2017. május 5., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 5 - PÉNTEK - Prédikátor 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 19. fejezet 662. nap

Amikor a házhoz értek, Elizeus bement a szobába, amelyben a gyermek feküdt. "Bement, bezárta kettőjük mögött az ajtót, és imádkozott az Úrhoz. Majd fellépett az ágyra, odafeküdt a gyermek mellé, és rátette száját a szájára, szemét a szemére, tenyerét a tenyerére. Ahogy így ráhajolt, fölmelegedett a gyermek teste. Azután néhányszor föl-alá járt a házban, majd ismét odalépett, és föléje hajolt. Ekkor a fiú tüsszentett hétszer egymásután, és felnyitotta a szemét."

Így jutalmazta meg Isten az asszony hitét. Krisztus a nagy Élet-adó, visszaadta fiát. Hasonlóképpen jutalmazza meg hűségeseit, amikor eljövetelekor a halál elveszti fullánkját és Krisztus elveszi a sír hatalmát. Akkor visszaadja szolgáinak a gyermekeket, akiket a halál elvett tőlük. "Ezt mondja az Úr: Hangos jajgatás hallatszik Rámában, és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai. Ezt mondja az Úr: Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma... visszatérnek fiaid az ellenség földjéről. Reménykedhetsz a jövőben - így szól az Úr -, mert visszatérnek fiaid hazájukba" (Jer 31:15-17).

Jézus az örökkévalóság reménységét kínálva vigaszt nyújt a halottak miatti bánatunkban: "Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája?" (Hós 13:14.) "Én vagyok... az élő: halott voltam, de élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai" (Jel 1:18). "Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk" (1Thessz 4:16-17).

Elizeus, a Megváltóhoz hasonlóan, akinek előképe volt, az emberek közötti szolgálatában a gyógyítás munkáját összekapcsolta a tanítással. Hosszú és eredményes munkásságában mindig odaadóan és fáradhatatlanul támogatta és segítette a prófétaiskolák által végzett fontos nevelési munkát. Tanította az összegyűlt fiatalok lelkes csoportjait, a Szentlélek pedig mélységesen érintette szívüket. Isten így hitelesítette a tanításokat és időnként más, félreérthetetlen bizonyítékkal is erősítette Elizeusnak, mint Jahve szolgájának tekintélyét.

A Gilgálban alapított iskolában tett egyik látogatása alkalmával meggyógyította a mérgezett főzeléket. "...éhínség volt az országban. A prófétatanítványok ott ültek előtte, ő pedig így szólt a szolgájához: Tedd föl a nagy fazekat, és főzz valami főzeléket a prófétatanítványoknak! Egyikük kiment a mezőre, hogy valamilyen zöldségfélét szedjen. Talált is a mezőn egy indás növényt, és teleszedte a ruháját vadtökkel. Hazaérve belevagdalta a fazékba főzeléknek, mert nem tudták, mi az. Azután kimerítették a férfiaknak, hogy egyenek; de amikor enni kezdtek a főzelékből, így kiáltottak föl: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem tudták megenni. Akkor ezt mondta: Hozzatok lisztet! Beledobta azt a fazékba, és így szólt: Merítsd ki a népnek, hadd egyenek! Akkor már nem volt semmi rossz a fazékban" (2Kir 4:38-41).

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

A mai fejezet az anyagi javak kezelésével kapcsolatos rossz magatartásformákról beszél, és annak veszélyeiről, amiket a pénz istenének imádata rejt magában. Akik növekedni akarnak az Istennel és az embertársaikkal való kapcsolatukban, valamint abban, hogy miként tekintenek önmagukra, azok jól teszik, ha odafigyelnek ezekre a figyelmeztetésekre.

Az első tanács így hangzik: „Őrizd meg lábaidat!” Ez a rész a gyülekezetben zajló istentiszteletről beszél. Más szóval, legyünk óvatosak és vigyázzunk, hogyan viselkedünk, amikor Isten színe előtt vagyunk. Salamon idejében nagyon sok ember járt a templomba, abba az impozáns, hatalmas épületbe, ami Isten imádatára emeltetett. Voltak közöttük olyanok, akik meghajtották ugyan magukat, és elvitték áldozataikat a szövetség törvénye szerint, de valójában nem imádták szívből Istent. Amikor ez történik, az imádat felületes, képmutató, és csupán embereknek szól. A hűtlen kézzel és engedetlen szívvel bemutatott áldozat: az ostobák adománya.

A második figyelmeztetés a szegényekről való gondoskodásra vonatkozik. Az Ige szerint a szegényeket elnyomták azok, akiknek az lett volna a feladata, hogy támogassák őket. Ha ilyen elkeserítő jelenséget látsz, azt mondja Salamon: „ne csodálkozz el a dolgon!” (8. vers – új prot. ford.). Tudjuk, hogy a korrupció sajnos mélyen gyökerezik az emberi szívben. Ahogy Salamon napjaiban történt, ugyanúgy ma is sokan kiáltanak hangosan szociális igazságosságért és egyenlő bánásmódért.

A harmadik figyelmeztetés az anyagi javakkal kapcsolatos mítoszokról és azok hiábavalóságáról szól. Sokan gondolják úgy, hogy a pénz az isten: azzal lehet megoldani bármilyen problémát, és az ad békességet a léleknek. A pénz azonban nem ad teljes örömöt, mert az ember szívét úgy teremtette meg a Mindenható, hogy annak teljes megelégedést csak a Vele való kapcsolat adhat (3:11). Salamon tanácsa szerint csak kétféle hozzáállás jöhet szóba, ami a törvényes eszközökkel megszerzett anyagi javakat illeti: 1) Ismerjük el, hogy az Isten ajándéka (19. vers); és élvezzük a javakat úgy, mint mennyei Atyánk ajándékát. 

„Drága Uram! Add, hogy soha ne feledkezzek meg arról, hogy minden jó adomány Tőled származik, és segíts abban is, hogy ne mulasszak el mindenért naponta hálát adni Neked! Ámen.”

Cicero Ferreira Gama
a Kelet-brazíliai Unió titkára 

92. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. és 19. fejezeteihez (április 30-május 6.).

Amikor gyerek voltam, a szüleim úgy döntöttek, hogy jobban megismerik az embereket a kis gyülekezetünkben. Ábécésorrendben végigmentek a gyülekezeti névsoron, és meghívták a családokat hozzánk, amíg mindannyian nem voltak nálunk szombati ebéden. E tapasztalaton keresztül tanultam meg a vendégszeretet adományát – köszöntöttem az otthonunkban az élet valamennyi területéről származó embereket, és közben megfigyeltem őket. Az egyik szombaton egy olyan látogatónk volt, aki az autójában élt. Őt is meghívtuk, hogy csatlakozzon hozzánk ebédre. Elbűvölő hölgy volt, és sok tapasztalatot osztott meg a vándoréletről az Amerikai Egyesült Államok területén. Tett egy megjegyzést is, ami örökre velem marad: „Isten mindig gondoskodott valamennyi szükségletemről.”

Elizeus egy olyan próféta volt, aki mindenfelé utazott, és az otthon érzését csak akkor tapasztalta meg, ha a családok ajtót nyitottak neki, és üdvözölték, hogy üljön velük az asztaluknál és aludjon az ágyukban. Néha elképzelem, mennyire piszkosnak és éhesnek nézhetett ki, amikor megérkezett egy-egy városhoz, de azok számára, akik nyitott szívvel fogadták, áldás lett a társasága.

Mások életére felemelő hatást tenni a személyes gondoskodással – ez az egyik módja annak, hogy a föld valódi sója legyünk, ami elvegyül, hogy a világot átitassa Isten szeretetével.

Julie Hill Alvarez
Placerville hetednapi adventista gyülekezet
California, USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése