2018. október 25., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 25 - CSÜTÖRTÖK - 1 Mózes 13


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 74. fejezet 1200. nap

Isten együtt szenvedett Fiával. Az angyalok látták az Üdvözítő kínszenvedését. Látták, hogy az Urat a sátáni erők légiói vették körül, és hogy emberi természete összecsuklott az iszonyú szenvedés súlya alatt.
A mennyben néma csend volt. Ha a halandók láthatták volna az angyalok seregének a megdöbbenését, mikor néma fájdalommal figyelték, hogy az Atya világossága, szeretete és dicsősége sugarait miként különíti el szeretett Fiától, akkor jobban megértenék, hogy Isten szemében milyen ellenszenves és gyűlölt valami a bűn.

Az el nem bukott világok és a mennyei angyalok nagy érdeklődéssel figyelték, hogy a küzdelem miként közeledett a befejezése felé. A Sátán és gonosz szövetségesei, a hitehagyottak légiói elszántan figyelték ezt a nagy pillanatot a megváltás munkájában. A jó és a gonosz hatalmasságok annak meglátására várakoztak, hogy milyen válasz érkezik majd Krisztus háromszor is megismételt imádságára. Az angyalok segítséget kívántak vinni az isteni szenvedőnek, de ez nem történhetett meg. Isten Fia számára nem volt semmi mód a menekvésre. Ebben a szörnyű válságban, mikor minden kockán forgott, mikor a szenvedés pohara remegett a szenvedő kezében, megnyílt a menny, s világosság ragyogott fel a válság órájának sötétségében; és a hatalmas angyal, aki Isten előtt állott, aki azt a helyet foglalta el, amelyről a Sátán levettetett, Krisztus mellé érkezik. Nem azért jött, hogy kivegye a poharat Krisztus kezéből, hanem azért, hogy megerősítse az Üdvözítőt a pohár kiivására az Atya szeretetének bizonyosságával. Az angyal azért jött, hogy erőt adjon az isteni-emberi könyörgőnek. Figyelmét a megnyílt egekre irányította, és megmutatta a Megváltónak azokat a lelkeket, akik szenvedéseinek az eredményeképpen megmenekültek a kárhozattól. Az angyal arról is biztosította Krisztust, hogy az Atya nagyobb és erősebb mint a Sátán, és hogy az ő halála megsemmisítő vereséget jelent a Sátán számára. Ennek a világnak királyságát Isten a legmagasabbrendű Szentnek adja. Az angyal azt mondotta Krisztusnak, hogy "lelke szenvedése folytán látni fog és megelégszik" (Ésa 53:11), mert meglátja majd a megmentett emberi nemzetség sokaságát.

Krisztus kínszenvedése nem múlt el, de lelki levertsége megszűnt. A vihar nem csillapodott le, de Krisztus, aki célpontja volt a viharnak eléggé megerősödött ahhoz, hogy szembe merjen szállni dühöngésével. Megnyugodva jött ki a viharból. Mennyei békesség nyugodott vérfoltos arcán. Krisztus elhordozta azt, amit ember sohasem tudott volna elhordozni, mert ő a halál szenvedését minden ember helyett és minden emberért ízlelte meg.

Az alvó tanítványok hirtelen felébredtek, mikor világosság vette körül Üdvözítőjüket. Látták, hogy egy angyal hajol a földre esett Mesterük fölé. Látták, hogy ez az angyal keblére ölelte Üdvözítőjük fejét és a menny felé mutatott. Hallották az angyal hangját, amely édes zenéhez volt hasonlatos, és a vigasztalás és a reménység szavait ejtette ki száján. A tanítványok visszaemlékeztek a megdicsőülés hegyén lejátszódott jelenetre. Megemlékeztek arról a dicsőségről, amely a jeruzsálemi templomban vette körül Jézust és Isten hangjára is emlékeztek, amely a felhőből szólalt meg. Most ugyanaz a dicsőség mutatkozott meg. Ettől kezdve nem volt szívükben félelem Mesterükért. Krisztus Isten gondoskodása alatt állott, Aki egy hatalmas angyalt küldött el, hogy oltalmazza őt. A tanítványok fáradságukban engedtek a különleges bódulatnak, amely erőt vett rajtuk. Jézus ismét aludva találta őket. Szomorúan tekintett rájuk és ezt mondotta; "Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé elközelgett az óra és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik" (Mt 26:45). Amikor ezeket a szavakat mondotta, meghallotta az őt kereső csőcselék lábdobogását és azt mondotta; "Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, aki engem elárul" (Mt 26:46).

Mai Bibliai szakasz: 1 Mózes 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Mózes első könyvének 13. fejezete azzal kezdődik, hogy Ábrahám egy oltárnál imádkozik (4. vers), és azzal fejeződik be, hogy egy másik oltárnál imádkozik (18. vers). Annak ellenére, hogy Ábrahám – emberi természetéből adódóan – hitének hiányáról tett bizonyságot egyiptomi tartózkodásának idején, mégsem adta fel a hitét. Hűséges maradt Istenhez. Voltak gyengeségei, mint ahogy nekünk is vannak, de szíve elkötelezett volt Isten iránt. Hibái nem csüggesztették el annyira, hogy feladja hitét. Bennünket se csüggesszenek el sajátjaink! Ábrahám az Egyiptomban tanúsított hitetlensége arra vezette, hogy Béthelben komolyabban hagyatkozzon Istenre.

Amikor a földterület és vízforrások miatt konfliktusa támadt, ezt mondta unokaöccsének, Lótnak: „Ne legyen versengés közöttem és közötted” (8. vers). Aztán nagylelkűen Lótra bízta, hogy kiválassza a neki tetsző területet. Ábrahám önzetlenül választotta a számára hátrányos helyzetet a béke kedvéért. Sodoma és Gomora közelében Lót azt a területet választotta ki, amiről azt hitte, hogy a legjobb, de ez a döntés végül katasztrófának bizonyult családja számára. Ábrahámot kedves, nagylelkű magatartása felkészítette őt Isten gazdag áldásainak elfogadására. Az adakozó szívű emberekre a menny leggazdagabb áldásai áradnak.

Mark Finley

168. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  74. fejezetéhez (október 21-27.).

Jézus, a mi Megváltónk a Gecsemáné kertben volt. Ott szenvedett értünk és az emberiség bűneinek teljes súlyát érezte. Isten fia szenvedett a mi bűneinkért! Ártatlan volt és hibátlan. Azon az éjjelen Jézus megkérte a tanítványokat, hogy figyeljenek és imádkozzanak, de ők elaludtak és nem vették észre, hogy mi történik Jézussal. Elragadta őket a tudattalanság és az álom állapota. A világegyetem legdöntőbb pillanatában nem tudtak eleget tenni Jézus kérésének. Az ellenség Jézust kísértette, a mi Megváltónk pedig érezte a bűneinkért járó szörnyű büntetést. A béke és szeretet Fejedelme, az, aki a tanítványai szeme láttára meggyógyította a betegeket és feltámasztotta a holtakat, imára kérte a tanítványait, de azok … elaludtak.

Jézus mondhatott volna nemet a további szenvedésre és fájdalomra, és hazamehetett volna az Atyához. Ezt akarta az ellenség, de Jézus imádkozott és azt kérte, hogy ne az legyen meg, amit Ő akar, hanem Isten akaratáért könyörgött. És a Világegyetem Istene meghallgatta. Az Atya angyalt küldött, hogy megvigasztalja Fiát. Gábriel angyal volt az, aki megerősítette Jézust a küldetése fontosságáról: megmenteni az emberiséget a bűn örökkévaló következményeitől! Akkor is, ha ez a halált jelentette!

Jézus látta a te arcodat, az én arcomat és a szeretteink arcát. Miután a démonok úgy megkínozták, amit ember el nem viselhetne, azt mondta: „Nem az én akaratom, hanem a tiéd.” Aztán, szívében határtalan szeretettel, felállt és elindult a kereszt felé mi értünk.

Mi figyelünk és imádkozunk? Vagy alszunk? Készülünk-e és segítünk-e másokat drága Megváltónk eljövetelére? Vagy világi dolgok tompítják el látásunkat? Jézus Krisztus vére hiába ontatott ki? Itt az idő felkelni, itt az idő figyelni és imádkozni.

Megváltónk hamarosan jön!

Karina Medrano
Tacoma központi hetednapi adventista gyülekezet
Washington, USA
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése