2015. szeptember 29., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 29, KEDD - 2 Mózes 30

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 11. fejezet 80. nap

Krisztus ezt mondta: "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van ... Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam ... A lélek az, ami megelevenít ... a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet" (Jn 6:54-63).

Ha esszük Krisztus testét és isszuk vérét, nem sokszor elismételt, elkopott gondolatok, hanem az örök élet igazságai jutnak kifejezésre szolgálatunkban. Megszűnnek az erőtlen, nehézkes prédikációk. Megszólalnak a régi igazságok, de új megvilágításban. Új meglátások születnek az igazságról, olyan világosan és olyan súllyal, hogy mindenki megérti őket. Akik ilyen lelkészkar szolgálatát hallgathatják, érezni fogják az új élet pezsdítését, ha fogékonyak a Szentlélek befolyására. Isten szeretetének tüze fellobban bennük. Felfogóképességük megélénkül, és érzékelik az igazság szépségét és fenséges voltát.

A hűséges gazda személyében Krisztus követendő példát állít az ifjúság tanítója elé. Ha a tanító számára Isten Igéje kincs, akkor állandóan új szépségeket és új igazságokat tár fel. Ha imában Istenre bízza magát, Krisztus Lelke hatalmába ejti, és általa mások lelkét is érinti. A Lélek boldog reménységgel, buzgalommal és a Biblia történeteivel tölti be értelmét és szívét, és mindezt továbbadja ifjú tanítványainak.

A mennyei békesség és öröm fonásai, amelyek az ihletett Ige szavai nyomán fakadnak a tanító lelkében, hatalmas folyammá dagadnak, amelyből áldást meríthetnek mindazok, akik kapcsolatba lépnek vele. A tanuló nem fogja unalmas könyvnek tartani a Bibliát, mert a bölcs tanító egyre kívánatosabbá teszi számára. Az élet kenyere lesz, amely soha nem szárad meg. Elevensége, szépsége vonzza és magával ragadja az ifjúságot - kicsiket és nagyokat egyaránt. Olyan ez a könyv, mint a földet beragyogó nap, amely szakadatlanul hinti kimeríthetetlen fényét, melegét.

Isten Lelke, a szent tanítás Lelke, áthatja az Igét. Fény, új és drága fény sugárzik a Szentírás minden lapjáról. Igazság tárul fel benne. Amikor Isten szól a lélekhez, az Ige szavai, mondatai világossá és időszerűvé lesznek.

A Szentlélek szívesen szól az ifjúsághoz, és örömmel tárja fel előttük Isten szavának kincseit és szépségeit. A nagy Tanító ígéretei foglyul ejtik érzékeiket, lelki és mennyei erővel elevenítik meg lelküket. A fogékony elme mennyei dolgokban jártas lesz, ami védelmet nyújt a kísértés ellen.
Az igazság igéit egyre fontosabbnak látjuk, és mondanivalójuk olyan gazdaggá válik, amiről nem is álmodtunk. Az Ige szépsége és gazdagsága átformáló hatással van a lélekre és jellemre. A mennyei szeretet fénye szívünkbe hullva lelkesít bennünket.

A Bibliát annál jobban értékeljük, minél többet kutatjuk. Bármerre fordul a tudásra szomjazó, Isten végtelen bölcsességével és szeretetével találkozik.
A zsidó üdvrend jelentőségét még mindig nem értjük teljesen. Rítusai és szimbólumai hatalmas és mélységes igazságokat vetítenek előre. Titkaihoz a kulcs az evangélium. Igazságaiba a megváltás tervének ismerete nyomán kapunk bepillantást. Kiváltságunk, hogy felfoghatjuk e csodálatos dolgokat, de sokkal jobban is érthetnénk őket. Meg kell értenünk Isten mélységes dolgait. Angyalok szeretnének bepillantani azokba az igazságokba, amelyek feltárulnak az Isten Igéjét bűnbánó szívvel kutató népnek, az átfogóbb, mélységesebb, szárnyalóbb - egyedül Istentől megkapható - ismeretért imádkozóknak.

Amint a világtörténelem végéhez közeledünk, különösképpen kell foglalkoznunk az utolsó időket érintő próféciákkal. Az újtestamentumi iratok utolsó könyve tele van igazságokkal, csak meg kell értenünk őket. Sátán sok ember lelki látását olyannyira elhomályosította, hogy örülnek, ha bármilyen indokkal elkerülhetik a Jelenések könyvének tanulmányozását. Krisztus azonban szolgája, János által kinyilatkoztatta, hogy mi lesz az utolsó időben, és ezt mondta: "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban" (Jel 1: 3).

"Az pedig az örök élet - mondta Krisztus -, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17 : 3). Miért van az, hogy nem látjuk meg ennek az ismeretnek értékét? Miért nem égnek izzón ezek a dicsőséges igazságok szívünkben, egész lényünket áthatva? Miért nem hirdetjük őket remegő ajakkal?

Isten megismerteti velünk Igéje által mindazokat az igazságokat, amelyek üdvösségünkhöz nélkülözhetetlenek. Már ezrek merítettek vizet ezekből a kutakból, az élet kútjaiból, de tartalmuk mégsem csökkent. Ezrek néztek fel az Úrra, és Őt szemlélve átalakultak "ugyanazon ábrázatra" (2 Kor 3:18). Lelkükben tűz ég, amikor jelleméről beszélnek, elmondva, mit jelent nekik Krisztus, és mit jelentenek ők Krisztusnak. Az Igének e kutatói azonban nem merítették ki ezeket a nagyszerű és szent mondanivalókat. Ezrek és ezrek foglalkozhatnának még a megváltás titkainak kutatásával. Amikor Krisztus életét és missziójának jellegét vizsgáljuk, minden egyes próbálkozásunkkor az igazság sugarai tisztábban ragyognak. Minden újabb kutatás nyomán az addig ismertnél érdekesebb tárul elénk. Ez a témakör kimeríthetetlen. Krisztus testté lételének, engesztelő áldozatának és közbenjárói munkájának kutatása az idők végéig foglalkoztatja a szorgalmas tanulókat. A végtelenségbe nyúló örökkévalóságot várva kiáltják: "Nagy a kegyességnek eme titka!"

Az örökkévalóságban megtudjuk azt is, ami már itt is feltárult volna előttünk, ha befogadtunk volna minden felvillanó fénysugarat. A megváltás kérdései töltik be a megváltottak szívét és gondolatvilágát. Erről beszélnek az örökké tartó korszakokon át. Meg fogják érteni azokat az igazságokat, amelyeket Krisztus szeretett volna tanítványainak feltárni, de nem volt elég hitük megértésükhöz. Krisztus tökéletességét és dicsőségét egyre újabb megvilágításban fogják látni. A végtelen korszakokon át a hű Gazda újat és régit hoz elő "éléstárá"-ból.


Az ima egy olyan lehetőség, amely által Isten közvetlen kommunikációra hív bennünket. A illatáldozati oltár a nép imáit jelképezte, amelyek felszállnak Isten trónjához. A szenthelyen helyezték el, a függöny előtt. A papok eljöttek ide, hogy illatáldozatot mutassanak be, amelynek füstje a függöny fölött behatolt a szentek szentjébe, ahol Isten trónja volt megtalálható a frigyláda kegyelem-fedele fölött. (Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 354. oldal.) Ez a tömjénfüst a „szentek könyörgéseit” (Jel 8:3-4) jelképezte. Az ősi időkben a papok napjában kétszer hoztak illatáldozatot, ami betöltötte a termet, és folyamatos közbenjárást biztosított Isten trónja előtt (Zsolt 16:8; 55:18). Ez egy tanulság volt az ősi izraelitáknak akkor és nekünk is ma, hogy minden napunkat imával kezdjük és zárjuk, és hogy bármikor bizalommal járulhatunk Isten trónjához. 

Szüntelen imádkoznunk kell (1Thess 5:17), tudva azt, hogy Jézus – nagy főpapunk – imáinkkal az Atya trónja előtt áll. Ezek felszállnak Isten trónjához „amelyekhez Krisztus hozzáadja saját tökéletes engedelmes életének érdemeit. Imáinkat ez teszi jó illatúvá. Jézus elkötelezte magát arra, hogy közbenjárjon értünk, és az Atya mindig meghallgatja a Fiút” (Sons and Daughters of God, 22. oldal). Ez a gazdag kép bemutatja azt az igazságot, hogy imáink elvisznek bennünket Isten jelenlétébe, és egyesülnek a Krisztuséval, hiszen Ő a Főpapunk, aki betöltötte az ószövetségi jelképeket, és most közbenjár értünk. Ez jó hír ma mindnyájunknak – nincs szükségünk földi közbenjárókra, mert mindenkinek egyformán van hozzáférése a Teremtő Isten hatalmához, aki megígérte, hogy meghallgat bennünket (1Jn 5:14).

Michael Hasel

10. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 11-12. fejezeteihez (szeptember 13-19).

Gyakran gondolkodom azon, hogy amit másokért teszek, mennyire önző érdekből teszem. Jeremiás 17:9 arra figyelmeztet, hogy még a szívünk indítékaival sem vagyunk mindig tisztában. Mi lehet a gyógyszer bűnbeteg emberi természetünkre? Az eheti olvasmány a Krisztus példázataiból bepillantást ad Isten megoldására egy igazi, másokra figyelő szív megteremtésben bennem.

Időnként Isten késik a válasszal azért, hogy sokkal őszintébb vágyat keltsen a szívünkben azok iránt a dolgok iránt, amelyeket kérünk. A kitartás növeli az eltökéltséget, ami viszont növeli a kitartást. Így azt a szívet, amely képtelen másokra figyelő tettekre, Isten újjá teremti úgy, hogy vágyjon azokra a dolgokra - amelyekre elsősorban nem vágyunk.

A példázatban szereplő, vonakodva adakozóval ellentétben, Isten kész megadni kéréseinket. Kitartó kérésünk nem változtatja meg Isten szívét, hanem a mi szívünket változtatja meg.

És mennyire kész adni? Tetszik nekem Ellen White megfogalmazása: "Jézus élete megmutatta, hogy mire képes az emberi természet, ha egyesül az istenivel. Minden, amit Jézus megkapott Istentől, mi is megkaphatjuk."

Brandon Schroeder
Light Bearers fejlesztési társigazgatója
USA


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése