2020. február 3., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 3 - HÉTFŐ - Zsoltárok 1


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 21. fejezet 1665. nap

A "Religious Telescope"-ban egy író így nyilatkozott: "Sohasem tapasztaltuk a vallás egyetemes hanyatlását ennyire, mint most. Az egyháznak igazán fel kellene ébrednie, és meg kellene keresnie e nyomorúság okát, mert mindazoknak, akik Siont szeretik, ezt az állapotot nyomorúságnak kell tartaniuk. Ha arra gondolunk, hogy milyen ritka eset az igazi megtérés, és hogy szinte példátlan a bűnösök arcátlansága és keménysége, önkéntelenül is felkiáltunk: ,Isten elfelejtett könyörületes lenni?'; vagy ,Bezárult a kegyelem ajtaja?'. "

Ilyen állapot nincs ok nélkül az egyházban. A lelki sötétség, amely ráborul nemzetekre, egyházakra és egyénekre, nem az isteni segítség és kegyelem önkényes visszavonásának tulajdonítható, hanem annak, hogy az ember semmibe veszi, illetve elutasítja a mennyei világosságot. Megkapóan illusztrálja ezt az igazságot a Krisztus korabeli zsidó nép történelme. Az izraeliták a világnak hódoltak, Isten szavát elfelejtették és értelmük elhomályosult; szívük földi, érzéki lett. Ezért nem tudtak a Messiás adventjéről. Büszkeségükben és hitetlenségükben elutasították a Megváltót. Isten még ekkor sem zárta el őket attól, hogy a megváltás áldásait megismerjék és részesüljenek belőle. De akik elutasították az igazságot, nem vágyódtak már a menny ajándéka után. "A sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé" tették, mígnem a világosság, amely bennük volt, sötétséggé lett; és milyen nagy volt ez a sötétség!

Sátán taktikájába beleillik, hogy az emberek tartsák meg a vallás formaságait, de nélkülözzék az élő kegyességet. Az evangélium elutasítása után a zsidók továbbra is fanatikusan gyakorolták ősi szertartásaikat. Mereven megőrizték nemzeti elzárkózásukat, miközben el kellett ismerniük, hogy Isten már nincs jelen köztük. Dániel próféciája olyan világosan mutatott a Messiás eljövetelének idejére, és olyan félreérthetetlenül megjövendölte halálát, hogy a zsidók ellenezték e próféciák kutatását, és végül a rabbik átkot mondtak azokra, akik megpróbálták kiszámítani az időt. Az elvakult és megátalkodott Izraelt a következő századok során nem érdekelték a megváltás kínálta irgalmas ajándékok. Nem törődtek az evangélium áldásaival. Ez a tény komolyan és félelmesen int mindenkit arra, hogy milyen veszélyes dolog elutasítani a mennyből jövő világosságot.

Ha megvan az ok, a következmények sem maradnak el. Aki szántszándékkal elfojtja kötelességtudatát, mert beleütközik hajlamaiba, végül képtelen lesz különbséget tenni az igazság és a tévedés között. Értelme elhomályosul, lelkiismerete eltompul, szíve megkeményedik, és lelke elszakad Istentől. Ahol a menny igazságáról szóló üzenetet durván elutasítják, vagy egyszerűen semmibe veszik, ott az egyházat sötétség fogja borítani; a hit és a szeretet meghidegül, elidegenedés és széthúzás lép a helyébe. Az egyháztagok evilági törekvésekre összpontosítják érdeklődésüket és energiájukat, a bűnösök pedig még megátalkodottabbak lesznek.

A Jelenések könyve 14. fejezetében leírt első angyali üzenetnek, amely meghirdeti Isten ítéletének óráját, és felszólítja az embereket, hogy féljék és imádják Őt, az volt a célja, hogy elkülönítse Isten hitvalló népét a világ rontó hatásától. Isten népének meg kellett látnia valódi állapotát: világiasságát és elesettségét. Ha az egyház tagjai megfogadták volna azt az intést, amit Isten ebben az üzenetben küldött, akkor elhagyták volna azokat a bűnöket, amelyek elszakították őket Istentől. Ha elfogadták volna a menny üzenetét, és szívüket az Úr előtt megalázva őszintén igyekeztek volna megállni előtte, Isten Lelke és ereje megnyilatkozott volna közöttük. Az egyház újra eljutott volna a hit és a szeretet egységére, az apostoli idők boldog állapotára, amikor a hivők "szíve-lelke egy vala", és "az Isten beszédét bátorsággal szólják vala"; amikor "az Úr... minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az üdvözülőkkel" (Acs 4:32.31; 2:47). Ha azok, akik magukat Isten népének vallják, elfogadnák az Igéből rájuk sugárzó világosságot, akkor eljutnának arra az egységre, amelyért Krisztus imádkozott: "a Lélek egységé"-re a "békesség kötelékével", ahogy az apostol mondja. "Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást; egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség" (Ef 4:3-5).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A zsoltárok könyve nem más, mint egy verseskötet. Költészetét a gondolatok ritmusa és az élénk fantázia jellemzi. Tömör nyelvezetet használ, hogy imára és dicsőítésre vezessen és mély tanítást adjon. Figyeljük meg hogyan működik ez az első zsoltár 6 versén keresztül:

Az első vers bemutatja az igazakat és a gonoszokat azzal, hogy elmondja, hogy az igazak MIT NEM TESZNEK. Ők nem haladnak a gonoszok mélybe vezető ösvényén. Nem követik a gonoszok tanácsát, nem tartanak velük a rosszban, és végül nem azonosulnak velük abban, hogy elhagyják az Urat és az Ő Igéjét.

A második vers megmutatja, hogy mit TESZNEK az áldottak (boldogok). Nem hagyják el az Urat és az Ő Igéjét, hanem követik – de nem törvényeskedő módon. GYÖNYÖRKÖDNEK benne. Ahelyett, hogy az istentelenek tanácsában járnának, naponta Isten tanácsán elmélkednek.

A harmadik vers bemutatja, hogy milyen eredménye van annak, ha valaki naponta gyönyörködik az Úr Igéjében. Nem a gonoszok ösvényén áll; az áldottak úgy állnak, mint a fák. Nem a saját erejükből állnak. Isten ülteti el a fákat oda, ahol gyümölcsözőek lesznek, ellenállnak a szárazságnak és nem dőlnek ki.

A negyedik és ötödik vers a gonoszok életének következményét mutatja be. Ők nem állnak, mint a fák, hanem mint a polyva – szárazak, tehetetlenek és az elemek szeszélyétől függnek. A gonoszok útján állnak, de nem állnak meg az ítéletben. A csúfolódok székében ülnek, de nincs helyük az igazak gyülekezetében

A hatodik vers a két út végső összehasonlítását mutatja be. Az Úr ismeri az igazak útját. Az Isten és népe közötti kötelék sokkal meghittebb, mint egy férfi és felesége közötti kapcsolat, akik egy testté lettek és ismerik egymást. Az Ő követőinek Jézus soha nem fogja mondani: „Soha nem ismertelek.” A csúfolódók fogják hallani ezeket a szavakat, akik folyamatosan visszautasítják Istent és az Ő Igéjét. Az istentelenek útja elvész.

Uram, segíts gyönyörködnöm Benned és a Te Igédben, hogy az áldottak közé tartozhassak, akik ismernek téged, és akiket Te is ismersz! Ámen.

R. Lynn Sauls

235. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  21. fejezetéhez (február 2-8.).

2018-ban a 15 éves Greta Thunberg megpróbálta felriasztani a világot az érdektelenségből egy sürgős figyelmeztetéssel, amikor a legnagyobb politikai és gazdasági globális csúcsokon mondott beszédet. Akár a Davosi Világgazdasági Fórumon, akár az ENSZ-ben tette ezt, a legnagyobb befolyással rendelkező embereket akarta sokkolni, és változtatni az egyirányú törekvésükön a hatalom és gazdasági prosperitás növelésében.

Nem finomkodott, mikor azt mondta: „Azt akarom, hogy pánikba essetek. Azt akarom, hogy ugyanúgy féljetek, ahogy én nap mint nap és akarom, hogy cselekedjetek. Azt akarom, hogy úgy cselekedjetek, mintha krízisben volnátok. Azt akarom, hogy úgy cselekedjetek, mintha a házatok égne. Mert ég a házatok.”

William Milleren keresztül Isten erőteljesebb figyelmeztetést adott, mint Greta figyelmeztetése volt a környezet pusztításáról. A keresztény egyházakat fel kellene rázni, hogy felébredjenek, és Isten utolsó figyelmeztetését mondják Babilonnak! De hogyan mondják az utolsó figyelmeztetést annak a világnak, amelyhez alkalmazkodtak? Szerencsére, mint Illés idején, Istennek még mindig voltak hűséges követői az egyházban, akik nem voltak elégedettek a status quóval, és több világosságra vágytak.

Isten figyelmeztető üzenete végül el fogja érni a célját. Vajon azok között leszünk, akik hirdetik a figyelmeztetést, vagy mi is alkalmazkodunk a világhoz, és nem törődünk ezzel?

Boyan Godina
Professzor, Bogenhofen Teológiai Szeminárium, Ausztria
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése