2018. október 26., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 26 - PÉNTEK- 1 Mózes 14


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 74. fejezet 1201. nap

Az előbbi kínszenvedésnek semmi nyoma sem volt látható Jézuson, mikor előlépett, hogy találkozzék árulójával. Tanítványai előtt állva ezt kérdezte; "Kit kerestek?" Azok azt felelték: "A názáreti Jézust". Jézus ezt válaszolta; "Én vagyok" (Jn 18:4-5). Ebben a pillanatban az az angyal, aki rövid idővel előbb szolgálta Jézust, odaállt Jézus és a csőcselék közé. Az isteni világosság fénnyel árasztotta el az Üdvözítő arcát és egy galambhoz hasonló árnyék esett alakjára. Ez isteni dicsőség jelenlétében a gyilkos indulatoktól megszállott tömeg egy pillanatig sem tudott megállni. Hátra tántorodtak. A papok, a vének, a katonák és még Júdás is halott emberként estek a földre.

Az angyal visszavonult és a világosság elhalványult. Jézusnak alkalma lett volna arra, hogy elmeneküljön, de ott maradt. Megdicsőültként állt a kemény szívű csapat között. Most a csőcselék tagjai hevertek arcra borulva tehetetlenül a földön, Krisztus lábainál. A tanítványok csodálkozással és áhítattal nézték ezt a jelenetet.

A jelenet azonban hirtelen megváltozott. A csőcselékhez tartozók felugrottak. A római katonák, a papok és Júdás Krisztus köré gyülekeztek. Látszott, hogy elszégyellték magukat gyengeségük miatt, és attól féltek, hogy Jézus mégis elmenekül előlük. A Megváltó ismét egy kérdést intézett hozzájuk: "Kit kerestek?" Jóllehet, elegendő bizonyítékuk volt arra, hogy az, Aki előttük áll Isten Fia, de nem engedték erről magukat meggyőzni. Jézus kérdésére, hogy "Kit kerestek? ismét azt felelték: "A názáreti Jézust" (Jn 18:7). Ekkor az Üdvözítő azt mondotta: "Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el" (Jn 18:8), s a tanítványaira mutatott. Jézus tudta, hogy tanítványainak milyen gyenge volt a hite és ezért igyekezett megvédeni őket a kísértéstől és a törvényszéki kihallgatástól. Készen volt arra, hogy feláldozza magát érettük. Júdás, az áruló nem feledkezett meg arról a szerepről, amelyet el kellett játszania. Mikor a csőcselék berontott a kertbe, Júdás vezette őket. Júdás ment előttük, és szorosan mögötte a főpap. Jézus üldözői számára Júdás ezt a jelet adta: "Akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt" (Mt 26:48). Most ezzel a csókkal úgy tett, mintha egyáltalán nem lenne semmi kapcsolata a csőcselékkel és annak vezetőivel. Közel érve Jézushoz, bizalmas barátként megfogta a kezét. Majd ismételten megcsókolta ezekkel a szavakkal; "Üdvöz légy Mester!" (Mt 26:49). Azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy együttérez Jézussal és szánja őt veszedelemmel teljes helyzetében, és ezért még néhány könnycseppet is ejtett.

Jézus így szólt hozzá: "Barátom, miért jöttél?" (Mt 26:50). Jézus hangja a szomorúságtól remegett, mikor még ezt a kérdést is hozzátette: "Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?" (Lk 22:48). Ezeknek a szavaknak fel kellett volna ébreszteniük az áruló lelkiismeretét, és meg kellett volna érinteniük konok szívét. Júdást azonban elhagyta minden tisztesség, hűség és emberi gyengédség. Vakmerően és kihívóan állt ott, és semmi jelét nem mutatta annak, hogy megváltozott volna a Jézussal szembeni elhatározása. Júdás eladta magát a Sátánnak, és nem volt ereje ahhoz, hogy ellene szegüljön utasításainak. Jézus nem utasította vissza.

A csőcselék merész lett, mikor azt látták, hogy Júdás megérintette azt a személyt, aki nemrég megdicsőítetten állt szemeik előtt. Most már rá merték vetni a kezüket Jézusra. Elfogták őt, és megkötözték azokat a drága kezeket, amelyekkel eddig mindig és mindenkivel csak jót cselekedett.

Mai Bibliai szakasz: 1 Mózes 14

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Lót választása, hogy Sodoma és Gomora városainak közelében telepszik le, komoly veszélybe sodorta őt. Amikor Khédorlaomer, Elám királya egyesítette pogány seregeit és megtámadta Sodomát, Lót fogságba esett. Amikor Ábrahám meghallotta ezt a tragikus hírt, csapataival Lót kiszabadítására sietett. Figyelemre méltó, hogy Ábrahám nem hibáztatta Lótot döntéséért, hogy Sodoma közelében telepszik le. Felsőbbrendűséget sem tanúsított, és nem engedte, hogy Lót learassa rossz döntéseinek következményét. Van olyan idő, amikor a szeretet meggondolatlanul cselekszik. A szeretet utánamegy, keresi és visszanyeri azokat, akik rossz döntéseket hoztak. Természetesen vannak olyan esetek, amikor az embernek szembesülnie kell döntésének következményével, de vannak olyan esetek is, amikor szeretettel kell viseltetnünk mások döntéseivel szemben.

Jó megjegyezni, hogy amikor Ábrahám visszatért a harcból, tizedet adott a zsákmányból Melkisédeknek, a „magasságos Isten papjának”. Azzal, hogy visszaadta a tizedet, Ábrahám elismerte Isten áldásait életében. Van egy másik fontos tette is Ábrahámnak ebben a fejezetben, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ábrahám megtagadta, hogy egyetlen saruszíjat is elvegyen magának a zsákmányból. Mindent odaadott Sodoma királyának, amit az emberei zsákmányoltak. Az önzetlen, nagylelkű magatartás megnyitja a menny tárházainak csatornáit, hogy az áldások ránk áradjanak.

Mark Finley

168. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  74. fejezetéhez (október 21-27.).

Jézus, a mi Megváltónk a Gecsemáné kertben volt. Ott szenvedett értünk és az emberiség bűneinek teljes súlyát érezte. Isten fia szenvedett a mi bűneinkért! Ártatlan volt és hibátlan. Azon az éjjelen Jézus megkérte a tanítványokat, hogy figyeljenek és imádkozzanak, de ők elaludtak és nem vették észre, hogy mi történik Jézussal. Elragadta őket a tudattalanság és az álom állapota. A világegyetem legdöntőbb pillanatában nem tudtak eleget tenni Jézus kérésének. Az ellenség Jézust kísértette, a mi Megváltónk pedig érezte a bűneinkért járó szörnyű büntetést. A béke és szeretet Fejedelme, az, aki a tanítványai szeme láttára meggyógyította a betegeket és feltámasztotta a holtakat, imára kérte a tanítványait, de azok … elaludtak.

Jézus mondhatott volna nemet a további szenvedésre és fájdalomra, és hazamehetett volna az Atyához. Ezt akarta az ellenség, de Jézus imádkozott és azt kérte, hogy ne az legyen meg, amit Ő akar, hanem Isten akaratáért könyörgött. És a Világegyetem Istene meghallgatta. Az Atya angyalt küldött, hogy megvigasztalja Fiát. Gábriel angyal volt az, aki megerősítette Jézust a küldetése fontosságáról: megmenteni az emberiséget a bűn örökkévaló következményeitől! Akkor is, ha ez a halált jelentette!

Jézus látta a te arcodat, az én arcomat és a szeretteink arcát. Miután a démonok úgy megkínozták, amit ember el nem viselhetne, azt mondta: „Nem az én akaratom, hanem a tiéd.” Aztán, szívében határtalan szeretettel, felállt és elindult a kereszt felé mi értünk.

Mi figyelünk és imádkozunk? Vagy alszunk? Készülünk-e és segítünk-e másokat drága Megváltónk eljövetelére? Vagy világi dolgok tompítják el látásunkat? Jézus Krisztus vére hiába ontatott ki? Itt az idő felkelni, itt az idő figyelni és imádkozni.

Megváltónk hamarosan jön!

Karina Medrano
Tacoma központi hetednapi adventista gyülekezet
Washington, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: