Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - Jézushoz vezető út 6. fejezet 17.
nap
Isten nem úgy bánik
velünk, mint mi halandók bánunk egymással. Az Ő gondolatai az irgalom, a
szeretet és a kegyelem gondolatai. Így szól:"Hagyja el a gonosz az ő útát,
és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi
Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban"(Ésa 55:7). "Eltöröltem
álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj énhozzám, mert
megváltottalak"(Ésa 44:22).
"Mert nem
gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és
éljetek!"(Ez 18:32). Sátán mindig készen áll arra, hogy megfosszon
bennünket a remény és a világosság utolsó sugaraitól is, de ezt ne engedd meg
néki. Ne hallgass a kísértőre, hanem kiáltsd feléje: Jézus meghalt értem, hogy
éljek! Szeret engem és nem akarja, hogy elvesszek. Mennyei Atyám irgalmas; s
bár szeretetével visszaéltem, áldását eltékozoltam, mégis hozzámegyek, és ezt
mondom neki: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok
immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te
béreseid közül egy!" (Lk 15:18-19). A példázat megmutatja nekünk a
visszatérő tékozló fiú fogadtatását is: "Mikor pedig még távol volt,
meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék,
és megcsókolgatá őt" (Lk 15:20).
Ez a rendkívül
megható példázat megközelítőleg sem fejezi ki mennyei Atyánk végtelen
irgalmasságát. Az Úr kijelenti prófétája által:"...mert örökkévaló
szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én
irgalmasságomat"(Jer 31:3). Mialatt a bűnös még távol van az atyai háztól,
miközben még a bűnök országában pazarolja el javait, az atyai szív már feltárul
előtte. Az Istenhez való visszatérés minden ébredező vágya: a Szentlélek
gyengéd, figyelmeztető szava, amely az elveszett vándort az Atya szerető
szívéhez vonja.
Vajon
kételkedhetünk-e még, a Biblia becses ígéretei ellenére is? Hihetjük-e azt,
hogy Isten megakadályozza a megtérő és bűneiket elhagyni akaró szegény
bűnösöket, hogy bűnbánóan lábaihoz boruljanak? Félre az ilyen gondolatokkal!
Semmi sem károsabb lelkünkre nézve, mintha a mennyei Atyánkról ilyen fogalmaink
vannak. Igaz ugyan, hogy gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst, és önmagát adta
Krisztusban, hogy mindnyájan, akik akarunk, megmeneküljünk és az örök dicsőség
részeseivé lehessünk. Vajon szólhatott volna-e hozzánk meggyőzőbben és
szívélyesebben, mint a következő szavakkal: "Elfeledkezhetik-e az anya a
gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én
terólad el nem feledkezem"(Ésa 49:15).
Óh te kételkedő, te
csüggedő, tekints Őreá! Jézus él, és közbenjár érted. Köszönd meg Istennek,
amiért Fiát ajándékozta néked, és kérd, hogy ne hiába halt légyen meg érted! Ma
is szól hozzád a Szentlélek, és meghív téged. Jöjj Jézushoz teljes szíveddel, s
akkor áldásait is tapasztalni fogod.
Az ígéretek
olvasásánál figyeld meg, hogy azokból kimondhatatlan szeretet és irgalom árad
ki. Az atyai szív leírhatatlan szeretettel hajolt le a bűnösökhöz. "Akiben
van a mi váltságunk az ő vére által, a bűnöknek bocsánata az ő kegyelmének
gazdagsága szerint" (Ef 1:7). Csak hidd erősen, hogy Isten megsegít, és
isteni képmását ismét visszaállítja benned! Ha közeledsz hozzá, ha bevallod
néki bűneidet, ha azokat megbánod és elhagyod, akkor Ő is közeledik hozzád
isteni szeretetével és bocsánatával.
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 17. fejezete
Sokan
gondolkodtak már azon, hogy a körülmetélkedés miért játszott olyan fontos
szerepet, mint a szövetség jele (lásd a 14. verset és 2Móz 4:24-26-ot, ahol
arról olvashatsz, milyen komolyan vette Isten ezt a jelet). Egyéb tények
mellett fontosnak tűnik az is, hogy Isten Ábrahámtól és leszármazottaitól
kérte, hogy önkéntesen fogadjanak el egy vágást a testükön, valami olyasmit,
amit Ő is elfogad értük, mint annak jelét, hogy mennyire gondolják komolyan az
Istennel való szövetséget. A comb (ágyék) területe nagyon intim terület, aminek
eltakarása normál körülmények között általános elvárás (Ésa 47:2-3). Egy olyan
rész, aminek érintését kizárólag olyan valakinek engedjük meg, aki iránt
mélységes bizalommal vagyunk. Azt a területet jelképezi, ahol ünnepélyes
fogadalmakat és szövetségeket kötöttek az által, hogy valaki odahelyezte a
kezét és megesküdött (1Móz 24:2-3,9; 47:29-31).
A
szövetség megerősítése szempontjából, mit sugall Istennek az a tette, hogy
Ábrám és Szárai nevét megváltoztatta (17:5,15)? Figyeljük meg, hogy a
szövetséget Isten nemcsak Ábrahámmal és Izsákkal köti meg (2-7, 19, 21), hanem
Sárával és Ábrahám leszármazottaival is, beleértve Ismáelt is (7-8, 16, 20).
Figyeljük meg azt is, hogy nemcsak Sára nevetett Isten ígéretén, hogy gyermeket
ad az idős házaspárnak (17. vers). Ábrahám még mindig arra unszolta Istent,
hogy fogadja el cselekedetei gyümölcsét a megígért fiú helyett (18. v). És mi a
helyzet velünk, amikor Ábrahámhoz hasonlóan gyakran mi is saját erőfeszítéseink
gyümölcseit választjuk inkább, mint azt, amit Isten ad ingyen ajándékként?
Edwin Reynolds
3. heti olvasmány a Jézushoz vezető út
6. és 7. fejezetéhez (július 26- augusztus 1.
Az egyik kedvenc énekem, amit áhítatokhoz
szoktam énekelni, arról szól, hogy többet szeretnék megtudni Istenről, és ez az
ének kifejezi szívem legbelsőbb érzését. Valóban ez a szívem vágya, hogy
egységre jussak Istennel, és mélyebb közösséget tapasztaljak meg Vele.
A hatodik fejezet szívünkhöz szól, amely arra
vágyik, hogy jobban megismerje Istent, elmerüljön abban a békességben, amelyet
csak Isten adhat, és megtapasztalja a megbocsátást. Mit kell tennünk ahhoz,
hogy egységre jussunk Istennel és hogy olyanok legyünk, mint Ő?
Tegyük fel, hogy megvallottad bűneidet, és
úgy döntöttél, hogy életedben már nincs helye azoknak. Eldöntötted, hogy átadod
magad Istennek. És most hozzá mész és megkéred, hogy mossa le bűneidet. Kéred,
hogy adjon neked új szívet és új elmét. És aztán elhiszed, hogy Ő meg is teszi
ezt - mert megígérte.
Ez a fejezet újra és újra arra a gyönyörű
igazságra emlékeztet, hogy Isten azt akarja, hogy higgyünk az Ő ígéreteiben,
hogy megbocsátja bűneinket, hogy ezek az ígéretek valóságosak, igazak és a
mieink. Nem kell arra várnunk, hogy érezzük, hogy megváltásban részesültünk.
Mondd ezt magadnak: "Hiszem. Ez így van, de nem azért, mert így érzem,
hanem azért, mert Isten megígérte" (Mk 11:24). Te gyermekként
beleszülettél Isten családjába, és Ő úgy szeret téged, mint tulajdon Fiát.
A hetedik fejezetben egy kis kérdőívet
találunk, amely segít megtudnunk azt, hogy rendben van-e a kapcsolatunk
Istennel: Kié a szívünk? Kiről gondolkodunk? Kiről szeretünk beszélni? Kié
legforróbb szeretetünk és legjobb szolgálatunk? Ha valóban Krisztusé vagyunk,
gyakran gondolunk Rá. Ő a tárgya legszebb gondolatainknak. A lábai elé tettünk
mindent, amink van és amik vagyunk. Olyanok akarunk lenni, mint Ő, és
rendelkezni akarunk az Ő Lelkével. Vágyunk arra, hogy kövessük az Ő nyomdokát,
és arra, hogy tetsszünk Neki mindenben.
És még így is hit által és egyedül csak hit
által részesülünk Krisztus kegyelmében. A kegyelem teszi lehetővé azt, hogy
engedelmeskedjünk törvényének. Noha az engedelmesség lényeges ahhoz, hogy egyek
legyünk Istennel, ennek egy szeretetből fakadó szolgálatnak kell lennie, a
kegyelemre adott válasznak, és nem olyan eszköznek, amely által kiérdemeljük
saját üdvösségünket.
Eleshetünk, de Isten nem fordul el tőlünk és
nem hagy el bennünket. Halleluja! Micsoda Istenünk van!
Cindy Tutsch, DMin
Ellen White Intézet
nyugalmazott társigazgatója
Amerikai Egyesült
Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése