2015. szeptember 14., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 14, HÉTFŐ - 2 Mózes 15

Figyelem!!! A végén új heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 6-7. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 6. fejezet 65. nap

Minden, ami az ember létfenntartását szolgálja, az Isten és az ember együttműködéséről tanúskodik. Nincs aratás, ha az emberi kéz nem végzi el a maga részét a mag elvetésével. De nem volna növekedés, ha Isten nem adna napfényt és záport; harmatot és felhőt. Ez vonatkozik minden életpályára, a tanulás és a tudomány minden ágára is. Ez érvényes a lelki dolgokra, a jellem formálására, és a hivő tevékenységének minden területére. A munkában megvan a mi részünk, de a menny együttműködésére is szükségünk van. Enélkül hiába igyekszünk.

Ne felejtsük el, hogy minden eredményünket, legyen az lelki vagy földi, Alkotónk együttműködésével érjük el! Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy Istentől függünk. Túl sok bizalmat helyezünk az emberbe. Túlságosan bízunk emberi ötletekben, és nagyon kevés a bizalmunk abban az erőben, amelyet Isten kínál. "Isten munkatársai vagyunk" ( 1 Kor 3 : 9). Összehasonlíthatatlanul kisebb az ember része; de ha Krisztussal egyesül, mindent megtehet azzal a mennyei erővel, amelyet Krisztus ad.
*
A magból fokozatosan kibontakozó növény szemléltető oktatást nyújt a gyermekneveléshez. Először terem a föld "füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban". E példázat elmondója teremtette a parányi magot. Ő adta életadó képességeit. Ő határozta meg a fejlődését szabályozó törvényeket is. A példázatban tanított igazságok Jézus életében élő valósággá lettek. Mind fizikai, mind lelki életében követte a növekedésnek a növény által szemléltetett mennyei szabályát. Ugyanezt kívánja minden fiataltól. A menny Fensége és a dicsőség Királya a betlehemi gyermek lett, és egy ideig anyai gondoskodásra szoruló tehetetlen csecsemőként élt. Engedelmes gyermek volt. Gyermeki bölcsességgel gondolkozott és cselekedett, nem pedig felnőtt férfiként. Tisztelte szüleit, szolgálatkészen teljesítve kívánságaikat, gyermeki erejéhez képest. De fejlődésének minden fokán tökéletes volt. A bűntelen élet egyszerű, természetes báját tükrözte. A Szentírás ezt mondja gyermekkoráról: "A kisgyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala Őrajta." És ifjúkoráról ezt olvassuk: "Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben" (Lk 2:40.52).
A szülők és pedagógusok feladatáról kapunk itt képet. Igyekezzünk az ifjúság hajlamait úgy formálni, hogy életük minden szakaszában életkorukhoz illő szépséget tükrözzenek; olyan természetesen, mint a növény a kertben!

A természetes és elfogulatlan gyermekek a legrokonszenvesebbek. Nem bölcs dolog túlságos figyelmet szentelni nekik, és ismételgetni előttük okos mondásaikat. Ne tápláljuk hiúságukat külsejük, szavaik és tetteik dicsérgetésével! Ne öltöztessük őket drága és feltűnő ruhákba, mert ezzel tápláljuk bennük a hiúságot, társaikban pedig irigységet keltünk!

A kicsinyeket gyermeki egyszerűséggel kell nevelni. Tanítsuk meg a gyermeket arra, hogy örüljön az apró, hasznos feladatoknak, és hogy elégedjen meg a korához illő kedvtelésekkel és élményekkel! A gyermekkort a példázatbeli fűszál szemlélteti. A fű is szép a maga nemében. Ne tegyük a gyermeket erővel koravénné! Amíg csak lehet, őrizze meg gyermeksége üdeségét és báját!

A kisgyermek is lehet hívő. Szerezhet korához illő tapasztalatokat. Isten csak ennyit vár el tőle. A gyermeknek is szüksége van lelki nevelésre. A szülők adjanak meg neki minden lehetőséget arra, hogy jellemében kialakíthassa Krisztus jellemének mását!.


Amikor Isten megszabadít, és kihoz bennünket a biztos halálból az életbe, az eredmény: ujjongó öröm. Az emberek nem tehettek mást, mint énekelni és örömteli zajt csapni, miután Isten csodálatos módon közbelépett. Itt találjuk a legkorábbi feljegyzett éneket a Bibliában, amely az után íródott, hogy Isten népe megszabadult a hatalmas  egyiptomi hadseregtől ott a Vörös-tengernél. Az éneknek három szakasza van. Mindegyik Isten dicsőítésével kezdődik, és azokkal a tettekkel végződik, amelyekért Istent dicsőség illeti. Az Úré a dicsőség, mert Ő a Szabadító. Nevében hatalom van, és ennek a hatalomnak köszönhetően a fáraó seregei már nem léteznek. Noha a gonosz erői összeesküdnek, hogy megsemmisítsenek, Isten jobb keze legyőzi az ellenséget, és biztonságba helyez bennünket. Az egyiptomi szövegekben gyakran fellelhető motívum, hogy a fáraó jobb keze legyőzi Egyiptom ellenségeit. Az Ige ellentétbe állítja ezt az Úr jobb kezével, amely „erő által dicsőül” és így „a tenger elborította őket”.

Isten szabadító tettének történelmi bizonyossága biztosít bennünket arról, hogy nem kell félnünk a jövőtől. Az utolsó szakasz a jövőbeni ellenségekre összpontosít, amelyekkel a honfoglaláskor szembetalálják magukat. „Hatalmas karodtól néma kővé válnak.” Amikor különböző élethelyzetekben találjuk magunkat, amikor úgy érezzük, hogy sarokba vagyunk szorítva, és nem tudjuk milyen irányba menjünk, bizonyosságot találhatunk Mózes énekében, amely Isten népének nagy történelmi eseményéről emlékezik meg. Azok az események, amelyek által Isten életünket alakította, biztosítanak arról, hogy  „bevisz és letelepít bennünket öröksége hegyén”,  ahol „az Úr uralkodik mind örökkön örökké”. Ennek a nagy reménységnek a beteljesedése lesz az az ének, amit azok énekelnek, akik Jézussal állnak a Mennyben a szabadítás végső napján, az üvegtenger partján (lásd: Jel 15:2-3).

Michael Hasel
Régészeti tanszék
Southern Adventist University

9. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 6-7. fejezeteihez (szeptember 6-12).

Egyedül Jézus tehette meg azt, hogy egy példázatot mond el, amelyben a kovász jelképe magyarázza Isten országát. Nemsokára látni fogjuk, hogy ez egy nagyszerű illusztráció.

A Biblia nem sokat foglalkozik a példázat magyarázatával, de White testvérnő elmagyarázza azt, hogy "Amiképpen a liszttel összekevert kovász belülről kifelé hat, Isten kegyelme is a szív megújításával alakítja át az ember életét. Csupán külső változás nem elég ahhoz, hogy Istennel összhangba jussunk. Sokan próbálnak megreformálódni egyik vagy másik rossz szokásuk elhagyásával, és remélik, hogy ily módon hívőkké lehetnek. Csakhogy nem a megfelelő helyen kezdik a reformot. Ezt a munkát a szívben kell kezdeni."

Ezek a szavak úgy mellbe vágtak mintha tonnás téglák lennének. Éveken keresztül saját erőmmel próbálkoztam szakítani rossz szokásaimmal, és kudarcot vallottam. Számtalan szemináriumon vettem részt különböző konferenciákon, amelyek arra tanítottak, hogy hogyan csiszoljam a külsőmet. De ez nem az evangélium üzenete. Ez e megközelítés rossz irányba megy. 

A kovász azért jó példa, mert a tésztában belülről kell dolgoznia azért, hogy hatékony legyen. Nem szórhatod a kovászt a sületlen kenyér tetejére, ha azt várod, hogy a kenyér megkeljen. Meg kell engednünk Jézusnak, hogy a szívünkben dolgozzon, és onnan kezelje a romboló szokásokat és a látható tetteket a Szentlélek által. A másik irány nem működik. Higgyetek nekem, kipróbáltam. És valószínűleg te is próbáltad már.

Ha életet megváltoztató eredményt akarsz látni, nem menj el figyelmetlenül e rövid példázat mellett.

Randy Ban
a Light Bearers adminisztrátora


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése