Higgyetek az Ő prófétáinak - október 16 - KEDD - 1 MÓZES 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 73. fejezet 1191. nap

Krisztus, mielőtt áldozati bárányként ajánlotta fel magát, igyekezett tanítványait a leglényegesebb és legtökéletesebb ajándékkal megajándékozni. Azzal az ajándékkal, amely követői szívét tárva-nyitva hagyja a kegyelem határtalan erőforrásai előtt. "És én kérem az Atyát, - mondotta - és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét; akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt, de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok" (János 14: 16-18-ig).

A Lélek ez előtt is a világban volt. A megváltási munka kezdetétől munkálkodott az emberek szívében és befolyást gyakorolt gondolkodásukra. Miközben azonban Krisztus a földön volt, a tanítványok nem vágyakoztak más segítő után. Amíg Krisztus mennybemenetelével meg nem vonta tőlük jelenlétét, nem érezték, hogy szükségük lenne a Lélekre. Közvetlenül Krisztus mennybemenetele után azonban érezni kezdték, hogy szükségük lenne a Lélek segítségére. A Lélek azután meg is érkezett hozzájuk.

A Szentlélek Krisztus képviselője, jóllehet teljesen független az emberi természettől. Az emberi test kötöttsége miatt Krisztus nem tudott egy és ugyanazon időben mindenütt jelen lenni. Azért éppen a követői érdeke volt az, hogy Krisztus elmenjen az Atyához és elküldje a Lelket utódjaként a földre. Ezután senkinek sem lehetett semmi előnye tartózkodási helyéből vagy Krisztussal való személyes kapcsolatából eredően. A Szentlélek által ettől kezdve az Üdvözítő minden ember számára elérhetővé lett. Ebben az értelemben Krisztus közelebb lehetett követőihez, mintha nem ment volna fel a mennyekbe.

"Aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak" (Jn 14:21). Jézus ismerte tanítványai jövendő sorsát. Látta, hogy egyet közülük vérpadra juttatnak, másokat keresztre feszítenek, lesz, akit a tenger egyik magányos szigetére száműznek, másokat üldöznek és megölnek. Krisztus azzal az ígérettel erősítette, bátorította őket, hogy minden megpróbáltatásukban velük lesz. Ez az ígéret semmit sem vesztett erejéből. Az Úr mindent tud hűséges szolgáiról, akik őérette börtönben sínylődnek, vagy akiket magányos szigetekre száműztek. Saját jelenlétével vigasztalja meg őket. Mikor az igazságért egy hívő ember az igazságtalan törvényszékek egyikének az ítélőszéke előtt volt, Krisztus oldala mellett állt. Mindazok a szemrehányások, becsmérlések, amelyek reá hullanak, Krisztusra is hullanak. Krisztust ismételten elítélik, kárhoztatják egy-egy tanítványa személyében. Mikor valamelyik követőjét a börtön falai közé zárják, Krisztus szeretetével hatja át szívét. Mikor egyikük érette szenved halált, Krisztus azt mondja néki, én vagyok "az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké [...] és nálam vannak a pokolnak és a halálnak a kulcsai" (Jel 1:18)

Minden időben és minden helyen, minden szomorúságban és nyomorúságban, mikor a kilátások sötétnek látszanak, s a jövendő zavarosnak; tehetetlennek és magányosnak érezzük magunkat, Krisztus elküldi hozzánk a Vigasztalót, válaszul a hitből fakadó imádságunkra.

A körülmények elválaszthatnak bennünket minden földi barátunktól, de nincs az a körülmény, nincs az a távolság, amely elválaszthatna bennünket mennyei Vigasztalónktól. Bárhol vagyunk, bárhová megyünk, Vigasztalónk mindig a jobb kezünknél áll, hogy támogasson, fenntartson, erősítsen és megvidámítson bennünket.

A tanítványok még mindig nem tudták Krisztus szavait azok lelki értelmében megérteni. Azért Krisztusnak újra meg kellett magyaráznia nekik szavai jelentését. Azt mondotta, hogy a Lélek által nyilatkoztatja ki magát nekik. "Ama vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek" (Jn 14:26). Soha többé nem fogjátok azt mondani, hogy nem tudom felfogni. Soha többé nem láttok majd "tükör által homályosan" (lKor 13:12). Úgy meggyökereztek majd a szeretetben, "hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét" (Ef 3:18-19).

A tanítványoknak tanúbizonyságot kell tenniük Krisztus életéről és munkálkodásáról. Jézusnak az ő szavaik útján kellett szólnia a föld felszínén élő minden népekhez. Krisztus megaláztatása és halála miatt azonban nagy megpróbáltatásokat és csalódásokat kellett szenvedniük. Azért, hogy ezen élmények után a szavaik mégis szabatosak lehessenek, Jézus megígérte nékik, hogy a Vigasztaló "eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek" (Jn 14:26).

"Még sok mondanivalóm van hozzátok, - folytatta Jézus - de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz és megjelenti néktek" (Jn 16:12-14). Jézus az igazság széles területét tárta fel tanítványai előtt. A legnehezebb azonban az volt számukra, hogy megkülönböztessék Jézus tanításait a hagyományoktól és az írástudók és farizeusok tudományától. Úgy nevelték őket, hogy Isten szavaként fogadják el a rabbik tanításait. Neveltetésük még mindig hatalmat gyakorolt elméjük felett és formálta érzelmi világukat. Földi eszmék, ideiglenes dolgok még mindig nagy helyet foglaltak el gondolatvilágukban. Nem értették meg Krisztus királyságának a lelki jellegét, bár Krisztus nagyon sokszor megmagyarázta ezt nékik. Elméjük összekuszálódott. Nem fogták fel azoknak a szentíráshelyeknek a fontosságát, amelyekre Krisztus utalt. Krisztus legtöbb tanítása kárba veszettnek látszott velük kapcsolatban, mert egyáltalán nem értették meg, hogy mit is akart tudtukra adni. Jézus látta, hogy szavai nem ragadták meg értelmüket. Ezért irgalmából megígérte nékik, hogy a Szentlélek majd felidézi emlékezetükben ezeket a tanításokat. Krisztus kimondatlanul hagyott sok olyan dolgot, amelyeket tanítványai nem tudtak volna akkor és ott felfogni. Ezeket is majd a Szentlélek közli velük később. A Léleknek kellett megélesíteni elméjüket, hogy értékelhessék és megbecsülhessék a mennyei dolgokat. "De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, - mondotta Jézus - elvezérel majd titeket minden igazságra" (Jn 16:13).

A vigasztalót Jézus "az igazság Lelkének" (Jn 16:13) nevezi. A Vigasztaló feladata az, hogy meghatározza és őrizze az igazságot. Mindenekelőtt az igazság Lelkeként lakozik a szívükben, és így lesz Vigasztalónk. Az igazságban vigasztalás és békesség van, de a hamisságban nem találhatunk sem igazi vigasztalást, sem igazi békességet. Sátán hamis elméletek és hagyományok útján tesz szert hatalomra elménk felett, s miközben az embereket a tévedések útjára vezeti, eltorzítja jellemüket. A Szentlélek a Szentírás útján szól az elménkhez, és az igazság bélyegét nyomja rá a szívünkre. Így tárja fel a tévedésünket és űzi ki azt a lelkünkből. Krisztus az igazság Lelkével, aki Isten szava által munkálkodik, von bennünket az Ő választott népét oltalma alá.

Mai Bibliai szakasz: 1 Mózes 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+4&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+4&version=NT-HU

1 Mózes 4 bemutatja a szabadjára engedett harag félelmetes következményeit. Káin zabolátlan érzelmei oda vezettek, hogy megölte testvérét, Ábelt. Ha szabadjára engedjük érzelmeinket, annak komoly következményei lesznek. Káin elhagyta otthonát, és mint egy csavargó szökevény bolyongott. Élete pillanatok alatt megváltozott. A rossz döntéseknek, szabadjára engedett érzelmeknek és a negatív hozzáállásnak romboló következményei lesznek. A jó döntéseknek, az ellenőrzés alatt tartott és pozitív érzelmeknek viszont pozitív következményei lesznek. Ha a  Szentlélek irányít, akkor készen állunk arra, hogy szembenézzünk minden életadta körülménnyel,  mivel megnyugvást találunk Isten mindent felülmúló terveiben. 

A Biblia elbeszéléseiben található egyik legmegragadóbb kérdést Káin teszi fel: "Avagy őrizője vagyok-é az én atyámfiának?" Amikor döntéseink másokra is hatással vannak, a válaszunk egy határozott "igen." Noha nem vagyunk felelősek azokért a döntésekért, amelyeket "atyánkfiai" hoznak, felelősek vagyunk saját döntéseinkért, amelyek befolyással vannak a körülöttünk élőkre. Ezért álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el azon, miként hatnak tetteink és magatartásunk másokra.

- Mark Finley

167. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  73. fejezetéhez (október 14-20.).

Remélem, semmit sem hagytál ki ebből a fejezetből! Tele van reményt nyújtó szavakkal ehhez a rohanó és zűrzavaros világhoz, amelyben élünk.

„Minden nehézségünk közepette fel kell ismernünk, meg kell hallanunk Krisztus imádságra hívó szavát.” Krisztus arra buzdította tanítványait – és minket is –, hogy imádkozzanak a Szentlélek különleges kitöltetéséért, a „leglényegesebb és legtökéletesebb ajándékért”, amelyet a követőinek adott. Alább olvasható néhány dolog, amit a Szentlélek nyújt a hívő számára:

•         Vigasztalás

•         Krisztus szavainak megértése

•         Az igazság ráhatása a szívre

•         Erő, hogy ellenálljunk a bűnnek

•         Isteni természetben részesítés

•         Hatalmat nyújt, hogy legyőzzük a rosszra való, örökletes és dédelgetett hajlamunkat

•         Krisztus kegyelmének feltárása

•         Az Ige prédikálását hatékonnyá teszi

•         Megélénkíti a lelkiismeretet és átalakítja az életet

•         További áldásokat hoz sorozatban

Ilyen sok előny mellett miért ne tennénk a Szentlélek keresését első helyre életünkben? És mik a feltételei annak, hogy részesüljünk a Szentlélekben? „Isten csak azoknak adja Szentlelkét, akik alázatosan várakoznak Istenre, akik éberen figyelnek vezetésére és kegyelmi ajándékaira.” Jézus élete 672. o.

Isten hatalma ránk vár! Egyesüljünk hát imáinkban a megígért áldásért!

Cindy Tutsch

Ellen G. White intézet nyugalmazott társigazgatója

Fordította Gősi Csaba