2015. szeptember 15., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 15, KEDD - 2 Mózes 16

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 6. fejezet 66. nap

Isten által felállított törvényszerűség, hogy a természetben az okozat tévedhetetlen biztonsággal követi az okot. Az aratás mutatja meg, milyen volt a vetés. A rest munkásra saját munkája mond ítéletet. Az aratás tanúskodik ellene. Így van ez a lelki dolgokban is. Minden munkás lelkiismeretessége munkájának eredményéből mérhető le. Az aratáskor derül ki, hogy szorgalmasan vagy lustán dolgozott-e. Ez dönti el örök sorsát is.

Minden elvetett mag a saját neme szerint hoz termést. Így van ez az ember életében is. Vessük mindannyian a könyörület, az együttérzés és szeretet magvait, mert azt aratjuk, amit vetettünk! Az önzés, az önszeretet, a büszkeség, a szándékos bűn meghozza a maga termését. Aki önmagának él, a testnek vet, és a testből arat romlottságot.

Isten egyetlen embert sem pusztít el. Minden elpusztult ember saját maga okozza vesztét. Mindenki, aki elfojtja a lelkiismeret intő szavát, a hitetlenség magvát veti, amely biztosan meghozza a maga termését. A hajdani fáraó Isten első intelmének elutasításával elvetette a konokság magvát, és konokságot aratott. Isten nem kényszerítette hitetlenségre. A hitetlenség magva, amelyet ő maga vetett el, meghozta termését. Addig-addig ellenkezett, mígnem meglátta letarolt országát és elsőszülöttjének hideg, halott testét, a maga házában és az egész ország minden családjában az elsőszülöttek holttestét, mígnem a tenger hullámai összecsaptak lovai, hadiszekerei és harcosai felett. Története félelmesen szemlélteti azoknak a szavaknak igazságát, hogy "amit vet az ember, azt aratándja is" (Gal 6: 7). Ha az emberek ezt felismernék, vigyáznának arra, hogy milyen magot vetnek.

Ha az elvetett mag termést hoz, és ezt ismét elvetjük, a termés megsokszorozódik. Ez a törvény emberi kapcsolatainkra is érvényes. Minden tettünk, minden szavunk termést hozó mag. Minden figyelmes, jóindulatú, engedelmes és önmegtagadó cselekedet megismétlődik másokban, és általuk ismét másokban.

Az irigy, rosszindulatú, viszálykeltő tett is mag, amelyből "a keserűség... gyökere" (Zsid 12:15) nő ki, és sok embert megfertőz. És még mennyivel többet fog az a "sok" ember megmételyezni! Így folytatódik a jó és rossz mag vetése, amely termést hoz a földi életre és az örökkévalóságra.


A mannáról szóló történetében Isten bemutat néhány tanulságot, amelyek döntő fontosságúak voltak Izrael számára és számunkra is, miközben az Ígéret földje felé haladunk. Elsősorban bőségesen gondoskodik szükségleteink kielégítéséről aszerint, hogy mi szolgálja valódi boldogságunkat. Emberi hajlamaink szerint vágyunk visszatérni azokhoz a dolgokhoz, amelyeket megszokásból ismerünk.  Izrael visszavágyik az egyiptomi húsos fazekakhoz, de Isten egy olyan tervet dolgozott ki, amely megtanítja őket arra, hogy Tőle függjenek és bízzanak Benne, mint Istenükben. Ő sokkal jobban fog gondoskodni testi szükségleteikről, mint amikor Egyiptomban voltak.

Másodszor: Isten módszerei tanító jellegűek, és képessé tesznek mindarra, amire szükségünk van ahhoz, hogy előrehaladjunk Isten szent törvényeinek való engedelmességünkben. A mindennapi manna ajándéka megtanította őket a szuverén Isten szombatjának megtartására. Az útmutatás, hogy a hét első napjaiban gyűjtsenek annyit, amennyire szükségük van, és a csoda, hogy a hatodik napon kétszer annyi hullott, azért adatott, hogy ezzel tegye őket Isten próbára: az Ő útjain járnak, vagy sem (4. vers). A szombat parancsát az emberek ismerték már a világ teremtésétől kezdve, a Sínai hegyen történt törvényadás előtt - ezt bizonyítja ez a fejezet. Mindamellett, hogy egyesek nem követték Isten szombattal kapcsolatos tervét, az Ő terve nem változott: mérvadó maradt egész vándorlásuk során.

Végül: Isten szükségleteinknek megfelelően ad; mindig aznapra elegendőt. Az izraeliták számára sem gondoskodott egyszerre hat hétről, vagy hat hónapról. Csak a napi szükségletekről gondoskodott. Életutunkon túl könnyen esünk abba a hibába, hogy a jövő miatt aggodalmaskodunk, de Isten eleget ad az adott napra, megtanítva minket arra, hogy folyamatosan tőle függjünk. Nem kell félnünk a jövőtől, mert Isten gondoskodik!

Michael Hasel

9. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 6-7. fejezeteihez (szeptember 13-19).

Egyedül Jézus tehette meg azt, hogy egy példázatot mond el, amelyben a kovász jelképe magyarázza Isten országát. Nemsokára látni fogjuk, hogy ez egy nagyszerű illusztráció.

A Biblia nem sokat foglalkozik a példázat magyarázatával, de White testvérnő elmagyarázza azt, hogy "Amiképpen a liszttel összekevert kovász belülről kifelé hat, Isten kegyelme is a szív megújításával alakítja át az ember életét. Csupán külső változás nem elég ahhoz, hogy Istennel összhangba jussunk. Sokan próbálnak megreformálódni egyik vagy másik rossz szokásuk elhagyásával, és remélik, hogy ily módon hívőkké lehetnek. Csakhogy nem a megfelelő helyen kezdik a reformot. Ezt a munkát a szívben kell kezdeni."

Ezek a szavak úgy mellbe vágtak mintha tonnás téglák lennének. Éveken keresztül saját erőmmel próbálkoztam szakítani rossz szokásaimmal, és kudarcot vallottam. Számtalan szemináriumon vettem részt különböző konferenciákon, amelyek arra tanítottak, hogy hogyan csiszoljam a külsőmet. De ez nem az evangélium üzenete. Ez e megközelítés rossz irányba megy. 

A kovász azért jó példa, mert a tésztában belülről kell dolgoznia azért, hogy hatékony legyen. Nem szórhatod a kovászt a sületlen kenyér tetejére, ha azt várod, hogy a kenyér megkeljen. Meg kell engednünk Jézusnak, hogy a szívünkben dolgozzon, és onnan kezelje a romboló szokásokat és a látható tetteket a Szentlélek által. A másik irány nem működik. Higgyetek nekem, kipróbáltam. És valószínűleg te is próbáltad már.

Ha életet megváltoztató eredményt akarsz látni, nem menj el figyelmetlenül e rövid példázat mellett.

Randy Ban
a Light Bearers adminisztrátora


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése