2015. szeptember 20., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 20, VASÁRNAP - 2 Mózes 21

Figyelem!!! A végén új heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 8-10. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 7. fejezet 71. nap

Az elrejtett kincs

"Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet."

Régen számtalanszor előfordult, hogy a gyakori lopás és rablás miatt az emberek a földbe rejtették kincseiket. Amikor pedig hatalomváltás történt, a vagyonosokat súlyosan megadóztatták. Fosztogató csapatok is állandóan veszélyeztették az országot. Ezért a gazdagok elrejtették vagyonukat, hogy megmentsék. A földet biztos rejtekhelynek tartották. Csakhogy a rejtekhely sokszor feledésbe merült. A tulajdonost talán elragadta a halál; lehet, hogy börtön vagy száműzetés vitte távol kincsétől. A nagy gonddal őrzött vagyon pedig a szerencsés megtalálóé lett. Krisztus korában gyakran találtak elhagyott földekben régi pénzdarabokat, arany- és ezüstdíszeket.

Valaki például bérelt egy darab földet, hogy megművelje. És amint az ökrök szántottak, elásott kincs került a felszínre. A kincs megtalálója ráébredt arra, hogy csak ki kell nyújtania kezét a szerencse után. Visszarejtve az aranyat hazament, és eladta mindenét, hogy megvásárolhassa a kincset rejtő szántóföldet. Családja és szomszédai bolondnak tartották, mert semmi értéket nem láttak a gondozatlan szántóföldben. Emberünk azonban tudta, mit csinál. A tulajdonjog megszerzése után átkutatta az egész szántóföldet, hogy megtalálja a kincset, amelynek a tulajdonjogát megszerezte.

E példázat a mennyei kincs értékét szemlélteti, és azt, hogy milyen erőfeszítést kell tennünk megszerzéséért. A földbe rejtett kincs megtalálója hajlandó volt megválni mindenétől és lankadatlanul dolgozni, hogy hozzájusson az elrejtett vagyonhoz. A mennyei kincs keresője sem tart semmilyen munkát túl soknak, és semmilyen áldozatot túl nagynak az igazság kincsének megszerzéséhez.

A példázatbeli szántóföld, amely a kincset magában rejti, a Szentírást jelképezi. A kincs pedig az evangélium. A föld azonban nem tartalmaz annyi aranyat, sem egyéb értéket, mint Isten Igéje.
Hogyan van elrejtve a kincs?

Az evangélium kincsei tehát el vannak rejtve. A maga szemében bölcs - akit az üres filozófia tanítása felfuvalkodottá tett - nem látja meg a megváltás tervének szépségét, hatalmát és titkát. Sokan nem látnak, pedig van szemük; és nem hallanak, pedig van fülük. Van értelmük, de nem veszik észre az elrejtett kincset.

Az ember elhaladhat a földbe rejtett kincs felett. Ha pedig elfárad, le is ülhet pihenni a fa alá, mit sem tudva a gyökerénél elrejtett vagyonról. Ez történt a zsidókkal. Isten mint aranykincset bízta a héberekre az igazságot. Krisztus maga hozta létre a zsidó üdvrendet, amely a menny pecsétjét hordta magán. A megváltás nagy igazságai előképek és jelképek mögé rejtőztek. Amikor pedig Krisztus eljött, a zsidók nem ismerték fel azt, akire a szimbólumok mutattak. Isten Igéje a kezükben volt, de a nemzedékről nemzedékre átörökített hagyományok, valamint a Szentírás emberi magyarázatai eltakarták előlük a Krisztusban rejlő igazságot. A szent iratok lelki mondanivalója elveszett. Nyitva állt előttük az ismeretek kincsestára, de ők mit sem tudtak róla.

Isten nem rejti el az igazságot az emberek elől, hanem saját eljárásaik miatt válik az homályossá előttük. Krisztus számtalanszor bebizonyította a zsidó népnek, hogy Ő a Messiás. Tanítása azonban életük gyökeres megváltozását igényelte. Tudták, hogy ha elfogadják Krisztust, le kell mondaniuk dédelgetett vezérelveikről és hagyományaikról, önző, bűnös szokásaikról. A változatlan, örök igazság elfogadása áldozatot követelt. Ezért elvetették Isten legmeggyőzőbb bizonyítékát is, amellyel hitet akart ébreszteni bennük Krisztus iránt. Vallották, hogy hisznek az ótestamentumi írásokban, de nem fogadták el azt a bizonyságtevést, amelyet Krisztus életéről és jelleméről tartalmazott. Nem engedték magukat meggyőzni, mert nem akartak megtérni. Nem akarták kialakított nézeteiket feladni. Az evangélium kincse - az Út, az Igazság és az Élet - közöttük volt, de ők elutasították a menny legnagyobb ajándékát.

Azt olvassuk, hogy a "főemberek közül is sokan hivének Őbenne; de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből" (Jn 12:42). Meggyőződtek arról, hogy Jézus Isten Fia, de Krisztus megvallása nem fért össze nagyra törő vágyaikkal. Nem volt olyan hitük, amely megszerezte volna nekik a mennyei kincset. A világ kincseit keresték.

Az emberek ma is mohón keresik a földi kincseket. Tele vannak önző, becsvágyó elképzelésekkel. Az evilági gazdagságért, dicsőségért és hatalomért az emberi igazságokat, hagyományokat és kívánalmakat Isten kívánalmai fölé helyezik. Krisztus kincsei rejtve vannak előttük.
"Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait; mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg" (1 Kor 2:14).

"Ha ... leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe" (2 Kor 4:3.4).


A következő négy fejezetben található polgári törvények az erkölcsi törvény lelkiségén alapultak, de olyan speciális társadalmi szokásokkal foglalkoztak, amelyek az akkori kor és kultúra szerves részei voltak. Fontos megérteni, hogy Izrael épphogy csak elhagyta Egyiptomot; Isten elhelyezte őket onnan, ahol voltak, és azt várta tőlük, hogy megváltozzanak, és egyik napról a másikra az Ő elképzelései szerint valóvá váljanak. Sok esetben ezek a törvények összehasonlíthatóak az ősi Közel-Kelet törvényeivel, és sokkal humánusabbnak bizonyulnak azoknál.
Az 1902-ben felfedezett régészeti lelet, egy kőtábla, amely több mint 300 törvényt tartalmaz, s amelyek Hammurapi uralkodása idején kormányozták Babilóniát, mutat némi hasonlóságot ezzel a bibliai fejezettel. 2Móz 21:16 szerint – csakúgy, mint a Hammurapi törvénykönyvben –, a rabszolga-kereskedelem súlyos bűnnek számított, és halálbüntetést vont maga után. 2Móz 21:23-ban a kioltott emberéletért az elkövetőnek saját életével kellett fizetnie. A babilóniai törvény azt mondja, hogy a bűnös saját maga helyett feláldozhatja lánya életét. A mózesi törvény azonban nem enged meg ilyen igazságtalanságot. 2Móz 21:26 egy olyan példa, ahol a babilóniai törvény értelmében a rabszolga sérülései a gazdája számára jelentenek kárt, nem pedig magának a szolgának. A héber törvény azonban, egyedülálló módon, nem tekinti a szolgát gazdája feltétel nélküli tulajdonának. Általánosságban Mózes második könyvének törvényei az ember egyéni jogait, és az élet szentségét helyezik a középpontba. Bár sok törvény különbözik a Hammurapi-kódexben, mégis találhatunk arra utaló jeleket, hogy a két törvénygyűjtemény közös forrásból építkezik.
Isten a méltányosság és igazságosság gyakorlását kívánta népétől. Mi hogyan bánunk a körülöttünk élőkkel?
Michael Hasel

10. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 8-10. fejezeteihez (szeptember 13-19).

Kaptál-e már olyan ajándékot, amire nem volt szükséged és amit nem akartál? Ezeket el szoktuk tenni, vagy tovább adjuk, mert nem érdekelnek és nem érezzük, hogy szükségünk lenne rájuk.

A Szentírásban ott vannak elrejtve a felbecsülhetetlen kincsek. Első pillantásra úgy látjuk, hogy a Szentírás értéke el van rejtve, de vajon tényleg így van ez? Pál apostol ezt mondja: "A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni" (1 Kor 2:14). Ezek a szavak nagyon mélyen szántanak, amikor teljes szívvel fogadjuk azokat. Vajon rendelkezik-e Isten Szava elegendő értékkel számodra és számomra ahhoz, hogy naponként olvassuk? Megtartó erőt találunk-e abban életünk számára a túléléshez a bűn sötét világában? Amikor felhagyunk minden előre gyártott elmélettel, minden hiábavaló emberi filozófiával, emberi hagyományokkal, az Úr szava fontos lesz a mi számunkra.     

"Isten nem rejtette el az igazságát az ember elől (KP 105. oldal). Jézus azért jött, hogy önmagában nyilatkoztassa ki az evangélium szépségét. Arra vágyik, hogy fogadjuk el Tőle és ismerjük el igazi értékét. Amikor ezt tesszük, Isten Igéje pajzs lesz számunkra ellenségünk ellen, és világosság a sötétségben. Nos ezek az ajándékok érdemesek arra, hogy megtartsuk egészen Jézus eljöveteléig.

Jessica Rosario
Gyermekét otthoni iskolában nevelő édesanya
Light Bearers


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése