Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 23. fejezet 1681. nap
Isten trónját, amely a mennyei templomban, Isten lakóhelyén
van, az igazság és az ítélet teszi erőssé. Az igazság törvénye, az erkölcs
nagyszerű mércéje, amellyel megmér minden embert, a szentek szentjében van. A
frigyládát, amely magába zárja a törvénytáblákat, a kegyelem királyi széke
takarja. Előtte mutatja be vérét Krisztus a bűnösért. Igazság és irgalom így
fonódik össze az emberért létrehozott megváltási tervben. Ennek a két isteni
tulajdonságnak az egybefonódását csak a végtelen bölcsesség tudta kigondolni,
és a végtelen hatalom tudta megvalósítani. Ez az összefonódás az egész mennyet
ámulatba ejti, és imádatra készteti. A földi templom kérubjai tisztelettel
fordultak a kegyelem királyi széke felé, így jelképezve a mennyei sereg
érdeklődését a megváltás munkája iránt. Ez annak az irgalomnak a titka, amelybe
angyalok vágyakoznak betekinteni: hogy Isten akkor is igaz, ha megigazítja a
megtérő bűnöst, és megújítja kapcsolatát az elbukott emberiséggel; hogy
Krisztus lehajolt, és megszámlálhatatlanul sok embert emelt ki a pusztulás
örvényéből. Felöltöztette őket a maga igaz voltának folttalan ruhájába, hogy a
megváltottak örökre Isten közelében és a soha el nem bukott angyalok
társaságában lehessenek.
Az a munka, amit az emberért közbenjáró Krisztus végez -
akinek "neve Csemete" -, elénk tárul Zakariás örökszép próféciájában.
Így szól a próféta: "Ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz
az Ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az Ő (az Atya) székében, és pap is
lesz az Ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között" (Zak
6:12-13).
"Ő fogja megépíteni az Úrnak templomát." Áldozata
és közbenjárása által Krisztus Isten templomának mind alapja, mind építője. Pál
apostol "Szegletkő"-nek nevezi, "akiben az egész épület szép
renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; akiben ti is - mondja
- együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által" (Ef 2:20-22).
"Nagy lesz az Ő dicsősége. " Az elbukott ember
megváltásáért Krisztusé a dicsőség. Az örökké tartó korszakokon át ez lesz a
megváltottak éneke: "Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a
mi bűneinktől az Ő vére által... annak dicsőség és hatalom mind örökkön
örökké" (Jel 1:5-6).
"Ülni és uralkodni fog az Ő székében, és pap is lesz
az Ő székében. " Jézus most még nem ül "az Ő dicsőségének királyi
székében"; a dicsőség országa még nem kezdődött el. Csak közbenjárói
munkája végeztével adja neki Isten "a Dávidnak, az Ő atyjának királyi
székét", azt az országot, amelynek "vége nem lészen" (Lk
1:32-33). Krisztus most mint pap ül Atyja trónján (Jel 3:21). Az örökkévaló,
önmagában létező Istennel ül a királyi széken az, aki "betegségeinket...
viselte, és fájdalmainkat hordozá", aki hozzánk hasonlóan "mindenben kísértést
szenvedett, a bűntől azonban ment maradt, " hogy segíthessen "azokon,
akik megkísértetnek". "Ha valaki vétkezik, van Szószólónk az
Atyánál" (Ésa 53:4; Zsid 4:15; 2:18; 1Jn 2:1). A Megváltó átszegezett,
összezúzott testével és folttalan életével jár közben a bűnösért. Megsebzett
kezét kinyújtva, átszegzett oldalára, összeroncsolt lábára mutatva könyörög az
elbukott emberért, akinek a megváltása végtelen sokba került.
"És békesség tanácsa lesz kettőjük között. " Az
Atya szeretete, éppúgy, mint a Fiúé, az elveszett emberiség megváltásának
forrása. Jézus így szólt tanítványaihoz távozása előtt: "Nem mondom
néktek, hogy én kérni fogom az Atyát tiérettetek; mert maga az Atya szeret
titeket" (Jn 16:26-27). Isten "Krisztusban megbékéltette magával a
világot" (2Kor 5:19). És a mennyei templomszolgálat során "békesség
tanácsa lesz kettőjük között". "Úgy szerette Isten e világot, hogy az
Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen" (Jn 3:16).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
17
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Könnyű elismernem Isten
szeretetét, amikor jól mennek dolgaim. Amikor a dolgok kezdenek elromlani,
kezdem megkérdőjelezni azt, hogy Isten velem van. Amikor a szakmai vagy
munkahelyi céljaim meghiúsulnak, és úgy tűnik, minden szétesik körülöttem,
olyankor attól félek, hogy valamit nem tettem jól, vagy félreértettem Isten
elhívását. Vagy talán csak szomorú vagyok, hogy azok az emberek, akiket
tisztelek, szeretek vagy szeretném, ha a barátaim lennének, nem úgy reagálnak,
ahogyan szerintem az megfelelő.
Bármi legyen a helyzet,
ez a zsoltár tele van a legmegragadóbb emlékeztetőkkel, hogy Isten odafigyel
rám. Azok a fordulatok, hogy "őrizz
engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába", és az
ígéretek, hogy "amikor felébredek,
öröm tölt el, mert meglátom arcodat" felváltva jelennek meg a
zsoltáros csüggedését kifejező gondolatokkal.
Annyira jó, hogy amikor
megtapasztalom az élet küzdelmeit és félelmeit, belekapaszkodhatok ezekbe a
szavakba, amelyek leírják Isten irántam való szeretetét. Hálás vagyok a
zsoltárosnak, aki tudta, hogy mit jelent Isten oltalmában bízni, miközben
elismerte, hogy vannak igazi félelmek és fájdalmak az életében.
Lisa Clark Diller
237. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
23. fejezetéhez
(február 16-22.).
Évekkel ezelőtt egy ismerősöm, aki akkor még
lelkész volt, ezt mondta nekem: „A mennyei szentély nem lehet valóságos. A
mennyben nincsen vér.” Elvetette az egész elgondolást.
Valamiért sehogy sem értette meg igazán a
szentély szimbolikus természetét, és hogy milyen tökéletesen mutatja be a földi
szentély a végső mennyei valóságot. Pedig ez a páratlan szépségű jelképrendszer
lélegzetelállító. Például, a kerubok, amelyek lefelé szegezik tekintetüket a
frigyláda tetejére, szemléltetik a mennyei angyalokat, ahogy csodálják és
eltűnődnek rajta, hogy Isten milyen tökéletesen összeillesztette a kegyelmet és
az igazságot a megváltás tervében. A szentély minden egyes részletében Isten
egy-egy mennyei folyamatot állított párba egy-egy földi valósággal. Ez segít
jobban megértenünk az Istentől származó helyreállítás üdvözítő folyamatát.
Tizennyolc évszázadon keresztül a mennyei
szentélyben Krisztus a vérével érvelt a szeretett elveszett gyermekeiért,
bizonyítékként bemutatván a megsebzett kezeit, lábait és oldalát, amelyek a
megváltásra igazolást nyújtottak. A vére elvégezte a megtisztítást.
Valamiképpen a barátom elmulasztotta felismerni
a szentély szépségének gyönyörű jelképrendszerét. Sosem fogta fel a megsebzett
Közbenjáró gyönyörű titokzatosságát, aki megadta a végső árat, hogy megváltsa
gyermekeit. Mindent emberi nézőpontból próbált ésszerűsíteni, és így elkerülte
a szentély üzenete. Végső soron a szentély rendszere Isten szívét tárja fel
előttünk, aki egy elképesztő, kockázatos tervet dolgozott ki arra, hogy
helyreállítson minket a meghittség legmagasabb, szent fokozatára, az
örökkévalóság számára.
A szentély üzenete gyönyörű bepillantást jelent
Isten szerető szándékaiba a jövőt illetően. Bölcs dolog részünkről, ha elmerünk
abban a titokzatosságban, amelyet az angyalok hódolattal csodálnak. Ahogyan
Einstein fogalmazott egyszer: „Meg akarom ismerni Isten gondolatait; a többi
csupán részletkérdés.”
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés