2024. október 23., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 23 - SZERDA - János evangéliuma 17

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 17. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2017&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2017&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten ismerete életet jelent. És nem is akármilyen életet, hanem örök életet. Felmerülhet a kérdés, hogy ez ennyire egyszerű? Valakinek az ismerete egyenlő az örök élettel? Igen, mert ha igazán megismerjük Őt, nem tehetünk mást, mint azt, hogy Őt választjuk, És ha Őt választjuk, akkor Hozzá tartozunk. Isten pedig örök életet ad azoknak, akik Hozzá tartoznak.                    

2.    Isten az igazi összhang Istene. Ezt a fejezetet olvasva, teljesen egyértelművé válik az a csodálatos összhang, amely az Atya és a Fiú kapcsolatát jellemzi. Jézus olyan szépen és meghatóan beszél az Atyáról! Ezt a beszédet a finomság, a kedvesség, a ragaszkodás, az odaadás, az egymás megbecsülése jellemzi. És Jézus azt is kifejezi, hogy ezt velünk is gyakorolni szeretné, sőt azt is, hogy mi is gyakoroljuk egymás között.

3.    Isten vigyáz az Övéire. Jézus elmondja, hogy nem a világért könyörög, hanem az Övéiért. Jézus sajátjának nevezi a követőit, akiket az Atya adott neki és azt mondja, hogy az Övéit megtartotta és senki sem veszett el közülük. Jézusnál biztonságban vagyunk, mert Ő senkit sem veszített el. Bennünket sem fog. Ha Jézus imádkozik értünk, akkor Isten nem a világból vesz ki, hanem a gonosztól őriz meg.

4.    Isten a világ legnagyobb vonzereje. Jézus vonzódik az Atyához. Honvágya van. Szeretne hazamenni és az Atyával lenni. Az egész fejezetet átjárja Jézusnak a honvágya és az Atya iránti vonzalma. Nemsokára hazamehet és már semmi sem tudja visszatartani ebben. Mi is érezzük ezt. Honvágyunk van. Érezzük, hogy ez a világ már nem tud visszatartani bennünket. Mi is hazamegyünk Jézushoz, a mi Testvérünkhöz és a mi Atyánkhoz.   

5.    Isten a legnagyobb összetartó erő. A Szentháromságot ez az összetartó erő kapcsolja egymáshoz. Közöttük sosem volt nézeteltérés. Sosem állt közéjük senki és semmi. Egyetlen hajszálrepedés sem volt soha közöttük. Egyetlen disszonáns hang sem rontotta el az összhangot sosem. Amikor Isten helyreállítja bennünk az Ő képmását, ugyanez fog jellemezni bennünket is.              

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki szeret jót mondani rólunk (ahogy a Fiával is tette)

b.    aki szeret adni (Jézusnak is mindent megadott és Jézus is nekünk)

c.    aki az Övéinek tart bennünket

d.    aki örömét leli abban, hogy jó híreket közöljön velünk

e.    aki képes megőrizni bennünket a Gonosztól

f.      aki szeretné, ha az Övéi is megtapasztalnák az egységben rejlő szépségeket és áldásokat

g.    aki vágyik az Övéi közelségére, ezért el is viszi Őket oda, ahol Ő van

h.    akinek a neve, azaz a jelleme a szeretet

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy megtapasztalja milyen áldás és öröm van a Veled való egységben és az egymással való egységben is, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 72. fejezet

72. fejezet – „AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE” (4. rész)

Az Üdvözítőnek még egy másik szándéka is volt. Nem vonta meg, szolgálatát attól, akiről tudta, hogy áruló. A tanítványok nem értették meg Jézus szavait, melyeket a lábmosásnál mondott el: "Nem vagytok mindnyájan tiszták" (Jn 13:11), sem azokat a szavakat, amelyeket az asztalnál jelentett ki. "Aki velem ette a kenyeret; a sarkát emelte, fel ellenem" (Jn 13:18). Később azonban, mikor Jézus szavainak az értelme világossá lett előttük, akkor felismerték Isten végtelen türelmét és irgalmasságát, amelyet Ő a legfájdalmasabban tévelygő iránt is tanúsít.

Bár Jézus kezdettől fogva ismerte Júdást, mégis megmosta a lábát. Az áruló abban a kiváltságban is részesült, hogy a szent Úrvacsorában Krisztussal együtt részt vehet. A szenvedő Üdvözítő minden lehetőséget megadott a bűnösnek, ami az Ő elfogadására, bűnei megbánására és a bűn foltjától való megtisztulásra késztetné. Ebben számunkra is tanítás van. Mikor valakiről feltételezzük, hogy tévedésben és bűnben van, akkor sem szabad magunkat elválasztani tőle. Semmiféle meggondolatlan elkülönítéssel nem szabad odadobni őt prédaként a kísértőnek, vagy kikergetniük őt a Sátán csataterére. Krisztusnak nem ez a módszere. Krisztus azért mosta meg tanítványai lábát, mert tudta róluk, hogy tévelyegtek és hibákat követtek el, és ezzel egy kivételével mind a tizenkettőt bűnbánatra késztette.

Krisztus példája megtiltja azt, hogy valakit kizárjunk az úrvacsorából. Az igaz ugyan, hogy a nyilvánvaló bűn kizárja a vétkest. A Szentlélek ugyan tanítja ezt: "Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek" (lKor 5:11). Ezen túl azonban senki se ítélkezzék senki felett. Isten nem reánk hagyta annak megítélését, hogy ki jelenhessék meg ezeken az alkalmakon. Nem, mert ki tud közülünk mások szívében olvasni? Ki tudja közülünk tévedés nélkül megkülönböztetni a konkolyt a búzától? "Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. "Mert, "aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. " "Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét" (lKor 11:28.27.29).

Mikor a hívők összegyülekeznek, hogy részesüljenek a szent úrvacsorában, akkor ott mindig jelen vannak az emberi szemmel nem látható küldöttek is. Nincs kizárva, hogy lehet egy Júdás is a társaságban. Ha pedig ez az egy van, akkor a sötétség fejedelmének a küldöttei különösképpen nem hiányozhatnak onnan. Nem, mert különös figyelmet fordítanak mindazokra, akik nem engedik, hogy a Szentlélek ellenőrizze, vizsgálja őket. Hasonlóképpen a mennyei angyalok is jelen vannak. Ezek a láthatatlan követek a hívők minden összejövetelén jelen vannak. Eljöhetnek az összejövetelre olyan személyek is, akik szívükben nem az igazság és a szentség szolgái, de akik mégis részt kívánnak venni az úrvacsorai istentiszteleten. Ezt ne tiltsuk meg nekik. Vannak olyan tanúk is jelen, akik ott voltak, mikor Jézus megmosta tanítványai lábát és Júdásét is. Nemcsak emberi szemek tekintenek erre a jelenetre.

Krisztus jelen van a Szentlélek által, hogy ráüsse a pecsétjét az általa rendelt cselekményre. Jelen van, hogy meggyőzze és meglágyítsa a szíveket. Egyetlen tekintet, a töredelem egyetlen gondolata sem kerüli el figyelmét. Krisztus jelen van, és várakozik a bűnbánókra és megtört szívűekre. Minden készen van az ilyen lelkek elfogadására. Az, aki megmosta Júdás lábát, arra vágyik, hogy minden szívről lemoshassa a bűn foltját.

1 megjegyzés: