Higgyetek az Ő prófétáinak - július 25, szombat - 1 Mózes 14

A Facebook-on is lehet csatlakozni a programhoz: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetaiknak?fref=ts

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez (a végén az első és a második heti felolvasás is megtalálható a Jézushoz vezető úthoz)

Olvasmány - Jézushoz vezető út 5. fejezet 14. nap

Nagy tévedés azt hinni, hogy Isten szívesen látja gyermekei szenvedését. Az egész mennyet érdekli az ember boldogsága. Mennyei Atyánk egyetlen teremtménye elől sem zárja el az öröm útjait. Csak azt kívánja, hogy azokat az élvezeteket kerüljük, melyek szenvedéseket és keserű csalódásokat okoznak, melyek életünket szerencsétlenné teszik, s végül a boldogság és a menny kapuját is elzárják előlünk. A világ Megváltója elfogadja az embereket úgy, ahogy vannak, minden vágyukkal, gyengeségükkel és tökéletlenségükkel együtt. Szent vérével nemcsak bűneinktől megtisztítani és megváltani akar bennünket, hanem mindazok forró vágyát is ki akarja elégíteni, akik készségesen felveszik magukra igáját és hordozzák az Ő terhét. Békét és nyugalmat kíván nyújtani mindazoknak, akik az élet kenyeréért jönnek Hozzá. Csupán oly kötelességeket hárít ránk, melyek földi lépteinket az áldások magaslatai felé irányítják, amelyekre az engedetlenek sohasem juthatnak el. Az igazi örömteljes élet abból áll, hogy Krisztus, a dicsőség reménye bennünk kialakuljon. Sokan kérdik: "Hogy adhatom át magamat teljesen Istennek?" Kívánnád átadni magad; de ahhoz, hogy ezt saját erődből elérjed, gyenge és tehetetlen vagy, mert a kételkedés kötelékei és bűnös életed szokásai rabságban tartanak. Ígéreteid és elhatározásaid fövényre vannak építve; gondolataidat, szenvedélyeidet és érzelmeidet nem vagy képes uralni.

Megszegett ígéreteid és be nem tartott fogadalmaid megingatják őszinteségedbe vetett hitedet, csüggedsz, és azt hiszed, hogy Isten nem fogadhat el. Azonban ne ess kétségbe! Amit meg kell értened, az: az akarat tényleges ereje. Ez az emberi természetet uraló erő, a döntés vagy a választás hatalma. Minden az akarat helyes irányú tevékenységétől függ. A választás képességét Isten megadta az embernek; tőled függ, hogy helyesen élj azzal. Bár szívedet nem változtathatod meg, és saját erődből Istent nem szeretheted, mégis szabad választásodtól függ, hogy Őt szolgáld. Mihelyt átadod néki akaratodat, Ő fogja benned munkálni úgy az akarást, mint a cselekvést. Ily módon egész lényedet Krisztus Lelke uralja; szereteted Isten Fiában összpontosul s gondolataid összhangban lesznek vele.

Ha csak kívánság marad a jóság és szentség utáni vágyakozásunk, az semmit sem ér. Sokan, bár remélik és vágyakoznak arra, hogy Isten gyermekei legyenek, mégis elvesznek. Sohasem jutnak el odáig, hogy akaratukat Istennek alárendeljék. Nem döntenek most: keresztények akarunk lenni!

Ha akaratodat és kívánságaidat tettekké érleled, tökéletes átalakulás mehet végbe életedben. Ha akaratodat teljesen alárendeled a Megváltónak, akkor egy minden erőt és uralmat felülmúló magasztos hatalommal egyesülsz. Akkor az állhatatossághoz felülről fogsz erőt nyerni, és így, állandóan átadva magad Istennek, képes leszel új életet, a hitnek életét élni!

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 14. fejezete

Lót választása, hogy Sodoma és Gomora városainak közelében telepszik le, komoly veszélybe sodorta őt. Amikor Khédorlaomer, Elám királya egyesítette pogány seregeit és megtámadta Sodomát, Lót fogságba esett. Amikor Ábrahám meghallotta ezt a tragikus hírt, csapataival Lót kiszabadítására sietett. Figyelemre méltó, hogy Ábrahám nem hibáztatta Lótot döntéséért, hogy Sodoma közelében telepszik le. Felsőbbrendűséget sem tanúsított, és nem engedte, hogy Lót learassa rossz döntéseinek következményét. Van olyan idő, amikor a szeretet meggondolatlanul cselekszik. A szeretet utánamegy, keresi és visszanyeri azokat, akik rossz döntéseket hoztak. Természetesen vannak olyan esetek, amikor az embernek szembesülnie kell döntésének következményével, de vannak olyan esetek is, amikor szeretettel kell viseltetnünk mások döntéseivel szemben.

Jó megjegyezni, hogy amikor Ábrahám visszatért a harcból, tizedet adott a zsákmányból Melkisédeknek, a „magasságos Isten papjának”. Azzal, hogy visszaadta a tizedet, Ábrahám elismerte Isten áldásait életében. Van egy másik fontos tette is Ábrahámnak ebben a fejezetben, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ábrahám megtagadta, hogy egyetlen saruszíjat is elvegyen magának a zsákmányból. Mindent odaadott Sodoma királyának, amit az emberei zsákmányoltak. Az önzetlen, nagylelkű magatartás megnyitja a menny tárházainak csatornáit, hogy az áldások ránk áradjanak.

Mark Finley

1. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 1. és 2. fejezetéhez (Július 12-18

Még gyermekként elfogadtam Jézust legjobb barátomnak és Megváltómnak, de a tinédzser éveimben valahogy a háttérbe szorult. Ez a korai húszas éveimben változott meg, amikor valaki megajándékozott egy Jézushoz vezető út könyvvel. Egy hét alatt kiolvastam a könyvecskét, és ez megváltoztatta az életemet. Ezt a megújult kapcsolatot azóta is megtartottam Jézussal az által, hogy gyakorlatilag minden nap időt töltök a jelenlétében, elsősorban a Biblia olvasásával, aztán egy néhány oldalt olvasok Isten hírnökétől, Ellen White írásaiból. 

Az első és második fejezet arra emlékeztet, hogy Isten vágyik arra, hogy megmutassa gyermekei iránti gondoskodó szeretetét a Biblia által, de a természet szépségei által is. Minden sárga tulipán, minden bolyhos fehér felhő, még a házi kedvenceink bohóckodásai is, mind a mi örömünkre teremttettek és azért, hogy gondolatainkat Istenre irányítsák.

Alázatossá tesz bennünket, ha Isten szeretetére gondolunk. Ha Isten valódi jellemét tanulmányozzuk, és folyamatosan a keresztre tekintünk, Isten kegyelmét, gyöngédségét és megbocsátó szeretetét látjuk, ami arra késztet bennünket, hogy kiterjesszük ezt a kegyelmet másokra is. Amikor érezzük, hogy új szívre van szükségünk, és segítségért kiáltunk, hogy erőt kapjunk a változásra, Jákobhoz hasonlóan meg fogjuk hallani a remény és bátorítás üzenetét.

Emlékezzünk ma Isten kegyelmére és lépjünk igazi közösségre Vele, Aki úgy szeret bennünket, mint senki más. Így barátai lehetünk a mennyei angyaloknak és otthon érezhetjük magunkat az Atyával és a Fiúval most és mindörökké.

Cindy Tutsch, DMin

Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója

Amerikai Egyesült Államok

2. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 3-5. fejezeteihez (Július 19-25)

Az 1970-es években részt vettem egy közvélemény kutatásban az USA Connecticut államában, ahol Mark Finley tervezett evangélizációs sorozatot tartani. Azt akartuk megtudni, hogy az ajánlott témák közül melyik lenne a leghasznosabb és melyikre lenne a legnagyobb igény. Meglepetésemre majdnem mindenki azt a témát választotta, hogy Mit kezdjek a bűntudatommal.

Ma is sokan kérdezik, hogy Hogyan lehet békességem? Hogyan szabadulhatok meg a bűntudattól? Péter az Apostolok cselekedetei 2:38-ban válaszol ezekre az örök kérdésekre: "Térjetek meg ... mindnyájan." Az Isten által elfogadott megtérés magába foglalja a mély bűnbánatot azért, hogy szívfájdalmat okoztunk Megváltónknak. Ézsau, Júdás és a fáraó csak a további szenvedésektől és veszteségektől akartak megszabadulni. Amiatt bánkódtak, hogy a bűnnek ilyen rossz következményei lettek, de nem magáért a bűnért bánkódtak.

Az igazi bűnbánat Isten ajándéka. Ahogy Dávid is tette az 51. zsoltárban, nekünk is kérnünk kell Istent, hogy az igaz lelket újítsa meg bennünk, hogy adjon nekünk olyan szívet, amely tisztaságra és igazságra vágyik. Ez a fajta bűnbánat kívül esik saját erőnkön. Csak Jézus segíthet abban, hogy igazi bánatot érezzünk bűneink felett, és Ő arra vár, hogy jöjjünk hozzá úgy, ahogy vagyunk. Csak Krisztus áldozata által nyerhetünk üdvösséget

Jézus kész megszabadítani bennünket a bűntől és a bűntudattól, de nem kényszerít bennünket. Ő nem rángat be rúgkapáló és üvöltöző embereket országába. Minden szándékos bűn, minden elfordulás az Ő kegyelmétől, megkeményíti a szívünket. Ha nem vágyunk szabadulásra, ha nem fogadjuk el csodálatos kegyelmét, mit tehet akkor értünk?

Időnként a Sátán vádolóként közelít meg bennünket. De, amikor jön és azt mondja nekünk, hogy túlságosan bűnösök vagyunk ahhoz, hogy megváltásban részesüljünk, tekintsünk Megváltónkra és beszéljünk bátorságosan az Ő hatalmáról és jóságáról. Ha Jézusra tekintünk, segítséget kapunk. Megvallhatjuk bűneinket, és hihetünk abban, hogy Jézus érdeméért nem fogunk meghalni, hanem élni fogunk (Ez 33:15).

Földi életünk rövid és bizonytalan. Ne késlekedjünk engedni Isten Szentlelke hangjának! Segíteni tud nekünk, hogy szeressük Őt és egymást is.

Cindy Tutsch, DMin

Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója

Amerikai Egyesült Államok