Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 24. fejezet 1690. nap
Az ember nem vetheti el büntetlenül azt az intést, amit az
irgalmas Isten küld neki. A menny üzent a Noé korabeli világnak, és üdvösségük
azon múlt, hogy miként fogadják az üzenetet. Mivel elutasították a
figyelmeztetést, Isten visszavonta Lelkét a bűnös emberiségtől; ezért
elpusztultak az özönvíz hullámaiban. Ábrahám korában Isten visszavonta irgalmát
Sodoma bűnös lakóitól, és Lóton, Lót feleségén és két leányán kívül mindenkit
megemésztett a mennyből küldött tűz. Így volt ez Krisztus napjaiban is. Isten
Fia kijelentette a hitetlen kortárs zsidóknak: "Pusztán hagyatik néktek a
ti házatok" (Mt 23:38). Ugyanez a Végtelen Hatalom, bepillantva az utolsó
napokba, ezt mondja azokról, akik "nem fogadták be az igazságnak szeretetét
az ő üdvösségükre": "Azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét,
hogy higgyenek a hazugságnak; hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek
az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban" (2Thessz
2:16-12). Amikor az emberek elutasítják Isten Igéjének tanításait, az Úr
visszavonja Lelkét, és megengedi, hogy kívánságaik szerint tévelyegjenek.
Krisztus még mindig közbenjár az emberért, és világosságot
ad azoknak, akik vágynak rá. De az adventhivők előtt ez csak akkor lett
egyértelmű, amikor megértették az igéket, amelyek rávilágítottak valódi
állapotukra.
1844-ben, amikor elmúlt az "idő", azok, akik
továbbra is hittek Krisztus eljövetelében, egy ideig súlyosan meg voltak
próbálva. Valódi helyzetükről csak az a fénysugár adott megnyugtató hírt, amely
figyelmüket a mennyei templomra irányította. Egyesek tagadták azt, amit a
prófétikus időszámításról korábban hittek, és emberi, illetve sátáni erőknek
tulajdonították a Szentlélek hatalmas befolyását, amely az adventmozgalmat
kísérte. Egy másik csoport azonban szilárdan vallotta, hogy az Úr vezette őket
az elmúlt években. Miközben vártak, figyeltek és imádkozva keresték Isten
akaratát, felismerték, hogy nagy Főpapjuk elkezdte szolgálatának egy másik
szakaszát; és amikor e szolgálatra tekintettek, meglátták azt is, hogy mi az
egyház befejező munkája. Jobban megértve az első és a második angyal üzenetét,
felkészültek arra, hogy elfogadják és a világnak tolmácsolják a harmadik angyal
ünnepélyes figyelmeztetését is, amely a Jel 14. fejezetében található.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
27
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
„Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek?” (1. vers). A válasz?
Senkitől! A valóság? Ó, nagyon sok mindentől! Mi okozza a legtöbb aggodalmat
számodra? Dávid felsorolt sok-sok dolgot, ami rémiszthet bennünket: gonosz
ellenség, hadsereg és háború, a veszedelem napja, az elhagyatottság érzése,
hamis tanúk és elnyomók fenyegetése, erőszak. Képzeljük el, milyen rettegést
vált ki az emberből csak egy a fent felsorolt szituációk közül! Élhet-e
egyáltalán félelem nélkül a halandó?
Dávid válasza: a
templom, ahol Isten csodálatos jelenléte mutatkozik meg: népével való
közösségvállalása. Ez lett Dávid égő vágyakozásának tárgya, életének értelme,
mozgatórugója. Vágyott Isten jelenlétére, arra, hogy élete minden napján
szemlélhesse Őt. Lehet valami annál csodálatosabb, mint isten szent helyén
lakozni? De még mindig ott a kérdés: hogyan oldja ez fel a félelem problémáját?
Hogy jön Isten templomának gondolata azokhoz az élethelyzetekhez, amelyek
félelemmel töltik be szívünket?
Mindegy, milyen veszéllyel nézünk szembe, Dávid szerint Isten temploma az a hely, ahol Isten elrejt bennünket, és ott az Ő oltalmában vagyunk. A templom azonban nincs már a Földön, hanem a Mennyben van, továbbá azokon a helyeken, ahol Isten van jelen (Zsid 8:1-6; 1Kor 6:19; 1Pt 2:5). Hogyan futhatunk hát oda? Dávid számára a templom azt jelentette, hogy az Úr szépségét szemléli, keresi az Ő orcáját, jóságáról és szentségéről elmélkedik (Zsolt 27:4, 8, 11, 13). Tehát, úgy futhatunk a templomba, ha az Úrhoz futunk. Ha teljes szívünk megnyugszik az Ő mindent felülmúló békéjében és örömében, a félelem nem találhat ott helyet.
Akkor Dávidhoz
hasonlóan mi is dicséneket zenghetünk ellenségeink előtt is (Zsolt 27:6). Igen,
valóban Isten az, aki egyedül képes megmenteni bennünket bárkitől és bármitől,
ami megrémíthet bennünket. Engedjük, hogy megmentsen! Bátorodjék szívünk, mert
hatalmas mentsvárunkban bízunk!
Marla Samaan Nedelcu
238. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
24. fejezetéhez
(február 23-29.).
Lesújtó csalódás! Megsemmisítő fájdalom! Gyötrő
kérdések! Mit tettünk rosszul?
Imádkoztak, böjtöltek, időt, pénzt, energiát és
hírnevet áldoztak fel, hiszen annyira erősen hittek, hogy boldogan oda adták
volna az életüket is. És most mindez elmúlt. Eltűnt a ködben. A remények és
álmok halottak. Mit tartogathat a jövő egyáltalán egy ilyen fájdalmas dolog
után?
Ez történt, amikor Jézus meghalt. Ez történt
ismét, amikor Jézus nem jött el 1844-ben. Ezeket az eseményeket a nagy
megpróbáltatások időszaka követte, és sokan feladták hitüket, és elfordultak az
imádkozástól és a Biblia tanulmányozásától.
Ez nem egy kis döntés volt! Félreértették, hogy
mi történt, Isten azonban nem hagyta el az Ő népét. SOSEM tenné ezt. Azok
számára, akik hűségesek maradtak, figyeltek és imádkoztak, hogy megismerjék
Isten akaratát, feltárta a szentély nagyszerű igazságát, és annak a valóságát,
hogy mi is történt azon az 1844-es, prófétikus napon. Krisztus bámulatos
közbenjárása kezdődött el, amit értünk folytat ÉPPEN MOST! A dicsőséges remény
a jövő számára!
Ami a múltban történt, egy példa számunkra ma.
Krisztus még mindig közbenjár a mi nevünkben, és még mindig megvilágosítja
azokat, akik keresik a világosságot. Ha azt választjuk, hogy könnyelműek
leszünk, és figyelmen kívül hagyjuk a világosságot, amit adott, ha nem fogadjuk
el Krisztus jellemének átformáló esküvői ruháját, akkor a legszomorúbb
szavakkal fogunk szembenézni, amit csak valaha hallhatunk Jézustól: „Sohasem
ismertelek titeket!” (Máté 7:23)
Fogadjuk hát meg ma, hogy hűségesek leszünk,
kerül, amibe kerül.
Lisa Ward
Vidéki Élet
Hetednapi Adventista Egyház tisztviselője
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés