Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 71. fejezet 1180. nap
Krisztusnak ezekre a szavaira: "Ha meg nem moslak
téged, semmi közöd énhozzám" (Jn 13:8), Péter feladta büszkeségét és
önfejűségét. Nem tudta elhordozni azt a gondolatot, hogy elkülönüljön
Krisztustól. Ez a lelki halált jelentette volna számára. "Uram, ne csak a
lábaimat, hanem kezeimet és, fejemet is" - mondta Jézusnak. "Monda
néki Jézus: Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni,
különben egészen tiszta" (Jn 13:9-10).
Ezek a szavak többet jelentenek a testi tisztaságnál.
Krisztus még mindig egy magasabbrendű megtisztításról beszél, amint azt az
alábbiak szemléltetik. Az, aki a fürdőből érkezett, tiszta volt, de lábaik a
sarukban hamarosan porosak lettek, és ismét meg kellett azokat mosni. Így Péter
és tanítványtársai megmosakodtak abban a nagy forrásban, amely feltárult
előttük bűneik és tisztátalanságaik lemosására. Krisztus a magáénak ismerte el
őket. A kísértés azonban gonoszságba vezette őket és ezért még mindig szükségük
volt Krisztus megtisztító kegyelmére. Mikor Jézus körülkötötte magát egy
kendővel, hogy lemossa a port a lábukról, akkor ezzel a cselekedetével az
elidegenedést, a féltékenységet, és a gőgöt kívánta lemosni a szívükről. Ez
sokkal több következménnyel járt együtt, mint poros lábuk lemosása. Azzal a
lelkülettel, amellyel akkor és ott rendelkeztek, még egyikük sem készült fel a
Krisztussal való közösségre. Amíg nem jutottak el Krisztus segítségével az
alázatosság és a szeretet állapotába, addig valójában még nem készültek fel
arra, hogy részt vegyenek a húsvéti vacsorán, vagy hogy részesüljenek ebben az
emlékszolgálatban, amelyet Krisztus éppen meg akart alapítani. Szívüknek meg
kellett tisztulnia. A büszkeség, a haszonlesés egyenetlenkedést és gyűlöletet
alkot, Jézus azonban mindezt lemosta róluk, mivel megmosta a lábukat. Ez
érzéseik változását idézte elő. Jézus, mikor rájuk tekintett, már azt mondhatta
nékik: "Ti is tiszták vagytok" (Jn 13:10). Most már egy szívvel és
szeretettel voltak egymás iránt. Alázatosakká és taníthatókká váltak. Júdást
kivéve mindegyikük hajlamos volt arra, hogy egy másiknak adja át a
magasabbrendű helyet. Most már szelíd és hálás szívvel el tudták fogadni
Krisztus szavait.
Péterhez és tanítványtársaihoz hasonlóan mi is megmosódtunk
Krisztus vérében. A gonosszal való kapcsolatunk, érintkezésünk útján azonban
szívünk tisztasága gyakran beszennyeződik. Krisztushoz kell mennünk és Tőle
kell kérnünk az ő megtisztító kegyelmét. Péter húzódott attól, hogy
bepiszkolódott lábait Urának és Mesterének a kezeivel érintkezésbe hozza.
Milyen gyakran hozzuk mi is bűnös megfertőzött szívünket
érintkezésbe Krisztus szívével! Krisztus számára milyen fájdalmas lehet gonosz
természetünk, kívánságunk és büszkeségünk! Mégis minden gyengeségünket és
beszennyezettségünket Krisztushoz kell vinnünk. Igen, egyedül Krisztus tud
bennünket tisztává mosni. Nem vagyunk addig alkalmasak és felkészültek a
Krisztussal való közösségre, míg meg nem tisztultunk az ő segítő ereje által.
Jézus azt mondotta tanítványainak: "Ti is tiszták
vagytok, de nem mindnyájan" (Jn 13:10). Jézus megmosta Júdás lábait is, de
Júdás ugyanakkor nem engedte át neki a szívét. Júdás szíve nem tisztult meg,
mert nem rendelte alá magát Krisztusnak.
Miután Krisztus megmosta tanítványai lábait, felöltötte
felsőruháit, ismét leült közéjük, és így szólt: "Értitek-e, hogy mit
cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester és Uram. És jól mondjátok,
mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat,
nektek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy
amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek. Bizony, bizony
mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál,
aki azt küldte" (Jn 13:12-16).
Krisztus szerette volna megértetni tanítványaival, hogy
ámbár megmosta a lábukat, de ez a legkisebb mértékben sem vont le semmit az ő
méltóságából. "Ti engem így hívtok: Mester és Uram. És jól mondjátok, mert
az vagyok. " Mivel pedig ez így van, Krisztus végtelenül nagy jelentőséget
tulajdonít a szolgálatnak. Senki sem volt annyira felmagasztalt, mint Krisztus
és mégis lehajolt, hogy teljesítse a legmegalázóbb kötelességet, szolgálatot.
Azért, hogy minket, az ő népét félre ne vezessen az önzésünk, amely újjá nem
született természetes szívünkben lakozik, és amelyet állandóan erősít önmagunk
szolgálata, Krisztus maga állította elénk az alázatosság példáját. Krisztus nem
akarta ezt a fontos dolgot emberek felelősségére bízni. Olyan sok és nagy
kihatással és következménnyel volt ez a kérdés számára, hogy ő maga, aki
egyenlő volt Istennel, tanítványai szolgájaként járt el. Miközben tanítványai a
legmagasabbrendű helyért versengtek, Krisztus, aki előtt minden térdnek meg
kell hajolni, és egyszer meg is hajol majd minden térd; akinek a szolgálatát a
dicsőség angyalai megtiszteltetésnek tekintették, lehajolt, hogy megmossa
azoknak a lábait, akik Uruknak mondották őt. Krisztus még elárulója lábait is
megmosta.
Krisztus életével, tanításaival és példájával megvilágított
tökéletes magyarázatát adta az önzetlen szolgálatnak, amelynek az eredete
Istenben van. Isten nem önmagáért él. A világ megteremtésével és minden dolgok
fenntartásával állandóan másokért szolgál. " [...] felhozza az ő napját
mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ád mind az igazaknak, mind a
hamisaknak" (Mt 5:45). A szolgálatnak ezt az ideálját Isten rábízta Fiára.
Isten azért adta Jézust ennek a világnak, hogy az emberi nemzetségnek Ő legyen
a feje, és hogy példájával megtaníthasson bennünket arra, hogy mit is jelent
másokért élni. Egész életét a szolgálat törvénye szerint élte le. Mindenkin
segített, és mindenkinek szolgált. Krisztus így élte, így töltötte be Isten
törvényét. Példájával megmutatta, hogy miként kell nekünk is engedelmeskednünk
Isten törvényének.
Jézus újra és újra megkísérelte bevezetni és megerősíteni
ezt az alapelvet tanítványai között. Mikor Jakab és János elé terjesztették
kérésüket az elsőbbség elnyeréséért, Jézus azt mondta nekik: "Aki
közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok" (Mt 20:26). Az én
királyságomban nincs semmi helye az előnyben részesítés és az elsőség
alapelvének. Az egyetlen nagyság az alázatosság nagysága. Az egyetlen
megkülönböztetés abban található meg, hogy ki milyen odaadással szolgálja a
többieket.
Mai Bibliai szakasz: Jelenések
15
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A Jelenések könyve 15. fejezetének elején
János látott „hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten
haragja” (15:1 – új prot.
ford.). Ezeknek az angyaloknak „hét aranypoharat” adtak, „telve
az örökkön-örökké élő Isten haragjával”. A hét csapás Isten ítéletének
végleges és teljes kifejeződése a gonosz hatalmai ellen, csúcspontja pedig
Jézus második eljövetele lesz. Ez a fejezet jelzi a kegyelemidő végét, ami után
Isten haragjának bora elegyítetlenül töltetik ki a gonoszokra (lásd 14:10).
Az emberek mindig küzdöttek azzal, hogy
megértsék, mit is takar az Isten haragja kifejezés. Mivel képtelenek tagadni
azt a tanítást, hogy Isten haraggal válaszol a gonoszságra, egyesek úgy
próbálják újraforgalmazni ezt, mint ami csupán természetes következmény, vagy
legalábbis Isten oltalmazó kezének visszavonása. De nem vonatkoztathatunk el
azoktól a nagyon világos kifejezésektől, amelyek jelzik, hogy az Ő haragja
isteni tett, igazságos ítélet a gonoszra és a gonoszságok elkövetőire. Isten
ítéletei nagyon valóságosak és teljesen jogosak.
Ez oknál fogva a reflektorfény pillanatnyilag
azokra irányul, akik végül győzni fognak a fenevad, annak képe és bélyege
fölött. Egy éneket énekelnek majd, amiben elismerik, hogy az Isten ítéleteit
jelentő utolsó csapások jogosak. „Nagyok és csodálatosak a te műveid,
mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya” (15:3).
Vajon ne várjuk el a szent Istentől, hogy igazságos ítélettel válaszoljon a
gonoszság szörnyű és romboló jellegére?
Tartsuk azonban szem előtt azt, hogy azt a
kezet, amely a csapások kitöltését irányítja, korábban már a kereszthez
szegezték azok bűneiért, akiket most ítélet és büntetés sújt. A Golgotán
világossá vált, hogy az az Isten, aki tökéletesen igazságos, tökéletesen
kegyelmes is. Az ítélet végrehajtásának utolsó szakaszában már senki sem fogja
megkérdőjelezni Isten kegyelmét. Az ének második sora így szól: „ki ne
félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy
szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá
lettek igazságos ítéleteid” (4. vers). Isten nevének dicsőséget szerez
úgy az igazság, mint a kegyelem; igazságos tetteiben mindkettő egyértelműen
megnyilvánul; és lénye mindkét szempontból szentnek bizonyul. Az Ő
természetében tökéletes egységben van jelen úgy az igazság, mint a kegyelem.
Mi, akiket minden nép közül megváltott, egy
szívvel imádjuk Őt!
Garth Bainbridge
165. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
70-71. fejezeteihez
(szeptember 30 – október 6.).
Amikor a gyermekeim még
kicsik voltak, minden egyes szombaton elvittem őket a szombatiskolai osztályba,
ahol odaszentelt tanárok segítettek nekik énekeket tanulni és bibliai
történetekkel ismerkedni, amelyek a keresztény életük alapjai lettek. Az egyik
ilyen ének, amire emlékszem a régi szombatokról a "Kicsiny kis fényemmel”
címet viseli. Hallottad-e már ezt az éneket? Az első versszak és a refrén így
hangzik: "Kicsiny kis fényemmel világítani fogok/kicsiny kis fényemmel
világítani fogok/kicsiny kis fényemmel világítani fogok/áldom Őt, minden nap és
mindenhol. Elrejtsem-e fényemet? Nem! Világítani fogok!/Elrejtsem-e fényemet?
Nem! Világítani fogok./Elrejtsem-e fényemet? Nem! Világítani fogok... Áldom Őt,
minden nap és mindenhol.
Mennyire igaz is ez az ének! …? És én? Milyen munkát adott neked a Megváltó? Lelkész vagy vagy bibliamunkás? Nagyszerű! Akkor légy a legjobb lelkész vagy bibliamunkás, aki csak lehetsz! Misszionárius vagy vagy tanár? Fantasztikus! Tedd meg a tőled telhetőt, hogy másokat segíts, és tanítsd meg a lehető legtöbbet, amit csak tudsz! Azonban, mi a helyzet, ha egyik sem vagy? Mi van akkor, ha nem vagy orvos vagy nővér? Mi van akkor, ha nincsen hivatalos vezetői tisztséged? Csak várjunk azokra, akik „szakértők”, hogy segítsenek a körülöttünk lévőkön?
A Jézus élete c. könyv 640. oldalán azt olvassuk, „Mindnyájan találhatunk magunknak valami tennivalót.” Eladó vagy egy boltban? Akkor áldj meg másokat a hűséges munkáddal és a széles mosolyoddal. Játszol valamilyen hangszeren? Akkor a zenén keresztül missziózol, amikor másokat megáldasz zenei tehetségeddel. Anyuka vagy, aki a gyermekével otthon maradt? Akkor a gyerekek életébe hozol fényt nap mint nap. Valamennyi gyermeked felnőtt? Megértő fülekre találhatnak a telefonbeszélgetéseiteken keresztül. Valakiről gondoskodsz, aki az otthonához kötött? Vigyél vidámságot hozzá minden egyes alkalommal, amikor meglátogatod. Mi van akkor, ha TE magad vagy házhoz kötött? Akkor tied a leghatalmasabb munka, hiszen imaharcos lehetsz.
Minden dologban Jézus kell, hogy legyen a példaképünk. Amikor a tanítványaival Megváltónk a tanítványaival találkozott, hogy a húsvétot megünnepelje, a tanítványai ahelyett, hogy megtisztelték volna őt azzal, hogy szolga szerepet vállalnak, azon vitatkoztak, hogy egyikük sem akar megalázkodni és vállalni ezt a szerepet. Ahelyett, hogy megfenyítette volna őket, Jézus felállt, és ő maga kezdte szolgálni a tanítványokat, amikor megmosta a lábukat. A Dicsőség Királya megalázta magát, és a legalantasabb feladatot látta el.
Ahogy az Ő példáját szemlélem, vajon kit helyezett elém, hogy szolgáljak ma? Kit hív, hogy TE szolgáld őt?
Susan Menzmer, háztartásbeli és gyermekeit otthon tanító anyuka
McDonald Road Hetednapi Adventista Gyülekezet
Tennessee, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése