2015. július 27., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 27, hétfő - 1 Mózes 16

A 3. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 6. és 7. fejezeteihez a mai olvasmányok végén található

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 6. fejezet 16. nap

Ne várj addig, amíg érezni fogod, hogy meggyógyultál, hanem mondd: "Hiszem, hogy így van, nem azért, mert érzem, hanem mert Isten megígérte."

Jézus szavai így hangzanak: "Amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek"(Mk 11:24). Csak egyetlen feltétele van ezen ígéretnek: Hogy Isten akarata szerint kérjük. Mivel pedig Isten akarata az, hogy bűneinkből megtisztítson, hogy az Ő gyermekeivé tegyen, és hogy képessé tegyen szent életet élni, így tehát kérhetjük ezen áldásokat, és hihetjük, hogy el is nyerjük; sőt már meg is köszönhetjük Istennek azokat. Kiváltságunk, hogy Jézus elé lépjünk és bűneinktől megtisztuljunk, hogy szégyen és lelkiismeretfurdalás nélkül megállhassunk a törvény előtt. "Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint"(Róm 8:1).

Többé tehát nem vagytok a magatokéi, mert igen becses áron vétettetek meg. "Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren... a Krisztusén" (1Pt 1:18-19). Ezen egyszerű tény által, hogy Istenben hiszünk, a Szentlélek új életet szül szívünkben. Mint gyermekek, beleszületünk Isten családjába, és az Örökkévaló úgy szeret bennünket, ahogyan Fiát szereti.

Nos, ha Jézusnak adtátok át magatokat, ne vonuljatok vissza és ne távolodjatok el tőle, hanem mondjátok napról napra: "Én Krisztusé vagyok, teljesen neki adtam magamat." Kérjétek, hogy Lelkét adja néktek, és hogy kegyelmében megtartson benneteket! Valamint az Istenben való hit és néki való teljes odaadás által lehettek gyermekeivé, hasonlóképpen egész életeteknek bele kell olvadni az Ő életébe. Az apostol figyelmeztetése így szól: "Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok őbenne" (Kol 2:6).

Egyesek úgy vélekednek, hogy előbb bizonyos próbaidőt kell kiállniuk, melyben bizonyságát adják annak, hogy teljesen megváltoznak, s csak azután kérhetik az áldásokat, holott most azonnal igényelhetik azokat. Krisztus kegyelmére és Lelkére van szükségünk, hogy gyengeségünkben segíthessen, különben nem tudunk ellenállni a bűnöknek. Oly bűnös, tehetetlen és alárendelt állapotban, amilyenben éppen most vagyunk, jöjjünk Jézushoz. Mint tehetetlen, bűnös emberek jelenhetünk meg előtte, és bűnbánóan lábaihoz borulhatunk. Szeretetének karjaival átölel, sebeinket bekötözi és minden tisztátalanságunktól megtisztít, mert ebben gyönyörködik.

Jézus mindenkinek személyesen, egyénileg megbocsát; éppen ebben kételkednek sokan. Ezek Istent nem fogják szavánál. A legfelségesebb kiváltsága mindazoknak, akik a szükséges feltételeket teljesítik, hogy bűneik bocsánatának teljes tudatában legyenek. Ne kételkedj abban, hogy Isten ezen ígéreteibe téged is belefoglalt! Ez minden őszinte bűnbánóra vonatkozik. Krisztusban erőt és kegyelmet nyerhetünk, melyet Isten szolgálattévő angyalai minden egyes hívő léleknek készek vinni! Senki sem olyan bűnös, hogy Jézusban, ki érte meghalt, ne nyerhetne erőt, tisztaságot és megszentelődést. El akarja rólunk távolítani a bűnöktől beszennyezett ruhát, és az igazság fehér ruháit adja nékünk. Nem kívánhatja a bűnösök halálát, hanem hogy megtérjenek és éljenek.


Sára nyilvánvalóan még nem gondolta úgy, hogy Ábrám túl öreg ahhoz, hogy gyermeket nemzzen, amikor azt javasolta neki, hogy az ő egyiptomi szolgálóleánya, Hágár segítségével teljesítse be Isten szövetségi ígéretét. Mégis mit gondolt? Mit gondolt Ábrám? Hol lépett be Hágár a képbe? (ld. 1Móz 12:14-16). Ez a hitről tesz tanúbizonyságot? Figyeljük meg, hogyan kezdik el egymást hibáztatni! Figyeljük meg, hogyan változnak meg a viszonyok a családon belül! Mi történik, mikor eltávolodunk Isten tervétől, és a saját elgondolásunk alapján kezdünk el cselekedni? Visszafordítható helyzet ez? Milyen messzire hatnak e döntés eredményei? Érezzük a következményeket ma is? Tanulhatunk valamit ebből a történetből?

Hágár nem kérte, hogy ebbe a helyzetbe kerüljön. Egy egyiptomi szolga volt, aki azt tette, amit elvártak tőle, de később átlépte szerepének határait, megvetette úrnőjét, aminek viszont következményei lettek rá nézve. Mit tudott meg Ábrámtól és Sárától az ő Istenükről? Pozitív hatású bizonyságtevés volt ez? Mit mutatott meg neki Isten önmagáról? Mit tudott meg Istentől a saját felelősségéről? Milyen ígéretet tett neki Isten a fiára vonatkozóan – születésének kellemetlen körülményei ellenére? Hogyan teljesedett be ez az ígéret? Változtatott ez valamit is Isten Ábrámnak tett eredeti ígéretén? Ábrám még mindig részese volt Isten szövetségének?

Edwin Reynolds


3. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 6. és 7. fejezetéhez (július 26- augusztus 1.

Az egyik kedvenc énekem, amit áhítatokhoz szoktam énekelni, arról szól, hogy többet szeretnék megtudni Istenről, és ez az ének kifejezi szívem legbelsőbb érzését. Valóban ez a szívem vágya, hogy egységre jussak Istennel, és mélyebb közösséget tapasztaljak meg Vele.

A hatodik fejezet szívünkhöz szól, amely arra vágyik, hogy jobban megismerje Istent, elmerüljön abban a békességben, amelyet csak Isten adhat, és megtapasztalja a megbocsátást. Mit kell tennünk ahhoz, hogy egységre jussunk Istennel és hogy olyanok legyünk, mint Ő?

Tegyük fel, hogy megvallottad bűneidet, és úgy döntöttél, hogy életedben már nincs helye azoknak. Eldöntötted, hogy átadod magad Istennek. És most hozzá mész és megkéred, hogy mossa le bűneidet. Kéred, hogy adjon neked új szívet és új elmét. És aztán elhiszed, hogy Ő meg is teszi ezt - mert megígérte.

Ez a fejezet újra és újra arra a gyönyörű igazságra emlékeztet, hogy Isten azt akarja, hogy higgyünk az Ő ígéreteiben, hogy megbocsátja bűneinket, hogy ezek az ígéretek valóságosak, igazak és a mieink. Nem kell arra várnunk, hogy érezzük, hogy megváltásban részesültünk. Mondd ezt magadnak: "Hiszem. Ez így van, de nem azért, mert így érzem, hanem azért, mert Isten megígérte" (Mk 11:24). Te gyermekként beleszülettél Isten családjába, és Ő úgy szeret téged, mint tulajdon Fiát.

A hetedik fejezetben egy kis kérdőívet találunk, amely segít megtudnunk azt, hogy rendben van-e a kapcsolatunk Istennel: Kié a szívünk? Kiről gondolkodunk? Kiről szeretünk beszélni? Kié legforróbb szeretetünk és legjobb szolgálatunk? Ha valóban Krisztusé vagyunk, gyakran gondolunk Rá. Ő a tárgya legszebb gondolatainknak. A lábai elé tettünk mindent, amink van és amik vagyunk. Olyanok akarunk lenni, mint Ő, és rendelkezni akarunk az Ő Lelkével. Vágyunk arra, hogy kövessük az Ő nyomdokát, és arra, hogy tetsszünk Neki mindenben.

És még így is hit által és egyedül csak hit által részesülünk Krisztus kegyelmében. A kegyelem teszi lehetővé azt, hogy engedelmeskedjünk törvényének. Noha az engedelmesség lényeges ahhoz, hogy egyek legyünk Istennel, ennek egy szeretetből fakadó szolgálatnak kell lennie, a kegyelemre adott válasznak, és nem olyan eszköznek, amely által kiérdemeljük saját üdvösségünket.

Eleshetünk, de Isten nem fordul el tőlünk és nem hagy el bennünket. Halleluja! Micsoda Istenünk van!

Cindy Tutsch, DMin
Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója
Amerikai Egyesült Államok


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése