voltam, a
szüleim úgy döntöttek, hogy jobban megismerik az embereket a kis
gyülekezetünkben. Ábécésorrendben végigmentek a gyülekezeti névsoron, és
meghívták a családokat hozzánk, amíg mindannyian nem voltak nálunk szombati
ebéden. E tapasztalaton keresztül tanultam meg a vendégszeretet adományát –
köszöntöttem az otthonunkban az élet valamennyi területéről származó embereket,
és közben megfigyeltem őket. Az egyik szombaton egy olyan látogatónk volt, aki
az autójában élt. Őt is meghívtuk, hogy csatlakozzon hozzánk ebédre. Elbűvölő
hölgy volt, és sok tapasztalatot osztott meg a vándoréletről az Amerikai
Egyesült Államok területén. Tett egy megjegyzést is, ami örökre velem marad:
„Isten mindig gondoskodott valamennyi szükségletemről.”
Elizeus egy olyan
próféta volt, aki mindenfelé utazott, és az otthon érzését csak akkor
tapasztalta meg, ha a családok ajtót nyitottak neki, és üdvözölték, hogy üljön
velük az asztaluknál és aludjon az ágyukban. Néha elképzelem, mennyire
piszkosnak és éhesnek nézhetett ki, amikor megérkezett egy-egy városhoz, de
azok számára, akik nyitott szívvel fogadták, áldás lett a társasága.
Mások életére felemelő
hatást tenni a személyes gondoskodással – ez az egyik módja annak, hogy a föld
valódi sója legyünk, ami elvegyül, hogy a világot átitassa Isten szeretetével.
Julie Hill Alvarez
Placerville hetednapi
adventista gyülekezet
California, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése