Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 74. fejezet 1198. nap
Fájdalmas erőfeszítéssel felemelkedett, odatántorgott ahhoz
a helyhez, ahol tanítványait hagyta, de "aluva találá őket" (Mt
26:40). Ha imádkozva találta volna őket, az nagy segítséget jelentett volna
számára. Ha Istenben keresték volna a menedéküket, hogy a sátáni hatalmasságok
erőt ne vehessenek rajtuk, akkor állhatatos hitük megvigasztalta volna őt. A
tanítványok azonban nem vették szívükre Uruk ismételt figyelmeztetését: "Vigyázzatok
és imádkozzatok!" (Mt 26:41). Először nagyon zavarba jöttek, mikor
meglátták Mesterüket, aki rendszerint higgadt és méltósággal felruházott volt,
hogy miként küzd most felfoghatatlanul nagy szomorúságával. A tanítványok még
imádkoztak, amikor meghallották a szenvedő Krisztus hangos kiáltását. Nem az
volt a szándékuk, hogy elhagyják az Urat, de úgy látszott, hogy a rémület
megbénította őket. Ettől a bénultságtól csak úgy szabadulhattak volna meg, ha
imában állandóan összeköttetésben maradtak volna Istennel. Nem fogták fel, hogy
éberség, vigyázás és komoly imádkozás szükséges ahhoz, hogy ellent tudjanak
állam a kísértésnek.
Mielőtt a kert felé irányította lépteit, Jézus ezt mondotta
tanítványainak: "Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem"
(Mk 14:27). A tanítványok erősen bizonykodtak, és arról biztosították Jézust,
hogy a börtönbe és a halálba is elmennének vele. Szegény önelégült Péter még
ezt is hozzátette társai fogadkozásához: "Ha mindnyájan megbotránkoznak
is, de én nem!" (Mk 14:29). A tanítványok önmagukban bíztak. Nem
pillantottak fel a hatalmas Segítőre, ahogy az Úr tanácsolta nekik. Így, amikor
az Üdvözítőnek legnagyobb szüksége volt részvétükre és imádságaikra, akkor
álomba merülten találta őket. Még Péter is aludt.
János, a szerető és szeretett tanítvány, aki Jézus keblére
hajtotta fejét, szintén aludt. Jánost, Mestere iránt érzett szeretete ébren
kellett volna, hogy tartsa. Komoly imádságának össze kellett volna vegyülnie
azzal az imádsággal, amelyet szeretett Üdvözítője mondott el legnagyobb
gyötrelmei idején. A Megváltó az egész éjszakát tanítványaiért mondott
imádságokkal töltötte el. Imádságaiban azért könyörgött, hogy tanítványainak
hite ne valljon kudarcot. Ha Jézus most újra feltette volna Jakabnak és
Jánosnak azt a kérdést: "Megihatjátok-e a pohárt, amelyet én megiszom? és
megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én
megkeresztelkedem?" bizonyára nem merték volna azt felelni neki:
"Meg" (Mt 20:22).
Jézus hangjára a tanítványok felébredtek, de alig ismerték
meg Urukat. Arcát megváltoztatta az átélt szenvedés. Jézus ezzel a kérdéssel
fordul Péterhez: "Simon, alszol?" Nem bírtál egy óráig vigyázni?
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok; a lélek ugyan kész,
de a test erőtelen" (Mk 14:37-38). A tanítványok gyengesége felkeltette
Jézus részvétét irántuk. Krisztus félt, hogy nem lesznek majd képesek kiállni a
próbát, amelyben részük lesz elárultatása és halála idején. Nem dorgálta meg
őket, hanem azt mondotta nekik: "Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy
kísértésbe ne jussatok" (Mk 14:38). Még szörnyű szenvedései közepette is
igyekezett mentséget találni gyengeségükre: "A lélek ugyan kész, de a test
erőtelen" (Mk 14:38).
Isten Fiát ismét elfogta az aggodalom, kínszenvedés, ájulás
és kimerültség. A gyengeségtől és a teljes kimerültségtől majdnem tehetetlenül
támolygott vissza előbbi küzdelme helyére. Szenvedése még nagyobb volt, mint
előzőleg. Lelke haláltusájában a verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek,
melyek a földre hullanak. Kínszenvedésének csak a ciprusok és a pálmafák voltak
a földi tanúi. Leveles ágaikról súlyos harmatcseppek hullottak összetört
alakjára, mintha a természet is sírva fakadt volna azon a szomorú tényen, hogy
Alkotójának egyedül kellett birkóznia a sötétség hatalmasságaival.
Mai Bibliai szakasz: 1
Mózes 11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mózes első könyvének 11. fejezete legkevesebb
három lényeges igazságot mutat be. Az első így hangzik: az ellenőrizetlen
emberi büszkeség lelki katasztrófához vezet. A Bábel tornyának építői nevet
akartak szerezni maguknak (4. vers). Ahelyett, hogy Istent, és csakis Istent
dicsőítették volna, magukat akarták felmagasztalni. Másodszor: Bábel építői elutasították
Isten világos Szavát. Ő megígérte, hogy többé nem fogja vízözönnel elpusztítani
a Földet. Amikor Isten összezavarta beszédüket, az emberiség elvesztette egyik
összetartó tényezőjét – a közös nyelvet. Az engedetlenség megoszlást okoz. Az
egység alapja az Isten iránti engedelmesség, nem pedig parancsainak
mellőzése!
Van még egy fontos igazság ebben a
fejezetben, ami Sém nemzetségi táblázatában található. A 11. fejezet
végigvezeti Nóé fiainak leszármazási vonalát és végül Sémre összpontosít. Ábrahám
Sém vonalán születik. Izrael Ábrahám családfájából származik, és történetesen a
Messiás is ezen a vonalon születik. Istennek
már évszázadokkal korábban volt egy terve Ábrahámmal és
leszármazottaival. Istent sosem érik meglepetések. A te jövődet is már ma
tervezi!
Mark Finley
168. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
74. fejezetéhez
(október 21-27.).
Jézus, a mi Megváltónk
a Gecsemáné kertben volt. Ott szenvedett értünk és az emberiség bűneinek teljes
súlyát érezte. Isten fia szenvedett a mi bűneinkért! Ártatlan volt és hibátlan.
Azon az éjjelen Jézus megkérte a tanítványokat, hogy figyeljenek és
imádkozzanak, de ők elaludtak és nem vették észre, hogy mi történik Jézussal.
Elragadta őket a tudattalanság és az álom állapota. A világegyetem legdöntőbb
pillanatában nem tudtak eleget tenni Jézus kérésének. Az ellenség Jézust
kísértette, a mi Megváltónk pedig érezte a bűneinkért járó szörnyű büntetést. A
béke és szeretet Fejedelme, az, aki a tanítványai szeme láttára meggyógyította
a betegeket és feltámasztotta a holtakat, imára kérte a tanítványait, de azok …
elaludtak.
Jézus mondhatott volna
nemet a további szenvedésre és fájdalomra, és hazamehetett volna az Atyához.
Ezt akarta az ellenség, de Jézus imádkozott és azt kérte, hogy ne az legyen
meg, amit Ő akar, hanem Isten akaratáért könyörgött. És a Világegyetem Istene
meghallgatta. Az Atya angyalt küldött, hogy megvigasztalja Fiát. Gábriel angyal
volt az, aki megerősítette Jézust a küldetése fontosságáról: megmenteni az
emberiséget a bűn örökkévaló következményeitől! Akkor is, ha ez a halált
jelentette!
Jézus látta a te
arcodat, az én arcomat és a szeretteink arcát. Miután a démonok úgy
megkínozták, amit ember el nem viselhetne, azt mondta: „Nem az én akaratom,
hanem a tiéd.” Aztán, szívében határtalan szeretettel, felállt és elindult a
kereszt felé mi értünk.
Mi figyelünk és
imádkozunk? Vagy alszunk? Készülünk-e és segítünk-e másokat drága Megváltónk
eljövetelére? Vagy világi dolgok tompítják el látásunkat? Jézus Krisztus vére
hiába ontatott ki? Itt az idő felkelni, itt az idő figyelni és imádkozni.
Megváltónk hamarosan
jön!
Karina Medrano
Tacoma központi
hetednapi adventista gyülekezet
Washington, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés