Figyelem!!! A végén új
heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 8-10. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 7. fejezet 71. nap
Az elrejtett kincs
"Ismét
hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet
megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván
mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet."
Régen
számtalanszor előfordult, hogy a gyakori lopás és rablás miatt az emberek a
földbe rejtették kincseiket. Amikor pedig hatalomváltás történt, a vagyonosokat
súlyosan megadóztatták. Fosztogató csapatok is állandóan veszélyeztették az
országot. Ezért a gazdagok elrejtették vagyonukat, hogy megmentsék. A földet
biztos rejtekhelynek tartották. Csakhogy a rejtekhely sokszor feledésbe merült.
A tulajdonost talán elragadta a halál; lehet, hogy börtön vagy száműzetés vitte
távol kincsétől. A nagy gonddal őrzött vagyon pedig a szerencsés megtalálóé
lett. Krisztus korában gyakran találtak elhagyott földekben régi pénzdarabokat,
arany- és ezüstdíszeket.
Valaki
például bérelt egy darab földet, hogy megművelje. És amint az ökrök szántottak,
elásott kincs került a felszínre. A kincs megtalálója ráébredt arra, hogy csak
ki kell nyújtania kezét a szerencse után. Visszarejtve az aranyat hazament, és
eladta mindenét, hogy megvásárolhassa a kincset rejtő szántóföldet. Családja és
szomszédai bolondnak tartották, mert semmi értéket nem láttak a gondozatlan
szántóföldben. Emberünk azonban tudta, mit csinál. A tulajdonjog megszerzése
után átkutatta az egész szántóföldet, hogy megtalálja a kincset, amelynek a
tulajdonjogát megszerezte.
E
példázat a mennyei kincs értékét szemlélteti, és azt, hogy milyen erőfeszítést
kell tennünk megszerzéséért. A földbe rejtett kincs megtalálója hajlandó volt
megválni mindenétől és lankadatlanul dolgozni, hogy hozzájusson az elrejtett
vagyonhoz. A mennyei kincs keresője sem tart semmilyen munkát túl soknak, és
semmilyen áldozatot túl nagynak az igazság kincsének megszerzéséhez.
A
példázatbeli szántóföld, amely a kincset magában rejti, a Szentírást jelképezi.
A kincs pedig az evangélium. A föld azonban nem tartalmaz annyi aranyat, sem
egyéb értéket, mint Isten Igéje.
Hogyan
van elrejtve a kincs?
Az
evangélium kincsei tehát el vannak rejtve. A maga szemében bölcs - akit az üres
filozófia tanítása felfuvalkodottá tett - nem látja meg a megváltás tervének
szépségét, hatalmát és titkát. Sokan nem látnak, pedig van szemük; és nem
hallanak, pedig van fülük. Van értelmük, de nem veszik észre az elrejtett
kincset.
Az ember
elhaladhat a földbe rejtett kincs felett. Ha pedig elfárad, le is ülhet pihenni
a fa alá, mit sem tudva a gyökerénél elrejtett vagyonról. Ez történt a
zsidókkal. Isten mint aranykincset bízta a héberekre az igazságot. Krisztus
maga hozta létre a zsidó üdvrendet, amely a menny pecsétjét hordta magán. A
megváltás nagy igazságai előképek és jelképek mögé rejtőztek. Amikor pedig
Krisztus eljött, a zsidók nem ismerték fel azt, akire a szimbólumok mutattak.
Isten Igéje a kezükben volt, de a nemzedékről nemzedékre átörökített
hagyományok, valamint a Szentírás emberi magyarázatai eltakarták előlük a
Krisztusban rejlő igazságot. A szent iratok lelki mondanivalója elveszett.
Nyitva állt előttük az ismeretek kincsestára, de ők mit sem tudtak róla.
Isten
nem rejti el az igazságot az emberek elől, hanem saját eljárásaik miatt válik
az homályossá előttük. Krisztus számtalanszor bebizonyította a zsidó népnek,
hogy Ő a Messiás. Tanítása azonban életük gyökeres megváltozását igényelte.
Tudták, hogy ha elfogadják Krisztust, le kell mondaniuk dédelgetett
vezérelveikről és hagyományaikról, önző, bűnös szokásaikról. A változatlan,
örök igazság elfogadása áldozatot követelt. Ezért elvetették Isten
legmeggyőzőbb bizonyítékát is, amellyel hitet akart ébreszteni bennük Krisztus
iránt. Vallották, hogy hisznek az ótestamentumi írásokban, de nem fogadták el
azt a bizonyságtevést, amelyet Krisztus életéről és jelleméről tartalmazott.
Nem engedték magukat meggyőzni, mert nem akartak megtérni. Nem akarták
kialakított nézeteiket feladni. Az evangélium kincse - az Út, az Igazság és az
Élet - közöttük volt, de ők elutasították a menny legnagyobb ajándékát.
Azt
olvassuk, hogy a "főemberek közül is sokan hivének Őbenne; de a farizeusok
miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből" (Jn
12:42). Meggyőződtek arról, hogy Jézus Isten Fia, de Krisztus megvallása nem
fért össze nagyra törő vágyaikkal. Nem volt olyan hitük, amely megszerezte
volna nekik a mennyei kincset. A világ kincseit keresték.
Az
emberek ma is mohón keresik a földi kincseket. Tele vannak önző, becsvágyó
elképzelésekkel. Az evilági gazdagságért, dicsőségért és hatalomért az emberi
igazságokat, hagyományokat és kívánalmakat Isten kívánalmai fölé helyezik.
Krisztus kincsei rejtve vannak előttük.
"Érzéki
ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait; mert bolondságok néki;
meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg" (1 Kor 2:14).
"Ha
... leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: akikben e
világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus
dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe" (2 Kor 4:3.4).
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 21. fejezete
A következő négy
fejezetben található polgári törvények az erkölcsi törvény lelkiségén
alapultak, de olyan speciális társadalmi szokásokkal foglalkoztak, amelyek az
akkori kor és kultúra szerves részei voltak. Fontos megérteni, hogy Izrael
épphogy csak elhagyta Egyiptomot; Isten elhelyezte őket onnan, ahol voltak, és
azt várta tőlük, hogy megváltozzanak, és egyik napról a másikra az Ő
elképzelései szerint valóvá váljanak. Sok esetben ezek a törvények
összehasonlíthatóak az ősi Közel-Kelet törvényeivel, és sokkal humánusabbnak
bizonyulnak azoknál.
Az 1902-ben
felfedezett régészeti lelet, egy kőtábla, amely több mint 300 törvényt
tartalmaz, s amelyek Hammurapi uralkodása idején kormányozták Babilóniát, mutat
némi hasonlóságot ezzel a bibliai fejezettel. 2Móz 21:16 szerint – csakúgy,
mint a Hammurapi törvénykönyvben –, a rabszolga-kereskedelem súlyos bűnnek
számított, és halálbüntetést vont maga után. 2Móz 21:23-ban a kioltott
emberéletért az elkövetőnek saját életével kellett fizetnie. A babilóniai
törvény azt mondja, hogy a bűnös saját maga helyett feláldozhatja lánya életét.
A mózesi törvény azonban nem enged meg ilyen igazságtalanságot. 2Móz 21:26 egy
olyan példa, ahol a babilóniai törvény értelmében a rabszolga sérülései a
gazdája számára jelentenek kárt, nem pedig magának a szolgának. A héber törvény
azonban, egyedülálló módon, nem tekinti a szolgát gazdája feltétel nélküli
tulajdonának. Általánosságban Mózes második könyvének törvényei az ember egyéni
jogait, és az élet szentségét helyezik a középpontba. Bár sok törvény
különbözik a Hammurapi-kódexben, mégis találhatunk arra utaló jeleket, hogy a
két törvénygyűjtemény közös forrásból építkezik.
Isten a méltányosság
és igazságosság gyakorlását kívánta népétől. Mi hogyan bánunk a körülöttünk
élőkkel?
Michael Hasel
10. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 8-10.
fejezeteihez (szeptember 13-19).
Kaptál-e már olyan ajándékot, amire nem volt
szükséged és amit nem akartál? Ezeket el szoktuk tenni, vagy tovább adjuk, mert
nem érdekelnek és nem érezzük, hogy szükségünk lenne rájuk.
A Szentírásban ott vannak elrejtve a
felbecsülhetetlen kincsek. Első pillantásra úgy látjuk, hogy a Szentírás értéke
el van rejtve, de vajon tényleg így van ez? Pál apostol ezt mondja: "A nem lelki ember pedig nem fogadja el
az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem
képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni" (1 Kor 2:14).
Ezek a szavak nagyon mélyen szántanak, amikor teljes szívvel fogadjuk azokat.
Vajon rendelkezik-e Isten Szava elegendő értékkel számodra és számomra ahhoz,
hogy naponként olvassuk? Megtartó erőt találunk-e abban életünk számára a túléléshez
a bűn sötét világában? Amikor felhagyunk minden előre gyártott elmélettel,
minden hiábavaló emberi filozófiával, emberi hagyományokkal, az Úr szava fontos
lesz a mi számunkra.
"Isten nem rejtette el az igazságát az
ember elől (KP 105. oldal). Jézus azért jött, hogy önmagában nyilatkoztassa ki
az evangélium szépségét. Arra vágyik, hogy fogadjuk el Tőle és ismerjük el igazi
értékét. Amikor ezt tesszük, Isten Igéje pajzs lesz számunkra ellenségünk
ellen, és világosság a sötétségben. Nos ezek az ajándékok érdemesek arra, hogy
megtartsuk egészen Jézus eljöveteléig.
Jessica Rosario
Gyermekét otthoni
iskolában nevelő édesanya
Light Bearers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése