Higgyetek az Ő prófétáinak - február 4 - KEDD - Zsoltárok 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 21. fejezet 1666. nap

Akik elfogadták az advent üzenetet, tapasztalták ezt az áldást. Különböző egyházakból jöttek, és az egyház emelte korlátokat ledöntötték; egymásba ütköző hitvallásuk atomjaira esett szét; a földi millenniumba vetett bibliátlan reménységet feladták, a második adventről alkotott hamis nézeteiket kiigazították; a gőg és a világhoz való ragaszkodás semmivé lett. A sérelmeket orvosolták. Szívük a legszebb közösségben egyesült, szeretet és öröm foglalta el a főhelyet. Ha ez a tanítás ezt érte el annak a kevés embernek az életében, aki elfogadta, ezt érné el mindenkinek az életében, ha mindenki elfogadná.

De az egyházak többnyire elutasították az intést. A lelkészek, akiknek - mint "Izrael háza" őrszemeinek - elsőként kellett volna észrevenniük Jézus eljövetelének jeleit, nem ismerték fel az igazságot sem a próféták bizonyságtételéből, sem pedig az idők jeleiből. Mivel evilági remények és törekvések töltötték el szívüket, Isten iránti szeretetük és Igéjébe vetett hitük meghidegült. Amikor pedig az advent tanítása felhangzott, csupán előítéletüket és kétkedésüket keltette fel. Azt a tényt, hogy az üzenetet jórészt egyszerű emberek prédikálták, érvként hozták fel ellene. Miként a régi időkben, Isten szavának világos bizonyságtételét ezzel a kérdéssel fogadták: "Vajon a főemberek vagy a farizeusok között hitt-é... valaki?" És látva, milyen nehéz feladat megcáfolni a prófétai időszakokból merített érveket, sokan ellenezték a próféciák tanulmányozását. Azt tanították, hogy a prófétikus könyvek bepecsételt könyvek, és nem kell őket megérteni. Tömegek bíztak vakon lelkipásztorukban, és nem hallgatták meg az intést. Mások pedig, jóllehet meggyőződtek az igazságról, nem merték azt bevallani, "hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből". Az üzenet nyomán, amit Isten azért küldött, hogy a gyülekezetet megpróbálja és megtisztítsa, nagyon is világossá vált, milyen sokan ragaszkodnak inkább a világhoz, mint Krisztushoz. A kötelékek, amelyek a földhöz kötötték őket, erősebbek voltak, mint a menny vonzása. A világ bölcsességét akarták hallgatni, és elfordultak a szívet vizsgáló igazságtól.

Az első angyal intésének elutasításával eldobták maguktól azt az eszközt, amelyet a menny azért nyújtott, hogy meggyógyuljanak. A szívélyes hírnöktől, aki helyre igazította volna azokat a tévedéseket, amelyek elválasztották őket Istentől, megvetéssel elfordultak, és még mohóbban keresték a világ barátságát. Ez volt az oka a félelmes állapotnak: a világiasságnak, a hitehagyásnak és a lelki halálnak, amely az egyházakat 1844-ben jellemezte.

Az első angyalt egy második követi, ezt hirdetve: "Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város, mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek" (Jel 14:8). A "Babilon" szó a "Bábel" szóból ered, és zűrzavart jelent. Babilon a Szentírásban a hamis vagy hitehagyó vallások különböző formáit jelöli. A Jelenések 17. fejezetében Babilont egy asszony ábrázolja. A Biblia ezzel a képpel az egyházat szimbolizálja: az erényes asszony a tiszta egyházat, a gonosz asszony pedig a hitehagyó egyházat jelképezi.

A Biblia a Krisztus és egyháza közötti szent és állandó viszony jellegét a házasság kötelékéhez hasonlítja. Az Úr ünnepélyes szövetséggel kötötte népét önmagához. Azt ígérte, hogy Istenük lesz, ők pedig megfogadták, hogy Istenéi lesznek, és csakis az övéi. Az Úr kijelenti: "Eljegyezlek téged magamnak örökre, éspedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el" (Hós 2:18). Ezt is mondja: "Férjetekké lettem" (Jer 3:14). Pál ugyanezt a képet alkalmazza az Újtestamentumban: "Eljegyezlek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé" (2 Kor 11:2).

Az egyház Krisztussal szembeni hűtlenségét, ami abban mutatkozik meg, hogy már nem bízik Istenében, és a Megváltó iránti ragaszkodás helyét a világ szeretete tölti be, a Szentírás a házassági fogadalom megszegéséhez hasonlítja. Az Úrtól eltávozó Izrael bűne és Isten csodálatos szeretete, amelyet népe semmibe vett, meghatóan tárul fel az Igében: "Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled - így szól az én Uram, az ÚR -, és az enyém lettél. "

"Igen-igen megszépültél, sőt még a királyságot is elérted. Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok az ékszerek, amelyeket rád raktam... De elbizakodtál szépséged miatt, és hírhedt parázna lettél. " "Ahogyan egy asszony hűtlenül elhagyja házastársát, úgy hagytatok el hűtlenül engem, Izrael háza! - így szól az ÚR. " "Te házasságtörő asszony, aki az ura helyett idegeneket fog magának!" (Ez 16:8.13-15.32; Jer 3:20).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+2&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+2&version=NT-HU

A Föld nemzetei összefognak, hogy megállítsák Isten felkent Fiát, Jézust, de erőfeszítéseik hiábavalóak. Isten, a világmindenség Teremtője nevetve figyeli erőtlen törekvéseiket. Isten tette Sion királyává az Ő Fiát Jézust, mint Messiást, és uralmát senki sem tudja megdönteni. Aztán Jézus válaszol Atyja rendeletére, kijelenti az Atyával való kapcsolatát és az egész föld feletti hatalmát: „a népeket örökségeddé teszem és a földkerekséget birtokoddá” (8. vers - angolból fordítva).

„Csókoljátok a Fiút”, ez azt jelenti, hogy tiszteljétek a Messiást és utal arra a keleti szokásra, ahogy tiszteletet tanúsítottak egy magasabb rangú személy iránt. A zsoltáros azzal fejezi be ezt a zsoltárt, hogy tanácsolja a nemzeteket és a birodalmakat, hogy hódolattal vessék alá magukat az Úr uralmának és szolgálják Őt, különben elvesznek.

 Kit szolgálsz te ma? Krisztus ellen fordulsz, hogy meghiúsítsd szándékát azzal, hogy saját hajlamaidat követed? Jézus az életed szuverén Ura? Ha nem, akkor keress menedéket Nála még ma, és legyél áldott! 

Jackie O Smith

235. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  21. fejezetéhez (február 2-8.).

2018-ban a 15 éves Greta Thunberg megpróbálta felriasztani a világot az érdektelenségből egy sürgős figyelmeztetéssel, amikor a legnagyobb politikai és gazdasági globális csúcsokon mondott beszédet. Akár a Davosi Világgazdasági Fórumon, akár az ENSZ-ben tette ezt, a legnagyobb befolyással rendelkező embereket akarta sokkolni, és változtatni az egyirányú törekvésükön a hatalom és gazdasági prosperitás növelésében.

Nem finomkodott, mikor azt mondta: „Azt akarom, hogy pánikba essetek. Azt akarom, hogy ugyanúgy féljetek, ahogy én nap mint nap és akarom, hogy cselekedjetek. Azt akarom, hogy úgy cselekedjetek, mintha krízisben volnátok. Azt akarom, hogy úgy cselekedjetek, mintha a házatok égne. Mert ég a házatok.”

William Milleren keresztül Isten erőteljesebb figyelmeztetést adott, mint Greta figyelmeztetése volt a környezet pusztításáról. A keresztény egyházakat fel kellene rázni, hogy felébredjenek, és Isten utolsó figyelmeztetését mondják Babilonnak! De hogyan mondják az utolsó figyelmeztetést annak a világnak, amelyhez alkalmazkodtak? Szerencsére, mint Illés idején, Istennek még mindig voltak hűséges követői az egyházban, akik nem voltak elégedettek a status quóval, és több világosságra vágytak.

Isten figyelmeztető üzenete végül el fogja érni a célját. Vajon azok között leszünk, akik hirdetik a figyelmeztetést, vagy mi is alkalmazkodunk a világhoz, és nem törődünk ezzel?

Boyan Godina

Professzor, Bogenhofen Teológiai Szeminárium, Ausztria

Fordította Gősi Csaba