A Facebookon is követhető:
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - Jézushoz vezető út 7. fejezet 18.
nap
A tanítványság próbaköve
"Azért, ha
valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett
minden"(2Kor 5:17).
Előfordulhat, hogy az
ember nem emlékszik pontosan megtérésének helyére és idejére, és a vele
összefüggésben lévő körülményekre, de ez a tény még nem igazolja, hogy az
illető megtéretlen. Krisztus így szólt Nikodémushoz: "A szél fú, ahová
akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van
mindenki, aki Lélektől született"(Jn 3:8). Bár a szél láthatatlan, hatása
mégis látható és érezhető; ilyen a Szentléleknek az emberi szívre gyakorolt
hatása is. Noha az emberi szem nem láthatja ezt az újjáteremtő erőt, mégis új
lénnyé teremt bennünket: Istennek képmására.
A Szentlélek munkája
csendes és észrevétlen, de eredményei mégis nyilvánvalóak. Ha szívünk Isten
Lelke által megújult, életünk bizonyságot tesz erről a tényről. Bár önmagunk
nem változtathatjuk meg szívünket, nem állíthatjuk vissza az Istennel való
összhangot, s bár jó cselekedeteinkre nem építhetünk és bennük nem bízhatunk,
életünk mégis kinyilvánítja, hogy Isten kegyelme bennünk lakozik. Változás áll
be életünkben és szokásainkban. Tisztán, határozottan látható a különbség a
között, amik voltunk és amik újjászületésünk óta vagyunk. A jellem nem az
alkalomadtán való jó vagy rossz cselekedetekben nyilvánul meg, hanem a
mindennapi megszokott szavakban és cselekedetekben.
Igaz, hogy Krisztus
újjáteremtő ereje nélkül is élhetünk külsőleg kifogástalan életet. A
befolyásra, tekintélyre való törekvés, a vágy arra, hogy mások megbecsüljenek,
arra bírhat bennünket, hogy kifogástalan életmódot folytassunk; önbecsülésünk
is visszatarthat a bűn látszatától is. Az önző szív is cselekedhet jót.
Miképpen állapítsuk meg tehát, hogy kinek az oldalán állunk?
Kié a szívünk? Kivel
foglalkoznak gondolataink? Kiről és miről beszélünk legszívesebben? Kié leghőbb
érzelmünk és legjobb erőnk? Ha Krisztuséi vagyunk, gondolataink feléje
irányulnak. Övé legédesebb érzelmünk. Akkor mindenünket - amik vagyunk és
amivel bírunk - neki szenteljük. Kívánunk hozzá hasonlítani, óhajtjuk Lelkének
leheletét; vágyunk akaratát teljesíteni és neki tetsző életet élni.
Akik a Krisztus
Jézusban új teremtmények, a Lélek gyümölcseit termik: a szeretetet, az örömet,
a békességet, a türelmet, a barátságot, a jóságot, a hitet, a nyájasságot és a
mértékletességet. Nem találnak többé örömet a régi élvezetekben, hanem az Isten
Fiában való hit által nyomdokait követik, az Ő jellemét tükrözik vissza és
"megtisztítják magukat, amint hogy Ő is tiszta". Amit régente
gyűlöltek, azt most szeretik; s amit régebben szerettek, azt most gyűlölik.
Akik azelőtt büszkék és akaratosak voltak, most nyájasak és alázatosak; akik
azelőtt a hiúság és az önérzet rabjai voltak, most szerények és komolyak
lesznek. Az iszákos mértékletes és józan, a szemérmetlen pedig erényes lesz. A
világ hiú szokásait elhagyják. Az igaz keresztény nem a "külső díszt"
keresi, hanem a "szívnek elrejtett emberé"-t, "a szelíd és
csendes lélek romolhatatlanságával" (1Pt 3:3-4).
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 18. fejezete
Isten
személyesen megjelent Ábrahámnak és Sárának. Mi indította Őt erre? Vajon kész
lenne megjelenni neked és nekem is? Elsősorban azért jött, hogy személyesen
jelentse be, hogy Sárának fia fog születni. „Hol
van Sára, a feleséged?” – kérdezte Ábrahámot Isten (9. vers) – ezzel is
jelezve azt, hogy névről ismeri őt, és azért jött, hogy egy üzenetet adjon át
neki. Sára sátrának ajtajában hallgatózott, megtartva a távolságot, ahogy a
korabeli szokás diktálta. Azonban megkapta az üzenetet és nevetve jegyezte meg:
„Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az
én uram is öreg” (12. vers)! Az Úr megkérdezte Ábrahámot: „… miért nevetett Sára...? Avagy az Úrnak
lehetetlen-é valami?" (13-14 vers). Sára ezt is hallotta és mivel
félt, letagadta, hogy nevetett. Az Úr ellene kellett, hogy mondjon: „Nem úgy van, mert bizony nevettél” (15.
vers). Milyen kínos helyzet! Hogyan gondolhatta, hogy az a valaki, Aki tudta a
nevét és jövőjét, nem tudja az igazságot gondolatairól és tetteiről? Mi is úgy
véljük, hogy Isten nem ismeri a gondolatainkat? Ha igen, akkor meglepetésben
lesz részünk.
Isten
annak is tudatában volt, hogy mi történik lent a Jordán völgyében, ahová Lót és
családja költözött. Lejött, hogy személyesen vegye kezébe az ügyet. Sodomából
és Gomorából kiáltás szállt fel Istenhez a súlyos bűnök és igazságtalanságok
miatt, amelyek ott történtek. Isten tudta, hogy Ábrahám imádkozik
családtagjaiért, akik most Sodomában laknak, és lejött Ábrahámhoz, hogy
megossza vele, amit tenni akar (17. vers). Elmagyarázta, hogy fontos volt
Ábramámmal tudatni a dolgokat, mert azt akarta, hogy kapcsolatot alakítson ki
vele; hogy megparancsolja az ő háza népének, hogy megtartsák az Úr parancsait;
hogy igazán és igazságosan cselekedjenek (19. vers). Isten meg akarta mutatni
neki az Ő igazságát és igazságosságát, és ez egy elsődleges tanulópélda lett
volna. Ahogyan Ábrahám közbenjárt Istennél, arról tett bizonyságot, hogy ismeri
Isten igazságát és igazságosságát, hiszen ezt mondta: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az
igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled!
Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?" (25. vers).
Ábrahám ismerte Isten irgalmát és igazságát. Vajon mi ismerjük-e?
Edwin
Reynolds
3. heti olvasmány a Jézushoz vezető út
6. és 7. fejezetéhez (július 26- augusztus 1.
Az egyik kedvenc énekem, amit áhítatokhoz
szoktam énekelni, arról szól, hogy többet szeretnék megtudni Istenről, és ez az
ének kifejezi szívem legbelsőbb érzését. Valóban ez a szívem vágya, hogy
egységre jussak Istennel, és mélyebb közösséget tapasztaljak meg Vele.
A hatodik fejezet szívünkhöz szól, amely arra
vágyik, hogy jobban megismerje Istent, elmerüljön abban a békességben, amelyet
csak Isten adhat, és megtapasztalja a megbocsátást. Mit kell tennünk ahhoz,
hogy egységre jussunk Istennel és hogy olyanok legyünk, mint Ő?
Tegyük fel, hogy megvallottad bűneidet, és
úgy döntöttél, hogy életedben már nincs helye azoknak. Eldöntötted, hogy átadod
magad Istennek. És most hozzá mész és megkéred, hogy mossa le bűneidet. Kéred,
hogy adjon neked új szívet és új elmét. És aztán elhiszed, hogy Ő meg is teszi
ezt - mert megígérte.
Ez a fejezet újra és újra arra a gyönyörű
igazságra emlékeztet, hogy Isten azt akarja, hogy higgyünk az Ő ígéreteiben,
hogy megbocsátja bűneinket, hogy ezek az ígéretek valóságosak, igazak és a
mieink. Nem kell arra várnunk, hogy érezzük, hogy megváltásban részesültünk.
Mondd ezt magadnak: "Hiszem. Ez így van, de nem azért, mert így érzem,
hanem azért, mert Isten megígérte" (Mk 11:24). Te gyermekként
beleszülettél Isten családjába, és Ő úgy szeret téged, mint tulajdon Fiát.
A hetedik fejezetben egy kis kérdőívet
találunk, amely segít megtudnunk azt, hogy rendben van-e a kapcsolatunk Istennel:
Kié a szívünk? Kiről gondolkodunk? Kiről szeretünk beszélni? Kié legforróbb
szeretetünk és legjobb szolgálatunk? Ha valóban Krisztusé vagyunk, gyakran
gondolunk Rá. Ő a tárgya legszebb gondolatainknak. A lábai elé tettünk mindent,
amink van és amik vagyunk. Olyanok akarunk lenni, mint Ő, és rendelkezni
akarunk az Ő Lelkével. Vágyunk arra, hogy kövessük az Ő nyomdokát, és arra,
hogy tetsszünk Neki mindenben.
És még így is hit által és egyedül csak hit
által részesülünk Krisztus kegyelmében. A kegyelem teszi lehetővé azt, hogy
engedelmeskedjünk törvényének. Noha az engedelmesség lényeges ahhoz, hogy egyek
legyünk Istennel, ennek egy szeretetből fakadó szolgálatnak kell lennie, a
kegyelemre adott válasznak, és nem olyan eszköznek, amely által kiérdemeljük
saját üdvösségünket.
Eleshetünk, de Isten nem fordul el tőlünk és
nem hagy el bennünket. Halleluja! Micsoda Istenünk van!
Cindy Tutsch, DMin
Ellen White Intézet
nyugalmazott társigazgatója
Amerikai Egyesült
Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése