Jézushoz vezető út - 1. fejezet 2. nap
Isten Fia a mennyből
jött, hogy nekünk az Atyát kijelentse. "Az Istent soha senki nem látta; az
egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt" (Jn 1:18).
"Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a
Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni" (Mt 11:27). Mikor egyik
tanítványa kérte Őt: "Uram, mutasd meg nékünk az Atyát" (Jn 14:8) -
Jézus így felelt: "Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg
engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd
meg nékünk az Atyát?"(Jn 14:9).
Földi küldetését Jézus
így vázolta: Az Úr "felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot
hirdessem..., hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek
megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat" (Lk 4:18). Ez volt
az Ő munkája. Ide s tova járt, jót tett és meggyógyította mindazokat, kik a
gonosz hatalmába kerültek. Egész falvak és városok voltak, melyekben többé nem
volt hallható a betegek sóhaja és panasza, mert rajtuk áthaladva, minden
beteget meggyógyított. Művei bizonyságot tettek isteni küldetéséről. Szeretet,
irgalmasság és mélységes részvét nyilatkozott meg életének minden egyes cselekedetében.
Szíve a könyörület bensőséges érzelmével kereste az embereket. Emberi
természetet vett magára, hogy annál inkább megérthesse és megközelíthesse a mi
szükségleteinket. A legszerényebb és legmegvetettebb emberek sem féltek hozzá
közeledni. Még a kisgyermekek is vonzódtak hozzá. Szívesen ültek lábaihoz és
térdeire; örömmel néztek kifejezésteljes arcába, mely sugárzott a szeretettől.
Jézus az igazság
egyetlen szavát sem hallgatta el, de azért mindig szeretettel beszélt. A néppel
való mindennapi kapcsolata közben állandóan tapintatos, figyelmes, gondos és
szeretetteljes volt. Sohasem volt udvariatlan vagy barátságtalan, sohasem
ejtett ki ok nélkül kemény szót, és senki örömét nem rontotta el hiába.
Megmondta az igazságot, de mindig szeretetteljesen. Sohasem ítélt el emberi
gyengeségeket, de a legkeményebben megrótta és elítélte a képmutatást, a
hitetlenséget és igazságtalanságot; de ezt is könnyes szemekkel és fájdalmas
hangon tette. Sírt Jeruzsálem felett, ama város felett, melyet oly nagyon szeretett,
de amely mégis vonakodott elfogadni Őt, aki az út, az igazság és az élet. Bár
Jeruzsálem lakói elvetették Őt, az Üdvözítőt, mégis könyörülő szeretettel
tekintett reájuk. Élete az önmegtagadás és a mások iránti gondos, aggódó
szeretet élete volt. Szemében minden lélek becses volt. Miközben isteni
fenségét és méltóságát állandóan megőrizte, mégis mindig a leggyengédebb
szeretettel hajolt le Isten családjának minden egyes tagjához. Minden emberben
veszendő lelket látott, kinek megmentését küldetésének tekintette.
Ez a Megváltó jelleme,
amiként életében is megnyilatkozott. Ez az Isten jelleme is. Az Atya szívéből
fakadnak az isteni irgalmasság folyamai, amelyek Krisztusban nyilatkoznak meg
és szétáradnak az egész emberiségre. Jézus, az irgalmas, szeretetteljes
Üdvözítő volt a testben megjelent Isten (1Tim 3:16).
Felolvasás Mózes 1. könyve 2. fejezetéhez
1 Mózes 2 bevezet három
lényeges elvet, a Szombatot, a házasságot és a választást. Kezdjük a három
közül az utolsóval. A választás képessége emberlétünk lényege. Isten nem
gépesített robotokat teremtett, akik azért szolgálják Őt, mert így programozta
be őket egy mennyei komputeren.
A jó és gonosz tudásának
fája azzal a céllal került az Éden kertjébe, hogy lehetőséget biztosítson a
szabad akarat kifejezésére. Isten akarata kezdettől fogva az volt, hogy
jellemét megértve, szeretetét és gondoskodását ismerve, gyermekei örömmel
szolgálják Őt. Isten nem rendelte el előre ősszüleink bukását, hanem
szabadságot adott nekik arra, hogy a jó és a rossz között választhassanak. Mi
ugyanezt a szabadságot kaptuk.
A szombat minden héten
visszavezet bennünket a gyökereinkhez. Szerető Teremtőnkre emlékeztet, aki arra
teremtett bennünket, hogy örüljünk az élet teljességének. Ahogy a szombat Istennel
való kapcsolatunk horgonyaként működik, ugyanígy a házasság is megszilárdítja
egy férfi és egy nő kapcsolatát. A szombat és a házasság iker intézmények. Az
ördög Édentől kezdve veszettül támadja
mindkettőt. A szombat hetenkénti hűséges megtartása hitünk erős alapja. Az
Istennel való kapcsolatunk biztos támasza. A szerető otthon és a sziklaszilárd
keresztény házasság Isten szeretetét mutatja be a családban és hatáskörünkben
egyaránt. Hogyan erősítette a szombat és a házasság az Istennel való kapcsolatodat?
Oszd meg velünk!
Mark Finley
Olvasmány a Jézushoz vezető út 1. és 2. fejezetéhez (ez a felolvasás egy hétig nem változik)
Még gyermekként
elfogadtam Jézust legjobb barátomnak és Megváltómnak, de a tinédzser éveimben valahogy
a háttérbe szorult. Ez a korai húszas éveimben változott meg, amikor valaki
megajándékozott egy Jézushoz vezető út
könyvvel. Egy hét alatt kiolvastam a könyvecskét, és ez megváltoztatta az
életemet. Ezt a megújult kapcsolatot azóta is megtartottam Jézussal az által,
hogy gyakorlatilag minden nap időt töltök a jelenlétében, elsősorban a Biblia
olvasásával, aztán egy néhány oldalt olvasok Isten hírnökétől, Ellen White
írásaiból.
Az első és második
fejezet arra emlékeztet, hogy Isten vágyik arra, hogy megmutassa gyermekei
iránti gondoskodó szeretetét a Biblia által, de a természet szépségei által is.
Minden sárga tulipán, minden bolyhos fehér felhő, még a házi kedvenceink
bohóckodásai is, mind a mi örömünkre teremttettek és azért, hogy gondolatainkat
Istenre irányítsák.
Alázatossá tesz
bennünket, ha Isten szeretetére gondolunk. Ha Isten valódi jellemét
tanulmányozzuk, és folyamatosan a keresztre tekintünk, Isten kegyelmét,
gyöngédségét és megbocsátó szeretetét látjuk, ami arra késztet bennünket, hogy
kiterjesszük ezt a kegyelmet másokra is. Amikor érezzük, hogy új szívre van
szükségünk, és segítségért kiáltunk, hogy erőt kapjunk a változásra, Jákobhoz
hasonlóan meg fogjuk hallani a remény és bátorítás üzenetét.
Emlékezzünk ma Isten
kegyelmére és lépjünk igazi közösségre Vele, Aki úgy szeret bennünket, mint
senki más. Így barátai lehetünk a mennyei angyaloknak és otthon érezhetjük
magunkat az Atyával és a Fiúval most és mindörökké.
Cindy Tutsch, DMin
Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója
Amerikai Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése