2020. február 12., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 12 - SZERDA - Zsoltárok 10


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 22. fejezet 1674. nap

Ezt a mozgalmat az a felfedezés indította el, hogy a 2300 éves időszak kiindulópontja, azaz Artaxerxes rendelete, amelyet Jeruzsálem újjáépítésére adott ki, i. e. 457 őszén lépett hatályba, nem pedig az év elején, ahogy korábban gondolták. 457 őszétől számítva a 2300 év 1844 őszén ért véget.

Az ótestamentumi jelképes szolgálatból vett érvek is azt bizonyították, hogy "a szenthely megtisztításá"-val jelképezett eseménynek ősszel kell történnie. Ez világossá vált, amikor figyelmesen tanulmányozták, hogy a Krisztus első eljövetelére utaló előképek miként lettek valósággá. A páskabárány megölése Krisztus halálának előképe volt. Pál ezt mondja: "A mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk" (lKor 5:7). Az első zsenge kévéje, amelyet a páska ünnepén meglóbáltak az Úr előtt, Krisztus feltámadását előképezte. Pál, amikor az Úrnak és egész népének feltámadásáról beszél, ezt mondja: "Első zsenge a Krisztus, azután akik a Krisztuséi, az Ő eljövetelekor" (lKor 15:23). Miként a meglóbált kéve, amely az aratás előtt betakarított első érett gabonatermés volt, úgy Krisztus is az első zsengéje azoknak a megváltottaknak, akiket majd a nagy aratáskor Isten feltámaszt, és begyűjt csűrébe.

Ezek az előképek valóra váltak. Az előképezett esemény nemcsak beteljesedett, hanem időben teljesedett. A zsidó időszámítás első hónapjának 14. napján, pontosan azon a napon, amelyen tizenöt hosszú századon át a páskabárányt megölték, Krisztus, miután elfogyasztotta tanítványaival a páskát, megalapította azt az ünnepet, amely emlékeztet halálára, mint Isten Bárányának halálára, "aki elveszi a világ bűneit". Ugyanezen a napon gonosz kezek megragadták, hogy keresztre feszítsék és megöljék. És mint a meglóbált kéve által előképezett Valóság, Urunk - aki "zsengéjük... azoknak, kik elaludtak", és előképe mindazoknak az igazaknak, akiknek "a nyomorúságos" teste elváltozik, hogy "hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez" (lKor 15:20; Fil 3:21) - feltámadt a halálból a harmadik napon.

A második adventre utaló előképeknek szintén valósággá kell lenniük a jelképes szolgálatban megjelölt időben. Az ószövetségi korban a szenthely megtisztítása, illetve a nagy engesztelési nap a zsidó időszámítás hetedik hónapjának tizedik napján volt (3Móz 16:29-34). A főpap, miután egész Izraelért engesztelést végzett, azaz a bűnöket a szenthelyről eltávolította, előjött, és megáldotta a népet. Az adventhivők hitték, hogy a mi nagy Főpapunk a földre fog eljönni, hogy a földet a bűn és bűnös megsemmisítésével megtisztítsa, és várakozó népének örök életet adjon. A hetedik hónap tizedik napján, a nagy engesztelési napra, a szenthely megtisztításának idejére, ami 1844. október 22-re esett, várták az Úr eljövetelét. Ez a meggyőződésük összhangban volt a már elmondott bizonyítékokkal, amelyek szerint a 2300 nap 1844 őszén ér véget. Ez a következtetés megtámadhatatlannak tűnt.

A Mt 25. fejezetében feljegyzett példázat szerint a várakozást és a szunnyadást a vőlegény jövetele követi. Ezt igazolták a próféciák és a jelképes szolgálatok érvei. Ezek az érvek nagyon meggyőzőek és biztosak voltak, és az "éjféli kiáltás"-t a hivők ezrei hirdették.

A mozgalom a dagály hullámaiként söpört végig az országon. Városról városra, faluról falura és távoli vidékekre terjedt, és Isten várakozó népét teljesen felrázta. Mint a korai fagy a kelő nap elől, úgy tűnt el a fanatizmus ennek az üzenetnek a hirdetése nyomán. A hivők kételye és bizonytalansága eloszlott. Remény és bátorság öntött életet szívükbe. A munka mentes volt azoktól a szélsőségektől, amelyek mindig megmutatkoznak, amikor az emberi túlfűtöttséget nem szabályozza Isten szavának és Lelkének befolyása. Hasonló dolog történt, mint amikor az ősi Izrael Isten szolgáinak dorgáló üzenetére megalázkodva visszatért az Úrhoz. Ez a munka magán viselte azokat a vonásokat, amelyek Isten munkáját jellemzik minden korban. Kevés elragadtatott öröm volt látható a hivőkön. Inkább mélységesen kutatták szívüket, megvallották bűneiket, és elfordultak a világtól. Felkészülni az Úrral való találkozásra - ez volt a küzdő lelkek célja. Kitartóan imádkoztak, és fenntartás nélkül az Úrnak szentelték magukat.

Miller így jellemezte ezt a munkát: "Nincs nagy örömkitörés. Mintha ezt arra az időre tartogatnák, amikor az egész menny és föld együtt fog örvendezni kibeszélhetetlen és teljes dicsőségben. Nincs kiáltás; ezt is akkorra őrzik, amikor az a mennyből hangzik. Az énekesek hallgatnak; várják, hogy az angyalok seregéhez, a mennyei kórushoz csatlakozhassanak... Nincsenek eltérő nézetek: mindenkinek egy a szíve és egy a lelke. "

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ez a zsoltár az elnyomottak éneke. Jól tükrözi dühös és csalódott érzéseinket, amikor arra gondolkodunk, hogy mi mindenben engedelmeskedtünk Isten akaratának, akik pedig ellenszegültek Neki, jobban boldogulnak, mint mi.

Egy istenfélő életnek nem a sikerességet kellene tükröznie a családban és a munkában? Miért van olyan jó dolguk azoknak az embereknek, akik csak magukkal törődnek? Úgy néz ki, hogy ez ellentmond a jólét elveinek, amelyeket - meglátásunk szerint - az ótestamentumi szövetségkötések alapelvként megállapítanak.

Ez a zsoltár nem mondja el nekünk, hogy Istennek mi a pontos terve az igazsággal, és a veszély mindig ott lebeg, hogy imáinkban olyat kérünk Istentől, ami sérti a feltétel nélküli szeretetét az összes gyermeke iránt. Túlságosan gyakran látjuk úgy, hogy Isten a "mi" oldalunkon van a "többiek" ellen, pedig egyedül Isten tudja azok teljes történetét, akiket mi ellenségnek tekintünk.

Miközben hisszük, hogy Isten szeretete és igazsága végül győzedelmeskedni fog, haragszunk anélkül, hogy pontosan tudnánk, Isten hogyan fogja kimutatni szeretetét és igazságát. De nem vagyunk egyedül, amikor Istenhez kiáltunk fájdalmunkban.

Tudjuk, hogy Ő hall minket, a megfelelő időben válaszolni fog, és helyrehozza a dolgainkat.

Lisa Clark Diller

236. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  22. fejezetéhez (február 9-15.).

Kitartás! Új látóhatár felé tartunk.

Csalódás, zavarodottság és kétely állnak szemben a próféciák beteljesülésének reményével és a várakozással. Ez volt a helyzet 1844-ben. És ugyanez van most is, amikor Krisztus eljövetelét várjuk.

Minél közelebb kerültek a milleriták 1844. október 22-hez, annál inkább elragadta őket a szenvedély tüze. Sajnos azonban a fanatizmus is virágkorát élte. Mi a helyzet velünk? 2011. május 21-én egy adventista megkongatta a vészharangot az ausztriai Saalfelden kongresszusi központjában, hogy több száz hívő társát figyelmeztesse a közelgő katasztrófára, amely a kezdetét jelenti e bolygó utolsó heteinek. Semmi sem történt. Ma is sokan vannak, akik túlbuzgóak, és szeretik azt, ami új és szenzációs, és túlértékelik saját fontosságukat. Másokat pusztán az érzéseik, ösztöneik és benyomásaik vezérlik. Véleményem szerint a legnagyobb kárt akkor okozza a fanatizmus, ha hangsúlyozza az egyik igazságot, miközben a többit nem veszi figyelembe. A fanatikusok sok különböző módon okoznak kárt az adventista hitnek.

Ezzel szemben az egyensúly része az optimista lelkületünknek, amikor Jézus visszatérését várjuk. Az egyensúly pedig bibliai állításokon alapul, nem feltételezéseken. Segít, hogy szilárdan álljunk az igazság talaján. Krisztus visszatérésére elegendő bibliai dokumentáció (prófécia) van. Ezért van az, hogy ez a kiegyensúlyozott hitnek egyik központi része.

Addig, amíg a jelen és az örökkévalóság közti mezsgyén élünk, abban a veszélyben vagyunk, hogy vagy félénkek vagy fanatikusok leszünk. Mindenekfelett fontos, hogy a hitünket egyensúlyban tartsuk. Most van ideje, hogy józanok és átgondoltak legyünk, mint ahogy 1844. október 22. előtt és után volt.

Martin Pröbstle
Professzor, Bogenhofen Teológiai Szeminárium, Ausztria
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: