2017. május 3., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 3 - SZERDA - Prédikátor 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 19. fejezet 661. nap

19. A békesség prófétája

Elizeus prófétai működése bizonyos vonatkozásokban nagyon különbözött Illés munkájától. Illésre a kárhoztatás és ítélet üzenetét bízta Isten. A próféta bátran dorgált. A királyt és a népet bűnös útjuk elhagyására szólította. Elizeusnak békésebb küldetése volt. Építenie és erősítenie kellett azt a munkát, amelyet Illés elkezdett; tanítani a népet az Úr útjára. Az ihletett ige szerint személyes kapcsolatba lépett a néppel. Prófétaifjak vették körül. Csodái és szolgálata által gyógyulást és örömet hozott.

Elizeus szelíd és kedves ember volt, de szigorú is tudott lenni. Ezt a bétheli úton tanúsított eljárása mutatja, amikor a városból kijövő gonosz fiatalok csúfolódtak vele. Ezek az ifjak hallottak Illés mennybemeneteléről, és ebből az ünnepélyes eseményből gúnyt űztek. Ezt mondták Elizeusnak: "Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz!" Gúnyolódó szavaikat hallva a próféta hátrafordult és a mindenható Isten sugallatára megátkozta őket. A rettenetes büntetés Istentől származott. "Ekkor két medve jött ki az erdőből, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket" (2Kir 2:23-24).

Ha Elizeus figyelmen kívül hagyta volna a gúnyolódást, a gyülevész nép továbbra is csúfolta és sértegette volna. Küldetése pedig - a tanítás és mentés a súlyos nemzeti vész idején - kudarcot vallhatott volna. Ez az egyetlen eset, amikor félelmes szigort alkalmazott, elég volt ahhoz, hogy egész életében tiszteletet keltsen. Ötven éven át járt ki és be Béthel kapuján és szerte az országban városról városra tétlen, faragatlan, léha fiatalok között haladt át, de senki sem gúnyolta, senki sem becsülte le a magasságos Isten prófétájaként kapott képességeit.

A kedvességnek is van határa. A tekintélyt határozott szigorral kell őrizni, különben sokan gúnyolódnak rajta és semmibe veszik. A szülők és a gyámok az úgynevezett féltő szeretettel, becézéssel és engedékenységgel árthatnak legtöbbet a gyermekeknek. Minden családban szükség van erélyre, szabályokra és határozott követelményekre.

A tiszteletadás - ami nagyon hiányzott az Elizeust csúfoló fiatalokból - olyan kegyelmi ajándék, amelyet gondosan ápolni kell. Minden gyermeket meg kell tanítani az Isten iránti őszinte tiszteletre. Sohasem szabad Isten nevét felelőtlenül vagy meggondolatlanul kimondani. Az angyalok eltakarják arcukat, amikor Isten nevét kiejtik. Nekünk, elbukott bűnös embereknek, mily tisztelettel kellene ajkunkra vennünk nevét!

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Az örökkévalósággal a szívünkben, úgy tűnik, soha nem örülünk az idő gyors múlásának. Amikor olyasmit csinálunk, amit élvezünk, vagy a szeretteinkkel vagyunk, az idő mindig kevésnek tűnik.

Ám amikor betegek vagyunk, vagy szeretteink nincsenek velünk, az idő megállni látszik, és nem múlik elég gyorsan. Mai modern életünk, mely mindennel és mindenkivel folyamatosan összeköttetésben tart, azt a benyomást kelti, mintha soha nem lenne elegendő időnk a teendőinkre.

Tény azonban, amint a szent szöveg is mondja: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak” (1. vers).  Bölcs az, aki megtanul úgy gazdálkodni az idejével, hogy élvezni is tudja erőfeszítéseinek gyümölcsét. Ha ez a bölcsesség nem fejlődött ki bennünk, az idő elszalad, és csak a keserű tapasztalat marad számunkra, hogy „Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt” (15. vers).

Egyetlen emlékünk csak az lesz, hogy nem ismertük fel: Isten egyedülálló és örökkévaló (14. vers). Ezt a halandó árnyékot csak az Örökkévalótól származó remény világosíthatja meg, az ember szívébe ültetett örökkévaló reménységgel (11. vers). Minden dicsőség Istené kegyelméért, amellyel hitet ad nekünk az örök életben.

Az élet vágyát olyan életvitelnek kell kísérnie, ami a legfontosabbat helyezi előtérbe, és élvezni tudja az életét úgy, ahogy van. Ideje napirendünket úgy alakítani, hogy Istent, a családot és a szomszédokat helyezzük előtérbe, hiszen tudjuk, ahogy mindennel, az időnkkel is el kell számolnunk.

„Uram, tudom, hogy fontossági sorrendet kell felállítanom életemben. Ehhez valóban nagy szükségem van a segítségedre, vezetésedre és irányításodra. Ámen”

Alijofran Brandao
a Brazil Közép-nyugati Unió titkára
Dél-amerikai Divízió 

92. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. és 19. fejezeteihez (április 30-május 6.).

Amikor gyerek voltam, a szüleim úgy döntöttek, hogy jobban megismerik az embereket a kis gyülekezetünkben. Ábécésorrendben végigmentek a gyülekezeti névsoron, és meghívták a családokat hozzánk, amíg mindannyian nem voltak nálunk szombati ebéden. E tapasztalaton keresztül tanultam meg a vendégszeretet adományát – köszöntöttem az otthonunkban az élet valamennyi területéről származó embereket, és közben megfigyeltem őket. Az egyik szombaton egy olyan látogatónk volt, aki az autójában élt. Őt is meghívtuk, hogy csatlakozzon hozzánk ebédre. Elbűvölő hölgy volt, és sok tapasztalatot osztott meg a vándoréletről az Amerikai Egyesült Államok területén. Tett egy megjegyzést is, ami örökre velem marad: „Isten mindig gondoskodott valamennyi szükségletemről.”

Elizeus egy olyan próféta volt, aki mindenfelé utazott, és az otthon érzését csak akkor tapasztalta meg, ha a családok ajtót nyitottak neki, és üdvözölték, hogy üljön velük az asztaluknál és aludjon az ágyukban. Néha elképzelem, mennyire piszkosnak és éhesnek nézhetett ki, amikor megérkezett egy-egy városhoz, de azok számára, akik nyitott szívvel fogadták, áldás lett a társasága.

Mások életére felemelő hatást tenni a személyes gondoskodással – ez az egyik módja annak, hogy a föld valódi sója legyünk, ami elvegyül, hogy a világot átitassa Isten szeretetével.

Julie Hill Alvarez
Placerville hetednapi adventista gyülekezet
California, USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése